Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-24 / 142. szám
1927. május 24 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal KINTORNA — Nekünk nőknek ezer lehetőségünk van arra, hogy egy férfit megnyerjünk magunknak! — Igen, de csak egy mód van, ami tisztességes. — S melyik az? — Látod, mindjárt gondoltam, hogy la I zt nem ismered. UíWllilUrliHHl A lerpentin gyorsan és biztosan old fel szennyt, különösen pedig pecséteket, izzadság- és zsidóitokat, kormot, stb. 1. Terpentint tarta'maz 2. Jól kézbeiüő nagy szappanalak 3. Kellemes az illata 4. Kivágható meseképek 5. A csomagolás megvédi ' 6. Különösen világos szinü, úgyszólván felsőbbrendü „Schicht “-szappan „Schicht“ terpent.nszappan 7. fertőtlenít! Két festő beszélget. — Éppen most adom el utolsó vásznaimat. — Tájképek? — Nem, a két utolsó lepedőm. * A. mama szigorúan rászól Pélerkére: — Illetlen voltál, Péterke, most azonnal menj és hozd ide a porolópálcát! Péterke kis idő múlva egy nagy üveggel tér vissza. — Mamuskám, én kerestem a porolópálcát, de nem találtam sehol. Csak ez az üveg baracklekvár volt ott! * Kohn autósapkában állit be a kávéházba. — Mi van a fejeden? — kérdi Grün. ' — Autósapka. — Minek az neked? — Vettem egy autót és én vezetem. — Te vezeted az autót? Hát tudsz te vezetni? — Hogyne. A minap is Bécsben voltam és én vezettem. — Ne mondd. És nem történt az utón semmi baj? — Dehogy is nem. — Na és te mit csináltál? — Szétszedtem az autót. — Na és aztán összeraktad? — Hogyne. — És tudtad? — Mi az, hogy tudtam, úgy összeraktam, hogy még maradt is. Közgazdaság Változások a délbánáti postaforga- Iomban. Vrsacról jelentik: Az uj vasúti ttienetrenddel kapcsolatban a vrsaci posta-forgalomban is lényeges változás állott be. Eddig ugyanis minden irányba csak naponta egyszer, délben indítottak postát, amit kereskedelmi körökben állandóan -sérelmeztek. Pancsevó felé ezentúl naponta kétszer, reggel és délben indítanak postát. Becskerek felé azonban ezután is csak egyszer megy naponta posta, ezentúl azonban nem délben, hanem éjszaka. Ez a vonat viszi a romániai és a magyarországi postát is. Ezenkívül bevezették Vrsacon azt is, hogy naponta kétszer kézbesítik ki a leveleket. Cserkész-nap Sztrrífcscsejen. Sztarihecsejröl jelentik: A sztarihecseji cserkész csapat a szentai, ku’.ai és szómhori cserkészek részvételével vasárnap cserkész-napot, rendezett Sztaribecsejen. RegXel társas hajókirándulást rendeztek Novibecsejre, ahol a Tiszamenti erdőben cserkész-gyakorat volt. Dé’ben visszatértek Sztaribecsejre. Délután felvonulást rendeztek a városban. Este a »Centrál« szálló színháztermében cserkész-estélyt rendeztek, amelyen nagyszámú közönség jelent meg. Az estély reggelig tartó tánccal végződött Komlókiállitás Noviszadon. A földntivelésügyi miniszter kezdeményezésére a vajdasági komlótermelők szeptember hónapban Noviszadon nagyszabású komlókiállitást rendeznek, amely elé nagy érdeklődéssel tekintenek a gazdakörök. A kiállítás előmunkálatai már megkezdődtek. A szovjet 10 millió fontos rendelést starniTOZott az Arcos-affér miatt. A szovjet gazdasági képviselői május ll-ikén perfektuálták a londoni Mid-— A pénztár-épület mellett hirtelen rámrontott, felugrott az autóra és rámparancsolt, hogy nagyon gyorsan hajtsak a tó túlsó oldalára. Én elindultam és persze azt hittem, hogy itt ül mögöttem. Nem sejthettem, hogy ecH.il inul robugdi ilyen őrült tempóban az tires kocsival! Werner Heywoldt bólintott. —• És a kasszarablásról tud valamit? — Azzal nem is törődik. — Ira Bendorról nincs jobb hír? — Eddig nem akadtak rá. Amióta' azon az estén a kábái ét elhagyta, nyomtalanul eltűnt. Lenn minden második fánál egy titkosrendör áll most, Egy lépést sem lehet tenni, hogy az ember beléjük ne ütközzék, Werner Heywoldt fölkelt. Átkarolta John Murrayt. — Gyere Jonny, próbáljuk ki a kis csónakot. Igazad van barátom, nincs semmi értelme, hogy itt feküdjem tétlenül. John Murray arca őrömtől sugárzód Most meg volt elégedve. * A keskeny, karcsú csónakkal kisiklott ták a vízre, John Murray a . kormánynál. ült. — Az előbb láttam Bendort — mondottá. — Rossz szinberr van, mi? — Olyan mint egy hulla. Ez az ember napról-napra jobban hanyatlik. — Valami nincs rendben nála. Ez az eset Icával, nagyon közelről érinti ... John Murray nevetett. — Furcsa kis házasság vélt állitólág! — Hogy-hogy ? John Murray éles Ívben kanyarodott a csónakkal. A víz hosszú hullámokban habzott mögöttük. Csak kis idő múlva felelt Jonny: — Annyi mindent beszélnek ... Hiszen én magam r^m tudok semmi köze lobbit... Senki sem tudja, hogy tulajdon képen miért ment hozzá feleségül. Soha sem látták őket együtt. Azt beszélik, hogy megállapodás volt köztük, hogy az asszony viseli a nevét és a háziasszony land-bankkai egy megegyezést 10 millió fofitnyi garanciáról. E megegyezést az angol gépgyárak nemzeti szövetségének elnöke közvetítette és arról szólt, hogy a Mfdland-bank discontálja azokat a váltókat, amelyekkel a szovjet 10 rnilüh font erejéig az< angol gépgyáraknak, főként textil- és petróleumipari gépekért fizet. Az Arcos-botrány rn-att a Szovjet stornirozta a közben megtörtént rendeléseket, amelyekért most Amerika és Németország versenyeznek. Szerepót játssza, ha társaság van náluk1 ezzel azonban , elegét is tett hitvesi köte; Vésségeiríefe Tény az, hogy házasságuk napján az asszony hálószobájának az aj tajára'biztonsági zárat szereltek.,. John Murray befelé nevetett. ’— Komikus kis házasság, hem gondolod? . .. A cselédség sok mindenről be - fezéi és úgy látszik néni ok nélkül. És emellett Bendor «lég állítólag hallatlanul féltékeny is volt, . Werner Heywoldt nyugodtan félbeszakította: — Gyújtsd meg a lámpákat, Jonny. John Murray csodálkozva nézett rá. Nem értette, hogy Wemernek miért nem tetszik ez a hangnem. Vállat vonva felállt előre húzódott és meggyujtotta a csónak lámpásait. Már sötét volt. John Murray hirtelen visszafordult. Vigyorogva az ülés alá nyúlt. — Tudod, mi van itt? Werner Heywoldt odanézett. Diadalmas nevetéssel vett elő' John egy szigonyt, amelyet lelkesen lóbált a levegőben. — Istenem, milyen boldog voltam, a mikor ezt a szigonyt felfedeztem! Odaát a népfajok kiállításán vettem egy eszkimótól. Két üveg whiskymbe került. De jó szigony! Hozzáértőn vizsgálgatta, majd nagy lendülettel a partmenti nádasba röpítette. A végét a kezében szorította, mialatt a csónak tova siklott. Hirtelen lökést éreztek. — Állj! — kiáltotta John Murray. Werner Heywoldt lefékezte a motort. — Mi történt? John Murray a szigony végét mustrálta: — Valamit fogtunk. Menjünk csak át a túlsó oldalra. Werner Heywoldt kedvetlenül rázta a fejét. — Ugyan hagyd ... bizonyosan valami régi fatörzsbe akadt. De Jonny nem engedett. A kötél irá-REGÉNY az Almok városa ,, , IRTA: CUÍ1T J. Bit AUN (16) nyában hátrafelé kormányozta a csóna kot. Nem tudtak egészen behatolni a nádasba. John Murray kezét szemei elé tartotta és kíváncsian kémlelt körül. — Furcsa... — mondotta. Aztán kiugrott a csónakból, széthúzta a nádat és egészen eltűnt a sűrűben. Werner Heywoldt, aki a csónakban maradt, csak a levelek zizegését hallotta. A viz bugyborékolt, majd ismét feltűnt Jonny alakja, amint valami hosszú sötét tömeget tolt maga előtt, amely alig látszott ki a vizböl. — Egy csónak — mondotta. Most már Werner is kivette a csónak körvonalait. John Murray már egész közel ért hozzá és halkan megszólalt: — A csónakot erőszakkal sülyesz tették el... A padlózatát kiemelték ... Itt van valami... Mi ez? . . . Werner kivette .a kezéből: egy.selyeinrongy volt. Valami kiesett belölft és na gyot koppant. Valami fénylő világos tárgy gurult a vizbe. John Murray gyorsan utána nyúlt és elkapta. Hosszasan nézték a csónak lámpáinak tompa világításánál: kis arany puder-doboz volt, belevésett monogrammal. Rajta két betű: J. B. — Ira Bendor... — mondotta John Murray. Werner csodálkozva nézte a kis dobozt — Talán ... talán hetekkel ezelőtt elvesztette ezen a helyen. John Murray furcsán nézett rá. És ő maga is érezte, hogy ez a magyarázat na gyón erőltetett volt és egy csöppet sem valószínű. Sokáig álltak mozdulatlanul és nézték a kis arany dobozt. John Murray megint beszállt a csónakba és megkérdezte Wernert: — Visszafordulunk? Kiáltást hallottak a tóról. Egy evezőscsónak közeledett. — Heywoldt ur? kérdezte valaki a csónakról. — Igen . . . — itt Helmer. Látta ön is a fényt? — Milyen fényt? —- Jöjjön erre, innen láthatja. Werner Heywoldt, John Murray segítségével kilökte a csónakot a szabad vizre amig Alf Helmer csónakja mellé értek. Az evezőkön keresztül kezet nyújtottak egymásnak. — Nézze csak, ott... — mondotta Helmer. A megjelölt irányban Werner Heywoldt különös, magasba nyúló épületet látott Egy tornyot sajátságos méretekkel. Néhány kis ablak sötéten és feketén bámult az éjszakába. Azonban kettő közülük ki volt világítva. A fény lobogott. És néhány pillanat múlva Werner észrevette, hogy ez a lobogás ritmikusan történik. Világos ... sötét... világos ... sötét.., igy váltakozott a fény. Sokáig nézték a tornyot. — Mi ez? — kérdezte Werner. Helmer felvilágosi tolta:- .(Folyt, köv.)
