Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-15 / 123. szám

#

1927. május 15.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

12. oldal

A diplomaták nem érnek rá foglalkozni a nőkkel

Csalódjak a Népszövetség görljei

Ä Népszövetség titkárságában alkalmazott fiatal és rendkívül csinos angol hölgyek keservesen panaszkodnak hogy a Népszövetség női alkalmazottait kitünően fizetik, a francia, angol és amerikai lapok hónapokig éltek a Genfi tó idillikus partján a Nemzetek Palotájában szövődött szerelmes ismertetéséből. A népszövetségei görlök most felfedik a valóságot. Az egyik angol titkárnő igy ir az Evening Standarban:

»Amikor Genfbe jöttem, azt hittem, hogy érdekes munkaköröm lesz, hogy ha szerény szerepet is játszva, de résztvehetek a nagy nemzetközi életben, a nagy államférfiak mellett dolgozhatom és végül — mit tagadjam — egy férfit is találok az itt nyüzsgő sok ur között. Ezzel szemben Génf csak csalódást hozott. A munka monoton és hat év alatt egyetlenegy meghívást sem kaptam, sőt még csak azokon a nagy fogadóestélyeken se vehettem részt, amelyeket oly élénk színekkel színez ki a sajtó.

Ezt a sajnálatos helyzetünket elsősorban francia kolleganőinknek köszönhetjük. A francia hölgyek mozgékonyabbak és szellemesebbek, mint az angolok és ők kitünően beilleszkednek a genfi társaságba, amely az angol nőkkel szemben hidegebb magatartást tanúsít.

Lady Hay, aki az> Evening Standardban a fiatal angol titkárnők megszólaltatja, cikkében egyben megállapítja, hogy a Genfben elhelyezkedett több száz angol miss között hét esztendő alatt mindössze húsz ment férjhez. A lady ebből a tényből azt a következtetést vonja, hogy Albion lányainak nincs mit Genfben keresniük és Angliának gondoskodnia kéne arról, hogy a fiatal angol hölgyek férjhezmehessenek. Ennek pedig csakis egyetlen módja van: a Népszövetséget Genfből át ke'l helyezni Londonba.

Az antikvárius regénye

Évekkel ezelőtt történ/t. Volt egy gyönyörű, ritka Catullus-kiadásom, régi családi ereklye, amelly nagyapám könyvespolcát is ékesítette. Karácsony előtt egyéb drágaságokkal együtt kitettem a kirakatba, amelynek legfőbb ékessége igy is a Catullus maradt. Egy korán alkonyuló ködös délutánon — a gázlámpák fénye sápadtan didergett a kék havon — az üzletet már éppen bezárni készültem mikor egy hölgy lépett be hozzám.

A homályos bolt egyszerre megtelt ragyogással és melegséggel. Az ódon könyvek proszagába vigan be'.ekacagott a tavasz. A Catallus iránt érdeklődött. Megmondtam, hogy a könyv nem eladó s ajánlottam egy másik kiadást, — Catallus valamennyi költeményével, a hitvány Lesbiához. Azt válaszolta hogy Catubusa van, de ezt megvette volna. Még beszélgettünk könyvekről megmutogattam kincseimet, nézelődött egy kicsit és távozott. A fény kialudt

Újév után ismét eljött. Valami csekélységet vásárolt és talán negyedóráig beszélgettünk. Tiszta üde hangja volt, egy kölítő azt mondaná, hogy patakcsobogásíhoz hasonlított, én azt tartom: csengőbb volt annál. Harmadnap rajtakaptam magam, hogy a boltot csinosítom. Öt vártam. Ha egy karcsú nő árnyképe elsuhant az ajtó párás üvegén, szívdobogást kaptam. Elmúlt két hét és én beteg lettem a várakozástól. Végre egy alkonyaikor ismét meglátogatott. Vidám volií, mint mindig, könyvekről, Írókról csevegett és úgy vettem észre, hogy örömmel időzik kicsiny boltomban. Ez boldoggá tett.

A nyugalmam odalett. Minden elvesztette az értelmét. Minden elfakult. Az életem nem volt egyéb, mint egyetlen fájdalmas várakozás. Minden, amit tettem, érte történt. De a napok muitak és csak nem jött. Elmúlt a február is a márciusi szelek elolvasztották a havat. Úgy jártam a boltba, mint az alvajáró. Az. életem romokban hevert körülöttem.

Egy esős márciusi délután pompás hintó állott meg az ajtó előtt. Tüzes paripák, libériás kocsis. És a kocsiból ő szállott tri. Belépett a boltba, kezében kis ibolyacsoikrot tartott; de ezen a délután nem volt vidám.

— Mivel szolgálhatok? — kérdeztem túláradó szivvel.

— Ó, semmivel, ma nem vásárolok, — válaszolta. — Búcsúzni jöttem.

Nevetni próbált, de eltorzult, a hangja. Én csak néztem rá, villámsujtottan. Kis fekete kalapja alatt ércesen csillogott a haja, de mélységesen sötétkék szemére felülő árnyéka borult.

Hová utazik? — dadogtam bután és sápadtan.

— Messzire, — mondta halkan — hiszen itt olyan színtelen az élet...

Hallgattunk.

— Egyszer megakarta venni a CatuUusomat, — válaszoltam fuldokolva. — Ha akarná, most odaadhatnám, a múlt héten kaptam egy másik példányt.

Kivettem a kirakatból féltett kincsemet és letettem a pultra.

— Alit fizetek? — kérdezte csöndesen.

— Fogadja emlékül, — feleltem —■ a könyvért én sem fizettem semmit.

— Mennyibe került a másik példány?

Egy számot mondtam. Jobbkezéről levonta a keztyüjét, a retiküijében keresgélt és pénzt tett a pénztár márványlapjara.

— Hát isten vele, — mondta hirtelen.

Rámnézelt eltűnődve és kezet nyújtott. Egy pillanatig kezemben tartottam a kezét és csaknem összeroskadtam annak súlytalan súlya alatt. Már kilépett az ajtón, mikor észrevettem, hogy virágát a pulton felejtette. Kinyitottam az ajtót és utána szóltam:

— Az ibolyacsokráról megfeledkezett...!

ö visszafordult és rámnézett és komolyan mondta:

— Nem feledkeztem meg róla.

Azután kocsiba szállt és elhajtatott.

Többé sohasem láttam.

Kelemen Viktor

PolaNegri házasságának érdekes története

Eddigi házasságai ifjúkori botlások voltak — A művésznő legújabb férje zsiradék és olajügynök — egyébként pedig herceg

Pola Negri, hajdan Európa, ma Amerika moziprimadonnája, az Aquitania gőzösön Cherbourgba érkezett. Nem jött egyedül, kíséretében van egy fiatal georgiai herceg, Sergej Mdivani, egy i volt cári tábornok fia, aki jelenleg zsi- j radék- és olajilgynök Los-Angelesben

Ez a fiatalember Pofa Negri jelenlegi vőlegénye. És a nagy művésznő direkt azért jött át Európába, hogy egybekeljen szive legújabb választottjával. A hajónál, Negri kisasszony legnagyobb meglepetésére, nem várta őket azonban a vőlegény papája az atyai áldással. Szegény Pola, aki a hajón tengeri betegségben szenvedett, a vonaton újabb rohamot kapott az izgalomtól. Párisba érkezve, a pályaudvaron ujságlróroham várta a fiatalokat. Egy papa is kijött eléjük, de sajnos, nem a várva várt főpapa hanem csaak egy derék kedves mellékpapa, vagy nyugdíjazott papa: Pola Negri előző férjének az apja, gróf Domski. Ez a pótpapa üdvözlő bokrétával fogadta és meg is áldotta úgy a maga. mint családja nevében a fiatalokat. Negri kisasszonyt azonban nem eléghette ki ez az expapai áldás, nagyon dühös volt, a vőlegény pedig, egy nagyon szimpatikus, de nagyon fiatal ifjú nagyon jól mulatott. Az újságíróknak a művésznő kijelentette, hogy csak majd a szállodában fogadja őket, mert nagyon rosszul érzi magát. Ezeket mondván, vőlegényével beugrott egy pompás autóba, amely az amerikai kollégák szerint még a boldogult Valentino ajándéka.

— Mikor lesz az esküvő?— szorongaták az újságírók a herceget. De a fiatal vőlegény csak nevetett és semmi értelmeset nem lehetett kivenni belőle. Az egész úgy festett, mintha ő maga sem volna még' pontosan informálva a dologról.

Mivel világos volt, hogy a helyzet kulcsát az öreg herceg Mdivani tartja kezében, felkerestük a cár egykori tábornokát az Eiffel-torony melletti kis szerény szállodájában. Az öreg ur boldog nemtörődömséggel szürcsölgette teáját és nagyon meglepődött az újságírók látogatásán. Mikor megérdeklődtük tőle hogy miért nem jött ki a vonathoz, megdöbbenten kérdezte:

— Mi az, már meg is érkeztek?

Azután megkérdeztük, miért ellenzi a

házasságot.

— Dehogy ellenzem, tiltakozott az extábornok. Először is a fiam nagykorú huszonhatéves, maga keresi a kenyerét,

MUFF

BONBONOK

A LEGJOBBAK

tehát önálló. Másodszor pedig nagyon megvagyok elégedve a partival. Fiam választása sem lep meg, hiszen a kissebbik fiam is volt már amerikai moziszínésznő férje. Negri kisasszonyt eddig csak filmen láttam. Mondhatom, nagyon tetszett. De a mamáját, Madame de llalupecet személyesen ismerem, többször meg is látogattam Páris mellett: kastélyában, mióta a gyerekek eljegyezték egymást.

Így a papától, aki szerencsére nem volt diplomata, csak tábornok és egyáltalán nem titkolózó természet, mindent a legapróbb részletekig megtudtunk. Most tehát visszamentünk a filmdiva és vőlegénye szállodájába, hogy az ő tér* vükről is tudomást szerezzünk. Negriéknél nagy kedvetlenség uralkodott. Pola Negri komor arccal ült a pamlagon, selyeimpárnát harapdálva. Úgy látszott, •hogy az egész házasságtól elment már a kedve: A papa még mindig nem került elő. Szerencsére, közben befutott a vőlegény öccse, Dávid urfi, aki pihegve jelentette, hogy az áldással nincs baj csak a papa asztmás és teázik és ilyenkor nem szereti, ha házassági ügyekkel zavarják. Ezek után Dávid urfi az újság* Íróknak nyilatkozott. Elmondotta ama bizonyos moziházasság történetét. Akkoriban ő másodszor házasodott és nem kisebb csillagnak, mint Mae Murraynak volt negyedik férje. Rövid ideig, az igaz, de annál boldogabban. Most egy időre szakított a házasságokkal és Cambridgebe készül diáknak.

Miután a dolog családi része ilyen szépen rendbe jött, Pola Negri elérkezettnek látta a pillanatot és a sajtó informálásába fogott.

Kijelentette, hogy ez a házasság május tizenötödikéig most már feltétlenüf nyélbe lesz ütve, mert 22-én már vissza is mennek a Berengariával Amerikába továbbá kijelentette azt is, hogy vőlegényét még abból a korból ismeri, amikor az még csak két évvel volt fiatalabb nála, azaz tizennégyéves. Harmadik kije, lentése pedig az volt, hogy eddigi házassága Ifjúkori botlás volt csak, de ez a mostani most már komoly és igazi és nem afféle szeleburdi filmházasság. Komolyságát mi sem igazolja jobban, minthogy vőlegénye óhajtása ellenére is megmarad a filmszakmában. Sergej herceg pedig folytatja zsir- és olajtevékenységét. Negyedik számú kijelentése az volt, hogy igen boldog. Rudoffo Valentinéról, Chaplinről és a többiekről a legindiszkrétebb amerikai riportereknek sem elkerült semmi részletet kicsikarni belőle.

így állanak tehát a dolgok e pillanatban. Egészen addig, amig Pola Negri tradícióihoz híven meg nem változtatja elhatározását.

Mert azt nyilatkozatában sem mondotta, hogy ez a házassága örökké fog tartani.

Alfner László.

W

interry II,

Modern táltos a• huszadik században

Itt él a Vajdaságban már hónapok óta egy fekete szemű fiatalember, foglalkozására nézve grafológus és tenyérjós, aki felfedi a múltúnkat és lerántja a leplet a jövőnkről. Winterry II. Mit keres a neve mellett a római számjegy? így akarja megkülönböztetni magát a nagybátyjától, aki szintén tenyérjóslással keresi a kenyerét. Mert náluk a családban van a jóstehetség. A nagybácsi mint Winterry I. hódította meg a világot. Ám ha a Bourbon Lajosok felvitték a francia trónon XVIII-ig, akkor — tekintettel arra, hogy Winterry nős —■ azon sem fogunk megütközni, ha egy napon megjelenik a földön Winterry III. is, hogy analíziseivel elképessze a jámborokat. Ez a grofológus-dinasztia azonban érti a mesterségét. Csak a hí res röntgenszemü ember, Schermann Rafael keltett ilyen hangos szenzációkat a jóslataival, mint Winterry II, a svájci illetőségű grafológus.

Ezelőtt két hónappal Becskereken tartózkodott Winterry II., aki többek között egy szegény varrónőnek a jövőjébe is behatolt és megjósolta neki, hogy rövidesen férjhez megy egy gazdag amerikaihoz. A varrónő csak nevetett a valószínűtlen prófécián és azt hitte, hogy a grafológus tréfál. ■ Három hét múlva a »Torontáli cimü napilap szerkesztőségében megjelent egy ifjú házaspár. Az asszonyka elmondotta, hogy az ura, akivel előző nap esküdtek meg. farmer Amerikában, gyerekkori szerelme, aki ezelőtt tiz évvel azzal vándorolt ki az uj világba, hogy szerencsét próbáljon. ö már el is felejtkezett a gyermekkori fogadkozásról, de a múlt héten beállított a szerelmese és most együtt indulnak vissza Kaliforniába. És mindezt előre megmondotta neki Winterry II. Ezek után képzelhető, milyen bucsujárás indult a grafológus lakására. Mert melyik nő nem szeretne egy amerikai férjet kihorgászni magának a zavarosból?

A másik beteljesedett jóslat egy, a lapok hasábjain sokat szerepelt becskereki orvosnak szólt. Annakidején Winterryt beperelte valaki és a járásbirósági tárgyaláson tanúként szerepelt az orvos, aki azt vallotta, hogy a grafológusnál ő is csináltatott analízist. Ebben Winterry veszedelmekről beszélt és figyelmeztette, hogy rövidesen nagy kellemetlenség éri, amiért fogházba kerül Még a tárgyalást vezető járásbiró is kacagott ezen, mert az orvosról aki a legtekintélyesebb doktorok egyike, senki se tudta elképzelni, hogy olyasvalamit követne el, amiért becsukhassák. És egy hónap múlva megkezdődött a hajsza az orvos diplomája körül és az orvost vizsgálati fogságba vetették.

Fehér Ferenc sztarakanizsai bankár, még az »aranyidőkben« szintén White - ry nagyi tója alá adta a tenyerét. És amikor a tenyérjós összeomlásról beszélt, a felháborodott bankár majdnem kidobta. Két hét múlva csődbejutott Fehér Ferenc és az elkeseredett betétesek beverték az ablakait.

íme, a modern táltos, aki a papírra vetett sorokból meglátja a jövendőt. Hogy csinálja? Ma ga se tudja megmagyarázni. Tisztára szubjektív tudomány, amelynek nincsenek törvényei. Minden grafológus más szisztémmel dolgozik. Nagy általánosságban vannak egyező szabályaik, de a grafológia, csak úgy mint a tenyérjóslás, egyéniséget és valami tudatalatti, mély ernberösmeretet kíván. Hogy aztán ezek az esetek v<r letten ráliibázások, vagy ösztönszenl megérzések-e? — azt csak Winterry II. tudná megmondani.

De ő nem lesz bolond elárulni az üzleti titkait. (—.)

Dl nVVMC3naPal8it ,e*'4r

Dl-UAmt nwNKMZilR.