Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-01 / 110. szám

RÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. május 1. 22. oldal. kollektiv egységbe és már ugyanazon egy bágyadt sóhaj száll a tenger fölé, már átfonja őket a lidói este 'szépsége és fölremeg bennük a csodaváró nyug­talanság s mire a férfi az asszony keze fölé hajlik, hogy megcsókolja — oda­adó gyötrelemmel simulnak bele beszé­des uj.vai a követelődző tenyérbe. S mennek haza a Hotel des Bains csillogó emberáradatába, az utón ezer semmiségről beszélnek, csak arról nem, ami él bennük — az égő Mindenségi, apró kérdésekkel kerülik ki a legna­gyobb problémát s mig az altató sétán egymáshoz verődik a kezük, hideglelős szemérmetességgel lépnek el egymás­tól és forró szomjúsággal kapkodják, nye'desik a buja levegőt. Meg állanak a Bains terraszán és visz­­szatekintenek a reszkető tengerre. Köny­­nyü szél paskolja a nyugtalan óriás ha­vát, tajtékot szakit ró'a és fehér hab­csomókat dob a parthoz. Vitáznak a hullámok a széllel, odatárulnak elébe aztán megfutnak előle, visszahancukáz­­r.ak a félúton és ismét elhömpölyögnek ,s csacsognak, csacsognak s az olyan kedves, olyan muzsikásán megnyugta­tó, mint alföldi estén a feleselő békák brekegése. Az asszony magára huzza a sálat és nagyot «óhajt — nem panaszosan — megelégedett telítettséggel. Végigsitnit­­ja önszerelmesen a vállát és megbor­zong a saját érintésétől. Áll szótlan ön­­feledtséggel, fél, hogy széttépik a fi­nom, érzékeny hallgatás-fátylat és hang­talanul odanyujtja kezét bucsuzóra. Ellibeg a táncoló emberpárok közt, alázatosain meghajtott fejjel, ébren al­vajáró s csak most, csak most ne szól­janak hozzá, mert odahull a hideg kő­kockára és ott sirja föl magát a való­ságba. , Elfut a másnap is vért keverő forró­ságban beszélnek és beszélnek és nézik egymást s a férfi szemében ugyanaz a bomlott kérdés és az asszony szeméből ugyanaz a józan válasz: soha, soha. De esti hat órakor, amikor a tenger legszebb diszébe öltözik és kényesen hányja-veti magát tündöklő kék és zöld színeiben, lehámlasztják magukról a ru­hát és lemennek a szálló strandjára. Ég a homok a talpuk alatt és a forróság fölszivódik szivükön át az agyukba. A tenger hűvös hullámai átveszik a forróságot. viszik tovább tarajukon az Élet diadalmas üdvözleteit, átadják út­jukban egy bárkának, odacsapják száz vitorlásnak s aztán ezek viszik tovább, egyik adja a másiknak a sik messzeség­ben, mig el nem szállnak a láthatatlan végtelenségbe. Kijönnek a vízből, apró gyöngyök pe­regnek megenyhült testükről, de aztán lehemperegnek az égő homokba s ez még rosszabb, vagy jobb, mert a válta­kozó testi érzések zavarában még nyug­talanabbak lázadozóbbak az idegeik és elvesztik önmagukat, kiesnek térbő', • időből, értelmetlenül nézik egymást" és csak azt veszik észre, hegy a forró ho­mokpázsiton szorosan összecsúsztak, ta-j ‘Prdtak és egymás tüzével szárítják fei a tenger enyhitő nedvességét. Vacsora, — enyhe pezsgőmámor és i ismét a tenger. Részeg józanság és fé­kezett őrjöngés dobálják a két embert, mint zajló tenger a kecses jachtot. Tom­boló me’anchólia és lefojtott vérzivatar. Most legmegkapóbb a tenger. • Titok-; zatos és bujtogató, fáradt a napi já-1 téktól, levetette szities ruháit és sötét j pongyolát vett fel, rejtélyesen kacér és: tetszelgő, mint érett asszony a boudoir félhomályában. Sziszeg és zizeg, piety-1 kázik és keritö titkokat mesél, egyszer méltóságosan elnyúlik hatalmas kere­­vetén, aztán erotikus nyugtalansággal rázza hullámtagjait. Fekszenek a tenger szélén, csókoltat­ok magukat a tenger-anya játszi hul­­lámkölykeivel, a férfi és az asszony, a Természet két küldöttje s nem tudják,! mit éreznek, nevessenek, vagy sírjanak, az Örökkévalóság ereje dolgozik ben­nük és a nagy hivatás hajtja őket egy­máshoz. — Nézze a tengert Margit — be­szél bizakodóbbana férfi — ezt az okos, felszabadult, ősi állatot. Ennek nincs er- j kölese, nincsenek oktalan skrupulusaiJ ez nem takaródzik szégyenlős érvekkel, nem bújik a kultúra palástjába — kitár­ja hatalmas ölét napnak, holdnak, szél­nek, viharnak, magába fogadja a Ter­mészet minden erejét, szimbóluma a mindent átfogó, romboló és teremtő, gi­gászi szerelemnek. — Nézze, hogy hánykolódik a naptól izgatott teste, fék­telen, ösztönös, buja — természetes, természetes — kimutatja vágyát az oda­adásra. szeretkezik a Nappal és alig csillapított gerjedtségét fölkínálja a Holdnak, flirtel. a szellővel és befekszik a vihar ágyába — nem erényes, nem Beograd napi életének a legérdeke­sebb eseményei a parlamentben ját­szódnak le. A beogradi parlament az az aréna, ahol a jugoszláv közéletnek netn­­; csak a politikai harcai, hanem minden ! egyéb problémája is megoldást keres és talál. Talán sehol a világon nem í olyan szenvedélyesek a parlamenti har­cok, mint éppen Beogracban. A skup­stina az erkölcsi fórum, amelynek egye­dül van országos nagy nyilvánossága. Hiszen a beogradi, a zagrebi és a vi­déki sajtó, minden parlamenti felszóla­lást a legnagyobb részletességgel kö­zöl. A skupstina rendőrsége a sokszáz karzati látogatón kivül naponta százá­val küldi el a kiváncsiakat, mert nem tud részükre az amúgy is szűk karza­tokra helyet szorítani., A három skupstina Beogradnak ma tulajdonképpen há­rom skupstina épülete van. A Milosa Veiikog ulica elején áll még a régi há­ború 'előtti parlament, ahol ma a Ná­­rodna Odbrana székel. Kis bádogfedelü, török stllusu épület ez, ahol a háború­­előtti történelmi események zajlottak le. Csak a kegyelet tartja még fenn, de nemsokára az uccarendészeti tervek végrehajtásakor ez a történelmi emlék a csákányok martaléka lesz. Az az épület, iiol most a parlament ülésezik valaha a királyi gárda lovar­dája volt. Alacsony, fehérre meszelt, talán a világ legegyszerűbb parlament épülete, amely mindenben magán hord­ja az ideiglenesség jellegzetességét. A skupstina előtt, ha ülés van rend­szerint többszázi ember ácsorog. Vár­­iák a képviselőket, a minisztereket, hogy elpanaszolják ügyes-bajos dolgai­kat, vagy pedig kérik, hogy szerezze­nek belépőjegyet számukra. A skupsti­na épületébe, a minisztereken, a kép­viselőkön kivül másnak meglehetősen nehéz bejutni. A meztelen ember esete óta a rendőrség megszigorította a be­lépőjegyek kiadását és csak azok tud­nak az épületbe bejutni, akikért vala­milyen képviselő jótáll. A skupstina ka­pujától az épületig emelkedő kert ve­zet. Ide sorakoznak fel a miniszteri au­tók. A kertben különösen a nyári idő­szakokban. élénk politikai élet folyik. A képviselők csoportokba verődve tár­gyalják itt a napi politikai eseménye­ket. Az újságírók is itt szerzik be in­formációik nagy részét, az érkező és távozó miniszteri autók utasait itt fog­ják meg és a minisziterek hangulatai szerint, hol bőven, hol soványan infor­málják a napi sajtó mindig kiváncsi munkatársait. A legforgalmasabb te'efon A bejárától balra van a radikális párti klub helyisége. A radikális klub előtt nagyszámú választópolgár szokott áll­ni, akik várják, hogy bent a klubhelyi­ségben a képviselő urak a miniszte­rekkel! ügyes bajos dolgaikat megbe­széljék és elintézzék. A radikális klub­­helyiség élőt párnázott telefonfülkék vanak, ezekben a telefonfülkékben ál­landóan van beszélgető és a beogradi bűnös, nem fontolgató és nem gyenge — erős, öntudatos, merész, szabad és bol­dog. Nézze, hogy kelleti magát, hogy pajzánkodik, kacér és szemérmetlen, forrong és fordul, minden részét föl­tárja, hagyja, hogy a Nap-csókoktól még égő testét lehüsitsék a Hold csók­jai — szeszélyes, kedves, okos, rossz, mint az igazi nő. — Menjünk fel, fázom — susogta az asszony és égve, forrva kalimpál a szive. Elindultak. Fehér capjük utánuk lobo­gott, mint királyi pár nászpalástja. Az telefonos kisasszonyok szerint, a radi­kális klub telefonszámain bonyo'ódik le a főváros legnagyobb telefonforgalma. Maga a radikális klub belül egyszerű barnára festett fiókos asztalaival hason­lít középiskolák rajztermeihez. Néhány Magyarok a radikális klub előtt kép díszeleg a falakon, semmi pompa, sőt a fotelok rugói is már régóta el­törtek, úgyhogy a legkisebb kényelmet sem kapják meg a kormánypárt kép­viselői. A radikális klubhoz még egy külön titkári szoba, valamint az elnöki szoba tartozik. Az elnöki szobában egész nap fogadja a látogatókat a radikális klub elnöke Mihalovics Híja, aki lelógó vö­röses bajuszával az Ibsen drámák tra­gikus figuráira emlékeztet. Kétezer fekete A földszinten, a radikális klub mel­lett van a parlament büiféje is, amely szinte állandóan tele van emberekkel és arról nevezetes, hogy benne ülésna­pokon sokszor ezierötszáz-kétezer fe­ketekávét mérnek ki. Az emeleten van a többi pártklub. A balkéz felőli helyiségben az egyesült földmives és német pártklub tanyáz,k, azután a független demokratapárt, va­lamint a horvát parasztpárt buaul az ellenzékiség keserű kenyerén. Itt van még a muzulmánpárt helyisége és erre Szlovének táboroznak a szlovén klerikálisok is. Ezekben a pártklubokban is a legna­gyobb egyszerűség honol, csak a hor­vát parasztpárti klubban van egy csi­nosabb bőrgarnitúra. Ugyanezen a szár­nyon van a parlament postahivatala is. asszony fején ziláltan lengtek a nedves hajszálak, mint Erinnis-kigyók. Zúgva örvénylett benne a szavak áradata éi hajszolta előre, fölfelé, a szobája kü­szöbéig. Pattant a zár és nyílt az ajtó. Vilá­gosság lett és körülragyogta rózsás su­garaival az asszonyt. Alulról fölsziirem­­lett a lágy tangó-zene, annak a taktusa kisérte a küszöbéig. — Jöjjön be — reszkette ki alig nyi­tott száján. A férfi belépett és lassan becsukta az ajtót. Az emelet jobboldalán van a parla- I ment elnöksége. Az elnökség szobái már szépen berendezett helyiségek, ide már diplomaták, külföldi előkelőségek járnak. Az elnökség mellett van a par­lament pénztára, a bizottságok helyi­ségei és a parlamenti titkárság. A jobbszárny A földszint jobboldalán a legnagyobb helyiséget a demokratapárt klubja fog­lalja el. Szántén minden különösebb pompa nélkül való, egyszerű fabútorok, csak az elnökség szobájában van né­hány szövettel bevont bútor. A demo­krata párttal szemben a horvát födera- Üsták helyezkedtek el, a folyosók vé­gén pedig a Nikics-klub várja, hogy meghívják a kormányba. Itt van a par­lament értékes könyvtára és a gyors­író iroda is. Az újságírók a demokrata pártklub mellett várják a napi politikai szenzá­ciókat. Az újságíró szobában van a leg­elegánsabb élet." Innen telefonál napon­ta a tizenöt politikai riporter és bizony normális idegrendszierü ember ebben a szobában nem bírja ki sokáig. Az ülésterem A parlament ülésterme imponáló nagy : helyiség. Az elnökség magas pódiumon Délszerbiai deputáció helyezkedik el. Az elnöki emelvény alatt ülnek a miniszterek. Az elnök mellett, valamivel alacsonyabban, he­lyezkednek el a parlament titkárai. A miniszterek előtti asztalon a parlamenti gyorsírók végzik terhes munkájukat. A képviselők sötét barnára mázolt egyszerű fapadokon ülnek. Még pedig a jobboldali mezőt a radikálisok hatal­mas erdeje tölti ki.. A radikálisok mel­lett a parlament elnapolása előtt a kle­rikálisok ültek, azután a horvát paraszt­párt, a német párt, a demokratapárt és a Nikics-párt képviselői következnek. A terem baloldalán helyezkednek el a független demokraták, a horvát íödera­­iisták és a földmives párt. A termet a királyi család tagjainak képei diszitik. Az elnökség felett a meg­boldogult Petár király diszrübás álló­képe lóg, mellette jobbra Alekszandar király és Mária királynő képei függnek. Az ülésterem két oldalán négy kar­zat van. Ebből egyet a diplomaták, A beogradi parlament A legrégibb, a legegyszerűbb és a legdíszesebb szkupstina — Folyosó helyett udvar — Újságírók a parlamentben — Ki a legjobb szónok? Az elnök csenget Mennyit iorgaimaz a parlament büiféje? — Földmivesek a szkupstinAban A bácskai árviz vitte el az uj parlament berendezését

Next

/
Thumbnails
Contents