Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-22 / 140. szám
1927. május 22. RÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal Öröm az élet, Rádión egymaga mos! Bölcs Kató élvezi az életét] Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást. Az helyette elvégzi a munkát! Egymaga, Rádión? Igen! Csakis igy mossatok: »Radiont hideg vízben felöldani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig kifőzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehérneműt, mint a kezeket! Vagy tán: megszépít? Rádión oxigén által fehérít! Szavaltoltan mentes chlor és egyéb ártalmas vegyszerektől. Kíméli a ruhát! BÖLCS KATÓ REGENY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN Az eddig közölt folytatások rövid tartalma: Heywoldt és Bendor, az »Álmok városáénak alapitói Helmer feltalálótól alántatot kapnak a nap energiáját kihasználó gép ér\ tőkésítésére. Az üzlettársak, akik ellenségek, ezen a kérdésen összevesznek. A vita után Heywoldt meglátogatja szerelmesét. Bendor feleségét. frát. maid hazamegy. Éjszaka meggyilkolják. Fia, Werner, aki apjával régebben haragban van. kísérőiével. John Murrayval Amerikából visszaérkezett időközben Európába és értesült apja haláláról. A gyászházban találkozik Renával. Bendor leányával. Néhány nap múlva jra, Bendor felesége eltűnik, majd ismeretlen tettes kirabolja a pénztárépületet. — Hm... kezdem érteni... és milyen volt annak az embernek a külseje? A soff őr csodálkozva nézett rá: — Hogy milyen volt a külseje? — No igen, hiszen látnia kellett. — Igen, igen, természetesen, ugyanolyan volt, mint mindig... Egy ideig nagy csend volt, majd Werner Heywoldt megkérdezte: —• Micsoda? Hát ismeri öt? A soffőr nevetett. — Furcsa kérdés, hát hogyne ismerném! Ijedten elhallgatott, mert Werner Heywoldt megragadta a vállánál fogva: — Ember, mondja meg már végre, hogy ki volt! A soffőr kiszabadította magát a kezei közül. — Azt hittem, hogy tudja. Az öreg Bendor volt! Werner Heywoldt megdöbbenve nézett körül. Az idegen, aki a versenyautót vezette, ott állt mellette és halkan nevetett. Amikor észrevette Werner rámeresztett tekintetét, kissé meghajtotta magát és megszólalt: — Megengedi... Helmer vagyok. — Heywoldt. Kezet fogtak. — Ön az a ■ feltaláló? — kérdezte Werner. A másik bólintott. Szkeptikusan néztek egymásra. — Szép kis eset, mi? Werner hirtelen gondolatokba mélyedt. Majd körülnézett: — Hol van itt a legközelebbi telefon állomás? A soffőr megmutatta az utat A városban több mint kétszáz telefon-automata volt elhelyezve. Néhány perccel később Heywoldt fölhívta a rádió-toronyban levő irodát. Ott beszélt legutóbb Jaques Bendorrah A telefonná! a titkár jelentkezett. — Halló... itt Heywoldt... Ott van még Bendor ur? Werner Heywoldt pár pillanatig várt. Tisztán hallotta a titkár válaszát: -- Bendor ur itt van. — Délután óta nem távozott el az irodából? — Még nem ment el. Lefeküdt kissé aludni, amikor ön eltávozott és még mindig alszik. Ébresszem fel? — Nem, hagyja. Köszönöm. Werner Heywoldt értelmetlenül akasztotta vissza a kagylót és visszatért Alt ríelmerhez, aki az autóval várt rá. Elmondta neki, hogy mit hallott. A soífőr zavartan hallgatta őket. Most már semmit sem értett az egészből. Werner Heywoldt Hclmerrel együtt visszahajtatott a város mozgalmasabb részébe. Útközben hirtelen megálltak, men valami világos és lobogó holmit vettek észre az országát szélén. Werner Heywoldt leszállt és felemelte azt. Jaques Bendor kabátja és kalapja volt. V. T.tokzatos lén - a csillagászati toronyban • John Murray napról-napra dühösebben járkált a házban. Zörgött az ajtókon és dörmögött. Mindig rosszkedvű volt. Mindenki kerülte, amennyire lehetett. Egy diktátor hatalmával élt. Egy délután a keleti városrészről tért vissza, vállán néhány olyan vassulyzót egyensúlyozva, amelyeknek mindegyik minden közepes embert földhöz vágott volna. Ezzel a suhyal megterhelve felkapaszkodott a lépcsőkön, megállított egy inast, akitől megtudta, hogy Werner a tetőkertben , tartózkodik. Fönn megtalálta Wernert, aki egy fekvőszékben álmodozott. Jonny odalopózott és. közvetlen mellette ledobta a vassulvzokat, úgyhogy szinte megrengett a háztető. — Így ni! — mondta élénk megelégedés hangján. Werner felkapta a fejét: — Mi az? John Murray lábával eltolta az asztalt és annak helyére állt. Hatalmas fejének egy mozdulatával a vassulyzókra mutatott. — Ezt emeld fel egyszer! Egy, kézzel magasra! Werner Heywoldt értelmetlenül bámult rá. — Minek? John Murray kivette szájából kis pipáját. Csodálkozva nézett barátjára. — Minek? — dörmögte. — Minek?... Kérdezted azelőtt valaha is, hogy minek? Fákat tép él ki gyökerestől csak azért, mert örömöt ieitél benne. Cigarettadobozhoz hasonló lélekvesztőn gondoláztál át az óceánon, csak azért, mert ez örömet okozot neked. Az Eiffel-torony kiilsö vasgerendáin másztál fel, mert tetszett ez ?. tréfa. Kérdezted valaha i>: miért? Most teljen örömed abban, hogy ezekkel a súlyzókkal tornássz. Azt hiszem, már nem is tudnád fölemelni őket! — Lehetséges — mondotta Werner a lemenő nap sugaraiba pislogva. John Murray tátott szájjal bámult rá. Néhány érthetetlen szót dörmögött. Aztán élénk szavakban tört ki felháborodása. — Te... te hagyod, hogy valaki azt mondja, iiogy mar nem tudsz ilyen súlyokat fölemelni? ... Werner és te még azt mondod, ln.gy chetséges? .. Ma van veled0 — Semmi, Jonny. Fáradt vagyok. John Murray értelmetlenül csóválta a fejét. Arca aggódó és szomorú volt. Félrelökte a vassulyzókat, az asztalt visszahúzta a helyére és szélesen ráterpeszkedett. —- Werner ittál ma már whiskyt? — Nem. John Murray ismét rosszalólag csóválta a fejét. Kis idő múlva újból megszólalt: —-Werner, a repülőgépmotort felszereltettem a csónakra ... Most mesésen szalad. Nem próbálnék ki? — Nem, Johny. — Werner, te nem vagy beteg, ezr látom. Beszélni nem akarsz... a csónakhoz és az autóhoz hozzá sem nyúlsz és ha az a leány idejön, akkor úgy ültök itt, mint a bábuk... Már whiskyt sem iszol... Általában nem vagy már az a fickó, aki voltál és én csak azt szeretném tudni, hogy mi bajod... Werner Heywoldt lassan felült és figyelmesen nézett rá. — Jonny, úgy gondolod, hogy baj van velem? — Sőt, nagy baj! És ha nem változtatsz hamarosan ezen az életmódon, akkor elutazom és a legközelebbi kikötőből megint elindulok cethal-vadászatra> — Jonny ... beszéltél a detektivvel? — Igen. — Tud már valamit? — Azt mondja, hogy meglepő és megdöbbentő felfedezésre jutott. Uj nyomra bukkant, amelyet azonban még pár napig titokban kell tartania. Gyorsabban menne a munkája, ha a rendőrség megengedte volna neki, hogy betekintsen az iratokba, (Folyt, köv.) I MA KÖSZÖNŐLEVÉL Dr. í. Rahlejev urnák Eeograd, i osovsUa 43. E-.en a környéken a reuma igen elterjedt betearég és én ok betegnek adtam meg az Ön cimét és ajá lta n az Ön gyógyszerét. Egyik m akei földműves több mint 3000 koronát adott ki gyógyszerekre és az orvosok ki elente'téi, hogy a bete tsére ellen nincs mentség. Ennek is ajánlt; m az Öi RADIO BALSAMIKA gyógyszerét és hála Istenn k és Önnek, ez a beteg is teljesen meggyógyult. Épen úgy Havidió itteni kovács, aki már járni sem tudott, néhány nap alatt annyira meggyógyult, hogy már nagyion f zépen tud járni. Tegnap rendelt m az Ön gyógyszeréből ivan Skender és még sok más bet g rés éré. Akárki panasz od K a reuma miatt én azonnal rendelek neki az Ön gyógyszeréből. Épen ezért az itteni szegény be egek nagyon hálásak nekem és áldva-áldják az O.i nevét ezért a kt ünő gyógyszeiért. Örökké hálás hive Vel.-Gorica kodZagreba, 1924. január 24. Marija Butura A RADIO BALSAMIKA g- ógyszert készíti, forgalomba hozza es utánvéttel szé - küldi Dr. 1. Rahlejev Radio Ba sarui.,a laboratórium Beo- rad, Kctcvska 43.
