Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-21 / 139. szám

12 OLDAL * ARA 1'/, DINAR Poitarlna plaćena u gotovom! XXVKf. évfo yarn. Szubotica, 1927, SZOMBAT, május 21. 139. szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétiön délben Előfizetési ár negyedévre 16.-> din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Minerva-palota) Nem állandó! Qrol Milánt, akinek az általános és a speciális vajdasági politikai helyzetről érdekes nyilatkozatát ta­lálja a Bácsmegyei Napló mai szá­mában az olvasó, pártkülönbség nél­kül minden tisztességesen gondolko­dó ember nagyrabecsüli Szuboticán. Nemes liberalizmusa, amely nem­csak szavakban csendül meg, hanem tettekben is megnyilatkozik, szere­tetreméltó szívélyessége, amellyel polgártársainak ügyét felkarolja, önzetlensége, tisztakezüsége bará­­taivá_ tették azokat is, akik nem is­merték. Grol Milán is példa arra, hogy a vajdasági ember nem szűk­látókörű és nem kicsinyes, szivébe fogadja azt is, aki nem vajdasági, ha ez nem csupán lépcsőnek tekinti a vajdaságiak bizalmát, amelyen fel­kapaszkodhat. Grol is idegenül jött közénk s ma itthon van, mert mél­tónak bizonyult szeretetünkre s mél­tónak mutatkozott arra, hogy Davi­­dovics Ljubának és pártjának ideális demokratizmusát képviselje. Grol Milán hívei közt éppúgy vannak ma­gyarok is, mint szerbek, noha a ma­gyarok szavát ő nem érti meg s azok sem értik azt, amit ő mond. De amint Gro] mégis meg tudta ismerni a vaj­dasági magyar népet, amint a né­hány esztendős tapasztalat révén meggyőződött róla, hogy a magyar­ság hü és lojális polgára az államnak s nem kíván egyebet, mint azt a jo­got, ami konszolidált államban min­den tisztességes, hü és lojális állam­polgárnak kijár, úgy a vajdasági magyarság is megérzi, hogy Grol Milánban őszinte barátot nyert. Az uj politikai konstellációban Grol Milánnak kétségtelenül jelenté­keny szerepe és befolyása van. A Vajdaság népe éppen azért tekint bi­zalommal és várakozással az uj po­litikai kurzus elé, mert azt látja, hogy most Grol Milánhoz hasonló kaliberű és lelkiösszetéteiii politiku­sok szava érvényesül. Mindez szük­ségessé teszi, hogy Grol Milánnak a Bácsmegyei Napló mai számában közölt nyilatkozatával c helyen is foglalkozzunk. A magyarság hálás köszönettel könyveli el azokat az igazi demo­kratához méltó szavakat, amelyek­kel Grol Milán a magyarság jogos igényeiről megemlékezik s a múltak tapasztalatai után csöppet' sem tart attól, mintha ezek a szavak csak a választók szivének megostromlására mondattak volna s választás után feledésbe mennek. Aláírjuk azt is, amit az elmúlt rezsim jellemzéséről mondott' s szembe állította vele azt, hogy az uj politikai ciklus a törvé­nyek uralmát s az igazságosságot vall­ja alapelvéül. Az egyetlen olyan, amit (Grol Milán nyilatkozatában nem [hagyhatunk szó nélkül, az. hogy a szuboticai közigazgatás vezetésében beállott változás nem tekinthető vég­legesnek, mert a demokrata párt is követeli részét a vezető tisztviselői állások elosztásánál s presztízs­szempontból és politikai okokból pártjából,i politikusnak kívánja a szu­boticai főispáni állást. A szuboticai magyarság, de mer­jük mondani, hogy minden szuboti­­cia polgár, nem sokat törődik azzal, hogy milyen párti a főispán és a pol­gármester, csupán azt kívánja, hogy a város vezetői törvénytisztelő, tisz­tességes emberek legyenek, akik is­merjék a viszonyokat, ne a polgár­ság többségének akarata ellen kor­mányozzanak s ne engedjenek érvé­nyesülni tisztességtelen törekvése­ket. Szubotica polgársága az eddig történt kinevezésekkel teljes mérték­ben elégedett s azt reméli, hogy a kinevezettek működésében sem éri csalódás. A demokrata pártról s Grol Milán­ról is úgy tudjuk, hogy a polgárság többségének akaratát tartja a leg­főbb parancsnak, aminek a presztízs­szempontokat is alárendeli. Lehet, hogy a kinevezések aránya nem fe­lel meg a pártok tényleges erőviszo­nyainak, de rá kell mutatnunk, hogy a Davidovics-kormdny korai bukását is az okozta, hogy túlságosan ra­gaszkodtak a számarányhoz. A má­sik szempont, amit Grol Milán szin­tén nem hagyhat figyelmen kívül, az, hogy befolyásos politikus részéről felhangzó az a kijelentés, hogy a mostani megoldás ideiglenes s a ki­nevezések nem véglegesek, az elmúlt rezsimet erősitik s a konszolidációt hátráltatják. Ezekből az ellenfél me­rit erőt s kovácsol fegyvert. Amilyen jogos és méltányos, hogy a demokrata párt tért nyerjen a sző­kébb és a kiszélesített városi tanács­ban, éppoly életbevágóan fontos, hogy Szubotica város és a Vajdaság visszaszerezze a nyugalmat, a. kor­mány exponenseinek meg lehessen az a hite, hogy hatalmuk állandó jelle­gű s hogy a kinevezéseket necsak a pártok erőviszonyai, hanem a pol­gárság beleegyezése, tetszése és lel­kesedése szankcionálja. Megindul a döntő harc Oroszország ellen Briand hozzájirull Chamberlein szovjetellenes akciójához — Németországot területi engedmények árán be akarják vonni az angol-francia szövetségbe — Ellenkezés esetére súlyos r p-esszáliákkol fenyegetik Németországot Anglia és Franciaország hatalmi eszközökkel is fenntartják a békét a Balkánon Párisból jelentik: A francia sajtó élénken kommentálja Briand és Chamberlain londoni tanácskozását. Egységes vélemény nem alakult ki a lapokban arról, hogy tulajdonkép­pen miről is tárgyalt a két külügy­miniszter Londonban. A lapok csak abban egyeznek meg, hogy Chamberlain mindenesetre meg­kísérelte. hogy szovjetellennes akciójának megnyerje Briandot. Általános feltűnést kelt. hogy a Matin érően nénteki számá­ban szokatlanul heveshangu kom­munistaellenes cikket közöl. amelyben a kommunizmust nemzeti veszedelemnek mondja, amely most j már Franciaországot is fenyegeti. Ha a kormánynak nincs elég ereje ahhoz — írja a Matin — hogy távol­tartsa Franciaországtól a bolseviz­­must, akkor Franciaország a maga ereiéből indítja meg a harcot az orosz veszély ellen. Mint Londonból jelentik, a Daily \ Telegraph értesülése szerint Briand J és Chamberlain tárgyalásai során a ; Rajna-kiürités kérdésében minden! tekintetben megegyezés jött létre, a i melynek értelmében a Raina-vidék kiürítésének kér­déséét .iunius 15-ike előtt sem­miesetre nem fogiák felvetni, miután junius 15-ike az a dátum, ameddig Németországnak a keleti erődök lerombolására vonatkozó kö­telezettségét teljesítenie kell. Másik londoni jelentés szerint, a mely megbízható információra hi- j vatkozik, a két külügyminiszter ta-j nácskozásai során főleg Angliának j kínai és oroszországi politikájáról, í valamint a Balkán-kérdésről esett j szó. Megállapodás jött létre, hogy j Franciaország barátságos semleges-; séggel és ha lehet, erkölcsi támoga-1 tussal kiséri Anglia politikáját Kiná-1 val és Oroszországgal szemben, mig lennek meg, hogy Doumergue fran­cia köztársasági elnök meghívta György királyt Párisba és az ural­kodó Szívesen fogadta a meghívást. Hir szerint György király a .iövö tavasszal viszonozza Párisban a francia köztársasági elnök látogatását. A londoni tárgyalásokkal kapcso­latban, egy bécsi jelentés szerint, a I Neues Wiener Journal pénteken fan- j tasztikus hirt közöl és úgy állítja be, j hogy nemzetközi kérdésekben kiilö-! nősen beavatott részről szerezte ér­tesülését, amely igy szól: Anglia és Franciaország meg­egyezett abban, hogy felveszi a küzdelmet a bolsevizmussal szemben és abban is egyetért a két nagyhatalom, hogy nem tűr­heti a német birodalom semle­gességét a bolsevizmus ellen indítandó harc­ban. Németországot tehát az elé az alternatíva elé akarják állítani, hogy i mint Franciaország és Anglia sző- j vetségese, egyelőre csak defenzív jellegű katonai szövetséget kössön An­gliával és Franciaországgal, a mely egyidejűleg azzal járna, j hogy a német birodalom jelen­tékenyen megnövelhetné had­erejét. Ha Németország hajlan­dó erre a szövetségre, akkor lé- j nyeges eredményeket fog kapni, i például visszakapja Danzigot és a Visztüla-korridort, feltéve, ha Len­gyelország egyéb határait garantál­ják, sőt a versaiiiesi szerződést is meg­szüntetik. hogy azt szövetségi szerződéssel pó­tolják. Ezeknek az engedményeknek a fejében Németország tartozik arra is kötelezettséget vállalni, hogy a két nyugati hatalommal együtt résztvesz Oroszország újjáépítésében. az albán kérdésben Anglia és Franciaország együttesen, ha kell. hatalmi eszközzel is fent fogja tartani a békét. Ugyanez áll a Földközi-tengeri egyensúlyra is. Az angol sajtóban olyan hirek je-1 Ha ellenben a német birodalom vonakodik ettől, akkor Anglia és Franciaország lefegyverzi a német birodalom hadseregét és Németországot az Oroszország eJleni háború tartamára kineve­zendő főkormánvzó által fgaz­gattatná és természetesen a nyugati hatalmak hadereje a német birodalom területén vo­nulna keresztül Oroszországba. Az angol államférfiak úgy véle­kednek, hogy a német birodalmi kül­ügyminiszter aláírása nem elegendő garancia ilyen szövetség megköté­sére, mert a német birodalmi hadseregnek Locarnó ellenére titkos megálla­podásai vannak Oroszországgal, tehát kikötné, hogy a szövetségi szerződést a német birodalmi had­ügyminiszter is tartozik aláírni, a német birodalmi hadsereget pedig olyan tábornokoknak kellene alá­rendelni, akiben Anglia és Francia­­ország is teljesen megbízik. A Chikago Tribune londoni tudó­sítójának jelentése szerint angol po­litikai körökben olyan hirek terjed­tek el, hogy Chamberlain és Briand megbeszélései során tulajdonképpen diplomáciai alku folyt az angol és francia kor­mány között a következő alapon: 1. Franciaország beleegyezik abba, hogy a Moszkvával szemben folyta­tandó politikában követi az angol kormány irányításút. 2. Anglia hozzájárul ahhoz, hogy a Rajna-vidéken iolytalandó politi­kában csatlakozik Franciaország ve­zetéséhez. 3. Franciaország kijelenti, hogy az olasz politika tekintetében Franciaország hajlandó csatla­kozni az angol állásponthoz. 4. Franciaország magáévá teszi Angliának a kínai politikában elfog­lalt álláspontját. A tanácskozáson rendkívüli erőfe­szítéseket tettek, hogy eleve kizár­ják azt a gondolatot, mintha ez a szerződés a locarnói politika végle­ges kudarcát jelentené és arra töre­kedtek, hogy ezzel ellentétben ki­emeljék, hogy az uj antantot logiku­san csak á locarnói megállapodások megerősítésének lehet tekinteni. Bi­zonyos londoni politikai körök mégis azt hiszik, hogy a francia államfér­fiak londoni látogatásának eredmé­nyeként Locarnó már csak szenti­mentális emléknek tekinthető.

Next

/
Thumbnails
Contents