Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-22 / 140. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 május 22. A vizsgálat rehabilitálta a szabálytalanságokkal v.'dolt szén fai fő tisztviselő et Alaptalanok voltak Oadics minisztori foszámvsv'j vádjai Szentéről jelentik: Dađićs Rađivoj belügyminiszteri főszámvevő augusztus, szeptember és október hónapban — mint jelentettük — általános hivatalvizsgálatot tartott a szentai városházán. A vizsgálat eredményéről az inspektor részletes jelentést küldött a belügyminiszternek. A jelentés alapján, amely ötven gépelt oldal terjedelmű volt, a belügyminiszter fegyemi vizsgálatot rendelt el dr. Vorgics Szlávkó főszámvevő, Branovacsky Steván gazdasági tanácsnok, Drakulics Mihajló főmérnök, Piszarov Milkó adóügyi tanácsnok, dr. Erdélyi István árvaszéki ülnök, Tóth István házi pénztáros és Branovacsky Borivoj közgyám ellen. Branovacsky szabályszerű árverési jegyzőkönyvek bemutatásával igazolta, hogy minden egyes parcellát az elérhető legmagasabb áron adta bérbe a városi tanács és közgyűlés utólagos jóváhagyásával. Piszarov Milkó ellen azt a vádat emelte a jelentés, hogy az egyesek adóhátralékát jogtalanul másokra hárította át és ilymódon azokra alaptalan adóterhek hárultak. Piszarov kimutatta, hogy a kis, csak párákat kitevő tételeket, amelyek nem voltak behajthatok, a főkönyvek lezárása céljából, csakugyan átvitték más egyének adóalapjára, ez azonban több évtizedes szokás az adóhivatalban. Piszarovot Dadics jelentése után felmentették állásától, de a belügyminisztérium egy hónappal ezelőtt állami anyakönyvvezetőnek nevezte ki Szentára. Drakulics főmérnök ellen szintén olyan panaszokat sorolt fel a jelentés, hogy a város részére eszközölt bevásárlásoknál nem tartotta be a szabályszerű formalitásokat. Kifogásolja — többek között — a jelentés, hogy a főmérnök a polgármester aláír ásóval ellátott megrendelési iv utján húsz dinár értékben szöget vásárolt. A főmérnök a bizottság előtt egyszerűen felmutatta a városi szabályrendeletet, melynek értelmében a polgármesternek joga van kétszázötven dinárig saját felelősségére vásárolni. Dr. Erdélyi és Tóth ellen az árvapénzek kezelése és kiutalása miatt emelt vádat Dadics inspektor. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy mindketten a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel kezelték ezeket az ügyeket. A most lefolytatott fegyelmi vizsgálat ilymódon az összes főtisztviselőket rehabilitálta. A megvádolt tisztviselők a napokban megbeszélést tartottak és azon fölmerült az a terv is, hogy Dadicsot rágalmazásért és becsületsértésért feljelentik a bíróságnál. A győzelem meztelen szobra Elkeseredett vita Beogradban a szobor miatt — Éles támadások Mestrovics ellen : „Kössön malomkövet a nyakába.. — A nők nem kifogásolják a meztelen férfiszobrot Az egyház nem vesz részt a szoborleleplezésen A belügyminiszter a fegyelmi vizsgálat vezetésével dr. Medakovics Qrujó vármegyei főjegyzőt és Nagy József vármegyei főszámvevőt bizta meg. A két vizsgálóbiztos a jegyzőkönyv minden pontjára kiterjedő gondossággal ejtette meg a vizsgálatot, amelynek eredményeképp Branovacsky Borivojt és dr. Vorgics Szlávkót, akiket Dadics jelentése után felfüggesztettek állásuktól, viszszahelyezték hivatalukba. Branovacsky Borivoj ellen az volt a vád, hogy nem vezette szabályszerűen a közgyámi főkönyveket. A vizsgálat folyamán megállapítottak ugyan kisebbnagyobb formahibákat, de fegyelmi vétségbe ütköző szabálytalanságot nem találtak. Vorgics főszámvevő bebizonyította, hogy az egész ügykezelés, úgy a számvevőségnél, mint a házipénztárban teljesen szabályos. Branovacsky Steván gazdasági tanácsnok ellen az volt a vád, hogy a város részére . eszközölt beszerzéseket nem a kellő előírások és szabályok szerint hajtotta végre. Branovacsky a fennálló és a törvényhatóság által jóváhagyott közgyűlési határozatokra és a városi szabályrendeletekre,, hivatkozva, kimutatta a vád tarthatatlanságát és bebizonyította, hogy a vásárlásokat teljesen korrektül és szabályszerűen végezte. Azt is kifogásolta a belügyminiszteri főszámvevő, hogy a város kezelésében álló földeket nem a legjobban értékesítette, de Évekig porosodott és rozsdásodott a beogradi községtanács lomtárában Mestrovics Iván alkotása: A győző szobra s most, hogy a demokrata községtanács elhatározta a szobor felállítását, az ügy hatalmas port ver fel a nyilvánosságban. Az első napokban csak arról folyt a vita, merre nézzen a szobor, a melyet a Terazián, a Moszkva-kávéház előtt akarnak elhelyezni, arccal észak felé-e, vagy délre? Mert a győztes hadsereg délről vonult be, északi irányban. Azután kezdett elmérgesedni a dolog, amikor előtérbe nyomultak az erkölcsi szempontok. A győző szobrát ugyanis a nagy művész abszolút meztelen, izmos, erőteljes, plasztikus férfialakban mintázta meg, aki a harci rekvizitumok közül csak egy csupasz, földnekszegzett kardot tart a jobb kezében, hal tenyerén pedig sólyommadarat. Tény, hogy a mü maradéktalanul reális ábrázolása az anatómiai férfitestnek, de művészi ereje, lendülete és a délszláv tipus szintetikus kifejezése folytán méltó demonstrálása annak az eszmének, amelyet megörökíteni kiván. Beograd város vezetőségét bizonyára büszkeséggel töltötte el az a tudat, hogy egész Európában páratlan művészi szenzációt jelentő műemléket állít a fővárosban. De minél jobban előrehaladnak a szobortalapzat építési munkálatai, annál gyakoribbá válnak a támadások és figyelmeztetések, amelyek óva intik Beograd vezetőségét attól, hogy ilyen erkölcstelen szobrot kitegyen a fővárps központjában. Elsőnek egy nyugalmazott közoktatásügyi miniszteri inspektor mutatott rá cikkében' azokra a kényes helyzetekre, amelyekbe! (ipa és leánya, fivér és nővére kerülhet a szobor szemlélésekor. Megjegyezte azt is, hogy ném ártana a győzelem szimbólumát bocskorral és sajkácsa-sapkával felruházni a nemzeti jelleg kidómboritása végett. Nikolajevics Bozsa esztéta és muzeumigazgató egyenesen kétségbe-Az annonce-játékos Irta: Somlyó Zoltán (Utánközlés, fordítás tilos) 1. —• Szóval?... Szóval ebből élsz mostanában?! — mondta a játékkaszinó halijában a tönkrement báró, ezt a kérdő mondatot állító formában dobva^ oda, lebiggyedt, szinte megvető barátsággal, a bankpénztárosnak. Amaz lekapta a szeméről, amely sunyi volt és könnyes az örökös izgalmaktól, a monokliját, szélhámos egykedvűségével megtörölte és bólogatva, a fegyencek nyugalmával föleit: — Ebből. Valamiből meg kell! Élni jogom van nekem is! A fizetésem hat millió a banknál, a feleségemnek ennyi még a házra se elég. hol marad még sok minden más!... Barátom, az a gyönyörű asszony nem járhat úgy, mint más nők, kispolgári készen vett rongyokban, ezt beláthatod! Egy ilyen minta-szép asszony! A föld alá bújnék szégyenemben. Hisz úgy imádom, mint az istenemet. És ő képtelen is volna úgy élni. Tehát ebből étek! Megpróbáltam én barátom már mindent. Úgy nézz rám. hogy én a bankomtól egy álló évig sikkasztottam majd mindennap. Már szinte automatikusan csináltam a dolgot. Ha nem is volt szükségem rá, záráskor kivettem azt a bizonyos összeget a pénztárból, amelyhez már hozzászoktam. Te, nevetni fogisz! Sohase jöttek rá. A bankban két testvéré volt a vezetés, ezek mindaketten úgy loptak, mint a pinty. Sohase tudták, hogy ki mit lopott. így én mindég a felszínen úsztam. Azután jött a krach, a két fivér helyett jött egy harmadik vezér, aki, hogy minél nyugodtabban csinálhassa a maga kis dolgait, a legjobb barátját ellenőrnek tette meg — mellém, ö a főpénztáros és reggeltől estig az a dolga. hogy a körmömet nézi... így hát ,érmék a pénzszerzési módnak befellegzett. Erre gondoltam ki azután ezt a mostanit. Azért, hidd el, ez se fenékig gazemberség! Mert sok pénzembe van nekem az a kilences, amit oly szivdobogva vág. ki a nagy ovális zöld asztal közepén a bankár. A lopott pénznek is a felét igy vesztettem el. De most már... — Most mondd el, hogy’ csinálod! Hallatlanul izgat a dolog. Annyi ember előtt nyiftan, arcrándulás nélkül mindenraaip csalni... — Egyszerű. Eleinte egész apró téteket dobok az asztalra. De nem érdekel, hogy mit mond a játékvezető: nyert! — vagy kilenc a banknak... Nekem az mindegy. Ezalatt tanulmányokat folytatok. Merően figyelem a körben ülő tizenkét játékost, az úgynevezett tizenkét »kéz« képességeit, hogy melyiknek van szerencséje és melyik peches. Mert ezt ki lehet lesni. Hidegvér, éles szem, nyugalom! Azután megfigyelem a formát, miképp alakulnak az egyes cup-k. Amikor már megvan a véleményem az egész »pakl!i«-ról. kiszemelek magamnak egy kezet és amikor rákerül a sor, amikor már az összes tétek bent feküsznek és a játékvezető ajka már kimondta, hogy »nincs tovább« — a legeslegutólsó pillanatban odaugrom leshelyemről a tablóhoz és félhangosan, szerényen elszólom magamat: — Ötven annonec, ezen a helyen!... A játék folyik tovább, a bankár leadja előbb a poimteur lapját, aztán a magáét, még egyszer a pointeur-ét és még egyszer a magáét, aztán megint... — Aztán?... — Aztán kész. A játékvezető konstatálja: — Nyert! — és nekem kifizetik az annonec-tétemet... — De, ha nem nyert?! Mi van akkor? Akkor neked ki kell nyomban fizetned a tétet és — nincs pénzed kifizetni... — Még eddig nem esett meg velem. Azaz: egyetlenegyszer. De aíkkor szerencsém volt. Magam se értem, a téteket behúzták, közben rólam megfeledkeztek. Halottsápadtan álltam ott... mindenre készen... hogy megvernek... kidobnak... És képzeld, negyedóra múlva megismételtem. Nem tudtam eílentállni. És sikerült... A báró idegesen rágta kis bubira nyirt angol bajuszát. Elnémult. Az ámulattól, a meghökkentő valóságtól, izgett-mozgott a helyén, rosszul égő cigarettájáról egy másikra gyújtott. — Én nem merném megtenni — mondta végre nagy lélekzettel. összeráncolta a szemöldökét és látszott a szemeiről, hogy már a rendőrséget látja, a börtöncellát maga előtt... össze is borzongott... — És mit csinálsz, ba egyszer mégse sikerül? — kérdezte most, nagyon mélyről. — Akkor csak az marad hátra, amire már a sikkasztások idejében is el voltam készülve: föbeifövöm magamat. Passz. Nem kell olyan nagyba venni ezt az egész dolgot. KütönPem pedig, vak bizalmam van a szerencsémben. És dlacára annak, hogy ily könnyen veszem ezt az esetleges öngyilkosságot, hidd el, ragaszkodom annyira az élethez. mint te. Csakhogy én éppen ezért le is gyűröm az élet folyton leskelődő ökleit. Persze, te nem tennéd meg. Te báró vagy. Hogy már csak báró vagy és semmi más. azt te nem akarod észrevenni. És azt se. hogy ez manapság egymagában már nem elég. Ha az ember ennyire lecsúszott, mint mi ketten — kérlek, csak ne reszkess össze, igenis: mint mi ketten — akkor csak egy dolog következhetik: a szerencse korrigálása ... A hall most megnépesült. A baccaratjátékban szünet állt be. Izzadt, osapzott hajú urak jöttek ki a nagy teremből. amit izzasztónak neveznek a kártyások; a hallban már csupán annyi erejük volt. hogy lerogytak egy foteuilte-be... A vesztő kártyás huMaszerü sápadtsága tártaként ült az araikon. Szinte meg lehetett érteni Hóim segélykiáltásukat . vonja Mestrovics eredetiségét és művészi intelligenciáját. A lázasan dúló sajtóháboruban a radikális és demokrata lapok egyaránt közük mindkét fél hozzászólásait. Demokrata pártállásu orgánumban jelent meg az a cikk is, amelynek Írója keresztényellenes műnek bélyegzi Mestrovics alkotását és idézi Krisztus szavait: Aki mást megbotránkoztat, inkább malomkövet kötne a nyakába és úgy vetné magát a tenger mélységeibe... Végre megszólalt néhány illetékes tényező is. Popovics Bogdán egyetemi tanár, a mükritikusok nesztora, művészi szempontból a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik Mestrovics szobráról és kijelenti, hogy a meztelenség nem sérti az esztétikai érzéket. A szobor nagy magassága, a sötét bronz, az egész mü hideg komolysága és méltóságteljes kifejezése különösen elhárítják szerinte azt a veszélyt, amitől a jóemberek félnek. Egy müvészetprofesszor, Popovics Brankó festő maliciózusan csodálkozik azon, hogy egy esztéta nem tud a meztelenségnek a művészetben való ősi polgárjogáról és hogy négyezer éves kulturális fejlődés után ilyesmiről vitatkoznak Beogradban. Dimovics Milán, a közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályának főnöke magasra becsüli a szobor művészi értékét, de jónak látja szakbizottság elé utalni azt a kérdést, szabad-e felállítani u Teraziján, minthogy nincs törvény a nyilvános műemlékekről, mint más országokban. Érdekes a nők véleménye ebben a kérdésben. A »Cvijeta Zuzorics« művészeti egyesület elnöknője, Gyorgyevics Kriszta asszony kijelenti, hogy Beograd úgysem bővelkedik szobrokban, kár akkora lármát csapni azért, mert egyszerre a legszebbet kapja. Ivanovics Jela aszszony, a tanítónők és óvónők egyesületének alelnöknöje haragosan kikel az álszemérem ellen. A meztelen szobor felállítása éppsn az álszemérem elleni harc kezdetét jelenti szerinte. A sajtóhábnru igen viharos folytatásának és hosszasnak ígérkezik. Egyesek azt várják, hogy végül is a beogradi polgármester meggondolja magát és meghagyja a szobrot tovább is a lomtárbaü. Annyi már majdnem bizonyos, hogy az egyház nem vesz részt a szoborleleplezési ünnepségen. A patriarcha még nem foglalkozott a problémával, de az illetékes kerületi lelkész 'azt beszéli, hogy inkább levágása a szakállát, semhogy felszentelje A győző-t. Voltak néhányan, akik még itt künn is a nagy bankócsomókat számolták: ezek nyertek. Egy-egy, nyilván az ő jószívűségükre leső gyűrött, leromlott alaknak gőgös mozdulattal valami apróbb pénzdarabot, vagy maguknál felejtett zsetont nyomtak a markába. Aztán a büffé magas székében eltehénkedve cinikusan leön tőitek, vagy, ahogy a játékkaszinóban mondják, ledobtak néhány coquteille-t, amig odabenn a friss játékosomagot megkeverik, amig az uj játék megkezdődik ... 2. A züllött bankpénztáros ezalatt alaposan megdolgozta a letört, enervált, már szinte teljesen csak emberi tisztességéből és bárói méltóságából élő bárót: — Nézd kérlek, eleinte jól megfigyeljük a játékot. Bizd rám miagad. Nézd, kérlek, milyen kopott vagy. Szinte azt mondhatnám, hogy rongyos vagy. Hát nem vagy kérlek szépen éppen rongyos, de közel ahhoz... Ne haragúd!, igy van. És azt mondod, egyetlen vágyad, hogy rendes ruhára tehess szert; kibékülhetnél a feleségeddel, ha még egyszer öntudatosan, keményen elébe állhatná!. A kiöltözködés, szerintem, kétszázat jelent. Két százas coup-t. Tehát két biztos coup kell. És én hozzásegítelek ehhez a két biztos coup-hoz... — És ha... — mondta szinte nyöszörögve a szegény báró. aki már szinte gyerekké, kezes báránnyá tett. — És akkor?!... A pénztáros cinikus mozdulatot tett: — Hát azzal is számolni kell. Akkor vége. De nem lesz vége. Gyere! Odabenn meglóbálták a csengőt. Ötösével, tízesével tódultak be az emberek ismét. A croupier előtt halomban állt a sokféle színű zsetón, egy alkalmazott épp most rakta össze a csillogó, vadonatúj kártyacsomagot és beleillesztette a bakk-asztal közepén álló »koporsóiba. A játékvezető megszólalt szürke, unalmas hangon:
