Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-20 / 138. szám

1927. május 20. BÄCSMEGYEJ NAPLÓ 9. oldal KINTORNA — Olyan kisasszonyt akarok fogadni, aki nem mond soha ellent. — Akkor bizonyára meg fogok felel­ni önnek nagyságos asszony, mert én telefonos kisasszony voltam azelőtt! * Biró: Figyelmeztetem, hogy jól meg­fontolja, mielőtt lopással vádolná Ko­vácsot, mivel esetleg rágalmazást kö­vethet el. Vádló: Hát vádolom én lopással Ko­vácsot? Én csak azt állítom, hogy a földre ejtettem ezer dinárt és ha Ko­vács nem lett volna olyan derék, ud­varias, előzékeny ember és nem segí­tett volna nekem a keresésben — ak­kor megtaláltam volna a pénzemet. # Szuboticai műkedvelők dicsekednek egymás előtt. Az egyik büszkén mondja: —- Amikor legutóbb felléptem a Nép­körben, a tömeg megostromolta a Nép­kört. Mire a másik visszavág: *— No és visszakapták a pénzüket? * A nyilvános telefonállomáson egy ur türelmetlenül szól rá egy másik férfire, aki a kagylót a kezében tartja: — De uram, ön már félórája tartja a kagylót és egy szót sem szól. Én meg itt hiába várok. -— Kérem, én a feleségemmel beszé­lek. TŐZSDE ——«SS—--­Zürich, máj. 19. Zárlat: Beograd 9.135, Páris 20.355. London 25.24 egynyolcad, Newyork 520, Brüsszel 72.25, Milánó 28.2625, Amszterdam 208.025, Berlin 123.23, Bécs 73.15, Szófia 3.75, Prága 15.333, Varsó 58.10, Budapest 90,65, Bu­karest 3.10. Beograd máj. 19. Zárlat: London 276.96—276.16, Newyork 56.90—56.70, Brüsszel 7.945—7,915, Genf 1096.50— 1053.50, Milánó 311—309, Berlin 13.5030 —13 4730, Bécs 803—800, Prága 169— 168.20, Budapest 9.955—9.925. Zagreb, máj. 19. Zárlat: Páris 222.70 —224.25, London 276.20—277, Newyork 56.50—56.90. Zürich 1093.50—1096.50, Trieszt 308.09—'310.09, Berlin 13.4850— 13.5150, Bécs 800-803, Prága 168.20— 169. Noviszadi terménytőzsde, május 19. Búza 1 vagon szerémi 74—75 kilós, In­dia paritás 312.50 dinár, 2 vagon szer­biai 74—75 kilós 2j—3%-os 295 dinár, 3 vagon szerbiai 78—79 kilós 2—3%-os 310 dinár. Tengeri 1 vagon bápskai 171 —172.50 dinár, 8 vagon bácskai júniusi 180 dinár. 14 vagon bánáti 168—170 di­nár, 1 vagon szerémi, paritás Puma 172 dinár. Irányzat: tengerinél szilárd, kü­lönben változatlan. Forgalom 43 vagon. Budapesti gabonatőzsde, máj. 19. A gabonatőzsde irányzata szilárd, mert a tengerentúli gabonatőzsdék hossz-ten­denciája érvényesült. A készárupiacon a rozs és a tengeri ára 20 fillérrel emel­kedett, a Iiatáridőpiacon a májusi búza 20, az októberi 30, az augusztusi rozs 46. az tktóberi 38 ponttal drágult. Hiva­talos árfolyamok pengő-értékben a ha­táridőpiacon: Búza májusra 33.00— 33.98, zárlat 33.96—33.98, októberre 29.34—29.50, zárlat 29.48—29.50, rozs májusra 30.40, zárlat 30.32—30.40, au­gusztusra 23,70—23.80 zárlat 23.86— 23.90, októberre 23.48—23.68, zárlat 23.70 —23.72. A készárupiacon: Búza 33,50— 35.35, rozs 30.40—30.70, árpa 26.60— 27, tengeri 21.90—22.20, zab 25.50—26, korpa 20.20—20.40. Budapesti állatvásár, máj. 19. A vá­­marhavár.árra 690 állatot hajtottak fel. Árak kilónkint: Ökör legjobb 104—112 fillér, kivételesen 124, közepes 86—102, gyenge 70—82; bika legjobb 104—112, kivételesen 124, közepes 84—100, gyen­ge 72—82, bivaly 68—80, tehén 98—110, kivételesen 120, közepes 80—94, gyen­ge 68—78. kicsontozni való marha 44— 64, növendékmarha 60—100 fillér. A ser­tésvásárra 2400 sertést hajtottak fel. Árak kilónkint élősúlyban: Könnyű 1.40 —1.48, közepes 1.64—1.66, nehéz 1.68— 1.70 pengő Budapesti értéktőzsde, máj. 19. Ma­gyar Hitel 98.3, Osztrák Hitel 65, Ke­­j reskedelmi Bank 127,. Magyar Cukor 254, Georgia 22, Rimamurányi 131.8, Salgó 77.8, Kőszén 700. Beocsini Ce­ment 230, Nas.ici 189, Ganzi-Danubiusz 243, Ganz Villamos 188.5, Roskányi 14, Athenaeum 35, Nova 51.5, Levante 26.7. Irányzat: barátságos. Villás Noviszadról jelentik: Duna: Bezdan 540 (— 8), Apatin 618 (— 3), Bogajevó 615 (— 3), Palánka 515 (0), Zemun 406 ( —5), Pancsevó 396 (— 7), Szmedere­­vó 457 (+ 4), Orsóvá 382 (+ 6). Drá­va: Osaljtk 344 (— 10). Száva: Mitro­vica 306 (— 10), Beograd 356 (+ 4). Tisza: Szenta 374 (+ 6), Titel 478 (+ 7). REGENY AZ ÁLMOK VÁROSA IRTA: CURT J. BRAUN (13) Az eddig közölt folytatások rövid tartalma: tfeywoldt és Bendor, az »Álmok városáénak alapitói Hel­mer feltalálótól ajánlatot kapnak a nap energiáját kihasználó gép érté­kesítésére. Az üzlettársak, akik el­lenségek, ezen a kérdésen összevesz­nek. A vita után tfeywoldt meglá­togatja szerelmesét, Bendor felesé­gét Irát, majd hazamegy. Éjszaka meggyilkolják. Fia Werner, aki ap­jával régebben haragban van, kí­sérőjével, John Murrayval Ame­rikából visszaérkezett időközben Európába és értesült apja haláláról A gyászházban találkozik Renával Bendor leányával. Werner Heywoldt lassan tovább ment. Valaki a nevén szólította. Körülnézett. Egy karcsú alak sietett feléje az árnyékból. Rena állt előtte fe­hér ruhában, üdén. Kezet nyújtott neki bocsánatkérő mo-, sollyal: — Jó estét, Werner... ne haragud­jon, hogy feltartom... — Hiszen mi már tegeződtünk... — mondotta Werner Heywoldt csöndesen/ Rena elpirult. — Akkor még gyerekek voltunk . . . — De néhány nappal ezelőtt sem ma­­gáztuk egymást. — Akkor is más volt a helyzet . . . de . . . ha akarod . . . Werner bólintott. — Másnap... már nem látták? — Nem. Ismét hallgattak. Aztán Werner kezet nyújtott a leány­nak: — Viszontlátásra Rena! Gondolkozni akarok ezen ... A leány ijedten nézett rá. — Werner... csak nem gondolod.., hogy összefüggés van... A férfi fejét ráztá: — Nem, hisz ez ostobaság volna. Csu­pán két esemény véletlen összetalálkozá­sáról lehet szó, anélkül azonban, hogy okozati összefüggés volna köztük. Le­hetséges különben az is, hogy még ma előkerül. Sokáig, tartotta a leány kezét a ma­gáéban. — Viszontlátásra Rena... Mikor né­zel be egyszer hozzám? Szinte megful­ladok abban a házban egyedül... el­­barrikádozom magam a legtávolabbeső szobában, hogy ne lássam Angelikát... Gyere mielőbb! Igen? Rena félénken bólintott: — Bizonyosan eljövök, Werner. Talán már holnap. Jó?... Egy percig szembenéztek egymással. Aztán Rena megkérdezte: — Hóvá akarsz most menni?... Még ha ki is nevetsz Werner, meg kell mon­danom ... hogy szinte félek hazamenni... néhány nap óta annyira megváltozott nálunk minden... Csüggedten elhallgatott. Werner belekarolt. ......——— I ----------Rádió-műsor —- KB— (A várót melletti teám a hullámhotszt jelenti) Fenlek, m jus 20 Bécs (517.2): 11 és 16.15: Konéert. 19: »Bolygó holland;« operaelőadási . - Zagreb (310): 19,10: Színházi előadás. Prága (348.9): 12.15 és 17: Koncert. 20: Hangverseny. 22; Vegyes program. London (361.4): 13: Zene. 15.45: Tánc­­zene. 16.45: Ének. 38: Zenekari hang­verseny. 21.45: Szalonzene. Kremenezky-lámpa a vezető-márka 712.1 Vezérhépvisels : Konratli d. «I. Saliot'ca Lipcse (365.8): 12: Zene. 16.30: Kon­cert. 20.15: Hangverseny. 22.15: Tánc­­zene, Róma (449): 17.15: Jazzband. 21.H-: Nagy koncert. Budapest (555.6): 9.30, 12 és 15: Hí­rek és közgazdaság. 17.02: Németnyel­vű előadás. 17.50: Délutáni koncert, 18.45: Színházi előadás. 17.50: Délutáni koncert. 18.45: Színházi előadás. 20.30: Szimfonikus koncert. 22: Hirek. A szokatta« élénkarge í a női arcnak egyike a } a 1 gvonzóbb női tu­-w jaknak, mert az a sok AwJfeí ezer 8ondoia‘* ameiy a , nők szivében he yetfog­­ial, a tiszta női arcon V.. \ m nd visszatükröződik. »'•A Ez a tisztaság, ez a B) ,'. f nomság, a tökéletes a c, mely nélkül női ‘*JÜ báj el *em képzelhető, w csak céltudatos és ál­landó mcápolás utj'm nverhető el és pedig o’.y arc;ipo!ással, melynek alapját a SIMON KREME (Créme Simon) SIMON PEDER (Poudre de Simon) és a SIMQM SZAPPAN (Savon Simon) képezik. Minden ü t kapható. 4 I SIMON KRÉM, PÚDER ás SZAPPAN I Parfümerie Simon, 59. Fg. St. Martin, Paris A leány egy percig elíogódva nézett rá, majd bátortalanul folytatta: — Nem tudom Werner, hogy kinek mondjam el... ugylátszik senki sem tud róla ... ina eltűnt! — Ira? Werner Heywoldt, ha futólag is, de ismerte az aszonyt. Úgy emlékezett Irá­ni, mint amilyennek néhány év előtt lát­ta. Akkor, amikor az asszony miatt ap­ja és Bendor végleg elhidegültek egy­mástól. . Rena megzavarta gondolatait. — Ira,néhány nappal, ezelőtt eltűnt... Csak véletlen, folytán jöttem rá... hi­szen elég ritkán találkoztunk, úgyhogy nem tűnt fel egyikünknek sem, ha a má­sikat néhány napig nem látta... Teg­nap este azonban meg akartam láto­gatni a »Vörös Kabarédban, ahol min­den este fellépett és ott azt mondták, hogy már néhány napja nem jelentke­zett ... Erre hazatelefonáltam, de otthon sem tud senki róla .. Komornáia né­hány napja szabadságon van, a töb­biek pedig azt hitték, hogy Ira a tó mögötti pavillonba költözött át, mert ezt gyakran megtette... — És édesapád? —- Ma délután őt is megkérdeztem. De ő sem tud semmit. Hisz gyakran megtörténik, hogy ő sem látja napokig Irát. Azt mondta, hogy ma estig még vár és ha addig nem jelentkezik, jelen­tést tesz az esetről a rendőrségen... Werner’ Heywoldt szeszélyes vonala­kat rajzolt cipőjének hegyével az ut porába. — Jó barátok voltatok? — kérdezte. Rena bólintott. , — Nem voltak titkaink egymás előtt. Olyan furcsa volt, hogy ő az anyám — hiszen csak öt évvel idősebb nálam — és olyan szép volt... szerettem, amiért olyan szép... és ha táncolt, különösen, ha Delibes muzsikájára táncolt, akkor egész szerelmes voltam belé ... Ezért nem is értem... Ha elment volna, bizo­nyosan szólt volna nekem, mert ha más­hoz nem is beszélt, bennem bízott... — Mikor látták utoljára? Rena habozott. — Hisz..,» épen ez a különös... Azon az estén, amelyen édesapádat... Megakadt. Werner Heywoldt némán hallgatta. Csak hosszabb szünet után kérdezte: — A pénztár-épülethez, megyek — mondotta nyugodtan — de nem ismerem az utat. Megmutatnád? A leány hálás volt, hogy Werner el­­siklott előbbi zavaros kijelentése felett. Szótlanul mentek együtt az est sötét­jében. A pénztárépület a túlsó oldalon , a köz­ponti irodák mögött volt. Éjjel-náppal őrizték. Rendszerint egy hét bevételei gyűltek össze. A hét végén, a leszámolás után vitték cšak a maradványt bankba. A nagy vendéglő előtt kellett elhalad­­niok. A zene foszlányai lebegtek a leve­gőben és a fák susogásával vegyültek össze. Azután Rena egy keskeny oldal-utra fordult be jobbra. Az őr emelt karokkal állt előttük. — Állj! Magáput! Zseblámpájával az arcukba világított. Csak ekkor ismerte meg Wernert és Rónát, köszönt és továbbengedte őket. Ez volt az első őrszem. A sötétségben kibontakoztak előttük egy masszív, alacsony épület körvonalai. Vastagfalu, ablaktalan épület, keskeny bejárat-ajtóval. Ez volt a pénztár-épület. Rena megnyomta a csengő gombját. Néhány pillanat telt el, majd recsegve kinyílt a vasajtó kémlelő-ablaka. De nem láttak mögötte senkit. —- Rena Bendor és Werner Heywoldt — jelentette be Rena. A vas csikordult és az ajtó kinyílt. Rena halkan magyarázta: — Mialatt fenn kinyitják a csapóajtót, egy kis ablak is kinyílik, amelyen ke­resztül láthat a kapus bennünket. Erről azonban csak kevesen tudnak. Benn világosság gyűlt ki. * Az előteremben álltak. Csupasz, kerek helyiség volt, falai erős téglákból, a pad­ló és mennyezet köböl. Két ajtó vezeteti jobbra és balra. A baloldali nyitva volt. Az éjjeli őr bizalmatlanul nézett rájuk. Amikor azon­ban Renáit megismerte, mosolygóssá vált az arca és barátságosan köszönt. Rena az ajtóhoz húzta Wernert. In­nen áttekinthette az őr fülkéjét. Olyan volt, mint egy erőd kamrája. Néhány gomb, amely valószínűleg az ajtók nyi­tására és a csapóajtók szabályozására szolgált, az asztal közepén pedig egy vörös gomb. v • - (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents