Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-15 / 123. szám

$ . 1927. május 15. BÁCSMEGYEJ NAPLÖ 5. oldal. Noviszad a vízvezetékért Sürgős javaslatban kérik a csator­názás és vízvezeték : égi terveinek megvalósítását Noviszadról jelentik: Noviszadon már a háboruelőtti években fölvetődött a vá­ros csatornázásának és a vízvezeték ki­építésének a terve és a mozgalom bizo­nyosan sikerrel is járt volna, ha a vi­lágháború közbe nem jön és meg nem akasztja a munka megkezdését. A vi­lágháború elmúltával azután többször is felvetődött a csatornázás és vizvezeték­­épités terve, de mindig olyan akadályok jöttek közbe, amelyek lehetetlenné tet­ték, hogy ezt a tervet végre is hajtsák. Az utóbbi időben azután teljesen elaludt a noviszadi csatornázás és vízvezeték építésének eszméje, a város vezetősége napirendre tért a dolog felett. A város vezetősége legalább egyelőre, ugydátszik elejtette a nagy tervek vég­rehajtását, de a lakosság körében annál Inkább megnyilvánul az az óhajtás, hogy a csatornázást és a vízvezeték kiépítését haladéktalanul végre kell hajtani. Így a legutóbbi pár nap alatt a noviszadi polgárok két nagyobb csoportja is nyúj­tott be javaslatot a városi tanácsnak. Az egyik sürgős javaslatot dr. Tapavica György és társai nyújtották be, mig a másik javaslat értesülésünk szerint Or­bán Ignác műszaki tanácsosé, aki szin­tén előkelő noviszadi polgárokkal együt­tesen kérelmezi ennek a kérdésnek sür-, gő's napirendre tűzését. Dr. Tapavica György csoportja a sürgős javaslatban hivatkozik arra, hogy a Markovics-ház lebontásával megnyí­lik Noviszad uj városrésze, amelyen mintegy kétszáz legalább is egyemeletes háznak kell felépülnie. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy a csatornázási munká­latokat csak ennek az uj városrésznek a felépülése után hajtsák végre. A csa­tornázásra szükség van, mert a város nagyrésze vizenyős talajon fekszik és a falak nedvesek. A város környékén a mocsarak a betegségeket terjesztik, a csatornázás pedig megszüntetné ezeket a mocsarakat. Ha a pénzügyi helyzet nem is olyan jó, mim a háboruelőtt volt, le kell szegezni, hogy egész Európában javult és nem lehet továbbra is karba tett kezekkel várni, hogy az a háboru­­felőtti nívót elérje. A javaslatokkal a vá­rosi tanács legközelebbi ülésén foglal­kozik. CIRKUSZ Nem fizetem ki a számlámat Tegnap beállított hozzám egy rendőr. Mit akarhat tőlem a rend őre? — Biztos valami kihágást ügy — mondta valaki — ablak, vagy fejbe­­verés. — Az. ügyészségtől küldtek — jelen­tette előzékenyen a hivatalos közeg. Mi jót hozhat nekem az ügyészség­től? Nem vo't elég az az egy hónap, arait ültettek velem öreg rablók' között? — Egy számla — szóit a rendőr. Számla? Tudtommal nem vásároltam semmit a Sárga Panzióban. Se részlet­re, se hitelre. Itt valami tévedés tör­ténhetett. E'öször a végösszeget néztem meg. 315 dinár. Persze, hogy tévedés. En csak kerek összegekkel szoktam adós maradni. Vagy 300, vagy 400, eset­leg 450, de semmiesetre se 3/5-el. El­olvasom a számlához Irt előszót is. — »Egy ha\'i itt tartózkodása fejében koszt és kvártélyért 315 dinárt tartozik pénztárunkba befizetni.« Na. Ezért a pénzért a Riviérára is mehet­tem volna. Egy sokkal elsőrangubb ho­telbe. Például a Negrescoba Nizzában, amely egy kicsit kényelmesebb is. Hogy a kiszolgálásról ne is beszéljünk. Eltekintve attól, hogy soha egy fa­latot nem ettem a prófusz föztjéből, mégis csak bószitő. hogy ezért az erő­szakkal rámtukmált vendéglátásért ho­noráriumot kérnek! Ha ezt az elején tudom, hát J*> se megyek a Sárga Pan­­zttta. — És ha nem fizetek? — kérdeztem a rendőrtől. — Akkor ismét becsukják. No, ez jó! kezdődik, hiszen Így sohase lesz vége ennek a büntetési tengeri kí­gyónak. A 315 dinárért elitéinek egy hónapra. Ha nem ülöm le: csendőrök visznek be. Ha leülöm: ismét kiszám­láznak 315-öt, vagy eset'eg — ha azóta ott is emelkedtek a szobaárak —* még többet és én ismét nem fizetek, mire jön a rendőr és a régi cella, aztán megint egy számla 315-ről, -stb. stb. és ebbe az elmés játékba én fogok bele­őszülni. Állami költségen. Szent Isten, mibe fog kerü'ni ez a tréfa az államnak? Egy vagyonba. Én mcgbünhődöm, de vájjon megengedlheti-e magának az or­szág azt a luxust, hogy ilyen horribilis kiadásokba verje magát, csak azért, hogy elrettentő példát szolgáltasson a sajtóperes újságírók számára? Egyelőre: nem fizetek. Ebből a ké­nyelmes álláspontonbói azért se enged­hetek, mert nincs miből. Nincs miből kiguberáini a koszt és kvártély költsé­geimet. Nem a fogházbeh't. A báziasz­­szonyomnak járót, karácsonyig vissza­menőleg. Fé'reértések elkerülése végett.: tavaly karácsonyig visszamenőleg s nem a — fogházba visszamenőleg. T5:n. » , 1 IHNnuii rMSanH, ai mm A kisantant-konierencia főtárgya: Magyarországhoz való közeledés A kisantant-államok hajlandók gazdasági kedvezményeket adni Magyar országnak — A külügyminiszterek feleségei tisztelgő látogatást tettek Marien hadban Mária királynőnél A kisantant elismeri a szovjetet? Joachimstalból jelentik: Szombat délelőtt már kétségtelenné vált, hogy a fökérdés. amely körül a kis­antant külügyminisztereinek kon­ferenciája forog, a khantant közeledése Magyarországhoz. Szombaton már nyíltan beszéltek er­ről és az összes külföldi hírlapírók ezt a körülményt a konferencia nagy szenzációjának tekintik. Épp ezért Csehszlovákiának érdeké­ben áll a szovjet elismerése. Mussolini vezeti a kis­antant elleni rohamot Párisból jelentik: A francia lapok igen nagy érdeklődéssel kísérik a joachimstali konferenciát. Parisban általában úgy fogják föl a helyzetet, hogy A három külügyminiszter pénteken éjféltájban tért pihenőre, de szomba­­ton rnár kora reggel együtt voltak a tanácskozó teremben. Szombaton az európai politikai helyzet részleteit vitatták meg és Joachimstalban már teljes nyílt­sággal beszélték arról, hogy elsősorban azokat a módozato­kat kívánják tárgyalni, amelyek j mellett lehetségessé válnék a közeledés Magyarországhoz. A módozatok között, amelyek a kö­zeledéshez vezethetnek, elsősorban különböző gazdasági kedvez­mények játszanak szerepet, de represszáliákról is szó esett a szombati konferencián arra az esetre, ha Magyarország visszauta­sítaná a neki nyújtott baráti kezet. A konferencián hir szerint nem ta­nácskoztak a magyar királykérdés­ről, mert a kisantant külügyminisz­terei arra az álláspontra helyezked­tek, hogy a kisantántnak ma nincs oka ar" ra, hogy a magyar klrálykér­­desben bármiféle állást foglal­jon. A konferencia szombat déli fél­­tizenkettőig tartott. Ezután a kül­ügyminiszterek és a kíséretükben levő diplomaták családtagjaikkal együtt AÍarienbadba mentek, ahol a külügyminiszterek feleségei tisztelgő látogatást tettek Mária jugoszláv királynőnél. A delegáció^ este visszatért Jöachim­­stalba, ahol" ismét rövid tanácskozás volt. amelyet az az ünnepi lakoma követett, amelyet a csehszlovák kor­mány adott a delegációk tiszteletére. a kisantant föirobbantására szánt kísérleteknek nem Buda­pest. hanem Róma a központja és Mussolini az, aki minden erejével, nagy összeköttetéseivel, Anglia, Ma­gyarország és egy-két balkáni állam támogatásával — sőt egyesek sze­rint Pilsudski Lengyelországának hallgatólagos beleegyezésével is — a kisantant diszkreditálásán fárado­zik. A Petit Párisién ugyan azt írja, hogy a kisantant sohasem volt szi­lárdabb, mint most, de a lap vezér­cikke Mussolini közbelépésének be­vallásával bizonyos szkepticizmust és aggodalmat árul el. Benes a magyar kérdésről és a jugoszláv-olasz kon­fliktusról Triesztből jelentik: A Picolo joachimstali tudósítója beszélgetést folytatott Benes csehszlovák kül­ügyminiszterrel a kisantant-konfe­­renciá fő kérdéseiről. Elsősorban azt kérdezte az újságíró Benestől, hogy foglalkozik-e a konferencia a jugo­szláv-olasz konfliktussal. — Csehszlovákia mindig békítőén hatott Bengradban — mondotta Be­nes. — Az én országomat szívélyes és lojális barátság köti Olaszország­hoz. Csehszlovákia törekvése min­dig arra irányul, hogy elhárít­sa minden ürügyét a Róma és Beograd közötti meg nem ér­tésnek. Ez összhangban van azzal a barát­sággal, mely bennünket összeköt. Én mindig ezirányban fogok hatni, mert ez megfelel a kisantant általános ér­dekeinek is. — Azt állitják — mondotta az nj-I ságiró — hogy a Magyarországhoz ' való viszony letárgyalása a konfe-II encia főtárgya és hogy különösen sok szó van a királykérdésrői. Mir szerint ebben a kérdésben nem egy­séges a kisantant felfogasa.-- Biztosíthatom önt — felelte Be­nes — hogy a magyar kérdésben teljesen egységes a kisantant. Nem hi­szem azonban, hogy a magyar királykérdés aktuáiitásának ve­szélye fennállna. A kisantant teljes harmóniában ki­van élni mindenkivel, mirt program­ja határozottan pacifista. — Igaz-e, hogy a konferencián tárgyalnak Szovjetornszorsziig elis­meréséről is és hogy ebben a kérdés­ben is nézeteltérések vannak a kis­antant államai között? — kérdezte ezután az újságíró, amire Benes a következőket válaszolta: — Lehet ugyan, hogy fennálianak bizonyos különbsé­gek a kisantant egyes államai érdekeinek magyarázatában, a kisantant azonban nem olyan szövetség, amely kötelezi tag. iáit arra. hogy mindig és min­den esetben általános elveknek vesse magát alá. — Tanácskozik-e a konferencia részletesen a közgazdasági helyzet­ről is? — kérdezte ezután az újság­író. — Természetesen — felelte Benes. — Erre a kérdésre nagy gondot for­dítunk, mert nem tévednek azok, akik ennek a kérdésnek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak, hiszen ma a világon a nemzetközi gazdasági kér­dések dominálnak. — Hiszi külügyminiszter ur azt, hogy a joachimstali konferencia után megszilárdul a kisantant? — volt az ujságiró utolsó kérdése. — Ez egészen természetes — mondotta Benes. — A kisantant va­lamennyi tagja számára történeti szükségszerűség ez a szövetség, amely Európa részére pótolhatatlan békeelemet jelent. Ezt önérzetesen állitom, mert ez színtiszta igazság. A szombori katholikusok a plébános­választás megsemmisitését kérik Joachimstalban elhatároz­ták a szovjet elismerését A joachimstali konferencia meg­lepetése kétségtelenül Szovjetorosz­­ország elismerésének megvitatása lesz. Mint ismeretes, eddig a kisan­tant egyetlen állama sem ismerte el de jure Szovietoroszországot. Cseh­szlovákia azonban gazdasági okok­ból nem késleltetheti többé az elis­merést. mig Jugoszlávia éppen az olasz kontroverzla miatt igyekezni fog Szovjetoroszországban erkölcsi támaszt találni. Szovietoroszország háromhó­­napos halasztást adott Cseh­szlovákiának az elismerésre s ha Csehszlovákia elmulasztja a terminust, Moszkva megszakít­ja a gazdasági összeköttetést Prágával. Szomborból jelentik: A szombori katholikus plóbánosválasztás hullámai még nem simultak el. A kisebbségben maradt Svrafca-párt, mint értesülünk megfelebbezi a plébánosválasztást, a melyen a második szavazásban tizen­nyolc szavazattal tizenhat ellenében Szkenderovics Antal szuboticai püspökj titkárt választották meg plébánossá. A felebbezésben, a Svraka megválasz­tása mellett harcoló hívők részletesen kifejtik a plébáaesválasztás megsem­misítésének indokait. A hívőknek ez a csoportja legfőképen azt kifogásolja, hogy az egyháztanács tisztviselő tagjai közül dr. Abramovi.cs Iván városi fő­ügyész és Stalisics István pénzügyi ta­nácsnok a plébánosválasztáson két-két szavazatot adtak le— egyiket, mint az egyháztanács választott- tagjai, másikat — a városnak, mint kegyurnak képvise­lői. Kifogásolják, továbbá, hogy az egy •háztanács egyes tagjainak erkölcsi és myági előnyöket Ígértek, ha Szkendro­­vicsra szavaznak. Kifogásolják, hogy a szavazás titkosságát megsértették. A felebbezést megküldötték Budano­­vieh Lajos püspöknek és a püspöki dön­tést városszerte nagy érdeklődéssel vár­ják. Küldöttség is készül Budanovich püspökhöz, akitől kérni fogják a válasz­tás megsemmisitését.

Next

/
Thumbnails
Contents