Bácsmegyei Napló, 1927. május (28. évfolyam, 110-149. szám)

1927-05-08 / 117. szám

32 OLDAL I ARA 4 DINAR Poitarina pUćens u gotovoml BACSMEGYEI NAPLÓ XXVIII. évfolyam. Szubotica, 1927. VASARNAP, május 8. 117. szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 ^ _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 3. szám (Minerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovan trg. 3. (Mlnerva-palota) A genfi konzílium Tudós professzorok gyűltek össze a földkerekség minden részéből a világgazdaság betegágya körül. A gazdaságig élet legkiválóbb anatómu­sai,belgyógyászai, sebészei és farma­kológusai vesznek részt a nagy kon­zíliumban és bölcs tanácsokkal látják el a kezelőorvosokat, akik azonban tehetetlenek a súlyos beteg hozzátar­tozóinak — kormányoknak és poli­tikusoknak — közömbösségével, re­ceptet drágálló szükkeblüségével és minden kúrát lekicsinylő egykedvű­ségével szemben. Mit ér, hogy meg­van a biztosan ható gyógymód, ha a beteg gondozói az orvosságokat nem csináltatják meg, a terápia előírá­sait nem tartják be és ragaszkodnak a maguk kuruzsló módszereihez, a melyek a betegséget csak elmérgesi­­tik? A genfi konzílium megafónjából törvénytáblába vésendő igazságok harsognak a világ négy sarka felé. Cassel, a nagy svéd közgazdász sze­rint nem a termelést kell a csökkenő fogyasztóképességhez alkalmazni, hanem a fogyasztó- és vásárlóképes­séget kell olyan mértékben fokozni, hogy ne legyen szükség a termelés csökkentésére. Bonin-Longare olasz tudós az igazi gazdasági béke feltéte­lét abban látja, hogy minden egyes nemzet kapja meg a lehetőségeket a jólét bizonyos fokának elérésére. Nem szabad a nemzeteket korlátozni az életstandardjuk emelésére irá­nyuló békés munkájukban. Sir Wal­ter Runcimann a vámtarifák enyhíté­sét sürgeti, mig a lengyel delegátus arra helyez súlyt, hogy a kivándor­lási országok jussanak megegyezés­re a bevándorlási országokkal. A legméltóbbak azonban a figye­lemre a vita eddigi anyagából az amerikai kiküldött fejtegetései, ame­lyek azon az alapgondolaton sarkal­lnak, hogy a kibontakozás egyedüli útja a gazdasági élet szabadságának helyreállítása. Robinson, a First Na­tional Bank igazgatója és a Dawes­­bizottság tagja azzal magyarázza Amerika anyagi boldogulását, hogy az ottani törvényhozás sohasem gá­tolta a gazdasági élet szabad moz­gását és a végső határokig elment a gazdasági fejlődés előmozdításában. Az amerikai vállalkozó nem törek­szik a konkurrencia alacsony árait a bérek leszállításával letörni, hanem iparkodik a magasabb munkabéreket fenntartani, ellenben magát az üze­met javítja, a vezetést egyszerűsíti és általában olyan módon csökkenti a termelési költségeket, hogy a meg­­takaritás ne essék a fogyasztókö­zönség fölvevőképességének rová­sára. Mindezek az igazság szinaranyá­­ból vert és a tudomány precíziós mérlegén megmért megállapítások föltárják a világgazdaság gyógyulá­sának teóriáját anélkül, hogy az or­voslás gyakorlati részének megoldá­sát előbbrevinnék. A konzíliumot tisztelettel meghallgatják, eltűnődnek mélyértelmii útbaigazításain, de sen­kinek, akit illet, nem jut eszébe, hogy a betegség kórokozóinak elpusztítá­sára a világhírű cclebritások instruk­ciói alapján járjon el. Elviselhetetlen adók, a magánkezdeményezést foj­togató államhatalmi beavatkozások, a fajok közt nemzeti féltékenységet szító nacionalizmus és a népek bé­kéjét ostromló imperialista készülő­dések nyomasztják Európa gazda­sági helyzetét és a kormányok sem­mi egyebet nem tesznek a baj elhárí­tására, csak bevezetik a takarékos­kodásnak azt a módját, hogy az ál­lamháztartási bevételekből egyre ke­vesebbet fordítanak magára a gaz­dasági szanálásra. A gazdasági élet szabadsága fékevesztett belpolitikai harcok martaléka lesz s ahelyett, hogy azokat redukálnák és az igy elért megtakarítást a termelés föllen­­ditésére fordítanák, a bérek leszállí­tásával kísérleteznek, ami újabb krí­zisnek lehet a kutforrása. mint a ta­valyi angol bányászsztrájk által oko­zott horribilis veszteségek statiszti­kája mutatja. Az az egyensúly, amelyből a- há­ború zökkentétte ki az egyénnek az államhoz való viszonyát, még mindig nem állott helyre. Ebből a tragikus konfliktusból született meg a bolse­vizmus és ikertestvére a fasizmus, de ez a két forradalmi irányzat Európa vívódásait csak viharosabbra korbácsolta. Uj gondolatnak, a fo­galmakat átértékelő eszmeáramlat­nak kell a szenvedések kohójából ki­edződnie. hogy Európa a béke és megértés szárnyai alatt hozzáfog­hasson annak a gyógymódnak vég­rehajtásához. amit a közgazdasági élet Géniben összesereglett szakértői ajánlanak. Enyhüli a jugoszláv-olasz feszültség Békés megegyezés készül— Olaszország felhagy a jugoszláv-ellenes tevékenységgel, Jugoszlávia ratifikálja a nettunói egyezményeket Beogradból jelentik: Az olasz-jugo­­szláv feszültség az utóbbi napokban mintha bizonyos mértékben megenyhült volna. Beogradban különösen jó hatást tesz az olasz sajtó mérsékeltebb hangja Jugoszláviával szemben. Beavatott körökben tudni vélik, hogy a két ország közti konfliktus békés ki­egyenlítésére sikerült megtalálni a meg­felelő alapot s ennek a ténynek tulaj­donítható, hogy az olasz kormány be­folyása alatt levő olasz sajtó is más hangon tárgyalja már a Jugoszláviával kapcsolatos ügyeket. A megegyezés alapja az volna, hogy Olaszország felhagyna a Jugoszlá­via elleni balkáni propagandával, eizzel szemben Jugoszlávia ratifi­kálná a nettunói egyezményeket. A tiranai paktum tekintetében Olaszor­szág semmiféle engedélyre -sem hajlan­dó és ez a kérdés nem is került be a tárgyalások anyagába. Az olasz-jugo- 6zláv feszültség enyhülését a kisantant­­konferericia előtt politikai körökben ked­vezően ítélik meg és azt hiszik, hogy ez a belpolitikai feszültség enyhüléséhez is jelentékeny mértékben hozzá fog já­rulni. A szovjetdelegátus beszéde a világgazdasági konferencián A szovjetkormány szívesen ad kiváltságokat külföldi ipari vállalatoknak Megalakították a konferencia albizottságait Géniből jelentik: A világgazdasági konferencia szombat délelőtti ülésén Her­mes volt német birodalmi pénzügymi­niszter szólalt fel. Főleg mezőgazdasági problémákat ismertetett és arról beszélt, hogy a világ búzatermésének évi terme­lési értéke nagyobb, mint a széntermelé­sé és háromszor annyi, mint a petró­leumé. Az agrártermijjtek összesen az egész világkereskedelem cgyharmadát adják és az egész emberiség minden jö­vedelmének hatvan-hetven százalékát élelmiszerekre és mezőgazdasági termé­kekre költik. Mégis az a helyzet — mon­dotta — hogy mindenki tudatában van annak, hogy a harc a petróleumért vi­lágprobléma, de a gabona világkereskedelmével sen­ki sem törődik. Ezután felsorolja Hermes volt pénzügy­miniszter a háború utáni agrárvilág-vál­ság okait és kifejtette hogy az agiár­­kek csereforgalmi értéke nem elegendő a sokkal drágább termelési eszközök, mezőgazdasági gépek, stb. beszerzésére, ami annyit jelent, hogy a mezőgazdaság nem képes költsé­geit fedezni. A német delegáció vezetője után a szovjet födelegátusa Szokolnikov szólalt fel. Számadatokat bocsátott a kongresszus rendelkezésére a szóvjetorosz ipar, főleg a nehéz ipar talpraállitásáról. Adatai szerint a két utolsó évben Szovjetoroszor­szág másfélmllllárdot Invesztált ipari célokra Ezután az orosz gazdasági szervezetek működéséről és az állami ellenőrzés ha­tárairól beszélt. A szovjetkormány a mai rendszerben koncessziókat ad, de fenn­tartja magának a jogot a későbbi álla­mosításra. Ezután a mezőgazdasági ter­melésre tért át. amely ma huszonötmillió paraszt gazdálkodót foglalkoztat Szo­kolnikov azt állította, hogy az orosz ipar és mezőgazdaság már elérte háború előtti szinvona'át, csak a külkereskedelem maradt el mö­götte. amely a háború előtti méreteknek a negyven százalékát teszi ki. A szovjet kormány az utolsó két évben százhetven millió rubelt költött ipari felszerelési cik­kekre, amelyeket belföldön állítottak elő. Ilyen körütnények között SzovjetoroszOrszág napról napra alkalmasabbá válik arra. hogy a külfölddel a legszorosabb kapcsolat­ba lépjen és belekapcsolódjék a vi­lággazdaságba. A szovjetunió nem csak módot és lehető­séget nyújt a külföldi kezdeményezésnek koncessziók formájában, hogy elhelyez­kedjék a szovjetorosz termelésben, ha­nem kiváltságokat is szívesen ad. Ennek hamarosan mutatkozni fog az az előnye, ;hogy két egymástól teljesen különböző gazdasági rendszer, a kommunista és ka- I pitalista rendszer ideális versenyre kel 'egymással, amiből azután messzemenő következtetéseket és fontos tapasztalato­kat lehet majd leszűrni. A magyar delegáció részéről ezután hadik János grot szólalt fel és utalt a protekcionista rendszér fultengéseire, ami szintén súlyosbította a válságokat, majd azt hangoztatta, hogy ezzel szem­ben Magyarország már a porto-rosei értekezlet óta következetes céltudatos­sággal gyakorolta a kereskedelmi sza­badság elvét. Adatokkal igazolta, hogy amíg Magyarország megszüntette a be­hozatali és kiviteli tilalmakat, addig az utódállamokban még ma is ilyen tilalom "an érvényben. Befejezésül hangsúlyoz­ta. hogy tiszteletben akarja ugyan tar­tani a konferenciának azt a határozatát, amely a politikát kizárta a tárgyalás anyagából, annyit mégis meg kell álla­pítani, hogy kizárólag gazdasági intéz­kedésekkel nem leltet eredményt elérni. Elsősorban a lelkek nyugalmát kell helyreállítani — mondotta — ez pedig csak úgy lehetséges, hogy ha jóváteszik a békeszerződések igazságtalanságait. A világgazdasági konferencia szombat délutáni ülésén végeztek az általános vi­tával és Loucheur összegezte a vita so­rán elhangzottakat. Ezután kiegészítet­ték az elnökséget, tizenegy alelnököt vá­lasztottak, köztük egy amerikait, egy oroszt és egy női delegáltat, végül pedig megválasztották az albizottságokat. Az orosz delegác'í minden Irzrttság­­ban kapott helyet. Legérdekesebb lesz a vita a vám-bizottságban, amely szár/os javaslatot tárgyal le

Next

/
Thumbnails
Contents