Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-21 / 108. szám
1927 április 21 —— ' . . BÁCSMEGYEI NAPLÓ TW A Liog&^rimiinak fragi/cu; haláig^ Zagrebban <4 ho (lies e. ha ah Szubot earn sziihuticai l.'nvdnak gyásza. van': 'kcüücii éjjé’ w\:K' zagrchl klinikán meghűlt Damian,ivies Milán,- a Lloyd til kára; aki rtiCKcIőzüiti súlyos operáción e'sett keresztül. Damjanovics Miki»?- néhány héttel ezelőtt Őszijeiére' utazott és a vonaton kapott -léglmzat következtében középiiil- VMilluo.isa támadt. Betegsége már másnap oly fájdalmassá vált, hegy visszaérkezése titán -nyomban specialistához ment aki megállapította, hogy baját vsak,, nagyobb műtéttel leltet meggyógyítani s az operációt súlyossá teszi sz. hogy Pnmjaiiovicsiiak cukorbaja ’van. Budapesti • tanárok is azt 'áüapitották meg. hogy az operáció idkeriiUietetlett, azonban a,.tmiiétef c'Vik tikkor lebet végrehajtani, hu' a cukrot a lehető legkisebb százalékra* teduKalfak. Da raja no vies aztán, visszakért , Szu'ooticára, alio! a had »pcsti' orvstunár megállapításait közölte kezelőorvosával, aki a megtartott orvosi konzílium után Pantjaiioyivso.t Zagrcbba kü'dte, további kezelés végeit Damjanovics a Radpnisics-kHnikára vétett? f*-I magát, ahol, miután inegein zöeu a étikről a lehetőségig elvonták, dr. Šerccr tanár a múlt csütörtökön megvperáka. A műtét,'sikerült, Damjanovics jobban lett, orvosai bíztak teljes felgyógyulásában, -Épp ezért, megdöbbentően hatott az n távirat, amely kedden este érkezett Zagrebbó! Pamjanevics (feleségéhez, A távirat csupán anyuját közölt hogy Damjanovics nagyon rosszul \ an és hogy, felesége azonnal utazzék Zagrebha. Damjanovicsné még az éjszakai,! vonattal elutazott, de úgy látszik, hogy már késön érkezett, mert szerdáit • délelőtt i a. -.szuboticai Lloyd lit kari hivatalába távirat érkezett tőle, hogy lérje meghall. Damjanovics halála ..a szuboticai kereskedők és gyárosok körében, ahol szorgalmas munkásságával általános megbecsülést szerzett magának, megdöbbentően balett. Az elhunyt 1921-ben lépett a saubSticai Lloyd szolgálatába titkári minőségben és azóta közmegelégedésre végezte teendőit. Nagy érdemei vannak a szuboticai kereskedelem fejlesztése körül is, egyike volt azoknak, akiknek buzgalma vitte sikerre az első szuboticai mintavásárt. Titkári működését megelőzően tanító volt, majd a szuboticai állami gyermekvédelmi hivatal vezetője és innen hívták meg a Lloyd titkárává. A halál negvvennégyéves korában érte utói, feleségén kívül három gyermeke gyászolja. A szuboticai Lloyd Damjanßvicsot saját halottjának tekinti és maga a testület fog gondoskodni a temetéséről. Szerdán délután hat órakor ülést tartott a Lloyd vezetősége és az ülésen úgy határoztak, hogy amennyiben a holttestet szombatig siWerül Szuboticára szállítani, úgy a temetést szombaton délelőtt tartják meg. Párbbóí Noviszadra erkeztek az Indiába induló jugoszláv pilóták Pár órai pihenés u án folytatták az utat Noviszadról jelentik: Szerdán hajnalban indult el Parisból indiai útjára a noviszadi repülőtér két kiváló pilótája, Bajdak főhadnagy és Sandermayer kapitány, .A. két repülőtiszt már régebben Parisba utazott, ahol az egyik repülőgyártól átvették á noviszadi repülőszázad részére készült legújabb és legmodernebb berendezésű »Potez .205« jelzésű biplám, amellyel a tisztek Jugoszlávián, Mezopotámián, Perzsián és Indián keresztül Bombayba akarnak repülni. A repülőtisztek érkezését szerdán délelőttre várták a noviszadi repülőtéren és már a kora reggeli órákban nagyszámú közönség hömpölygött a repülőtéren a pilóták fogadtatására. A repülőgépeknek, amelyeknek indulását reggeli három óra után jelezték, tizenegy órára kellett volna Noviszadra érkezni, hogy rövid pihenő után folytassák útjukat Konstantinápoly felé. Tíz óra tájban a parancsnoki épület előtt már ott állt Petrovics Zsivorád alezredes, a repülőtér parancsnoka, Odzsera Szvetiszláv, az Aeuro-klub központi vezértitkára, sok polgári és katonai előkelőség és az újságírók. A közönség izgatott hangulatban, türelmetlenül várta, hogy mikor tűnnek fel a repülőgépek, de tizenegy órakor a repülőgépek helyett Parisból távirat érkezett, amely közölte a parancsnoksággal, hogy az indulás két órával később történt, úgy hogy a repülőgépek csak délután egy és két óra között érkezhetnek Noviszadra. A repülőtér parancsnoksága a hirí közölte a várakozó közönséggel is, amelynek egyrésze erre visszatért a városba, inig más részük megtekintette a repülőtér berendezését. Pontosan déli tizenkét órakor két /f ragu et«-gép szállt fel a noviszadi repülőtérről azzal, hogy Boszna- Bród magasságáig haladva fogadják a Parisból érkező repülőgépet Az egyik gépet Simonovics Antal fótiadna gr, a másikat Misovics Milivo.i indiai' y vezette. Két órakor Misovics gépe visszatért és a pilóta jelentette, hogy sehol sem látta a párisi repülőgépet. Két óra negyven perckor visszatért Simonovics főhadnagy is és két perccel az ő leszállása után a felhők között feltűnt az indiai körútra szálló jugoszláv repülőgép. A várakozó közönségből kicsattant a lelkesedés, amint a hatalmas csillogó gépmadár lassú, ringó mozgással, háromszor megkerülve a repülőteret leereszkedett a földre. A gépből először Sandermayer kapitány szállt ki, aki Petrovics repülőparancsnokhoz lépve jelentést tett az útról. Bajdak főhadnagyot kitörő éljenzéssel fogadták, amint kiszállt a repülőgépből. A pilóták az utón teljes nyolc óra hoszszat csak motorberregést hallottak, ez zúgott a fülükbe, úgy hogy szinte nem hallották a hozzájuk intézett kérdéseket, csak mikor a pilótatisztek jókedvűen cigarettára gyujtottak, akkor lehetett velük beszélni. Bajdak főhadnagy a Bácsmegyei Napló munkatársának a következőket mondotta az útról: Reggel hat óra előtt tiz perccel indultunk el Parisból. A késés azért történt, mert előttünk egy világkörüli útra induló francia repülő szállt fel, amit be kellett várnunk. A géppel nagyon meg vagyunk elégedve, a motor kifogástalanul működött, az útra ezerkétszáz liter benzint hoztunk magunkkal. ’amely teljesen elegendő volt. Az ezerhatszáz kilométeres utat nyolc óra huszonöt perc alatt tettük meg és átlag háromezer öt száz méter magasságban repültünk. Parisból két óra alatt értünk Lyonba, itt keletre fordultunk és a Mont Blanc gyönvöru hegykolosszusa felett átkeltünk- az Alpokon, Lszak-Olaszországba jutottunk, átrepültünk a Piave felett és Ljubljanán keresztül Noviszadra érkeztünk. Zagrebig a légköri ’ viszonyok is kedveztek, azonban Zagrebtől kezdve erős ellenszéllel küzdöttünk. Még ma szerettük volna utunkat folytatni — mondotta Bajdak főhadnagy — de igy csak majd holnap reggel hat órakor indulunk, hogy Konstantinápolyon, Aleppón, Bagdadon és Algíron keresztül Bombayba repüljünk. Az ut három és fél napig tart Bombayig, ahonnan néhány napi pihenő után visszatérünk az uj Bezsania—zemuni repülőtérre. Csuka Zoltán Elfogtak egy íftegszökött őrültet Szerdán délelőtt a szuboticai vasúti rendőrség ügyeletes szobájában megjelent egy katonaruhás harminc év körüli férfi, aki zavartan beszélni kezdett az egyik csendőrrel, majd sirva fakadt és albánul beszélt. A csendőrök nyomban látták, hogy az ismeretlen nem épe-méjü.. Faggatni kezdték, a katona azonban nem tudta megmondani a nevét. Dimitri.ievics Cseda, a vasúti rendőrség helyettes főnöke az ismeretlent a katonai hatóságokhoz szállíttatta. Előzőleg megmotozása alkalmával írásokat találtak nála, amiből megállapították, hogy Zenei Musztafának hívják, kosóvszka-mitrovjcai születésű é$ valószínűleg valamelyik elmegyógyintézetből szökött meg. A rendőrség azt hiszi, hogy Zenei Musztafa Velikakikindálról szökött meg, mert egy kikindai menetjegyet találtak nála. A vizsgálat folyik. Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Az ember jobbá, nemesebbé válik minden iócselekedetével s csak az kár, hogy az is nem lesz jobbá s'nemesebbé tőle, aki azt élvezi. De igy is bizonyos, hogy a jótett sohase vesz egészen kárba A legrosszabb esetben is jót tett vele az ember önmagának. Nagy tűzvésznek a rémes hírét közölték világgá a lapok. Elhamvadt egy egész szép és virágzó város templomostul s összes Kültur- és egyéb középületekkel. Alig maradt meg néhány ucca, a többi a lángok martaléka lett s több mint tízezer'ember földönfutó... A szokásos megdöbbenéssel olvasták a rettenetes katasztrófa hirét s annak részleteit; kaszinókban, -kávéházakban, mindenütt ez volt a beszédtárgy s arról tanakodtak: mi Jesz már most a jobb sorsra. érdemes , várossal, s annak jobb sorsra méltó lakóival? Fölépül-e újra a város? El tudnak-e majd helyezkedni benne a mostan hajléktalanok? Mit fog tenni a hatóság?. Mily, rendkívüli intézkedésedet a''kórmám ? Meg fog-e mozdulni a társadalom? ' — Az egésznek hagy koldulás lesz a vége! kiáltotta egyszerre elkeseredetten egy dúsgazdag nyárspolgár. Eszébe jutott, hogy néhány év előtt hasonló tüme«s?ere,iícsetiensé.g alkalmával- tiK'gpumpokák bizonyos összeg erejéig a károsultak javara. . * .. Az u. a. jó lekenj súg ha csak nem űzik iia&j'on szépén, okosan, tapintatta) és ízléssel — egyike a legrosszabb cselekcdóTbk'fcft. Nem megszégyenítő alamizsnát és sovány kegyelemfalatokat kell adni a sziikölködőknek. hanem módot, hogy meg tudjanak élni — és pedig lehetőleg a maguk erejéből s a saját munkájukból. Egy-egy jócselekedet, egy-egy pénzadomány, egy-egy jó ebéd csak élesebbé, fájóbbá teszi a különbséget mely a szegény ördögnek rendes életmódja s egy ilyen szánalomból rendezett ünnepnapja között ólálkodik. * A jótékonyságnak — s különösen a hivatalos meg az egyesületi jótékonyságnak — az a főhibája, hogy az csak akkor »siet« az embertársai segítségére, amikor azok már éheznek. Előbb kellene. sK A legjobbszivü gazdagnak a szivjósága is csak.ritkán van arányban a gazdagságával. Még a hires Hirsch báró is, a jótékonyságnak e nagylelkű sportbajnoka is inkább volt gazdag mint jószivü. # Minden egyes jócselckedet egy-egy külön kis erény, de Uz u. n. közjótékonyság — Könnte mir gestohlen werden. * Ne higyjétek, hogy a jótékonyság jól esik azoknak, akikkel szemben azt gyakorolják. Még annyira se, mint azoknak, akik azt kinnal-keservvel űzik. # A jótékony egyesületek működése vajmi keveset ér, mint minden határozatokon alapuló és jegyzőkönyvileg igazolt s megörökített jócselekedet. Az ilyen segítség rendesen egy kicsit későn jön. mert hiszen eljárás, kutatás, információ-szerzés előzi meg 's nem is nyújt eleget. S ez a mások zsebébőLvaló könyöriiletesség azért is kellemetlen, mert bizonyos indiszkrécióval sőt nagy nyilvánossággal, olykor a nézőtér teljes kivilágításával jár, ami az önérzetes szegénynek ugyancsak nem esti: jő;. A szegénynek is meg van a maga jogos büszkesége s meg kellene gondolni, nagy á szegény meg a koldus közt még milyen nagy a különbség. Az egyesületi jótékonyság pedig a legtöbbször koldusnak tekinti azt a szükölködöt, aki még — hála Istennek! — csak szegény. # Ha egy jótétemény elfogadásain,' 'tlaki azt erősiti, hogy azt sohase felejti el, nem úgy érti, hogy mindig hálás szívvel fog rá gondolni, hanem, hogy azt mindig restelleni fogja. Szerencsére a jóltevő a nyilatkozatot az első értelemben magyarázza. * Egy igen gazdag s nem kevésbé fösvény ember előtt dicsérték egy jószivü urat, aki rendkívül Sok jót tett s nagylelkű cselekedeteivel híressé lett messze földön. Egy kiválóan nemes tettét emlegették, amellyel egy egész — nagyszámit — családot mentett meg a nyomortól s az igen gazdag s nem kevésbé zsugori férfin igy kiáltott föl: — Mindig mondtam, hogy ez az ember nem normális! # Nagyon közönséges, sőt egyenesen erkölcstelen emberek néha bámulatos szépen tudnak jótékonyak lenni —s viszont egyébként erényes igazságszerctö, sőt más tekintetben előkelő gondolkozása férfiak és nők egyáltalában nem képesek jótékonyságot gyakorolni. Nem értenek es nincs érzékük hozzá. Oly crénji ez, amelyhez valami egészen különös tehetség keil, amely — úgy látszik — igen kevéssé függ valakinek a vagyoni helyzetétől vagy a jellemétől. * Az emberek nem szeretik a jótéteményeket, de elfogadják, sőt követelik őket s nem sokkal kevésbé haragusznak azokra, akiktől élvezik e jótéteményeket, mint azokra, akik megtagadják őket tőlük. * A hivatásos jótékonyságnak egy ellenese mondta egyszer: — Nem tudom, a jótékonykodás gyakorlása teszi-c az embereket szívtelenekké, vagy a szívtelenség teszi őket különösen alkalmasakká a jótékonyság üzésére, de én azt tapasztaltam, hogy nem azok a leglágyabb szivek, akik a jótékonyság nemes szportjával szórakoznak. A nyilvánosság színe előtt gyakorolt jótékonyságnak a jellemzésére sose hallottam valami jellemzőbbet mint egy nőegyesiileti tag tiltakozását, mikor az elnöki állás betöltéséről volt szó. A jelölt nevének hallatára igy kiáltott föl: — Nem kell! Nem való elnöknek! Nagyon is jószivü! Az ember jobban szereti azokat, akikkel jót tesz, mint azokat, akik jót tesznek vele. Ha az újságokat egy évre betiltanák, egy esztendeig szünetelne a jótékonyság. Némely jótétemény úgy hat, mint bársonypuhaságu cirógatás, a másik meg. mint durvít ökölcsapás-.
