Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-01 / 110. szám

1927. május 1. 5. oldal BÁCSMEGYEf NAPLÓ A bácskai katkolikuso Budanovics Lajos püspök felszentelése Pellegrinetti pápai nunciust fényes fogadtatásban részesítették Püspökök, papok és hívők serege a vasárnapi püspökszentelésen i A r\l á v*!«-» noffTr tni-mníkon i'íntioni nö, A plébánia nagy termeiben ünnepi ebéd kezdődött a pápai nuncius tiszte­letére. Az ünnepi ebéden a püspöki és papi személyeken kiviil résztvett dr. Sztipics főispán-polgármester hivata­los volt továbbá dr. Prcsics Jószó hit­községi elnök is. Délután öt órakor Rellegrinetti pápai nuncius fogadta a papság tisztelgését, valamint a polgári hatóságok küldöttségeit. Szombaton este a nuncius és a püs­pökök meghallgatták a városi színház­ban a sixtusi kápolna énekkarának hangversenyét. A vasárnapi ünnepségek reggel ki­lenc órakor kezdődnek, amikor Pellegri netti nunc.ius ünnepélyesen bevonul a Szent Teréz templomba az összes püs­pökök kíséretében. Budanovics Lajos püspököt a pápai nuncius fogja felszen­telni a zagrebi érsek és a gyakovói püspök segédletével, három óra hosz-Gyorgyevics Dragoszláv karrierje és bukása Jegyzetek három év margójára Ünnepi hangulatban és a lelkesedés ] minden jelének külső megnyilatkozásá­val készült fel Szubotica katholikus la­kossága Budanovics Lajos püspök fel­szentelésének napjára. Vasárnap dél­előtt megy végbe a püspökszentelés ün­nepélyes szertartása a szuboticai Szent | 1 eréz templomban és ennek az aktus­nak történelmi jelentősége, van a jugo­szláv Bácska katholikus egyházának életében mert a kalocsai egyházmegyé­től elválasztott terület katholikus né­pének vezérletét most vette át a püspö­ki mó tósagigái felruházott főpásztor. A lelkesedés már a szombati napon a püspökszentelésre érkező egyház-fejedel­mek fogadtatásánál is nagy erővel nyil­vánult meg. Szombaton déleíött és dél­ben sorra megérkeztek dr. Bauer Ante [ zagrebi érsek, Sdrics Jován szarajevói j érsek, dr. Boniíacsics Kvirin spliti püs-j Pök, Bodies Rafael beogradi érsek, bán­sági -apostoli adminisztrátor, titkárával, Páter Jusztinnal, Aksamovics Antun gyakovói püspök és Nyárady Dénes krizseveii görög-katholikns püspök. A délelőtti órákban már tömegesen vo­nultak fel a hivők csoportjai és ellep­ték a pályaudvar környékét, hogy a fo­gadtatásban résztvegyenek. Pellegrinetti Hermengild beogradi pá­pai nuncius délután fél kettőre jelzett -érkezése e'őtt jóval megtelt már a pá-! lyaudvar girlandokkal és zászlókkal dí­szített perronja és az állomásépület előtti tér. Kivonultak templomi lobogók alatt a hivők plébánosaik vezetésével, a hitközségi elnökök, továbbá a papnöven­dékek, az összes szuboticai iskolák ta­nulói és az érdeklődők hatalmas törne? ge. A város részéről dr. Sztipics Károly föfspán-polgármester jelent meg több vezetőtisztviselővel. A beogradi érsek a gyakovói püspök és a krizseveii püs­pök, akik a déli vonatokkal érkeztek meg, a pályaudvaron bevárták a pápai nuncius vonatát. Megjelent a fogadtatá-1 son a már itt tartózkodó püspöki kar: a zagrebi érsek, a szarajevói érsek, a spliti püspök, a maribori püspök. Rajics Balázs pápai prelátus, szuboticai ró­­kusi plébános, továbbá a bácskai pap­ság köréből Miclder Ferenc moli apát­plébános, Hegedűs Benjámin szuboticai szentgyörgyi plébános, Berecz Kálmán szrbcbráni plébános voltak a fogadtatá­son. A beogradi gyorsvonat pontosan fél­kettőkor futott be és az elsőosztáíyu ko­csi per.ronján megjelent Pellegrinetti Hermengild pápai nuncius, aki titkára, Pcizzini Alfredo továbbá Wagner Ká­roly beogradi p'ebános és Fra Árkán­­gyelo ferencrendi szerzetes kíséretében érkezett. A nunciust Raiics Balázs pá­pai prelátus latinnyelvü beszédben, majd dr. Sztipics Károly főispán-polgármes­ter és dr. Prcsics Jószó hitközségi el­nök szlávnyelvü beszédben üdvözölték. A nuncius latin és szláv nyelvű válaszá­ban kijelentette, hogy a Szentatya kö­veteként jött az uj püspököt felszentelni és elhozta a pápa áldását Bácska katho­­llkus lakosságának. Ezután a pápai nun­cius és kísérete, a fogadtatásán részt­vett előkelőségekkel kivonultak a pá­lyaudvar foki járatán a várakozó tömeg sorfala között és kocsikba szálltak. Az első, városi autóban a pápai nuncius és a főispán-polgármester ült, majd követ­keztek a többi méltóságok autói és ko­csijai. A menet a hatalmas diadalkapu­kon át, a fellobogózott házsorok között virágesőben, a nuncius áldáscsztása közben von-ult a Szent Teréz templom­hoz, amelynek feldíszített bejáratában Budanovics Lajos püspök fogadta a pá­pai nunciust szertartásos formaságok között. Bementek ezután valamennyien a templomba, ahol az énekkor Te Deum­­éneklése mellett rövid mise volt, majd az egyházfejedelmek, a papság és a hivatalos vendégek átvonultak a plébá­niaépületbe. Szubotica népe még mindig a csütör­tök esti különös polgármester-búcsúzta­tó hatása alatt él. Ezrekre menő tömeg fáklyásmenettei ünnepelte meg azt, hogy a belügyminiszter felmentette állásától Gyorgyevics Dragoszláv polgármestert. Ennek a városnak történetében eddig még sohasem fordult elő. hogy egy tá­vozó polgármester személye elleni elé­gedetlenség olyan módon nyilatkozzék meg, amint az csütörtökön történt. A fáklyásmemetben és az ezt követő de­monstrációban olyanok is résztvettek, a kik néhány héttel ezelőtt még bizalmi nyilatkozatokat Írtak alá és liferálták Gyorgyevics Dragoszláv számára Ez mindennél jobban bizonyítja, liogy mi­lyen keveset érnek azok a bizalmi nyi­latkozatok, amelyeket a hatalmon le­vők szereznek be s amelyekkel úgy ope­rálnak, mintha azok a közvélemény megnyilatkozásai volnának. Hogy Gyorgyevics Dragoszláv sze­mélyével, működésével s közvetlen ba­ráti környezetével szemben az ellenszenv ilyen letagadhatatlan, elvitathatatlan módon csak most nyilatkozott meg, a mikor a polgármester már megvált hi­vatalától, ez jellemző arra, hogy előbb milyen terror alatt állott a város szláv közvéleménye is s mennyire nem mert megnyilatkozni a közhangulat. Orditó tanulsága van azonban ennek a ténynek, amit meg kellene már egyszer érteni azoknak, akiket szerencsés összekötte­tés s a hatalom kegyirányitó szerephez juttat: Egyetlen hivatali állás sem örök 's a hatalmon levőknek sohasem szabad­na elfelejteni, hogy van bukás és elmú­lás is. A temetésre is gondolni kellene. arra, hogy a bukás után a leghatalma­sabból is szörnyen kis itr válik, akinek meg ftierik mondani az igazat. Gyorgyevics Dragoszláv közel három esztendős szuboticai közéleti szereplése mindenesetre megérdemli, hogy szemé­lyével és működésével objektiven fog­lalkozzunk. E sorok Írója elfogulatlannak érzi ma­gát Gyorgyevics Dragoszlávval szem­ben, amennyiben sajnálja, hogy ennek a szuboticai közélet teréről eltűnt ha­talmasságnak energiája és igyekvése most az abszolút népszerűtlenségbe ful­ladt, sajnálja, hogy bekövetkezett az, amit Gyorgyevicsnak megjósolt akkor, amikor főispáni hatalmának teljességé­ben volt, hogy lesz idő, amikor végig­megy a szuboticai uccán s nem fogad­óik el a köszöntését, akik előbb alázato­san megsüvegelték. Ez az idő tragikusan hamar, három év után bekövetkezett. * Gyorgyevics Dragoszlávra — és ezt aláírják azok, akik a volt polgármester mérhetetlen ambícióját ismerik — ez a bukás, ez az abszolút népszerűtlenség a legnagyobb emberi tragédia. Megérdem­­li-e ezt a tragikus sorsot? Ük Nem a város polgárságának akaratá­ból, sőt az itteni szerb intelligencia tilta­kozására, ügyesen kihasznált összeköt­tetések és mesterien szőtt intrikák ré­vén lett Szubotica polgármesterévé. A város lakosságára nézve súlyos sérelem volt, hogy embereket, viszonyokat, tra­díciókat nem- ismerő idegen jutott a pol­gármesteri hivatalba, amelynek jelentő­sége, súlya, tradíciói vannak. Ettől azonban lehetett volna kitűnő ve­zetője a városnak. A legteljesebb objektivitással állapít­juk meg, hogy nem volt az. Tisztakezü ember volt, aki — úgy mondják — ép olyan szerény anyagi vi­szonyok között hagyja ott a közhivatalt, aminő szerény anyagi viszonyok kö­zött volt, amikor jogosulatlan ambíció­ból tanári állását a főispáni méltóság­gal felcserélte. Üldözte a korrupciót, sőt mindenütt korrupciót szimatolt Közben azonban nem vette észre, hogy mások, akik közvetlen politikai környezetéhez tartoznak, miként kamatoztatják anya­gilag a vele való barátságot. Nemcsak koncedáljuk, hanem állítjuk és valljuk, hogy nem tudott azokról az üzérkedések­ről, amelyek körülötte folytak. Szegé­nyen jött és ép olyan szegényen tá­vozik. Ma ez is kétségtelen dicséret. Az állam jó kormányzásának a leg­nagyobb művészete ebben a mondatban foglalható össze: Megfelelő embereket a nekik megfelelő pozícióba! Ha Gyorgye­vics Dragoszláv nem is volt a legmeg­felelőbb sem a főispáni, sem a polgár­­mesteri állásra, ambiciózus volt, akart, dolgozott s ha barátait is olyan szeren­csésen válogatta volna meg, mint ahogy ellenségévé tudta tenni a város legérté­kesebb elemeit, talán tudott volna mara­dandót is alkotni s bizonyára nem is kel­lett volna megérnie a csütörtöki ese? menyeket. # Hogy környezetében gonosz kufárok. rosszindulatú stréberek, ostoba nagyzo­­lók is sajnálatos módon érvényesülhet­tek, annak egyetlen eredendő oka volt hogy Gyorgyevics Dragoszláv féktelenül mérhetetlen ambícióval és szertelen fél­tékenységgel ragaszkodott a hata­lomhoz. A féltékenységét használták ki ügyes hízelgők s a hatalomhoz való ragasz­kodása volt az oka, hogy rosszra hasz­nálta ki azt az eredendő bizalmatlansá­got, ami Beogradban van a Vajdaság iránt s rosszra használta ki Makszimo­­vics Bózsó volt belügyminiszterhez való iskolatársi viszonyát s a Volt belügy­miniszterrel való személyi összeköt­tetését. Az ország összes főispánjai együttvé? ve nem küldöttek Beogradba annyi tit­kos és bizalmas jelentést, mint amennyit egyedül Gyorgyevics Dragoszláv kül­dött. Ezekben a jelentésekben tisztes múltú- becsületei- munkássága, korrekt szat tartó fényes szertartás kere­tében. Az ünnepélyes felszentelés után fél egy órakor bankett lesz a Bárány-étte­remben, a püspökök, a papság és né­hány vidéki küldöttség részvételével. Délután öt órakor a Miasszonyunkról elnevezett iskoíanénék szuboticai zárdá­jában díszelőadás lesz a nuncius és a püspökök tiszteletére. Szubotica felé már a szombati napon valóságos népvándorlás indult meg, a mely vasárnap reggel folytatódik. Va­lamennyi bácskai város és község, va­lamint a katholikus hitközségek népes küldöttségekkel képviseltetik magukat a bácskai katholikusság nagy ünnepén. A szombat délutáni bevonulásról film­­felvétel készült és ugyanígy filmre ke­rül a vasárnap délelőtti püspökszente­­lési szertartás is. szuboticai polgárok — szerb közhivatal­nokok, régi radikális politikusok is úgy szerepeltek, mint hazaárulók, spiotiok és korrupt emberek. * Csak önmagáról hitte el, hogy jó ha­zafi s jó radikális. Azt mondják, hogy fiatalabb éveiben, szülőföldjén meglehe­tősen agresszív ellenzéki és forradalmár volt. Később, mint minden neophita, ő lett a legtürelmetlenebb, a legharcosabb radikális s valahogy magában úgy for­­mulázta meg a hazafiság kritériumát: jó hazafi csak az, aki jó radikális is, jó radikális pedig az, aki azt akarja, hogy Gyorgyevics Dragoszláv maradjon szu­boticai polgármester. ¥ Kétségtelenül az volt a véleménye, hogy az ország, a radikális párt fenn­maradásának, virágzásának az a felté­tele, hogy ö polgármester legyen s min­den poklokon keresztül polgármester maradjon. Ez magyarázza meg, hogy még most is azt hirdeti, hogy az Isten kegyelméből és a nemzet akaratából még ma is ő a polgármestere Szuboticá­­nak s ezért fenyegetődzik, hogy rövide­sen hatalomra kerül s jön vele a terror s a bosszú. Ma még ezzel tartja maga mellett azt a néhány embert, akiket — vagy mert túlságosan kompromittálva vannak, vagy mert hiába kopogtatnak, egyik politikai alakulat sem fogadja be őket — szintén nem akarnak belenyu­godni a bukás és az elmúlás gondolatába. Gyorgyevics Dragoszláv második tra­gédiája az lesz, ha ezek is ott hagyják, a harmadik pedig, amibe féktelen ambí­ciója soha sem fog tudni megnyugodni, hogy Szubotica tovább él, sőt a radikális párt sem fog tönkremenni, ha ő el is me­rül abba a csendes feledésbe, ami a leg­jobb esetben osztályrészül jut számára. * Ma — megérdemelten-e vagy sem, ne kutassuk — népszerűtlen és gyűlölt em­ber Szuboticán és népszerűtlenné és gyű­lölné válik az a politikus is, aki vele azo­nosítja magát. Az, aki megpróbálja, mint ahogyan e sorok Írója megkísérelte — néhány jó szót ejteni a személyéről, mű­ködéséről, a saját testi épségét veszé­lyezteti. És hogy mennyire nem politikus Gyor­gyevics Dragoszláv, arra nézve mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ebben a mai helyzetben azzal fenyegetődzik, hogy visszajön Makszimovics Bózsó és vissza­kerül a hatalomra ő is. Makszimovics Bózsó állítólag az ő révén, az ő segít­ségével akar a szuboticai kerületben mandátumot szerezni. . Elképzelhető-e, hogy akad politikus olyan államban, amelynek demokratikus berendezkedésé­nél fogva a politikai siker mégis a nép­szerűségtől függ, aki a maga sorsát Gyorgyevics Dragoszlávval kovácsolja össze és részt kér abból a gyógyíthatat­lan népszerűtlenségből, amelyet Gyor­gyevicsnak sikerült önmaga számára megszereznie. Ük

Next

/
Thumbnails
Contents