Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-03 / 91. szám
10. oldal, 1927. április 3. A muraközi házasságkötés A lapok közölték, hogy a zagrebi és a djakovói püspök tisztelegtek az igazságügyminiszternél és felhívták a figyelmét arra, hogy a Muraközben még mindig a polgári házasság van életben, ami zavarra ad okot. Ez a beállítás merőben helytelen, mert úgy tünteti fel a dolgot, mintha a Muraközben a polgári házasság törvényellenesség volna, az egyházi házasság pedig a törvények értelmében érvényes, jogerejii házasság, amelynek jogait a másik, vagyis a polgárt házasságkötés csak bitorolja. Epeit fordítva áll a dolog. Az általános érvényű nemzetközi jogbályok és a kormány tételes rendelkezése szerint a magánjog terén, a megszálláskor a Muraközben talált magyar törvények érvényesek, ha későbbi törvény azokat hatályon kivül nem helyezte. Ezt a jogelvet követte az állam a Vajdaság területén is. A Vajdaságban a polgári házasság és állami anyakönyvvezetés szervei zavartalanul működnek ina is. A Muraköz épen olyan volt magyar jogterület, mint a Vajdaság, helyes tehát az az elv, hogy ott ugyanazokat a törvényeket kell alkalmazni, amelyeket a Vajdaságban alkalmaznak. Annál is inkább, mert a Muraköz és a Vajdaság házasságai is közösek és pedig a szorulton törvényszék és a noviszadi felebbvítéli biróság és semmitőszék révén A polgári házassággal sok más köz- és magánjogi intézmény, sőt nemzetközi megállapodás és szerződés van összefüggésben. ötletszerű rendelkezési hiba volna és csak szaporítaná a rendszertelen, nem organikus intézkedések okozta károkat. A zagrebi érsek és djakovói püspök kívánságának teljesítése tehát, legalább is abban a formában, amint azt az újságok ismertették, káros volna. A polgári házasság eltörlése óriási hiba és korszerűtlen, káros visszafejlődés volna különben is. Mekkora küzdelem és kitartás kellett althoz, hogy Magyarországon a polgári házasságot az eléje tornyosodó akadályok ellenére az államférfiak legkiválóbbjai diadalra vigyék és a törvényt végrehajtsák! Milyen megkönnyebbülten sóhajtott fel az ellenzők pártja is, amikor egyszer már lekerült a nagyfontosságu kérdés a napirendről' Hiszen még a katolikus néppárt is elállt programjától, vagy legalább is programja annak a részének érvényesítésétől, hogy az egyházpolitikai törvényeket megváltoztassa a törvényhozás. Belátták, hogy a meglevő állapot meg nem bolygatása állami érdek, a »quicta von .nővére« a legüdvösebb, akit külföldön az egyházi házasságjog miatt boldogtalanságra vannak kárhoztatva! A vallási szabályok szigorú és egyoldalúsága ezer és ezer házasságot tesz lehetetlenné Irigy szemmel sóvárogtak a boldogtalanok azért a reformért, amelyet nálunk a polgári házassággal már meg is valósítottak. »Noi ehe si vantiatno di essere un popolo civile, nőtt abbiam j legge d; dirorzio!« (Nekünk, akik azzal hivalkodunk, hogy kulturnemzet vagyunk, nincs válótörvényünk!) kiált fel levelében egy olasz ember, aki sok szenvedése után végül is itt szabadulhatott meg egy köteléktől, amely már elviselhetetlenné vált. A szomszéd Ausztriában az optk. 111. §-a alatt nyögő házassági hajótöröttek ezreinek küldöttsége kereste fel Seipcl kancellárt, orvoslást, a házassági törvény megváltoztatását kérte tőle. És Seipel, a pap, a katolikus prelátus maga jelentette ki, hogy belátja, hogy hányán szenvednek súlyosan e paragrafus miatt és hogy ezen állapoton változtatni kellene. Ezek után ott, ahol szerencsére már megvan a polgári házasság, ott akarnák ezt az áldásos intézményt eltörölni? Eltörölni egy olyan államban, amely nemcsak nemzetileg, de vallásilag sem egyöntetű! Ilyen államban állítani fel újabb válaszfálakat. ember és ember, polgár és! polgár között, szükségtelenül szaporítaná csak a bajokat. Nemcsak a ljubljanai jogászkotigressztts nyilatkozott a polgári házasság mellett, de minden jó itélctü embernek az a véleménye, hogy ez a vallásháborúk korszakába való visszatérés, sajnálatos és kárhozatos politikai és jogszolgáltatási hiba volna. BÁCSMEGYE3 NAPLÓ SZÍNHÁZI kistükör Két olasz egyfelvonásos — Rádió és expresszionizmus a párisi gyermekszínházban C. Baslini két elmés egyfelvonásosát most mutatták be az /IreimóoM/-színházban. Az első cime: Egy nőért. Egy aszszony a végletekig gyötör egy férfit, a ki szerelmes belé. ö maga is szereti udvarlóját. de tisztességből nem akarja megcsalni urát, akihez egyébként csak a fogadalma köti, nem a szerelem. De azért szívesen elfogadja a forró, szép szavakat. Az ilyen barátságnak vannak lendületei, szomorúságai, féltékenységei, szeszélyei. Beéri azzal, hogy kedvesét szellemileg birtokolja. A férfi nem elégszik meg ezzel, könyörög neki, hogy adjon végre találkát. Az asszony végre enged, légyottot ad, de nem megy cl rá. A férfi kétségbeesésében főbe lövi magát, íme, a játék komollyá vált. A hirt az asszonynak tulajdon férje hozza meg. A második egyfelvonásos címe: Szerelmi lapdajdték. Egy agglegény szobájában vagyunk. A szoha bérlője — egy nőcsábász— átadta szobáját egyik barátjának, aki egy nővel jön majd oda. Megtudjuk, hogy az agglegény barátja házasember s az a nő, akit odavezet, tulajdon felesége. Ez a férj — tapasztalata alapján — tudja, hogy az agglegénynek van igaza s a tilos, lopott, gyanús szerelem mindig több, mint a biztos, Ezért időnként barátja lakásán ad találkát feleségének és mint a kedvesét szereti. A szerelem örök komédiáját, megoldhatatlan furcsaságait ügyesen aknázza ki a kis darab. Párisban a Theatre Femina-bzn kéthetenként gyermekelőadásokat rendeznek, még pedig elsőrangú művészi színvonalon, kitűnő színészekkel, úgy, hogy bennük nem csak a kicsinyek, hanem a felnőttek is gyönyörködhetnek. Most mutatták be Ivan Go/í-nak. az expreszszionista költőnek Mathuzsálcm citnü játékát, melynek egyik főszerepét Jean Painlevé, a hadügyminiszter fia alakította. A darab a zsugori plutokráciáról szól. A színészek mind álarcot viselnek. Két hangosan beszélő rádió a színpadon szerepel s széljegyzetekkel kiséri a cselekményt. Mathuzsálem egy sokszoros milliárdos cipökirály, aki csak az árakkal, az újságok közgazdasági rovatával törődik. Van neki egy fia, meg egy lánya. A lánya, Ida, költői lelkületű s beleszeretett egy csepühaju, torzonborz diákba, aki forradalmi elveket vall. Ez a diák, miután a leány apja nem akar tudni róla, több revolvergolyót lö a milliárdosba. Itt azonban a halál nem olyan komoly, mint a felnőttek színpadán. A milliárdos föltárnád, kibékül a diákkal, a leányával s hárman együtt elmennek sétálni egy parkba. A diák megkapja Mathuzsálem leányát. Végül azonban semmi sem változik: a diák tovább hirdeti forradalmi tanait, a milliárdos pedig a fiával együtt (akinek a karját egy töltőtoll pótolja s arcát egy telefon) tovább hajszolja a huszadik század bálványát, a pénzt. A furcsa komédiának a párisi gyermekvilágban nagy sikere volt. Az ő férje — Géraldy uj színdarabja — Paul Géraldy legújabb darabját — akárcsak az előzőt — Róbert Spitzend együtt irta. Ez is bájos, könnyed, elmés vígjáték, sok bölcsességgel s egy kis mélabuval: a szerelem labdajátéka. Jacqueline szereti férjét, Maxime-ot Nem látja, hogy tucatember, képzeletbeli erényekkel, képességekkel ékesiti föl, úgy bámulja, mint valami kivételes valakit. Már három hónap óta élnek együtt, de az asszony szerelme egyre nagyobbodik. Egy napon Maxime hazajön az útról, véletlenül betoppan családi otthonába s — este tiz órakor — feleségét egy távoli férfismerősének társaságában találja, aki nemsokára zavartan távozik. A férj rosszkedvű, fontoskodó, nem tűri, hogy az »orránál fogva vezessék«, valami fondorlatot sejt, vádolni kezdi feleségét. Szegény szerencsétlen nem veszi észre, hogy az aszszony mennyire megrökönyödik a méltatlan vád hallatára, tovább fesziti a hurt, végül az arcába vágja, hogy feleségének szeretője van. Másnap az asszony már elfelejtené a jelentéktelen összeszólalkozást, de ura egyik baklövést a másik után követ el, az esetet már elmondta anyósának. Az odaszaladt hozzá, gyóntatja őt. Természetesen ő is elhitte. Nemsokára jön húga, egy körmönfont, modern leányka, a ki egyenesen gratulál »a szeretőhöz»«. Az asszony nem jut szóhoz. Hiába imádja férjét, -senkise hisz neki. a legelső gyanúra mindenki megállapodik abban, hogy szeretőt tart s ezt természetesnek is tartja. Maximé azonban nagylelkiisködni akar, »megbocsájt« feleségének. Jacqueline csak most látja, menynyire nem értette a férje, csak most érzi, micsoda lehet a szerelem, ha a házasságtörés ily könnyen meg-»nem-történtté tehető, ö csak arra vágyakozott, hogy szeresse az urát s hogy az ura higyjen benne. Ennek azonban vége. Maxime-ot többé nem szeretheti. Egy másik férfi bízik benne, az, akit meggyanúsítottak vele. E férfi felé tolja — taszítja mindenki s pont akkor szűnik meg a férje féltékenysége, mikor közöttük az. ügy komollyá válik, pont akkor szolgáltat igazságot Jacquelinenek, mikor érdemetienné válik bizalmára. Vacsorára hívja az asszony szeretőjét Úgy érzi, hogy minden rendben van. Szóval ismét eggyel szaporodott a megcsalt férjek száma. Az udvarló kénytelen-kelletlen csöppen ebbe a szerelembe. Ez egy naiv, jóhiszemű fiú, aki az asszony tanácsát jött kérni, hogy elvegye-e jegyesét s noha a nő nagyon dicséri a leányt másnap visszatér hozzá s kijelenti, hogy nem szereti. Miért nem szereti? Azért, mert Jacqueline-t szereti. Ezt meg is mondja neki nyíltan. Jacqueline haragra lobban, ki akarja utasítani azt a férfit, aki miatt férjével első ízben összezörrent. Az udvarló mint ábrándos ifjú beérné azzal is, hogy csak ő szeresse a nőt, viszonzatlanul. Semmi reménye sincs a szerelemre, dehát majd ábrándozik róla. Jacqueline csak végül, miután már férjéből egészen kiábrándult, tudatja vele. hogy nem boldog. Ekkor az udvarló követelőzni kezd. Az aszszony, hogy próbára tegye, azt mondja neki, hogy szeretője van. Az nem igaz, válaszol a fitt. Erre Jacqueline azon való örömében, hogy végre valaki hiszi is neki, tényleg a szeretőjévé lesz . . . Arlechin ruhája Az a háromfelvonásos játék, melyet most mutattak be Milanóban, arról tanúskodik, hogy manapság mindenütt megvan a varázsa a régi műfajnak, akárcsak nálunk, hol ismét szívesen fo- Itne ismét színpadra lép Arlechin. a bohóc. Tragédiája az, hogy azon a farsangi mulatságon, melyen mindenki bohócnak öltözik át, nem ismerik föl. Hogy történik ez? Egy öreg nemes ur be akar jutni egy maszkabálba, de oda csak álarcosokat engednek. Minden komoly embernek tilos a bemenet. A nemesur magára ölti A LEGJOBB V .... ZS HÁZISZER Z»**’ A LEGELSŐ SEGÉLY A HÁZBAN McntHolos v sósborszesz gar. 50% | siasztarta! ómmal Arlechin kockás egyenruháját s a bohóc pedig fölveszi a nemesur méitóságos öltözékét. Senkise ismeri fel, senki se akarja elhinni, hogy ö a bohóc. A bonyodalom fokozódik azáltal, hogy ezen a vidám velencei éjszakán megannyi Arlechin táncol. Egy ilyen bohócot, egy sekrestyést Colombina, Arlechin felesége a háza előtt talál meg, a földön heverve, részegen. Colombina fölemeli s azt hívén, hogy az ura, beviszi magával. Mikor igazi férje hazatér, háza előtt két más bohócot lel, akik azt vitatják, hogy ők az igazi Arlechinek s Arlechin ebben a komoly katufrékbau valami nyárspolgár. Hát lássuk — szól Arlechin — ki az igazi bohóc? Colombináért kiált. Az ablakon azonban nem a felesége jelenik meg, hanem egy negyedig Arlechin, a sekrestyés. Erre Arlechin kételkedni kezd abban, hogy valóban él-e a világon. Arlechinónak sikerült elcsípnie a sekrestyést, lehúzza róla ruháját, bezárja egyik szobájába. Aztán elszalad, hogy hívja a birákat. Közben a fogoly sekrestyés kiszabadul, kinyitja az ajtaját Florindo, Colombina egyik szeretője s igy a bírák odaérkeztekor Florindot már majdnem tetten érné a férj, ha az agyafúrt Colombina közben nem adta volna rá Arlechin ruháját, melyet a nemes ur közben hazahozott. Ezen a ruhán egy nagy olajpecsét van, nadrágján sok-sok folt. Mikor Arlechin a parókás és tógás túrákkal belép, Colombina az ártatlanságát hangsúlyozza, hiszen az a férfi, akiveel együtt találták, a tulajdon férje, aki olajpecsétes, toldott-íoldott ruháját viseli. Arlechin tiltakozik. Be akarja bizonyítani, hogy ö az igazi férj. Feleségének az egyik lapockáján van egy anyajegy. A bírák megkérdezik, hogy melyik lapockáján, de a bohóc azt mondja, hogy a balon, holott a jobbon van. Florindo tudja, higy a jobbon van. Ezért a bírák kimondják a határozatot, mely szerint Florindo az igazi Arlechin. Aztán a cselekmény gyorsan pörög a kifejtés felé. Florittdonak van egy jegyese, ráun a csapodár szerelmekre, elbaározza, hogy nőül veszi a leányt. Arlechin jól fizetett kertészi állást kap s ekkor Colombina megígéri, hogy többet sohase csalja meg. Szenzációs filmbemutató Rég nem látott pompával az olasz ki ály és a diplomáciai testület jelenlétében mutatták be Rómában a jelenkor legnagyobb alkotását, az Assisi szt. Ferenc emlékére készült „Ferenc szerzetes“ cimü óriási filmet, amelyről hasábokat imák a külföld szaklapjai és úgy emlékeznek meg erről a bemutatóról, mint az 1927. év egyik szenzációs eseményéről. A „Ferenc szerzetes“ elkészítése milliókba került, két even át készült és a filmtechnika haladásának olyan csodálatos méreteiről lesz tanúságot, hocy ámulatba fogja ejteni az egész világot. A .Ferenc szerzetes" Jugoszláviában a Mosinger filmvállalaté.
