Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-08 / 117. szám

20» oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ_____________________________1927. május 8.

A KELETI KÉRPÉS

A boszniai okkupáció körüli időben születtem, amikor egész Európa sokat foglalkozott a - poétikával s ez nyomot hagyott az■életükben. Ha pedig Európa foglalkozott ve i: hogyan maradhatott volna el Torom I amely minden ügyből sietve kivetít t maga részét és nem szeretett elmar tűni ,az aktualitásoktól. Egy szóval' a levegőben lógott nálunk is a téma.

Zsenge gyermekkorom részint fészekkifosztási műveletek, részint misztikumok között telt el. Laura néni sok mesét tudott eg\ iradmegyei leányról, akinek, közeledtél; táncba * kezdtek a konyha edények, i lábas tej pedig csak ugv magamagától fölemelkedett a sparherdről ■ földön foglalt heiyet. Nyilván en nek utasa alatt a holdkórosi pályára kés ,i paplannal a hátamon éjszakánkén: megindultam, de hamar felébresztett Azóta is, ha álmodni próbáltam, imn a ltott az élet s fel kellett ébrednem ) Ebben az időben kerültem össze a Kelettel, amelyből mit sem ismertem, de amely megzavarta ártatlan szórakozásomat

— Püspök szeretnék lenni, mondtam s erre nagvnéném, aki igen olvasott hölgy volt, mert már harmadszor falta végig a Szófia gyöngye cimü regény remeket,: a tudományokban verzátusokhoz méltóan' szólalt meg:

' Nehezebb az, mint a keleti kérdés.

Azért sukáig ragaszkodtam a püspök» ségh'ez, felvilágosítást, részleteket szerettem volna szerezni a dologban, de alighanem rossz helyeken kezdtem meg a nyomozást Az egyik iskolatársamnak plébános bácsija van, aki szerette a gyerekeket, elbeszélgetett velünk, — azt is meginterpelláltam.

— Édes fiam, felelte; öreg zsidó lesz az ember, antig püspökséget kap.

Valóban, aki püspököt gyermekkoromban Írattam, az mind aggastyán volt. A fiatalok rendszerét azóta hozták be Ma sem tudom, melyik a jobbik, de akkor tájt csak az aggasztott, hogy — egyház-kormányzóvá válván — kiket kell cserélni. így mondta a plébános bácsi Ámde ne tériünk ki témánk medréből ez más kérdés.

Én nőttem, növekedtem, vakációra kimentem a pusztára.

— Hogyan állunk, öcskös, a keleti kérdéssel? — logadott a bátyám.

— Csak a mennyiségtanból' — feleltem találomra He ez. sem volt egészséges, mert a tanéii m pikkel kötött rám. A szeptemberi pótvizsgán kijavítom

Hogy ebbe a mederbe terelődött a beszélgetés, kezdtem hinni, hogy a keleti kérdés a számtan, de a püspökség még( ennél is nehezebb, akkor más pálya után nézek.

Közben Mari néném unszolásara, iőleg, azonban a német órák keserveinek ellensúlyozására magam is nekifogtam a Szófia gyöngye elolvasásába Soha ennél szebbet. - legalább a hangulata ma is él bennem Igazi jó könyv-e. vagy sem. — nem tudom, meggyőződni róla nem merek, mert félek az esetleges kiábrándulástól IV sertésnek viszem ma is, ha valaki nagy olvasottságát fitogtatja s, nem ismeri ezt a regényt.

Istenem, hóg.van működtek ebben a komi.tácsik mennyi intrika szövődött, s milyen szerelmes volt. ha jól tudom Frenk álnéven — Battenberg kántor fejedelem!

Sok misztikuma közül: az. egyik újabb hatással volt reám Abban olvastam először. hogy a politika az egzigenciák tudománya Eleimén kijavítottam a szót egzisztenciákra Kinevetlek érte, pedig nem tudom, hogy nem az én tudatlanságomnok volt-e igaza? Ezek a rejtélyes bácsik sokat izgattak. Álmomban megjelent egy nagyszakállu politikus és bemutatkozón

— Nevem Egzigencia

Egészen olyan volt. mint . Gyorgyeyics ügyvéd . ur. a teliér szakállas, foltos arcú bácsi a melencei ucca sarkán. Lázas fantáziái a oyeregnélkiili paripaként vegezte v. guitásait. ünnepnap délutánján eljöttek hozzánk a Miklós bácsi, meg a Sándor bácsi., s apámmal felsős kalapért játszottak. En ömögéttem a bort, pihenőben gibicekeng

Apám kihivta a piros ászt, a többiek valami igen feltűnő kártyát adhattak rá. mert Miklós hirtelen nagyot kiáltott és verni kezdte az asztalt.

— Most már tisztában voltak a keleti kérdéssel. Ágyú, ágyú, ágyú...

(Akkoriban igy hívták az adout-t, azt hiszem, azóta is némely helyen.)

Hát nem a számtan, hanem a vörös ász a keleti kérdés? Vagy talán éppen ágyú?

Különös, rendkívül különös.

Halottam az idők folyamán még több variációban. Néha mint rejtelmes fenyegetőzést, máskor futtában elkapott szavakban, női társaságban, mosolyoktól kisérve, —aztán a- magam dolgaiban. Játékszenvedélyem ugyanis a gombozásnak adott előnyt s hogy megfelelő tökéhez jussak, levágtam az apám frakkgombjait is. (Úgy se veszi fel, gondoltam, három éve molyosodik.)

De egyiszer szükség volt rá. Az elöszedésntél kisompolyogtam az udvaría, azonban mégse olyan messzire, Ihogy ne hallottam volna a misztikus szállóigét.

— Majd megoldom mingyárt a keleti kérdést.

A megoldás úgy folyt le: Apám kiszedte a pipájából a szárat és — az udvarra érkezvén — ravasz fondorlattal, hátratett kézzel, azt színlelte, hogy sétál. Én is sétáltam, de szaporább lépésekkel. ö sietni kezdett, mire én futottam. Most már futott ö is, körbe a nagy udvaron. Ha nem o'van tragikus a, helyzet, nevetni szerettem volna. A távolság ugyanis hol apadt. 11 1 nőtt s be nem avatott idegen a/1 is ,i» >r;te-volna, hogy egy diák kergeti ,</ .imát. holott utóbb nevezettnek n ■ > • • ke/ 'ben Az

Gróf Bethlen István, magyar miniszterelnök római utazása és a Magyarország és Olaszország közt kötött barátsági szerződés természetesen az érdeklődés központjában állott

Noviszádon is a helyi politika tényezői ezzel a diplomáciai eseménnyel foglalkozna! Mafv-arm szag u •

fásának sokat megvitatott kéröe-éW I beszélgetett egy politikusokból alle társaság, többek között dr Hadzsi Kos/M is. akiről köztudomású, hogy r ;m • •

gyarországi szerb radikális gvtk

kiváló vezére, kitűnő; összeköttetése- kei bírt a magyar politikai éle: tékadó tényezőjével 0 mondotta el az alábbi érdekes visszaemlékezést, amelynek most különösen nagy aktualitása vau:

— Tagadhatatlan, hogy a magyar külkereskedelemre nézve elsőrangúan

I fontos, sőt mondhatni életbevágó kérdés Ez a probléma mindig Magyarország legfőbb kérdése volt és a kiegyezés után minden magyar kormánynak legfőbb törekvése volt a fiumei kikötő kiépítése, hogy a kikötőnek módjában legyen a legnagyobb tengeri kereskedelmi hajók forgalmát is lebonyolítani. Általánosan ismert tény, hogy Magyarország sok száz millió békekoronát költött erre a célra, úgyhogy a fiumei ki- I kötő nemcsak kielégítő módon felélt * meg Magyarország hozzáfűzött várakozásának. de elsőrangú kikötővé fejlődött.

— Háború előtti időben a magyarországi szerb radikális párt, amelyhez tudvalevőleg én is tartoztam, igen élénk összeköttetési tartott fenn a magyarországi függetlenségi párt vezéreivel. Nagy volt köztünk a barátság és a bizalom, de mondhatom, hogy valamennyi magyar politikus közül egyik sem volt olyan rokonszenves, mint gróf Batt-i hyányi Tivadar, aki igen sokszor szerb I kérdésekben, főleg szerb egyházi ügyek- 1 ben szószólója volt a magyar országegész a kör természetében leli magyarázatát, a körében, amelynek törvényeit később, az iskolai prakszisban. elfelejtettem megtanulni.

M.r szépitgessem a dolgot! — apám a végén mégis csak megoldotta a keleti kérdést (A részleteket számos apró barátomra való tekintettel elhallgatom. Ne vontuk be őket ilyen korán a tekintélyrombolásba.) Kelet azért továbbra is izgatta a fantáziámat, a lényegéhez sohasem jutottam közelebb, bár volt idő, amikor két szép szem és rnég gyönyörűbb váll tulajdonosának igy adtam fel a szót:

— Higyje el, édes, nem ér semmit az a sok diplomatizálás, ddjuk meg inkább minél előbb a keleti kérdést.

Ma már alig-alig értem, mit akartak a szavaim jelenteni, de hát édes Istenem, ifjúkorában annyi mindent összevissza beszél az ember! Most, megöregedetten, itt volna az. alkatom, hogy megtudjak mindent, de tegyék kezüket a szivükre és feleljenek. hogy lehet-e? Hol az a bölcs aki érti a keleti kérdést? Annak idején nem tanultam görögöt, hanem görög pótlót Évek előtt jutott az eszembe . milyen jó lett volna, ha Konstantin király is az én példámat követi. Mit nem adott volna egy-két hadseregnyi görög pótlóért?

Hát ma mi történik a nagyvilágban, vagy a politika úgynevezett boszorkánykonyháján, ahol vitatkozások, utazgatások, izgalmak váltják fel egymást?

Isten mentsen meg mindenkit attól, hogy visszaszálljon a Miklós bátyám kijelentéseihez, amikor a kaláberpártiban oldotta meg a keleti kérdést mondván egymás után háromszor is: ágyú, ágyú, ágyú...

Azaz tromf Az, ami a kezünkben van. Már hogy annak akinek

vansagainuk és egész befolyását latba vetette, amikor arról volt szó, hogy vain melv autonom, vagy szerb nemzetiségi kérdés ku-’é'-’ifi (intézést nyerjen. ! •':tjryán.vi ríva •; ez a szereplése nein mindig volt okonszenves a magyar kormány előtt, de ó annyira rendithetui híve volt a magyar-szerb együttműködésnek és -tökéletes megértésnek, hogy nem sol a: i- ■ fövt azzal, iia valaki rossz néven. \t - te a szerbség érdedében való s .kiszállását, mert át volt . <tva atiöi a uh ggvöződéstöl, hogy , jó ti -./oie.'lat Iran .ill

Emlékszem egy esetre, amely Batthyányi Tivadart mint a jövőbe látó politikust tünteti fel, aki messze a jövőbe látott és látnoki szemekkel megjósolt tizenöt év múltán bekövetkezett eseményeket. Most sok év után beigazoltnak kell látnunk az ő jóslatát, amely ma is csodálattal tölt el.

— 1912. - december havában a szerb hadseregnek győzelmes kumanovói és bitoliji csatái után Szerbiának a tengerre való előnyomulása nagy gondot okozott Bécsnek. Tudjuk, hogy Bécs nem tudott beletörődni abba, hogy Szerbia területileg meggyarapodjék és még kevésbé tudta elviselni azt a gondolatot, hogy Szerbia tengeri kikötőt kapjon, mert a bécsi és budapesti és akkor rendkívül befolyásos agrárkörök Szerbiát állandó lekötöttségben kívánták tartani.

— Ekkortájt, 1912. decemberében felkerestem Batthyányit, akinél épp akkor egy osztrák ezredes volt látogatóban, akiről Batthyányi inasa kérdezősködésemre csak annyit tudott mondani, hogy Bécsböl jött az ezredes és már régóta benn van a grófnál. Hosszú várakozás után az ezredes eltávozott és amikor Batthyányi dolgozószobájába léptem, a gróf elém jött, a szokott melegséggel és barátsággal megrázta a kezemet és első kérdése, amit hozzám Intézett, ez volt:

’ — Tudja-e, ki volt az' az ezredes, aki

oly sokáig benn volt nálam? jl Tagadó válaszomra azután megmondj ta, hogy ez az ezredes a bécsi k. u. k. j Kriegsministerium hírszolgálati osztó- I lydnak a főnöke. Elcsodálkoztam, mert tudtam, hogy az engesztelbetlen bécsi körök nem igen keresik a »rebellis« Batthyányival való érintkezést és amikor megkérdeztem, hogy minek köszönheti ezt a látogatást, akkor Batthyányi a következőket mondotta nekem:

— Ez az ezredes egyike a legbefolyásosabb embereknek a Kriegsminiszteriumban és a bécsi Burgban. Miután sehogysem tudtak megbékiiliil Szerbia előnyomulásával és minthogy az esetleges mozgósítás szándéka már talán most a a fejükben motoszkál, elküldték az ezredest hozzám, akiről tudták, hogy jó összeköttetéseim vannak a magyarországi szerbség vezetőihez, hogy puhatolódzanak nálam, mi a véleményem a

j szerbiai eseményekről, háborús előnyomulásukról és a monarchia »teendőiről».

— Batthyányi Tivadar ezután elmondotta, hogy a szokott őszinteséggel és

I szókimondással, ami ezt a nagyszerű férfiút minden cselekedetében jellemezte, a következőket mondotta az ezredesnek:

— Ezredes ur, mondja meg miniszterének és mindenkinek, akiket illet, hogy mindenáron keressenek és találjanak egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi Szerbiával a függő kérdések békés elintézését.

— Batthyányi Tivadar hivatkozott arra, hogy a magyaroknak nem áll érdekében olyan politikát folytatni, amely Szerbiát elütné győzelmeinek gyümölcsétől és Magyarországnak legkevésbé állhat érdekében Szerbiát abban megakadályozni, hogy utat találjon a tengerhez és óva intette a bécsi mérvadó kö-I röket minden meggondolatlan lépéstől,

: mert érezte és látta, hogy az inauguráít politikának katasztródális következményei lesznek. Ami magát Magyarországot és a magyarság szerepét illeti, — mondotta Batthyáni az ezredesnek, — a magyarság azért sem akarja a szerb néppel való hagyományos kötelékeit széttépni, mert ennek a politikának folytatása feltétlenül katasztrófához vezet és ma vagy holnap az lesz a helyzet, hogy Magyarország csak Szerbia jóakaratából fog utat találni a tengerhez.

— Ez a prófécia csak most bontakozik ki egész valódiságában, amikor Batthyányi Tivadarnak 1912-ben hangoztatott nézete valóra vált és amikor Magyarországnak tényleg csak a jugoszláv területen keresztül lehet a tengerhez vezető utat biztosítani.

— Amikor Batthyányi Tivadar elmondotta, hogy mit mondott az ezredesnek, még megkérdeztem azt, hogy mit válaszolt erre az ezredes.

A gróf mosolyogva felelte: majd lem fordult a székről és csak annyit hebegett:

— Herr Graf, ist das Ihr Ernst?

— Mein vollster Ernst. Herr Oberst,

— volt a válaszom.

— Talán meg sem kell említenem, hogy magam is teljesen osztottam Batt tyányi álláspontját, mert abban a helyzetben voltam, hogy még azt is tudtam, hogy a másik oldalon miképen gondolkoznak.

— A sürü érintkezés, mely köztem és Batthyányi között fennállott, még nagyon sok rendkívül érdekes témát adhatna a megvitatásra és gondolkodásra, de erről most nem kívánok nyilatkozni, talán egy későbbi időpontban, de annyit most is megállapíthatok, hogy Batthyányi Tivadar a legszélesebb látkörü és legnagyobb államférfiak egyike, akiknek Magyarországon valaha is politikai szerepe volt.

*

Eddig dr. Hadzsi Koszta érdekes reminiscenciája. Az események teljesen igazolták Batthyányi Tivadart, aki nagy koncepciója, hatalmas államférfiul bölcsessége dacára a bécsi körök politikája miatt nem tudott érvényesülni és örök kár marad, hogy Batthyányi Tivadarnak nem jutott szerep a magyar politika irány itásábán.

Mayor József

Gróf Batthyányi Tivadar

1912-ben megmondotta, hogy Magyarország csak Szerbia jóvoltából juthat ki a tengerhez

Dr, Hadzsi Koszta visszaemlékezése

gyűlésen a magyarországi szerbség ki-