Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-07 / 95. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

NHPRÖL NRPRR

—■» »----Napoleon ebeáj:

D'Aurnale herceg különös adomát me- \ sélt a nagy Napóleonról.

Egy napon Metternich hivatalos volt az udvari vadászatra, melyen csak Napoleon és két fivére veti részt. Lajos és József meg Marat.

Künn az erdőben egy parasztsátorban volt fölteritve. De az ebédet csak nem hozták. A császár türelmetlenkedett:

—• Hollandia királya menjen oda és nézze meg. miért nem szolgálják föl már az ebédet?

Lajos, Hollandia királya a fák között lévő konyhába sietett s visszatérve jelentette, hogy' mingyárt hozzák.

Pár pillanat múlt el, Napoleon nen: akarta elvesztegetni az időt s toporzékolt:

— Nápoly királya, menjen s mondja meg. hogy nem várhatok.

Marat is a konyhába távozott, biztató választ hozott, melyben a császár ismét

csalódott.

Erre éktelen düh fogta el, valósággal ordított:- Spanyolország királya, intézkedjék, hogy tüstént tálaljanak.

.lózsei rohanvást igyekezett a konyhába.. Maga hozta az ebédet.

Metternich, áki nem csinált titkot abból hogy az austerlitzá győzőt nem szenvedhette, hazamenet így szólt a, titkárjainak:

— Mindenesetre különös egy ember, aki megengedheti magának azt a fényűzést. hogy három királyt küldjön ki a konyhába, megnézetni, vájjon kész-e tnár az ebédje.

Amerika hvd ■ 1

.Az újságkiadók amerikai egyesülete most telte közzé a múlt évről szóló üzleti kimutatását, melyből kiderül, hogy tavaly az újságokban megjelent hirdetésekért a hirdetők kétszázmillió dollárt fizettek. Ennek az összegnek körülbelül egynegyedét — negyvenhárommillió dollárt — több száz cég fizette be, mely évente százezer dollártól kezdve kétmillió (jojlár.. összeget ákloz a reklámra. Tiz cég főbb. mint egymillió dollárt fordított erre ;r célra. Ezek az összegek'csak az ’üJságtYkra vonatkoznak. A folyóiratokban még" nagyobb díjtételek szerepelnek.

U'jabban az újsághirdetés, akár a pia* kát, művészetté vált. külön műfaj, melyen elsőrangú rajzolók, festők. Írók doh gőznek. Sok újságíró abbahagyta mesterségét, egészen a hirdetések írására adta magát. Ennek az a következménye. Jtogy a régi. túlzó, hühós hirdetéseket fölváltották a szerény, tárgyilagos de annál hatásosabb hirdetések. A nagy amerikai lapok hasábjain a hirdetési rovatban nem egyszer művészi értékű rajzokkal s írásokkal. találkozunk.

A hirdetők élén Ford áll, aki a múlt évben maga kétmillió dollárt fizetett ki a különböző amerikai újságoknak, reklámért. Ama tiz hirdető közül, aki ebben az évben egymillión felül hirdetett, négy automobilgyáros van, egy petróleum részvénytársaság, melynek természetesen össze kell tartani az automobil-gyárosokkal, két szivar-gyáros, egy grammofon-gyáros, egy .sütőpor-gyáros s egy rágógumi-gyáros.

E tiz iiirdető fogaimat ad arról, hogy a nagy amerikai tömegek élete miből áll: gépkocsiznak, szivaroznak, sütőporral készük süteményt esznek, hallgatják a grammofont s közben mélabusan rágcsálják az édek-keserii gumit.

Vila az örö'<s kö ii

Madridban nemrégiben meghalt Pallarcs nevű istenfélő, erényes özvegyaszszony, aki ntig élt nem sokat törődött a földi hívsásokkal s így testamentumában úgy intézkedett, hogy halála után egész vagyona — ötvenmillió magyar pengő értékben - egyedül a gyóntatöjára szálljon s az belátása szerint fordítsa szegények, özvegyek, árvák támogatására.

Érmek az özvegynek azonban van egy unokaöccse is, aki e nagy vagyonból mindössze néhány morzsát kapott, napi tizenkét peseta évjáradékot.

Spanyolországban a jobb és baloldal már évtizedek óta késhegyig menő harcot folytat egymással. Nem csoda hát, I hogy a végrendelet ismét szembe dili-! tóttá a két pártot s az örökség köriilmind dühösebb, mind elkeseredetebb háborúság folyik az elvek zászlója alatt.

A jobboldaliak dicsérik az örökhagyó j kegyes szándékát, emberbaráti érzését Viszont a Ueraldo és a Liberal, a baloldali hírlapok, megható képeket, cikkeket közölnek az özvegy unokaöccséről, a j szegény kishivatalnokról, aki egy irodában körmök Ezek az újságok amellett törnek lándzsát, hogy a végrendeletet az állam semmisítse meg.

Fő ényes részeg a öéli korzón

A déli korzó színes forgatagába úgy csöppent be a részeg orosz cipőpucoló, mint a newyorki felhőkarcolók közé a kóbor lepke. Valamelyik mellékucca lök-, te lie a vidámképii mámoros oroszt a város szivébe és amint tántorogva, bicegve csetlett-botlctt az emberek között. az volt az érzésem, hogy az aszfalt egyszer kibillen alóla és végigvágódik a Kinek között.

Evek óta itt él és a Nemzeti vagy a Beograd-száiló bejárata előtt felállított ládikájáit pucolja a cipőket. Chapliiikaktpbuu, betört ütött-kopott cilinderben jár. Két szelíd kék szemében örökké mosolygós és bölcs felületesség csillog. Sokszor napokon keresztül nem keresett egy dinárt sem — ő akkor is nevetett. Állt a ládája mellett gyűrötten, beesett szemmel — de furcsa, boldog, megkapó fintorral az arcán.

Amint szerdán délben inogva, dülöngve támolygott az uccán — kidöbbent belőle az öshumor, az őscsibész. Kis kalapját félrecsapta,, arcán lustán végigömlött a tunya bóditó mámor, lábal girbe-görbe figurákat Írtak le, jobbra billent, aztán egész testé kört irt le, nevetett jóiziin, szimpatikusán ömlött ki belőle a csibész. Zsebéből kenyeret vett elő megállt egy csinos piros ajkú hölgy.előtt cs szája felé nyújtotta ;t fehér kenyéfbé’ei A hölgy sikottott és futni kezdett, a mámoros csibész megállt és bunyorgató szemével mosolyogva utána bámult.

Egy elegáns ur két hölgy között hátratett kézzel sétáit a napsütésben és a kedves részeg a glaszé kesztyű mellé cdatett egy darab kenyeret. Az ur meglepetten kapta hátra a fejét, rámeredt a ficánkoló mosolygó fickóra, mindenki azt hitte, arcul üti, de a kis orosz j szeméből annyi vidámság és annyi pi-: rosló tehetetlenség sugárzott ki. hogy j a hölgyek elmosolyogták magukat, az ír pedig, aki nem is tudta, mitévő legyen, dühösen, lenézön elfordult. Az orosz pedig lehajolt, felvette a földről a kenyérdarabkát és megette, aztán mintha mi sem történt volna továbbment. tántorogva meg-inegbicsakló térddel, mint a kaucsuk paprikajancsi.

Végül is kifáradt a vidám, humoros orosz legény és leült egy üzlet lépcsőiére. Kigombolta kabátját, levette kalapját, maga mellé tette és kényelmesen, arcán virágos vidámsággal, a lenézés mosolyával, a szabadság, a nemtörődömség, a mámoros jókedv sugaras groteszk fintorával*— elterült a kövön, lehunyta szemeit... Kezében íiistölgött a piszkos szivarvég. Még Így is volt valami fölényes valami megbocsátó a gesztusában.

Dél volt, emberek suhantak el mellette, autók, kocsik, villamosok zakatoltak, a lányok harsányan kacagtak a tavaszi fellobbanásban — és a szőke bohém úgy aludt a kövön, a város dobbanó ritmusában, mint a megvert, fáradt kisgyerek a puha ágyacskában. A bor jóságos melege elfeledtette vele az életet, a nyomort és a sok kifényesített sáros cipőt...

(sz. e.)

dinártól a legszebb ki 1 / vitelben kapható a hus/ 2 véti piros csokoládé és cukorka tojás. Steiner cukrá**dábnn Tel. 206.

Megfojtotta a feleségét

t izenöt évi fegyházra ítélték a ruszkikrszturi feleséggy Ikost

Noviszadról jelentik: A noviszadi semmitőszék szerdán tárgyalta Rácz Mihály ruszkikrszturi gazda bűnügyét, aki a múlt év márciusában megfojtotta feleségét. .

Rác/, bejelentette a csendőrségnek, hogy felesége, született Pap Helena felakasztotta magát. A csendőrség megindította a nyomozást, amelynek során megállapítást nyert, hogy Rácz Mihály főjtotla meg a feleségéi, akit azután a padláson felakasztott, hogy azt a látszatot keltse, mintha az öngyilkosságot követett volna el.

Rácz, akit letartóztattak és bekísértek a szoinbori ügyészség fogházába, mindvégig tagadott. A szombori törvényszéken múlt évi szeptember 22-én megtartott főtárgyaláson azt vallotta, hogy felesége a kritikus éjszakán öngyilkos lett. Elmondotta, hogy felesége erkölcstelen életet élt és emiatt állandóan veszekedett vele. A kritikus éjszakát megelőzőleg az asszony lefekvés előtt hozzá jött, megcsókolta, majd kisebb leányával lefeküdt. Lefekvés előtt közötte férjével, hogy megszakítja vele a házassági együttélést. Másnap reggel hiába kereste a feleségét, nem találta, végül is felakasztva akadt rá.

Rácz Irén, Rácz Mihály kisebbik leánya azt vallotta, hogy arra még emlékszik, hogy az anyja az ágyban imádkozott, de, hamarosan elaludt és reggelre arra ébredt. hogy nincs mellette. Amikor apjánál érdeklődött utána, az azt mondotta, hogy anyja elment Szomborba és nem jön többé vissza.

Harminc tanút hallgattak ki, akik valamennyien terhelőén vallottak Ráczra, aki folyton ok nélkül szidalmazta feleségét és brutális ember volt. Rácz másik leánya azt vallotta, hogy anyja istenfélő gyengéd teremtés volt, aki sokszor mondotta. hogy csak addig akar élni, amíg két leányát férjhez adja.

A szombori törvényszék az orvosszakértők meghallgatása után Rácz Mihályt gyilkosságban mondotta ki bűnösnek és tizenöt évi fegyházra ítélte.

A felebbviteli bíróság március 2-án helybenhagyta az Ítéletet, a semmitőszék pedig szerdán elvetette a beadott semmiségi panaszokat. ....

Rendezik

a korona-nyugdíjasok ügyét

I Vámhivatalok építésére kel’ felhasználni a kövezetvámot

A pénzügyi törvény 87. szakasza értelmében a kormány felmentette az 1925. és 1926. évi adófizetés aló! mindazokat az adózókat, akiknek termését az 1926. évi árviz elpusztította. Ezekre az adófizetőkre az 1925. és 1926. évekre egyáltalán nem fogják kivetni az adót. A pénzügyi törvény egy másik szakaszában úgy rendelkezik, hogy az árvizsüjtotta vidé’ ken levő állami földek után, amelyek bérbe voltak adva, az 1926. évi bérösszeget nem Kei] megfizetni. A 86. .szakasz sze; rím az állami szolgálatban levő szerződéses hivatalnokok és tisztek egyenes állami adó címén alapfizetésük öt százalékát fizetik. Az első, második és harmadik kategóriába sorozott tisztviselők és tisztek alapfizetésük négy százalékát, hivatalnokok, altisztek és szolgák alapfizetésük hátoín százalékát, a nyugdíjazott tisztviselők és tisztek a nyugdíj öt százalékát, a napidijasok összes illetményeik három százalékát fizetik egyenes adó Címén, Az állami javaknál szolgálatot teljesítő tisztviselők, Valamint a folyamhajózási alkalmazottak a magántisztviselőkre vonatkozó adótáblázat szerint fizetik adójukat _ azzal a különbséggel, hogy a maximum öt százaléknál nem lehet több.

A pénzügyi. törvény 103. szakasza elrendeli, hogy a vámhivataloknál kövezetvám cimen befizetett összegeket a jövőben nem a vámhivatalhoz vezető utak és uccák javítására, hanem vámhivatalt épületek, raktárak és kerítések építésére kell felhasználni. Az épület az illető város tulajdona, de az épületet a vámhivatal bérmeutesen használja- A pénzügyi ' törxény 107. szakasza fölhatalmazza a

19/7. április 7.

pénzügyminisztert, hogy az építésügyi miniszterrel és a pénzügyi bizottsággal együtt az alkotmány 94. szakaszának második bekezdése alapján uj törvényt készítsenek a kövezetvámról, illetve az 1911 december 31-iki törvényt a jelenlegi szükségekhez és igényekhez alkalmazva módosítsák.

A parlament végül a 330. szakaszban felhatalmazza a minisztertanácsot, hogy a költségvetési év folyamán a pénzügyminiszter által készített szabályrendeletekkel rendezze a koronanyugdíjasok ügyét, vagyis a koronanyugdijakat dinárra változtassa át.

Nyugdíjas

Ahogy megáll a szürke tavaszi reggelben, a tollászkodó, szomorú felhők a feje köré gyűlnek és rávetik árnyékukat a homlokára. Homlokán mély nagy baráz-, dák suhannak és völgyükből a nyomorúság kandikál elő. Botját előretartja, úgy megy, hűséges társa a nagy semmittevésben, néha-néha felcsapja maga előtt a levegőbe, mintha a múltat hessegetné, amelytől nem tud megszabadulni. Szemében ott ég az eltűnt napok régi verőfénye, kialudt jókedv és csak akkor csillannak fel ezek a szemek, ha kenyeret látnak az uccai árus asztalán.

Sokat beszélt nekem a kenyérről. Lenn a Duna-parton, mikor körülöttünk csillogó testtel gyerekek viháncoltak és a bokrok árnyán mély, zengő hangon búgtak a szerelmes férfiak, mikor forró testük lángját minden tiz percben oltogatni mentek a Duna friss vizébe a nők, avagy a város zajos uccáin, a korzón, ahol az élet dobja pergett, mindig csak a kenyér volt a visszatérő téma, a kenyér, amelyből olyan kis falatkát juttatott neki az élet és ezért a kis falatkáért is annyi megalázás, annyi kolduskönyörgés volt az osztályrésze. Minden egyes szavából a kenyér illata bujt elő, minden egyest mondatában friss, pirospozsgás, egészséges cipók mosolyogtak» amelyek elérhetetlenek voltak az ő számára, nem tudott, megszabadulni ettől a szimbólummá nőtt kenyértől, mindig ott égett a szemei előtt, az agyában és mindenütt ezt a megvont, darabokra szelt kenyeret látta, amelyből csak morzsák jutottak neki.

Naphosszat lohol a városban, állást keres, annyi más társával együtt és valahányszor találkozunk, mindig lek ókadó fejjel panaszolja, hogy sehol sem hajlandók inég egy falat kenyérkét hozzátenni ahhoz a kis darabhoz, amit oly szűkösen mér ki neki a hálátlan társadalom. Azt mondja, högy ez már az átka, a sorsa. Valamikor, kattogó vonatok, hosszú kocsisorán utasok tülekedésében dugva ette meg a kis darab kenyeret, meg azt a kis szalonnát hozzá, ritkán ült le dúsan íelteritett asztalhoz, amely fölött a leves gőzében ott párolgóit a hétköznapi nyugalom, a boldog kispolgárt elterjeszkedés és a friss feliér kenyér fölött átcsillant a megértő asszony jóságos szeme. Ebben is csak ritkán volt része, azt hitte, majd ha megöregszik, majd ha a nyugalom ezüstharangja kong felette, derűsen éli a napjait és mindén nap boldogan szoríthatja a melléhez a friss kenyeret, hogy felszelje, minekelötte illemtüdóan késével keresztet húzott a friss cipó hasára.

Tegnap is ott állt a zajló úttest előtt, botorkáló lábba! lépett előre. Messziről figyeltem. Fenn a városháza tornyában kimért lassúsággal kezdte kongatni a delet a toronyőr, úgy szállt a tiizharang delet jelző éneke, mint a szegények sóvár vágya a terített asztal után. Ö szegény kopottan és roggyantan állott ottan, bizosan megint szárnyatörött reményekkel a délelőtti álláshajsza keserűségei után és tétovázásából láttam, hogy azon gondolkozik, induljon-e már haza. Akkor aztán hirtelen elhatározással bement az egyik péküzletbe és a másik percben már boldogan jött ki, a hóna alatt ott bámult egy kicsi vekni. Kicsi, töpörödött vekni, szerény és mégis boldog mosolyt árasztó.

Botját előretartotta és úgy ment át az laton, imbolygó lépésekkel és már ki ! akartam engedni a szemem átölelő, sirno-