Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)
1927-05-14 / 122. szám
1927. május 14 4. oldal BÁCSMEGYEI NAPT.ő Egy angol báró botránya A londoni arisztokrata társaság legújabb szenzációja Londonból jelentik: Az angol arisztokrata társaságnak ' nagy szenzációja van. A rendőrség csütörtökön letartóztatta Willshuyer Gerald bárót, aki -ellen az a vád, hogy az előkelő társaság egyik fiatal hölgytagját ebédre hívta meg amelyre állítása szerint nagy társaság volt hivatalos. A báró autón, ment a fiatat hölgyért, akit azonban nem a megjelölt előkelő szálloda éttermébe vitt, . hanem az autóval London egyik külvárosába száguldott, .ahol már a rétek kezdődnek. Itt megállította az autót, erővel levette a kocsiról a fiatal hölgyet, kilíurcolita magával a rétre, ott egy fához kötötte, letépte róla a ruhát és tetötől-íalpig ’ bemázolta fekete festékkel. Mikor a megcsufolt nő magához tért segítségért kiáltott és igy" akadtak rá a járókelők; akik ráadták a közelben eldobott ruhadarabokat és beszállították Londonba. A szerencsétlen nő, aki néhány napig ideglázban feküdt, feljelentést telt támadója ellen. Hogy mi volt zíi -oka a különös bosszúnak, arról a;'fendőrség a hivatalos jelentésben nem tesz emlitést. ------- '■ wirfiMntTTim i —■ i ------Allatavosüi is belsyaiial; fisveme a üudapesti iiusszáilillsi panamába Újabb letartóztatások történtek Budapestről1 jelentik: A huspanama ügyéiben a, rendőrség, erélyesén folytatja tovább a nyomozást. Až őrizetbe helyezettek száma László Gyulának, a Balassá-uti klinika gondnokának őrizetbe vételével kilencre szaporodott. A nyomos átterjedt a vágóhídra is, mert kiderült, hogy a silány minőségű marhát prima .minőségűként csak-úgy vehették át, ha ebeim Románékát az állategészségügyi hatóságok egyes alkalmazottai segítették, A rendőrségen kihallgattak több vágóiüdi, a&iilmazoita-t é£ áMatoívnsf éS a kitíáflfráMíak: közül- fötben ' terhelőén vat-. kiderült; ffogy ezek megengedték,' hogy a növtíhdék-marhákat- isi vágott- 'állapotban szőröstől szállítsák-ki a vágóhidról, holott bőrben csak a borjukat szabad onnan kivinni. A növendék marhákat tizenkétezer koronás élősulyárban vásárofták és aztán borjúhúsként adták el a klinikáknak harminc-negyvenezer koronás áron. A gyanúba vett állatorvosokról kiderült hogy tetemes jutalékot kapták Róna VENEZIA Venezia — álmaim szép városa, szűk uccáidon elmerengve járok és bolyongok az árkádok alatt! ■— A hold ezüstje lágyan besugároz. — Regélnek az ódon paloták... Szépséged igéz, mámorit, elbájol, piesevilágba ringat, messze visz... Álmok koldusa — szikkadt tájról jöttem. Most részegülten reád omlok én. Ami poézis belőled kiárad, szent áhítattal magamhoz ölelem, Szivembe zárom — hét pántos ládába .—- Egy életre elég lesz nekem! F. GALAMBOS MARGIT Pecsenye és torta között Irta: Vidor Imre A leány lopva ránézett a vőlegényére, A kezére, amely gépiesen kimért mozgással emelte a husdarabokat szájába, majd az üres villával fáradhatatlanul újabb darabokért ereszkedett a tányér fölé. Nézte és akaratlanul arra az elevátorra gondolt, amelyet egyik kikötőben látott valamikor, boldogabb időkben Az emelte igy ki a vasúti kocsiból a nehéz ládákat, az otromba bálokat és eresztette be a berakodó hajó belsejébe .-— Mint valami szörnyeteg táplálkoznék! — gondolta, akkor. •’ — Mintha -valami szörnyeteg tápláikozdolta most. . É*. nézte a kezet. A szőrös-, csontos, széles, piros . kezet, amely most már Józseftől. A. rendőrség házkutatást tartott az állatorvosok lakásán és közülük pénteken kettőt előállítottak, a harmadi kát pedig, aki betegen feküdt lakásán, hord széken vitték be a rendőrségre. Vaik s ilószinü, hogy mindhármat őrizetbe veszik. Az üggyel foglalkozni fog a képviselőház is, mert az ellenzék interpellációra készül a botrányos ügyben, Zukor Röoif, a filmkirály sóletet renöeit szülőfalujában ebéóre R kü önuonat^t hozományt-kérő uénlányok tömege uárta Zemplénricse, május hó. Álkonyattájban motoros különvonat robogott be a gazdasági kisvasút állomására. Százan és százan tolongtak i kis akácos állomásépület körül. A fogadó csoportba csak az intelligensebb, modernebb zsidók juthattak be, sötétbe öltözött férfiak és selyémruhás leányok. A kaitános rokonokat háíraszoritották, pedig hát a távolabbi rokonság mind ilyen kazánosokból áll, akik napok óta szállingóztak ide ki Nyíregyházáról, ki Szomotorról, Abaujszántóról, Husztról, Kőrösmezőről, napok óta tele volt velük a vonat és mind azt magyarázta élénk gesztusokkal, hogy ő már egy igazi rokon, hiszen az apja egy testvér volt Cukkor Jákobbal, Samuval, vagy Igrtáccal, a nagynénje egy igazi Löwenkopf volt, egy Weinstock, hogy már nem is létezhet közelebbi rokonság . . , A ricsei rokonoknak természetesen nagyon kellemetlen ez az invázió. Hiszen pk, mióta az Adolf világhírű lett és küldi a dollárokat, urak lettek. Már uj rabbit is hoztak maguknak. Az öreg galíciai rabbinak, Grossnak, lelépést fizettek, háromezer dollárt, hogy hagyja itt a hitközséget. Nem is adtak szállást jt rokonoknak a. ricsetek. A zsinagóga udvarán háltak mind, a Cukker-kastélyba be sem engedték őket. — Adolf ur senkit sem fogad személyesen, tessék kérvényt beadni hozzá — , üzentették ki az ostromlók hadának. Akik a »hászenet« várják De talán még jobban kellett védekezni a másuk .invázió ellen, amit a szegény és vénülő leányok indítottak néhány nap előtt a Cukker-família ellen. Makacs szívóssággal ostromolják a kastély szigorban .lezárt kapuit,, amely. most.az .álmok világát zárja el előttük. Mert hol venne el becsületes prthödox>zsidó fiú hajadont — szegényen. Azt pedig már mesz, sze vidéken mesélték, hogy .Adolf, minden rokonlánynak néhány ezer dollárt ad kiházasitásra. Sok csehszlovákiai szegény zsidó leány csak úgy szökött át a szomszéd falunál húzódó határon egy :zál rossz selyemruhában s már hajnal óta itt dideregnek a falu uccáin, itt is ott is gyülekezve, mint a téli verebek. Mint nagyembefekhez ülik A különvonat egyetlen kocsiból állott A középajtónál egy alacsony, kemény tartásu szürkekalapos ember jelent meg. Ö maga volt az. Ezelőtt harmincnyolc évvel indult el innen tengerentúlra, mint kis falusi boltossegéd. Ma már földréreket gombolyit körül filmszalagjaival, sokezer mozija játszik Amerikában, száz és száz mozija Európában, egyike a vii lág leggazdagabb embereinek. Mint nagy emberhez illik, a rokonok üdvözlését rövidén fogadta, amerikaias gyorsasággal kezet fogott mindenkivel, aztán a menet élére állott és megindult gyalog a falu felé. Már Pestről telefonáltatott: Ne küldjétek elém fogatot, mert gyalog akarok bevonulni szülőfalumba. így lépkedett amerikai egyszerűséggel ünneplőbe öltözött kísérete előtt. Kíséretében van a cionista zsidóságnak egyik nagy alakja, Zukker-Liebermann volt berlini rabbinus, a jeruzsálemi egyetem tanára, azután Ben Blnmenthal, majd a ricsei - rokonok, élükön a hitközség elnöke. Mély, vörhenyes homokban vonult a menet a falu dombjára, a Cukker-kastélyba.. A »kastély« magas, tornácos, földszintes ház. Négy év előtt még a jászói premontrei uradalom tiszttartója lakott benne, akkor vették meg Cukkerék Amerikából kapott dollárokon. Jó ideig egyszerűen, kopottan állott ott. De a nagy látogatás hírére kiöltöztették körülbelül kétszázezer dinárt vertek bele hogy a nagy Adolfot méltóan fogadhassa, Ajtóit, ablakait p.orcellánfehérré festették, -a. külső homlokzat lilásbarna függőleges fekete .zebrastráfokk.ah A régi kőkerítést nagy terméskőoszlopon nyugvó fehér vaskerítéssel cserélték ki. Ztikor Adolf sóletet rendelt ebédre Zukor Adolf pedig jól érezte magát rokonai körében. Mindenkihez kedves volt, mindent megdicsért, zsargonban beszélgetett. Már Pestről megkérdezték tőle, mit kíván a rokoni házban ebédelni? Sóletet — felelte. A ricsei rokonság a.megye székhelyéről, Sátorujhelyről hozatta el erre a két napra a legnagyobb kávéház tulajdonosát, hogy a konyha feletti felügyeletet a két napra vegye át. Pazar ízléssel volt is egybeállitva a menü, amely után egy filmkirály is megnyalhatja — az ujjait Délben a film koronázatlan fejedelme a zsinagógához vonult kíséretével. A kis téren halotti csend. A hangulatot még ünnepelyessebbé teszi, hogy a környező házak mind hófehérre vannak meszelve. Cukker-rokonság lakik bennök. Ünneplőbe öltözött a templom is s a mögötte levő egyetlen emeletes ház, a zsidó iskola, amelynek már könyvtára is van. Oldalát emléktábla jelöli: »Ezen iskola alapítója és fentartója Zukor Adolf, helybeli születésű, new yorki lakos.« Nagy ünnep ez, ma a világ leggazoragabb emberét fogja felhívni ebben a kis magyar falu zsinagógájában a rabbi a tórához. Az Afhu sahmant énekli valaki Zukor Adolf helyett, aki ép most ajánl fel a ricsei hitközségnek ezért az imáért húszezer dollárt az egyházi épületekre és a rabbilakásra . . . (X-) Fagy és hóesés A késői fagy óriási károkat okozott Magyarországon Nagy hóviharok mindenfelé Budapestről jelentik: A fagy okozta károkról péntekre a legtöbb helyről megérkeztek a hivatalos jelentések, a melyekből már megállapítható, hogy a kár sokkal nagyobb, mint ahogy az első pillanatban gondolták. A gabonanemüek közül különösen a virágzásban levő rozsot támadta meg a fagy és nagy károkat okozott a kapás növények közül különösen a kukoricában, de a legnagyobb a kár a szőlőkben. A mélyebb, részekben fekvő szőlőkben a kár száz szál zafékos, a magasabban fekvő szőlőkben harminc százalékos. Óriási kárt szenvedtek a gyümölcsösök is, valamint a yetejnények, különösén az uborka, -tök, dinnye és á paradicsom. Hblyenkint olyan nagy volt a fagy, hogy az akácfák levelei is lefagytak, nagy a veszteség különösen a körtében és almában Legnagyobb a kár Szaboltsmegyében, a melynek íőterménye, a burgonya és a rozs teljesen tönkrement. A meteorológiai,, intézet továbbra, sem biztat sok jóval, 'mert a pénteki prognózis szerint északi szelekkel igen hűiének órává, amelynek nem lehet megtiltani semmit. Már érezte is ennek a mohó kéznek kiváncsi útját a ruháján át és megalázó szégyen szorította össze a torkát. Aztán a száját nézte, amelyben, mint akkor, ott a hajó nyílásában, eltűntek a falatok. Vastag húsos ajkát nézte, a melynek bélyeges csókját már érezte a bőrén. A szemét nézte. Apró, eleven szemét, amely most háziállati szelídséggel néz a semmibe és amelyben már látta a kéjes izgalom piros lámpásait kigyulni. És behunyta a szemét és ügy nézte magát. .... Áldozat? Nem. Senki nem kény-. szeritette, senki rá nem beszélt. Csak az évek. Csak az élet. Csak minden, ami hiányzott és minden, ami volt. Magától jött. Régóta jött. A háború óta. A nyomorúság óta, amibe belehullottak, nem is lassan-lassan, hanem egyszerre, hirtelen, tegnapról-mára. A nyomorúság, a szegénység. Milyen utálatos, piszkos pocsolya! Ebbe a pocsolyába taposta bele az élet a reményeit, amelyek a lelkében bimbóztak Ebben a pocsolyában fakultak sárosra az álmai, amelyeket a fiatalság szines selyemszálaival szövögetett. De nem adta meg magát! Csodát várt Élete nagy csodáját — lenni kell, jönni kell! — amely majd kiemeli a pocsolyából. Amelytől életre színesednek a lefonnyadt reménybimbók. Amelytől újra megfényesüi az álomszőnyeg lerongyolt selyme. A szereimet várta. És vágya zászlókgyertyák sorakoztak, a vére fáklyászenét muzsikált és szomjas ajkán csókvirágok nyíltak. így várta a szerelmet,, hogy elborítsa zászlóval, hogy illumináljon neki gyertyalángokkal, hogy diadalmasan harsogó zenével fogadja és virágot szórjon elébe. De a férfi, akinek ez az ünnepi fogadtatás készült, nem jött, csak nem jött. És meddő sóhajtásokban eltikkadtak a csókvirágok, kihunytak az ünnepi gyertyák, bánatos sírások eláztatták a zászlókat és bus temetési kórusba lassúdon a nászinduló. .... Pohárcsengés. Éljenzés. Az ifjú párt éljenezték, a boldogságukra ittak, Aranyszínű pezsgővel habzó poharak tolakodtak feléje és odaértek az ő poharához. Szájában érezte a hüsen cs'tklandó italt. .... De jó is lenne kiinni, mámorra! rózsaszínre festeni ezt a didergő szür-i keséget a szivében! . . . Mámor! Volt. Megjött. Megjött a férfi, aki elé a várt ünnepre harangozott a szive. Aki majd végbeviszi a nagy csodatevést életében. De a férfi józan volt. Okos és praktikus. A szeme, a keze szerelmet adott, de a szájából forró csókok között jólformált hűvös szavak hullottak reá. Hogy ránehezül az élet, amellyel szemben neki kötelességei és amely ellen neki jogai vannak. Hogy pénz nélkül le kell mondania a boldogságról, arról, hogy egész életre a magáénak mondhassa. . . . Hogy szeretett volna öklével rávágni' arra a józan szájra! Hogy szereszélő szájra és kimarni, kiszívni minden okosságot és a maga boldogságát! Ez volt a pokol. Halállal feküdt és halállal ébredt. Várta, vágyta, hívta, de elébe menni nem tudott. Beteg napok fáradtan vonszolták magukat a semmibe. Kint tavaszi színekben pompáztak a nők. És neki fakó, kopott volt a ruhája, mint a lelke. És ekkor jött a szabadító. Nehézkesen, félszegen, kissé otrombán, de becsületesen. És csontos, piros, szélei szőrös kezében hozta a nyugalmat, a megoldást. Szegénység helyébe a jólétet, uj ruhák friss, tavaszi színeit, puha szőrmék drága melegségét, gyöngyök, bril- Mnsok szép csillogását. És ahogy most ránézett a kézre, a mely gépiesen kimért mozgással villázta a tortát, nem is találta olyan rútnak, csak biztosnak, erősnek, amelyre támaszkodni lehet, amelyre támaszkodni jó. És ápolt, finom teste sem borzongott már arra a gondolatra, hogy urává lesz ez a kéz. Aztán a szájára nézett és érezte, hogy puha-jó szavak fogják majd simogatni felsebzett lelkét és hogy ez a jóság a fontos és nem a csók. Végül a szemét nézte, amely szelíd voit, mint a háziállatoké. És piros lámpások helyén türelmes, barátságos fényt látott benne, kedves, drága melegséget, amely korul apró emberkék ugrándoznak derűs, békés otthonban. És felszabadulva, hálásan odasimult a vőlegényéhez és érezte, hogy már jó szivvei van hozzá, hogy már — igen — rajta, ápolt, linóm Jes-kai a, pestét, szeméiben ünnepitett volna ajkával rájapadi}] arra, a be- szereiig
