Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-26 / 144. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1927 május 26. Vízvezeték R.-T. Noviszatlon részvénytársasági alap an tervezik a vízvezetéket elkészíteni Noviszadon a vízvezeték és csatornázás elkészítése ismét az érdeklődés homlokterébe került. A polgárság beadványban sürgette meg a vízmüvek és a csatrnázás létesítését. Egy newyorki tőkecsoport és más külföldi és belföldi cégek érdeklődnek a vízmüvek kiépítése és financirozása iránt. A város kiszélesített tanácsa junius havi közgyűlésén fog a nagyíontosságu kérdéssel foglalkozni. Đr. Adámovics István nyugalmazott főispán, a vajdasági ügyvédi kamara elnöke, még főispán korában egy érdekes pénzügvi tervet dolgozott ki a vízmüvek kiépítésére és financirozására, a mellyel a város most szintén foglalkozni fcg. Adamóvics tervezete szerint huszonötmillió dinár alaptőkével részvénytársaság alakulna. Az alaptőkéből tizenhárom' millió dinárt jegyezne a város, tizenkét-' milliót a háztulajdonosok. A befektetett tőke kamatozását ia vizdijak-bót szereznék. Ha a vizdijakat ttgy állapítanák meg, hogy a befektetett .tőke. nyolc szá* zalékot kamatozzon, akkor még jutna a csatornázás megépítésére is valami. A város lombar'dirozhatná a vízvezeték részvényeit s azonkívül az évi költségvetésbe is. felvehetnének évi egymilliót a csatornázásra. Ncviszad városnak már meglehetős tőkéi vannak a vízvezetékre. Rendelkezésre áll a kórházi épületek vételára hárommillió, az eladott földekért befolyt 6—7 millió. A közgyűlési határozat biztosítja az eladott városi telkek megváltási összegének vizmücélokra való fordítását. Noviszad visszakapott az agrárhiyataltól kétszáz hold földet, amelyet ugyancsak vizmücélokra kellene felhasználni. Mindezek az összegek, a város által tavaly készített kimutatás szei rint tizenhétmillió dinárra rúgnak, csak erélyesen hozzá kell látni ezen összegek behajtásához. ..'Ádamovics dr. számifása- szerint, ha ji’ vízmű létesítésének első ideiében-, csak kétezer ház vezetne be vízvezetékit, úgy a tizenkétmillió részvénytölgéhpz.. égy-"'‘ egy ház után 6—60ÓÖ dinár befektetés volna szükséges. Tekintve , azonban hogy kisebb-nagyobb házakról van szó egy-egy ’házra 1000—12.000 dinár jutna’ ami mérsékelt összeg és amelyet a háziEgy kritikus albumából Irta: Baedeker A jótékonyság a társadalomnak több idejébe kerül, mint pénzébe. Ha a jó emberek azokat az órákat, amelyeket ‘jótékony egyesületek ülésein elvesztegetnek, arra használnák föl, hogy produkálnának valamit s azt fölajánlanák a rászorultaknak, hasznosabb munkát végeznének, mint a sok üléssel, agitálással és propagandával, amivel az ily akció jár s azzal a gyorssegéllyel, amelyet nyilvánvalóan azért neveznek igy, mert rendesen későn érkezik. A legnagyobb arányú jótékonyság se végezhet alapvető munkát s a leggazdagabb emberbarát is, aki minden fölöslegét a sziikölködőknek engedné át, csak fragmentárius müvet alkotna. Csak lyukakat tudna betömni, de mélységeket nem volna képes se betölteni, se áthidalni. Az ilyen tevékenység jobban is hasonlít a foltozó vargáéhoz vagy a javító szabóéhoz, mint a lábtyümüvészéhez vagy az öltönyszobrászéhoz. A társadalom sebeire csak olyan folttapaszt alkalmaz, a mely pillanatra csillapítja ugyan a metsző fájdalmat, de alaposan nem tudja azt kikurálni. * A koldusok egy részét a jótékonyság tenyészti. Kevesebben koldulnámak, ha jótékonyság nem volna. A Semmise idegeníti el egymástól annyira az embereket, mint egy inurak harminc részletben fizetnének be, a polgárság által vállalandó összeg egyáltalán nem nagy. Ez a részvényjegyzés áldozatnak egyáltalán nem nevezhető, mert a vízmüvek vizdija oly összegben lenne megállapítva, mely a töke kamatoztatásához szükséges. Ez az összeg garantálná a Külső uccák, szállások és perifériák lakosságának, hogy a vízmüvek költségéinek teherviselésében, miután közvetlenül nem vesznek részt a vízmüvek előnyeiben, részesedni nem fognak. A terv megvalósítását megkönnyíti, hogy a vízvezeték minden felesleges bürokratikus beavatkozás nélkül építhető meg. Ha a minisztérium hozzájárul ahhoz, hogy a város résztvegyen a Vízvezeték r.-t.-ban, akkor a további munkálatokat már az uj részvénytársaság igazgatósága vezetné, ami azért is sokkal jobb volna, mert a város nem is igen tud kommerciális vállalatot vezetni. aki nem tart a román nemzeti párt. • tál, — Az egységbontókat a román néip elitéli és kiközösíti a román társadalomból. Az egész román történelem bizonyítéka annak, hogy a román nép a trónhoz mindig hü volt. úzt sohasem árulta el, de nemzetiségét nem tagadta meg sohasem. Követeljük nemzetiségi, templomi és iskolai jogainkat. Annyi román iskolát kérünk, a mennyi a háboru elölt volt. Beszélt ezután a szónok a »Nadejdea« című román újság megalapításáról. Ez az újság hivatott arra, h gy a jugoszláviai román nép és a többi kisebbségek között közös frontot te----------... ...................................................................................... Kisebbségi blokkot akarnak létrehozni a jugoszláviai románok A román nemzeti párt nagygyűlése Banatski-Karlovácon Felbontották a radikálisokkal kötött paktumot Vrsarcról jelentik: A román nemzeti párt bánátsikikarlováci gyűlése iránt az egész Bánátban nagy érdeklődés nyilvánult meg és valamennyi román község kiküldte képviselőit. A gyűlésen a bánáti románok vezetői teljes számmal megjelentek, köztük Petrica Teodor pártvezér, dr. Bútorka Száva tartománygyülési képviselő, Guga Aiekszandru,. aki a radikálisokkal kollaboráló csapatnak a vezetője, továbbá a Nadejdea cimii lap körül csoportosult politikusok Roman Nikola szerkesztővel az élükön. Oprea Traján főesperes és Murgu Jan novoszelói esperes a gyűlésen nem jelentek meg, mart mindketten Romániába utaztak a görög-keleti szinódus nagygyűlésére. A gyűlést a, Hertz-szállcda nagytermében délután három- órakor Nyitotta meg Petrica Teodor elnök aki megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a román párt programja elsősorban a lojalitás. — Fontos — mondotta Petrica elnök — hogy tudjuk, melyik utón menjünk. Igaz, hogy mostan gyengék vagyunk, mert .a politikai felfogások ‘Széttagolták népünket. Amióta a román párt létezik, már hat vagy hét kormány váltotta fel egymást, de ígéreteken kívül egyebet még nem kaptunk. A nép jólétével esyilc sem törődött. Tudják meg, hogy mi nem vagyunk lázadók. A törvényekéi betartjuk. Egyenlőséget kérünk, az ország valamennyi állampolgára részére, Íriszen ezt biztosítják az alkotmány, a. törvények és a nemzetközi, szerződések is. — Jusson eszébe a szerb népnek és a szerb nép vezetőinek, hogy egykor velük együtt égtünk ugyanazon a máglyán és ezt sohasem szabad elfelejteni. A műit összeköttetései Szerbia és Románia között igen erősek ás mi azt elvárjuk, hogy a -múlt bajtársai és a jelenkor barátai továbbra is együtt haladjanak. Azért jöttünk most itt össze, hogy megteremtsük a román egységet és hogy megjelöljük azt az utat amin haladnunk kell. hogy nemzetiségi jogainkat élvezzük. Fistea Ádám Oprea Traján föcsperes nck levelét olvasta fel ezután, amelyben a főesperes azonosítja magát a párt minden határozatával. Guga Aiekszandru pedig Murgu Jan hasonló nyilatkozatát tolmácsolta. Bajos G., a »Nadejdea« bizottság elnöke beszédében kifejtette, hogy a románok továbbra is fenn akarják tartani a román párt eddigi teljes programját. —- Tudják meg -— mondotta -- hogy a román nép ezentúl a halaiba is elmegy jogaiért. Ezután Fistea Ádám emelkedett szólásra és hangoztatta, hogy ennek a gyűlésnek célja a román egység megteremtésén kívül dokumentálni azt, hogy a román nép nem engedi kisebbségi jogait és kész jogaiért bármikor harcba menni. $ Ä ,, ^« — Végig jártuk dr. Bútorka képviselővel — mondotta — Dóbánát román községeit.. és meggyőződtünk arról, hogy mindenütt kiátkozzák azt a románt remisen az állampolgári egyenjogú, ság kivívásáért. Guga Aiekszandru volt a következő szónok. A radikálisokról kötött paktumról beszélt. Kijelentette, a radikálisok nem teljesítették ígéreteiket és ezért a románok minden összeköttetést megszakítanak a radikálisokkal, majd indítványozta, hogy mondja ki a gyűlés, hogy önállóan veszi fel a választási harcot és nem köt paktumot egyik párttal sem. Guga indítványát a gyűlés egyhangúlag elfogadta. Dr. Bútorka Száva tartományi képviselő hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a szmederevói tartománygyülésben a román nemzeti párt • egy képviselője mandátumot kapott. Popovics Nikola. Dimijan P., Ivasku T., Zsurka Gheorglie beszédükben állást foglaltak a román párt függetlenségének megtartása mellett és követelték, hogy a párt indítsa meg a választási agitációt. Roman Nikola, a »Nadejdea« szerkesztője kijelentette, hogy a jugoszáviai románok legfőbb óhaja, hogy megteremtsék a vajdasági kisebbségek blokkját és hogy a kisebbségi jogok kivívása érdekében közös frontot alkosson a magyar-románnétnet kisebbség. A gyűlés ezután liódoV) :táviraíbt intézett Őfelsége Alskszandar királyhoz. A gyűlésen a német párt képviseletében dr. Leidecker, a délbánáti német kisebbség egyik vezetője is megjelent. tett, amelyet egyik a másiktól elfogad. Aki jótékony, nem okvetlenül jó ember egyszersmind s ez utóbbi nem okvetlenül jótékony is. Mondjunk le egyszer s mindenkorra arról, hogy a gazdagok olyan jótékonyak legyenek, mint a szegények. Nincs hozzá annyi tehetségük. Egy jótékony egyesület elnöki állásának a betöltéséről volt szó s az egyik jelöltről igy nyilatkozott valaki: — Nem való erre az állásra. Nagyon is jószivü s egy csöppet se hiú. Meghallgatták a szavát s plyan urat állítottak az egyesület élére, aki hires volt a szívtelenségéről, de a hiúságáról is. Vezetése alatt az egyesület fényesen prosperál. * A jótékonyságot a szivnek kell diktálni s az észnek szabályozni — máskülönben többet árt, mint használ. Többet vesz el a megajándékozottnak emberi méltóságából, a függetlenségéből és az önérzetéből, mint amennyit az a kenyér, cukor, kávé, fa és pénz megér, amelyet »nagylelkűen« átnyújt nékik. * A hatóságoknak és a humanitárius egyesületeknek a jótékonysága bátran hasonlítható egy ostromlott várnak az élelmezési rendszeréhez, ahol az élelmiszereket meghatározott, de nagyon kis adagokban osztják ki a lakosok közt s ahol senki se hal meg ugyan éhen, de nem is lakik jól senki. # A gazdag, ha nem gyakorol jótékonyságot, meglopja a szegénységet; a szegény, ha jótékony, meglopja önmagát. * Egy társadalmi jótékonyságot állandó figyelemmel szemlélő úriembertől hallottam egvszer: — Óh, a koldusokat nem kell félteni! Azok csak megélnek valahogy ama szegény emberek jóvoltából, akik nem tudnak nézni még nagyobb nyomorúságot, mint az övék. De ki gondoskodik őróluk? Hogy’ tudnak ők megélni ebben a nagyon is gazdag és éppen azért nagyon is szegény világban? # Az emberek a jótéteményeket szívesen fogadják el, de a jótevőiket nem szeretik. Azért nem is olyan bolond, aki névtelenül gyakorolja a jót — legalább nem haragusznak meg rá. Egy barátunk névtelenül szokta gyakorolni a jótékonyságot és pedig igen figyelemreméltó arányokban. De azért néha kiszivárog a közönség közé egyik-másik szép cselekedetének a hire s egy ilyen alkalommal igy kiáltott föl egy ismerőse: — Nem értem ezt az embert. Miért bujkál? Hiszen jótékonynak lenni nem szégyen! Nem bizony, de a nagy nyilvánosság előtt, a nézőtér teljes kivilágítása mellett és zenekari kísérettel adakozni meg nem dicsőség. És én azt hiszem, hogy ez a mi névtelenül szerepelő barátunk tudja, mit csinál. Neki van igaza, mert ő az, akinek valódi gyönyörűsége van a jótékonyságából. * Aki könnyelműségből adakozik, az nem jótékony. A nyilvános jótékonyság egy sport, amelyet azoknak a rovására gyakorolnak, akiknek a javára űzik. # Az ember jobban szereti azokat, akikkel jót tesz, mint azokat, akik vele tesznek jót. * A más zsebéből mindenki adakozó. Apró szívességekkel barátokat szerez, jótéteményekkel ellenségekre tesz szert az ember. # Ha csak annyi jó történne, amenynyit az emberek jószive és emberbaráti érzése sugalmaz, akkor a mostaninál is nagyobb nyomorúság grasszálna a világon. A jótékonyság ellen törvényt kellene hozni s e törvény két első szakaszának igy kéne hangzani: 1. Az állam tartozik gondoskodni arról, hogy a szegények szükséget ne szenvedjenek. 2. Magánszemélyeknek és egyesületeknek szigorúan meg van tiltva, hogy az államnak ezen ügyébe avatkozzanak. Ilyen törvény mellett két baj szűnne meg: a szegénység és a jótékonyság. l
