Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-01 / 110. szám
881 Ezt azonban a fosorvos nőm India és mint a sas, ugy ment neki fogójával az egészséges fognak és egyetlen'rántással kirántotta azt. A nemzete? ur annyira meglepődött azon, hogy nem' is figyelmeztette a tévedésre a fogorvost. Különben is az ijedtségtől elállott a fogfájás és úgy'morfondírozott magában: — Mordizomadta! Egy fognak muszáj volt kimenni. Az most már mellékes, hogy egészséges fog esett, áldozatul., A fő az, hogy már nincsen fogfájásom. Aztán azt gondolta a nemzet es ur, hogy if t az ideje, hogy felöltözzenek és távozzanak. Hívta hát Muncurkót, azonban a hívás eredménytelen maradt. Keresésére indult s végre megtalálta a borbélymüholybeii. A mester épen nem volt ottan és Muncnrkó nagyban habzsolta az egyik tálról a szappanhabot. — Mit csinálsz ott? — kiáltott rá a nemzete« ur. — Eszem a habot, melyet valószínűleg valami habostorta számára készítettek. — Te szerencsétlen, hiszen az a borotválkozáshoz való szappanba!)! —- Szappanhab — csucfálkózott Mnncűrkó — pedig olyan nagyszerű mandula ize van! Kár érte! Félöltözködtek és kifelé indultak a fürdőből. A folyósón egyszerre csak megállották egy ajtó előtt, melyen ez a felírás volt: — Büffé! — Ujjé. — kiáltotta a nemzetes ur, — ez nekünk való éppen! Fürdés közben úgyis megéheztünk. Rendeltek egy-egy pár virslit, melyhez sört ittak. Nagyon ízlett nekik a villásreggeli. A végén a nemzetes ur, mikor fizetett, kijelentette: — Az uzsonna nagyszerű volt, ide máskor is eljövünk. — De papa. — vetette ellen Muncurkó, nem akarok én annyiszor fürdeni, ahányszor eszem! — Ide fürdés nélkül is ellehet jönni, kérem, — jegyezte meg a pincér. — Az más, — jelentette ki megnyugodva Muncurkó. Mikor végre újból ott voltak a szállodai szobában, a nemzetes ur kijelentette: , — Holnap feltétlenül indulunk haza! ... Gyerekek, a jövő héten majd elmondom sorban, szépen, hogy kezdődött az utazás, addig várjál szépen pajtás! t81 Előbb bomont az egyik kabinba, aztán a másikba. Végül dühösen kifakadt. — Az egyik kabinban a kezekről, a másikban a lábakról vágják le a körmöt, líossz szokás, mert utána nem is lehet vakarózni. A fürdőben volt borbély i,s és a nemzetes ur úgy találta, hogy itt az ideje, hogy kissé rendbehozassa az arcát. Bement hát a borbélyhoz és leült. Csakhamar ott termett egy borbélysegéd és szalvétát akasztott a nyakába. — Aha, gondolta a nemzetes ur, — ez aztán a tisztességes borbély! Mielőtt borotvál, még enni is ad a vendégnek. De bizony aztán csalódott, mert nem kapott enni. A borbélysegéd beszappanozta és nekilátott a beret válásnak. A beretva azonban csakhamar kicsorbult. A borbélynak összesen öt bérel vám csorbul) l.i, aztán bosszúsan szólt: — Ne tessék haragudni de uraságodnak olyan erős a szakáin, hogy minden késemet elrontja. Legjobb volna, ha uraságod lepörkölie.tré a szakáiét. Morgó Mackó uram nem is erőltette hát a borotválkozást Borravalót adóit a segédnek és tovább indult. Egyszerre csal: felorditött: — Huj. mordizomadba! de megfájdult a fogam! Rettenetes fogfájás vett erőt rajta. Azt hitte, hogy a csillagokat látja kínjában. Odament a i'ürdőmeserhez és nyögve kérdezte: — Nem tud valami jó szert a fogfájás ellen? — A legjobb szer. kihúzatni a fájós fogat.-— Hát hozzon nekem egy fogorvost.- Nem is kell hozni. — válaszolta a fürdőmester, mert már itt is van. A mi modern gőzfürdőnkben fogorvos is van. A fíirdőmesíer azután eh ezette a nemzetes urat a fogorvos kabinjába. 0? leült ette egy kényelmes fotelbe. Pár perc múlva ott állott ebe te egy nagy fogóval a fogorvos és szólt: — Maid .végigkopogtalom a fogait s amelyikben szúrást érez az ütésre., szóljon, mert az a rossz fog. A fogorvos tényleg mogkopogtntott fogójával egy csomó fogat. Egyszerre csak a fáiós fogra ütött. A nemzetes ur az első pillanatban ordítani akart, de a rémület ajkára fagyasztotta a szót. Csak akkor jött ki torkából a hang, mikor már a fogorvos a következő fogra csapott le. — Jai. jaaaj! — kiáltotta a nemzetes ur, de jajgatása még az előző fognak szólott. ? ■' í 180 Szereplők: A jószivü fiú. A törvényszolga. A kis »öreg ember A biró A vándor (Szín: országul. Mikor a függöny ielgördül, a jószivii fin vidáman dalolva 'jön előre.) 1. JELENET: A jószivii fin (énekel): Tralala-la tralala-la! Tralala-la tralala-la! A kis öreg ember (kijön egy bokor mogul): Jó reggelt fiatalember, ügy látom, nagyon jókedvő vagy. Boldog és elégedett, A jószivü Hu: Csakugyan az vagyok, és miért is ne lennék! Megvan az egészségem, fiatalságom. Most megyek a világba, szerencsét próbálni. Egy kis pénzem is van, , igy hát igazán nincs okom panaszra. A kis öreg ember: Aztán mennyi a vagyonod? A jószivii fiú: Három arany. Háromévi munkámért kaptam (kiveszi a pénzt a zsebéből). Látod milyen szépen csillognak-villognak. A kis öreg ember: Boldog, boldog fiú! Látod, én olyan öreg s fáradt vagyok,' Te meg deli erős, egészséges, fiatal ember vágj/, bizony nekem adhatnád a pénzedet — hiszen te hamarosan megszerzed ezt uira. A jószivii fin (végignéz az öregen): Csakugyan nagyobb szükséged van neked rá, mint nekem. Nesze jó öreg (odaadja aranyait). A kis öreg ember: És most, mert ilyen nemeslelkü voltál, kívánhatsz magadnak három dolgot — minden aranyért egyet. A varázsfuvola — K s színdarab — ; i1 A ;h[Hv"%& A joszivü Hu: Szóval három kívánságom lehet! (gondolkozik.) Hát hát — hát először is egy követ kívánok magamnak, mely mindenkit eltalál, akihez liozzádobom. Másodszor egy furulyát kivánok magamnak, melynek hangjaira mindenkinek táncolni kell, harmadszor pedig azt kívánom, hogy mindenki tegye meg nekem azt, amire kérem. Egy kis öreg ember (kivesz egy követ és egy furulyát a zsebéből): Íme, tessék — és harmadik kívánságod is teljesítem. Az Isten áldjon rne'g. A jószivii fin: Köszönöm (öreg eltűnik.) Milyen érdekes ajándékot kaptam (ínig nézi a holmikat, a vándor megjelenik a színen, kezében óvatosan egy kis sótartót hoz.) II. JELENET. A jószívű Un: Adj Isten!! Mibe mesterkedsz itt? A vándor: eszi, psztpwkvü.j Egy madarat akarok fogni magamnak eoeure. Csak eieg közei ludnek jutni nozzá, hogy sót hintsek a farkára, akkor aztán máris meglenne. A juszivii hu: Ilyen módon sohasem fogsz madarat. Várj, majd en elintézem helyette. (Egy követ dob a magasba.) ügy! (mikor a hu Irtja, hogy a vándor felugrik, előveszi a furulyáját. A vándor azonnal táncba fog, először lassan, majd gyorsabban és gyorsabban.) A vándor: Hagyjad el már. Elég. Nem akarok tovább táncolni (liheg). A jószivii fin: Hagyj fel a tánccal ha jól esik, • én nem inoncom, hogy táncolj (folyton Utjja a hirulyáját). A vándor: Eiég — e.ég! Nem — bírom — tovább — elég — l:a mon-dom. A jószivii fin (csak furulyázik). ,i vám,on Hagyd ab-ba - könyörögve kér’ek! Neked adom arannyal telt er-szé-nye-met. Csak — hagyd már ab- i a! (Folyton táncol.) Tes-sék itt van. A jószivii fin: (átveszi az aranyat és felhagy a furulyazással): Egy bizonyos, gyönyörűen táncolsz! .4 vándor (mélyeket lélegzik aztán dühösen): Megállt te haszontalan fickó! Ezért a tiincoltatásért meglakolsz! Épen itt jön a szomszéd város bírája a törvényszolgával együtt, ezeknek beárullak. Megállj (elkezd kiabálni) Segítség! Segítség! Segítség! (ledobja magát a földre.) III. JELENET. A bíró (előjön a hditérből, mögötte a törvényszolgával): f \ 189
