Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
Rossz tündér (Mese.) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elvarázsolt kastély, amelynek tulajdonosa »Rossztündér« volt. A kastély falai feketék voltak, de a kertje annál gyönyörűbb. Középen egy hatalmas vizesés volt, melyben egy hatalmas fenyőfa tükröződött vissza. Ez a fenyőfa éjnek idején mintha életre kelne, mintha halk nesz hallatszana bensejéből, két fenyőág emelkedne a magasba és két világos szempár bukkanna elő a fatörzsből, hogy kétségbeesetten nézzen körül a kertben. Mert a fa, bizony nem volt közönséges fenyő, hanem Elor herceg, akit a gonosz Rossztündér elvarázsolt. Flor herceg feleségül akarta venni Sylvestre hercegnőt, a Qregorin herceg leányát és azért kellett ilyen szörnyen bűnhődnie. A Rossztündér a maga számára kívánta a csodaszép hercegnőt, de Sylvestre hallani sem akart arról, hogy feleségül menjen hozzá, mert ő egyedül csak Flor herceget szerette. Rossztündérnek nagy varázshatalma volt és ennek ere-117 Hát hazaengedték, de előbb ötszáz dinár kauciót kellett letennie, hogy nem szökik meg. Otthon újabb bosszúság várta. Mikor a kulcs segítségével kizárta a szállodai szobát, nem tudta az ajtót befelé nyitni. Valami ellentállott. Megijedt, hogy rablók vannak bent, akik Muncurkót meggyilkolták és most eltorlaszolták az ajtót. Segítségért kiabált. Összefutott az egész szállodai nép, de senki nem gierte az ajtót benyomni, mert mind féltek, hogy a rablóknál revolver van. Végre a nemzetes ur maga lökött egy nagyot az ajtón, mire az kissé engedett. Még egy hatalmas lökés és be is lehetett már menni a szobába. Hát akkor látta a nemzetes ur, hogy az ajtót azért nem tudta benyitni, mert közvetlen az ajtó mellett feküdt Muncurkó a földön és úgy aludt, mint egy lajhár. Alighanem a padló előtt hartcurozott a játékaival, melyek szanaszét hevertek körülötte, aztán elszunditott és ott maradt fekve az ajtó előtt. Haragosan feküdt le aludni a nemzetes ur és sokáig töprengett azon, hogy a kabarébeli botrányt hogyan intézheti majd el a rendőrségen. Mikor végre elaludt, azt álmodta, hogy dutyiba zárták és azért egész éjjel ide-oda hánykolódott. megijed tőlük, mert csúnya, apró, hosszuszakállu emberkék) MÁSODIK TÖRPE: Miért sirsz magadban, kisleányka? HARMADIK TÖRPE: Es miért vagy egyedül, kis virágszál? NEGYEDIK TÖRPE: Eltévedtél talán, kismadár? ÖTÖDIK TÖRPE: Szólj hozzánk bátran, pillangó. HATODIK TÖRPE: Ne félj, nem bántunk gyermekem. HETEDIK TÖRPE: Itt maradhátsz köztünk, hercegkisasszony. HÓFEHÉRKE (félve): Te ismersz engem, hogy hercegkisasszonynak szólitsz? HETEDIK TÖRPE: Hercegnő vagy hát? HÓFHÉRKE: Hófehérke vagyok. (A törpék leveszik u kucsmájukat és meghajolnak.) A mostohám gyűlöl engem és meg akart öletni. Itt az erdőben kellett volna Rupprechtnek leszúrnia engem, de nem mert. Azért hagyott magamra. De kik vagytok ti, kicsi emberek? HETEDIK TÖRPE: Az erdő törpéi vagyunk és én vagyok a legöregebb, a fejedelem. Az ot't a mi kis házunk és ha elfogadod, légy a vendégünk, Hófehérke. A törpék jók és. vidám fiuk, ha csúnyák és vének is kissé. Itt nem esik néked bántódásod. Maradj nálunk, szép Hófehérke! HÓFEHÉRKE: Ha szívesen láttok, én szívesen maradok. Vissza az udvarba úgy sem mehetek, mert megölik Rupprechtet. HETEDIK TÖRPE: Itt maradsz hát. ELSŐ TÖRPE: Ó de jó, lesz nekünk egy kis gazdaszszonyunk. ó de jó. (Ugrál és tapsol örömében.j A törpék közrefogják Hófehérkét és köriiltáncolják, mialatt éneklik: Hét törpének a vendége Lesz szépséges Hófehérke. Nem lesz gondja nem lesz buja Kezdjük cl a nótát újra, Kezdjük el a nótá't újra. (Függöny.) (Folytatása következik.) 124 költ, hanem csak egy medvebőrbe bujtatott komédiás. Következett aztán mindenféle móka. Egyszer egy színész jelentette, hogy a következő szám Csalafinta Csalamon kupleénekes. Morgó uram csudálkozására a kupléénekes róka volt. Nagyon dühös lett erre, mert eszébe jutott, hogy a róka már milyen sokszor megtréfálta. Hát még jobban dühös lett, amikor a kupléénekes kinyitotta a száját, mert a hangjában ráismert Kurfangi Fülöp hangjára és rögtön észrevette azt is. hogy az ének őt csúfolja. Csalafinta Csalamon, aki csak a kabaréban használta ezt a nevet, mert valóban ő volt Furfangi Fülöp, igy dalolt: Amott iil a Morgó Mackó»1 volt neki pénze egy zacskó de szépen mind elmulatta, egy dinárja sincs, ebadta. Városba jött urizálni. egy kicsikét pityizálni, ugy él itten akár egy gróf, eszéből hiányzik egy sróf. A róka sokszor becsapta, az erdő nevetett rajta. Elmondom egy pár kalandját, tudom, önök is kacagják. Morgó uram érezte, hogy mindenki őt nézi, mert Csalafinta Csalamon is mindig feléje pislantolt. ,Es biztos volt benne, hogyha a kupié nem szűnik meg, ugy mindenki torkaszakadtából röhögni fog rajta. Azt pedig nem tűrhette, hogy gúny tárgyává váljon. Mivol pedig másképen nem hallgattathatta el a kupléénekest, hát fogta a liter bort, melyből még csak a felét itta ki és azt teljes erejéből a színpadra dobta. Nagyszerűen célzott, mert a flaska éppen a róka fején tört ezer darabra. A következő pillanatban a róka arcát piros lé öntötte el. A nemzetes ur az eredménnyel meg volt elégedve. Felkelt és távozni akart a kabaréból. Csakhogy előtte termett egy rendőr és azt mondta, hogy kövesse őt a rendőrségre. A rendőrségen jegyzőkönyvet vettek fel és kijelentették, hogy te.di sértés s közbotrány miatt eljárást indítanak a nemzetes ur ellen. Azt felelte, hogy nem bánja, csak eresszék már haza. A képeket egy vonással kell lerajzolni, anélkül hogy felemelnéd ceruzádat. 116
