Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-11 / 120. szám

4. cid.

BÁCSMEGYE3 NAPLÓ

1927. május 11.

nem hagyhatják ott' a kórházat, tartsa meg a bíróság a íötárgyalást a kórházban és tűzzön ki erre határnapot.

A bíróság helyt adott az indítványnak és elhatározta, hogy a folytatólagos íötárgyalást a kórházban tartja meg e hó 25-én, szerdán reggel nyolc órai kezdettel.

Meghalt Vidákovics Miklós esperes

P.ébánosságának ötvenedik évfordulóján agyszélhüdés érte

Sajtókor a kórház miatt

Főtárgyálás a kórházban

A szuboticai törvényszéken kedden tárgyalta Pavlovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsa a sajtóvétséggel vádolt Jónics Ivó dr. volt szuboticai kórházi orvos ügyét. Jónics dr. a Szuboticán megjelenő Szuboticski Glasznik cimü lapban cikket irt amely miatt Ifkovics-ivartdékics Pál dr., a szuboticai közkórház igazgató-' osa sajtó utján elkövetett rágaln. vádját emelte Jónics Ivó dr. ellen.

A keddi tárgyaláson a íőmagánvádló ivkovics'-]vandékics Pál dr. személyesen megjelent és az ő névében a vádat Ifkovics-fvahdékics Imre dr. képviselte. A védelmet Piskulics Zvoniinir dr. . 1 ügyvéd látta el. A vádlott Jónics Ivó dr. nem jelent meg a tárgyaláson, amelyen Piskulics Zvonimir dr. ügyvéd azt a bejelentést tettei hogy levelet kapott Grlep Gyula jelenleg Párisban tartózkodó Volt szuboticai vasúti tisztviselőtől,

Szvetozár-Militicsről jelentik: Kedden temették el Vidákovics Miklós kiérdemesült kerületi esperes, nyugalmazott tovarisevói plébános, aranymisés papot, a katholikus egyházmegye nesztorát. Nyolcvannégy éves korában, hatvan évi papi működés után halt meg Tovarisevón és holttestét számtalan koszorúval borított, díszes érckoporsóban szállították haza szülőfalujába, Szvetozár- Militicsre.

Különös szeszélye a sorsnak, hogy a megboldogult éppen plébánosi működése megkezdésének ötvenedik

évfordulóján hunyt el. Az 1877. év

május 7. napján este nyolc órakor érkezett meg Vidákovics Miklós, mint újonnan kinevezett plébános, Tovarisevóra és most ötven évvel később, pontosan ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, 1927 május 7-ikén este nyolc órakor agyszélhüdés következtében meghalt. Temetése Szvetozár-Militicsen a falu osztatlan részvéte mellett, a kerületi papság nagyszámú részvételével ment végbe. A gyászszertartást Egerth Lajos apatini apátplébános celebrálta.

a bírót, akiket azonban nem találtak. Visszasiettek Dömsödre, ahonnan fáklyákkal és csákányokkal mentek ki a Dunapartra és egész éjszaka keresték az áldozatokat, azonban csak hajnalban találták meg mindakét holttestet, amelyeket egészen körülcsavart a hinár és ez húzta le a két kitünően úszó férfit a viz alá.

Az ötvenötéves kúriai biró felesége csak kedd délelőtt értesült a szerencsétlenségről. Erkulens mérnököt, aki barmincnégyéves volt, szintén hiába várta haza egész éjszaka felesége és három gyermeke, akik ugyancsak kedden értesültek a katasztrófáról.

50 párás alap

a tüdövész leküzdésére

A bácskai tartomány huszonkilenc alapítványt vett át a megyétől

amelyben értesíti, hogy az inkriminált cikket nem Jónics Ivó dr. irta, hanem ő és vállalja érte a felelősséget. Ezen az alapon kérte a védő a tárgyalás elhalasztását és ai sajtóügy! eljárás megindítását Urlep Gyula ellen.

Ifkovics-lvandékics Imre dr., a íőrnagánvádló képviselője ellenezte a védő indítványát azzal, hogy Jónics Ivó dr. vádlott a vizsgálat folyamán elismerte a sértő cikk szerzőségét és vállalta érte a felelősséget. Az indítványban a felelősség elhárításának kísérletét látja és kéri annak elutasítását és a tárgyalás lefolytatását Jónics Ivó dr. ellen.

A biró-ság határozathozatalra vonult vissza, amelynek befejezése után az elnök kihirdette a biróság határozatát, mely szerint a védő indítványát elutasítva, a tárgyalás megtartása mellett döntött.

Pavlovics István elnök ezután egész terjedelmében , ismertette az inkriminált cikket, majd Ifkovics-lvandékics Imre .dnTőmagányádló indítványt. terjesztett elő, the’y szerint tekintettel arra. hogy a beidézett tanuk, legnagyobb része kórházi alkalmazott és közöttük vannak a betég-p$ztályók vezető főorvosai;'': akik

Régi tavasz játéka

Irta : Illés Endre

Fáradtan, kialva Kanul, kábult aggyal szállingóztunk reggelenként, kis- és nagydiákok, a régi minorita-templom féligtárt ajtaján kijelölt helyeinkre. Hét óra, felé.már .egyre .sűrűbb rajokban. A hóriunk alatt egyre ziláltabban - összekapott könyvcsomókkal. Soros vigyázok* járták a padokat és könyörtelenül felírták, aki késni mert volna.

Az a reggeli háromnegyedóra a tartitás. előtt,.. Csakhamar elmúlt a szeptember. S október vége felé már lelketlenül gyilkos hideg terpeszkedett el a homokkőből faragott, hatalmas kockák felett. Dideregve gubbasztottunk á simára koptatott, kényelmetlen széles tapadókban. Ki-ki a maga szétdult álomvárosának romjai közé bujt... Onnan nézte azután ellenséges szemmel a legközelebbi szomszédjait. A mellékoltárok szentjeinek kőbe merevedett arcát, a hámló festésű képeket a falon. A tanárokat, a gimnáziumot, az életet. Mindent.

Decemberben, januárban, szélmarta, hideg reggeleken künn egyre vadabb erővel tilinkózott fagyos furulyáján a tél. S itt benn, a szűk temploma-jtóban, mind gyakrabban akadt el az ének.

Még most is emlékszem: öten ültünk a harmadik padban. Úgy egymáshoz bújtunk, hogy mindegyikünk érezte a másik melegét. Forbáth. Frone, Gyuranna. Halmos és én. Ahogy egyre beljebb haladtunk a télben: egyre szorosabbra fűzött minket is a melegedés titkos vérszövétsége. Jól emlékszem még mindenre, mert hires volt ez a harmadik pad. Mellettünk ült végtelen imáiba elmerülve, meg-megcsukló fejjel, hatodiknak. a pad szélén: Hudák néni.

Ki volt ez a magányos öregasszony, egyedüli nő ,a nyolc osztály másfélszáznyi diákja között, sohasem tudtam meg. Akkoriban nem is érdekelt. Ugv kapta . örökbe Hullák nénit itt a templomban, a harmadik pad szélén, mindegyik első osztály az előzőtől, mint odaát az

Halálos csónakszerencsétlenség

a Dunán

Egy budapesti kúriai biró és egy mérnök Soroksárnál a Dunába fulladt

Budapestről jelentik: Hétfő este nyolc órakor a soroksári Duna-ágnál halálos csónakszerencsétlenség történt. Erkulens Béla mérnök, aki a csepeli kikötő kormánybiztosságához van beosztva és ott az építkezéseket vezeti, hétfő délután Dcmsödön volt, ahol egy kisajátitási eljárást kellett lefolytatnia. A földbirtokrendező biróság részéről dr. Nagy Iván kúriai biró volt vele, aki magával vitte jegyzőkönyvvezetőnőjét, Hinek . Annát is. Késő estig tartott Dömsödön a tárgyalás, amelynek Végéztével valámenj'nyien a dömsedi főjegyző motorcsónakjába ültek, hogy átkeljenek a Dunán és elérjék a ráckevei helyiérdekű vonatot» ■

.> Este félnyo'ckor indult el a. motorcsónak a másfélórás útra. Erősen sötétedett fhár, amikor a motorcsónak a soroksári Dunaágban hirtelen* megakadt. A négy-öt méter magas viznek itt nincs lefolyása, mert az építkezések miatt állóvíz keletkezett, amely tele van hínárral. A motorcsónak propellere ebben a hínárban akadt meg. A soffőr és a mérnök a csónak végébe mentek, hogy a lapátot kiszabadítsák a hínárból, közben azonban Erkulens mérnök megcsúszott és kiesett a csónakból. Az esés következtében a motorcsónak felbillent és mind a négy utasa a vízbe esett.

A seffőr és Hinek Anna a csónakba kapaszkodtak és azt hitték, hogy Nagy és Erkulens, akik kitűnő úszók, szerencsésen kiúsznak a partra. A soffőr a lökés következtében kiszabadult csónakot tolva,, usznf kezdett a part felé és szárazra is ért Hinek Annával együtt. Ekkor keresni kezdték, a mérnököt és-Szomborból jelentik: Bácsbodrogvármegye vagyonának likvidálása kapcsán most vette át a bácskai tartomány az eddig a megye által kezelt huszonkilenc alap és alapítvány vagyonát.

Az alapok és alapítványok összértéke mindössze 1.259.78 dinárt tesz ki, amelyből 30.949 dinár készpénzben, mig a többi vagyon értékpapírokban van meg.

Az alapok között találtak egy 50 párás alapot, amely' a tüdővész leküzdésének magasztos céljait szolgálná.

Az idők folyamán és a pénz értékének leromlása következtében nagyon elcsenevészedíek Bácsmegye kulturalapitványai is. így az egykor híres gróf Chotdk- és báró Rudics-alapitványok. amelyek békebeli értéke (különösen a báró Rudics-alapitványé) százezer koronán jóval felül volt, ma dinárokban alig haladja meg ezt az összeget. Az alapítványok elsorvadását az okozta, hogy az alapítványi vagyon egy részét hadikölcsönökbe fektették s ezáltal azok értéktelenné váltak.

Az alapokat és alapítványi vagyonokat a jövőben a tartományi takarékpénztár fogja kezelni.

iskolában a fekete falitáblát, amelyen egy mély hasadás vonult ferdén keresztül. Valószínűleg a templomhoz közel lakhatott Hudák néni. S össZeaszó arca mögött egyre szomiasabh lelkének úgy kellett az ének, az ima, a templom, a mólCverés, mint tavaszi földekre az eső. Mint elítéltnek a kegyelem.

Ö érezte már az ítéletet... Mi csak a napcsödó márciust éreztük, amely a lucskos február után lassan belopta első ibolyáinak illatát még ide is. Forbáth összeveszett Fronccal és sértetten különvonult a sarokba. Nem szorult már melegedő, közös összebújásunkra. Megvolt anélkül is. Szertelazulóban, a hideg reggelek öleléséből kiszabadulva, csak most értünk rá közelebbről megnézni Hudák nénit. Lassan ránkmelegedett április eleje. Itt volt a tavasz.

Kopott, kék kendőjét még Hudák néni is hátrább vetette a vállán, kötött, fekete sipkája alól kiszabadította a fülét. 3 egy reggel barkaágat hozott magával a templomba. Egyebekben nem változtatott rajta sokat a Kos hava. Fakósárga rózsafüzérét a régi áhítattal morzsolgatta az első Hiszekegytől az utolsó Dicsőség-ig. S az arca az üdvözülők. örök áhítatában fénylett.

Azt hiszem, csak ekkor láttuk meg ezt a rózsáfüzért. Addig észre sem vettük, de azontúl egyre a fülünkben csörgött összeütődő szemeinek a hangja. Hudák néni nem is vitte magával haza ezt a rózsafüzért: otthagyta egy kis kiálló szögre akasztva a padban. S a misénk után sietett egy másik templomba. ahol bizonyára uj pad, uj rózsafüzér ■s u.i mise várta.

. — Mi lenne, ha egyszer eldugnók ezt a rózsafüzért? — vetette fel egy reggel a lehetőséget Gyuranna.

Lopva odapillantottunk: Hudák néni száraz, fonnyadt ujjai között a halkan

csöTgő, fakósárga olvasóra. S láttuk

képzeletünkben a jelenetet: ezeknek a remegő újlaknak, kilobbant tüzü szemeknek, bizonytalan karoknak, ennek a tétova, öreg. bizonytalanul imbolygó

léleknek az ijedtségét — s mindannyian felkuncogtutjk. De rögtön utána meg is sajnáltuk Hudák nénit. Forrón. Gyermekes melegséggel. Szívből,

— Ugyan!

— Hova gondolsz...

— Még az igazgatónak is szólna.

S a fenyegető veszedelem rögtön eloszlatta a még bennünk bujkáló esetleges szándékot.

De ahogy múltak a napok: a tavasz láza is egyre nőtt bennünk. S a rózsafüzér már nem hagyott nyugton. Ott kísértett a reggeleinken. S különösen engem fütöttek a különböző tervek, én ültem a legközelebb Hudák nénihez.

— Tudod mit — súgtam oda egy nagyszerű pillanatban Halmosnak — fűzzünk még bele néhány szemet. Fogadjunk. liogy. nem veszi észre s többet fog imádkozni!

Néhány szemet belefüzni a rézsafüzérbe: egyszeribe kifényesedtek mind az ötünknek a szemei. A terv kitűnő volt! Azonnal magyar óra után összegyűltünk a folyosó végén s megbeszéltük részletesen a dolgot. Öt szemet füzünk bele: öten vagyunk.

Oly egyszerű volt. Könnyebben ment az egész, mint gondoltuk volna. Vettünk egy uj rózsafüzért. Szerencsénk volt még ebben is: szinben egészen hasonlót találtunk a Hudák néniéhez. Másnap reggel azután korábban mentünk el a templomba. A hatalmas kőkockák hangosan kongtak a lépéseink alatt, a vastag falak visszhangja még fel is sokszorozta ezt a ’ zajt. Kissé meg is ijedtünk. De remegő kézzel is .sikerült azért két u.i szemet belefüzni a régi rózsafüzérbe. A mise végével azután, mintha ottfelejtettünk volna valamit, visszaosontunk s befűztük a még hiányzó három szemet is a többi közé.

Izgatottan vártuk a másnapi misét. S várakozásunkban nem is csalódtunk. Hudák néni kizökkenve a sokéves megszokottság kipróbált sitiéiről, teljesen elmaradt az imáival: még négy szem volt hátra a füzéren, amikor mi indultunk már kifelé. Egyet, úgy látszik, mégis sikerült, behoznia. Ijedt arccal pillantott utánunk. S remegve. meghökkenve. egyedül maradt ott a kiürült templomban. Amikor hátranéztünk, még láttuk: a sekrestyés türelmetlenül

pog körülötte, ő pedig, szegény, bűn-* bánóan hajtja le a fejét s imádkozik. Gyorsan, gyorsan!

Következő reggel sem sikerült még idejére végezni a füzérrel. De már harmadnap majdnem egyidejűleg keltünk

fel. A negyedik alkalommal pedig, mintha mi sem történt volna, a régi mederbe terelődött vissza minden. S azontúl minden nap öt imával mondott többet Hudák néni, anélkül, hogy csak vajamit is észrevett volna. Ügy éreztük: mi helyettünk mondja.

Dagadó mellkassal ültünk egymás

mellett: mi öten, a harmadik padban,

azon a tavaszon. Titkunkat a világ minden kincséért sem árultuk volna el senki fiának. Csak az arcunk sugárzott a büszkeségtől. Mi volt ebben az egészben oly nagyszerű; ütött szivvel ma már igazán nem tudnám megmondani. Az egészből annyi emlékem maradt csm pán: tízévesek voltunk.

S mi lett a vége a játéknak?

Semmi.

Jött a május, jöttek a nagy ismétlések, jöttek a vizsgák. Elfeledkeztünk Hudák néniről. El mind az öten. Ősszel azután néhány padsorral hátrább kerültünk. Átadtuk Hudák nénit, a harmadik pad szélén, az utánunk következőknek. Mit csináltak azok vele? Azt sem tudom. Talán a ruháját krétázták be. talán a kendőjébe szúrtak gombostűt. Mindegy.

Az élet sodra olyan, hogy nem lehet visszafelé úszni, mi sem vettük ki a fakósárgaszin rózsafüzérbő! a beilleszted szemeket. Minden évvel gyűltek az imák, amiket Hudák néni helyettünk mondott el. Minden évvel hátrább kerültünk néhány padsorral. Minden évvel elhagytunk valamit.

S messzi-messzi távolságból, megkopva, elhitetlenedve. néha úgy érzem most, legtöbbet azon a régi tavaszon, a harmadik padsorban hagytam el: az imáimat. Amiket egy idegenre biztam s már nem is tudom visszakérni őket. Hudák néni elimádkozta az imáimat. És számomra nincsen semmi. Sem hit. Sem ima. És a megváltásnak még a reménye -sem.

to-