Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-20 / 138. szám

12 OLDAL * ÁRA í'/2 dinar Poltarlna plaűaniiifltfjHftnf BACSMEGYEI NAPLÓ XXVflf. évfolyam. Szybotica, 1927. PÉNTEK, májos 20. 138. szám Telefon: Kiadóhivatal S—58 Szerkesztőség 5—10, S- 52 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (MInerva-palota) Flöíizetés: ár negyedévre lön din. Kiadóhivat?': Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Minerva-palota) Uj antant Az angol diplomácia .csodálatos messzelátással dolgozza ki azt a haditervet, mely a polgári Európát Oroszországgal kívánja szembeállí­tani. Nem hiába faragták John Buli­ra azt a közmondást: az angol nem országokban, világrészekben gondol­kozik, Chamberlain újra fejetetejére állította mindazokat a kombináció­kat, melyeket pár héttel ezelőtt, mint prognózist felállított a világsajtó. Az angol_ politika, mely hires volt min­dig józanságáról és merész sakkhu­­zásairól, máról-holnapra likvidált egy jól kiépített frontot és hirtelen elhatározással —- revolvert szegezett a jóbarát mellének. Machiavelli, az olasz röneszansznak ez az éleseszii politikai tudósa, aki előtt egyetlen igazolás volt: a siker, legjobb pilla­nataiban sem tudott olyan elragadó vakmerőséggel kockáztatni, mint nagyszerű tanítványai, az angol dip­lomaták. Két hónappal ezelőtt Ró­mára épített London, az olasz fasiz­must játszotta ki az angol parancs­nak húzódozva engedelmeskedő Bal­kán és Franciaország ellen, ma: Pá­­ris a barát és Mussolini az az ellen­fél, melynek sakkot kell adni. A régi manőverről nehéz eldönteni, hogy komolyan gondolta-e végig Cham­berlain, vagy csak egyszerűen arra találta ki, hogy Briandot térdre kényszerítse és behódoltassa az an­gol haditervnek. Nagyon valószínű, hogy London csak későn jött rá, hogy az olasz barátsággal igen ve­szedelmes utakra tévedt és Rómán keresztül sohasem juthat el a közép­európai országok- egységéhez Mert a fasizmus nem bit ja el a discipline t: többet akar, mint amennyi be -van kalkulálva az angol tervekbe és sok­kal gyorsabban, mint ahogy Cham­berlain kiszámította. London soha­sem volt szentimentális, ha a brit üz­letet fenyegette veszedelem, de ka­landokba sohasem bocsájtkozott és kis koncokért sohasem tette kocká­ra az angol becsületet. Mussolini nyavalyatörős reálpolitikája pedig játék a tűzzel: Balkán békéjét és a polgári Európa nyugalmát veszé­lyezteti anélkül, hogy ebből rajta kí­vül valakinek is haszna lenne. De Rómán kivíil Berlin is igen aggodal­mas centrum az angol diplomácia számára: nem csak, hogy elhódítja lassan Anglia európai piacait, hanem igen kétes összeköttetést tart fenn Moszkvával, a brit birodalom ellen­ségével. És mi történne, ha T engvel­­ország és a balti államocskák Orosz­ország ellen készülnének, mit csinál­na vájjon Németország — semleges maradna-e, vagy kihasználná a ked­vező pillanatot? Chamberlainnek könnyű volt belátni, hogy a kocká­zat igen nagy és az olasz barátság­nak ezer sebezhető pontja van éppen ott, ahol a haditerv legfontosabb ér­dekek védelmét vállalta. London nem is spekulált sokat: takaródét fújt és Róma helyett Párist szemelte ki fegyvertársnak. Az idő egyenesen kedvezett neki — Franciaország szintén nyögi a német ipar fölényét, esedékes a Rajna-tartomány kiüríté­se, a francia nehézipar zsákuccába jutott. Távoli politikai reményeken kívül gazdasági előnyt is várhat az uj antanttól: angol kölcsönt, amivel stabilizálhat, ipari szövetséget, ami talán könnyebben állja majd a német ostromot. Londonban már elvetették a kockát — Franciaország újra szembenáll Németországgal és Ber­lin egész közel jutott ismét Mosz­kvához. A nagy koncepció két rész­re vágja Európát: az egyik oldalon Franciaország, Anglia és a Duna­­államok, a másik részen az orosz szovjét és a német birodalom. Bis­marck nagy tervét egy emberöltő után megvalósította — Anglia, de a terv sokkal egyszerűbb és reálisabb, mint a nagy porosz idejében. Német­ország számára ma nincs ut — ha akarna sem tudna másikat találni — mert Nyugaton bezártak előtte min­den ajtót és csak Kelet adhat neki segítséget. Olaszország pünkösdi ki­rályságának is vége; Mussolini ki­maradt a játékból, az olasz imperia­lizmusnak kiütötték a méregfogát. Nekünk ez a legfontosabb, Jugo­szlávia elsősorban itt könyvelhet el eredményt. Balkán békéje, amit oly sokszor fenyegetett a fasizmus, egyelőre biztosítva van. Biztosította Anglia, mely békét akar, hogy — el­készülhessen a háborúra: végső le­számolásra a nyugtalan Oroszor­szággal. Nsw-Orleanst is pusztulással fenyegeti a Missisippi Városokat és falvakat sodor el a rohanó áradat Londonból jelentik: New-Orleans­­ból-érkező távirat jelenti, hogy a Missisippi gátszakadása el" "tisztította Melville városát. Az árvíz olyan hirtelen zudult a vá­rosra, hogy a lakosság csak nagy üggyel-bajjal tudott menekülni és bi­zonyos, hogy sokan a házakban vesztek. Messze területeken viz alatt vannak a cukorültetvények. Magát a várost rövid félóra alatt két méter magas viz lepte el és az ár olyan ijesztő gyorsa­sággal rohant, hogy az autókon menekülő lakosságot utolérte. Az árvíz szerdán este elérte Concor­dia városát és útjában falvakat so­dort el. Az árvíz egy héten belül el fog érni NewOrleánsig, amelyet pusztulással fenyeget. Az uj árterületről kétszázezer ember me­nekült el. Változások várhatók a diplomáciai karban Marinkovics külügyminiszter még nem jelent meg kihall­gatáson a királynál — Politikai körökben aggodalommal szemlélik a jugossláv-olasz viszony fejlődését — Fuzio­náltak a kis horvát pártok Beogradtól jc'entik: Marinkovics Voja külügyminiszter csütörtökön sem utazott el Vrnyacska-Banjára, amit politikai körökben meglehetősen szokatlan jelenségnek, könyvelnek el, mert az eddigi szokás szerint a min­denkori külügyminiszter a kisantant­­konferenciák után azonnal jelentést tett a királynak. Ezzel szemben nem tévesztendő szem elől az a tény, hogy a külügyminiszter még szerdán este hosszabb be­szélgetést folytatott Jankovics Dragutin udvari miniszterrel, a ki beszámolt Őfelségének a Ma* rinkovicstó! kapott információk­ról. Jólértesült kői ők véleménye sze­rint Marinkovics pénteken, vagy esetleg már az éjszaka folyamán el­utazik Vrnyacska-Banjára, ha a mi­nisztertanács esti ülése korábban be­fejeződik. A külügyminiszter audienciájá­nak nemcsak külpolitikai, ha" nem belpoíitkai szempontból is rendkívül nagv jelentőséget tu­­. Iaídonitanak, minthogy a belpolitikai helyzet to­vábbi fejlődése is nagyrészt a külső helyzet alakulásától függ, továbbá, mert Marinkovics, mint a demokrata pártnak a kormányban levő expo­nense, belpolitikai kérdésekben is döntő szóval bir. Hir szerint a külügyminiszter a pénteki au­diencián ukázt is fog Őfelsége elé terjeszteni diplomáciai tiszt" viselők áthelyezéséről és kine­vezéséről. A külpolitikai helyzetet egyébként befolyásos politikai körökben pesszi­­misztikusabban Ítélik meg, mint ahogy Marinkovics külügyminiszter legutóbbi nyilatkozataiból kiviláglik. Triíkovícs Márkó, a parlament elnö­ke például. aki esütörtök délután hosszabb beszélgetést folytatott a! Bácsmegyei Napió munkatársával, a beszélgetés során kijelentette, hogy a külpolitikai helyzet nem lát­szik olyan könnyűnek, mint ami­lyennek Marinkovics mondja. Ezt a véleményt sokan osztják és meglehetős aggodalommal te­kintenek az oíasz-iugoszláv vi­szony további fejlődése elé. Az általános vélemény szerint Jugo­szláviának ebben a kérdésben to­vábbra is ki kell tartani eddigi paci­fista álláspontja mellett és lehetőleg el kell kerülni minden olyan konflik­tust, amely komplokációra vezet, ter­mészetesen azonban az ország tekin­télyének megvédésével. A külügy­miniszter legfőbb feladatának azt tartják, hogy ilyen irányban bizto­sítsa az ország nyugalmát. A beogradi politikai körök nem té- j vesztik szem elől, hogy az Adria két partja között a történelem egész fo­lyamán állandó antagonizmus volt, állandó harcot vivtak a két szemben­álló tengerpart birtokáért. Éppen ezért rendkívül nehéz feladatnak tartják a béke fenntartását és meg vannak arról győződve, hogy Olaszország nem akaria nyu­godtan nézni Jugoszlávia poli" tikai és gazdasági megerősödé­­sét és mindenáron igyekszik a fejlődést megakadályozni. ként a radikálisok és demokraták egymásközt sem egyeztek még meg. A demokraták követelik, hogy a bi­zottságot hét-hét arányban állítsák össze, az esetben pedig, ha az ellen­zék is helyet kap a bizottságban, a radikálisok és demokraták öt-öt, az ellenzék négy taggal legyen képvi­selve. A radikálisok ebbe nem egyez­nek bele, hanem kilenc-öt arányban követelik a helyek elosztását, illetve oz ellenzék részesedése esetén 7:4:3 arányban. Dimitrievics Mita Zagrebban Zagrebból jelentik: Dimitrievics Mita, az ismert radikális politikus csütörtökön Zagrebba érkezett, ahol több vezető horvát politikussal foly­tatott tárgyalásokat. A kis horvát pártok fúziója A kis horvát pártok között folyó fúziós tárgyalások véget értek. E szerint a blokkban három kis párt: a horvát íöderalista parasztpárt, a köztársasági parasztpárt és a jog­párt vesz részt. A horvát néppárt nem lépett be a blokkba. A fuzionált pártok remélik, hogy a legközelebbi választásokon egy-egy mandátumot szereznek a zagrebi, a spüti és a többi tengermelléki választókerüle­tekben. Felülvizsgálják az állami vállalatokat Az állami bizottság összeálltása Az állami bizottság megalakulása ügyében még mindig tájékozatlanság uralkodik. A kormány még nem ha­tározott arról, hogy a választásokat irányitó állami bizottságban helyt adjon-e az ellenzéknek is, vagy pusz­tán a kormánytöbbség tagjaiból ál­lítsa össze. Erről a kérdésről egyéb-A pénzügyi bizottság csütörtök délutáni ülésén Sumenkovics erdő­ügyi miniszter felvilágosítása után egyhangúlag megszavazta a hitele­ket a Lisava folyó szabályozására és a beogradi orvosi fakultás amfi­teátrumának befejezésére. Ezután rátértek az állami gazdasági intéz­mények további sorsa feletti vitára. Gavrilovics Ottó radikális rámuta­tott az állami gazdálkodás hiányos-

Next

/
Thumbnails
Contents