Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-17 / 105. szám
MI A jó gyerekek pártfogója — Tréfás mese — Tudjátok gyerekek, hogy Hókusz Pókusz bácsi nagyon szereti a jó gyerekeket s egyszer mint fehér ember, máskor meg mint feketebőrii bácsi jelenik meg közzöttiink, hogy ellesse kívánságainkat és teljesítse őket. Van neki egy varázsbotja.. ha annak azt mondja, hogy »Hókusz Fókusz«, azzal aztán meg tudja növeszteni óriásira a legkisebb .morzsát is és törpét tud varázsolni az óriásból. Úgy bizony! Történt pedig egyszer, hogy két fiú, akik szemközt laktak egymással és nagyon jó barátok voltak, az ablakon át beszélgettek. '— Palikám, gyere át hozzám, olyan gyönyörű építőkövet kaptam, azzal játszhatnánk együtt. — Szívesen mennék Józsikám, de hát nem tudok! — Hogy értsem azt, hogy nem tudsz? Fáj a lábad? — Dehogy is fáj! Más iitt a baj. Képzeld anyuskáin elment és ugylátszik szórakozottságból rám zárta az ajtót. Most addig ki nem mozdulhatok, mig haza nem jön s addig este is lehet. Pedig de szeretnék veled játszani. A világon nincs semmi dolgom, a leckéimmel mind elkészültem. — Hát ez borzasztó kesergett Józsi. — Bizony borzasztó, mikor olyan szépen eljátszhatnánk ketteeskén. Ha szárnyam volna, átrepülnék hozzád. — Vagy ha legalább egy kis hidat tudnánk ide vonni a két ablak, közé, melyen átsétálhatnánk. másnap már meg is unta, mert uj bábut kapott s a törpét feldobta a szekrény tetejére. Bender szörnyen unatkozott, fogta tehát magát s egy óvatlan pillanatban kisurrant a szobából. Amint ment, mendegélt egy külvárosi uccuban, egy pincelakás nyitott ablakán át nagy meglepetésére egy széken ülve és kötögetve meglátta és felismerte azt a szegény kislányt, akinek apja őt nem tudta megvásárolni. Bemászott hozzá az ablakon s menten megkérdezte tőle, hogy akarja-e, hogy játékszere legyen? A kislány örvendezve igent mondott. Bender a kislánnyal visszament a Svábhegyre s most is ott laknak a kis palotában. Morg-ó Mackó esetei ’ r'.a: Kabin Endre Huszonnyolcadik fejezel, amelyben a nemzetes ur elhatározza, hogy magát és fiacskáját lefényképezted. — Mordizomadta, — mondotta egy napon a nemzetes ur, — nemsokára hazamegyünk és illő, hogy valami emléket vigyünk a városból. Muncurkó is helyeselte ezt és azért Morgó nemzetes uram és a bocs elindultak a városba, hogy körülnézzenek, miféle emléket is ligyenek magukkal. Járták a várost és sorra nézték a kirakatokat, A nemzetes ur ugyanis úgy gondolta, hogy majd csak ta’ál azokban valamit, amit megvehet emléknek. Muncurkó az e yik játékkereskedés kirakata elől nem akart elmozdulni. — Papa. — rimánkodott, — itten vegyél nekem valami emléket. — Te csacsi — morgott a nemzetes ur, — nem neked való emlékről van szó. hanem olyanról, amit a rokonságnak és a barátoknak adjunk. Te épen elég emléket viszel haza a városból. mordizomadta! Muncurkó ezen nagyon elketvetlenedett és bőgni akart, de a nemzetes ur rászólt : — Ila sírni mersz, kaphatsz olyan pofont, hogy aztán igazán lesz kedved sírni, mordizomadta! Muncurkó nem merte a dolgot megreszkirozni, mert jól ismerte a nemzetes ur kezejárását és azért hallgatott. Végre e!érkeztek egy fényképész kirakata elé Sorra bámulták a sok szép fényképet. Mellettük két nő is állott és az egyik megszólalt: — Nagyszerű fényképeket csinálnak itt. Az ember úgy hasonlít, mintha élő volna. Magam is csináltattam a múlt héten hat képet és elküldtem azokat a rokonoknak emlékbe. Morgó nemzetes Uramnak szeget ütött a fejébe a mondás. Mikor aztán jobban megnézte a kirakatot, kutyák és lovak képét is látta abban. — Mordizomadta, — morfondírozott, — ha a kutyákról és lovakról is csinálnak itt képeket, akkor annál inkább csinálhatnak rólunk is. A* 6 Kakas Miska 'A szép virágos Alföld egyik tiszaparti kis házában nagy vigasság volt a gyermekek között. Szép tavaszi napocska sütött s a kis Kati meg Sári mezitlábosan, könnyű szoknyában a csöppnyi Jancsi meg egy szál ingecskében fogták körül anyjukat, aki nagy kosarat tartott ölében, melyből édes kis gyámoltalan csipogás hangzott ki. — Kis csirkék, kis csirkék! Adja kezembe édes anyám! — Jaj a kotló megcsíp! — hangzott a gyerekek örömteli és ijedt kiabálása. És valóban pihetollu, fürgelábu kis csirkék seregétől hangoskodott a virágos kis falusi udvar. Tyukanyó szerető gondoskodással terelgette furcsa nyáját s tanitgatta az apróságokat figyelemre, engedelmességre, ügyeskedő kapirgálásra. A kis csirkék tizenkilencen voltak testvérek, tizennyolcán egyformán ügyes, szerényen csipogó állatkák, akik futva-futottak minden veszély elől az anyjuk védszámyai alá; de a tizenkilencedik az furcsa kis jószág volt. Alig bujt ki egy hete a tojásból, máris kiütközött fejetetején pici taréja, amely jelezte, hogy egyszer még baromfikirály is lehet belőle, az ici-pici jzárnyacskájábói hirtelen kiserkedtek a szép hosszú tollacskák, de legbüszkébbben viselte nevetségesen kiálló farktollait. Ez a huncut kis kakas mindig elmaradt a többiektől, azt képzelve, hogy ő különb a testvéreinél s legszívesebben a nagybaromfiudvar körül ólálkodott. Nézte, nézte, mit csinál ott a Nagy Kakas, lassankilnt eltanulta, hogyan szedegeti lábait, hogy tartja a fejét s mikor először meghallotta kukorékolását, dobbant egyet nagyravágyó szive, félrebiccent pici feje s valami igen merészet gondolt. Aztán gyorsan elbújt egyedül a közeli kite orgonabokor, alá, föltátotta a csőrét, nekifeszitette nyurga nyakacská ját-a levegőnek s nagy-nagy erőlködéssel kukorékolt egyet. Node ez a kukorékolás inkább hasonlított valami rossz kis kenetlen kerék nyikorgásához, mint egy valóságos kakaskukorékoláshoz. A közelben nem volt más élőlény, csak négy veréb. Ezek hallották ezt a furcsa kis hangot, nagyot néztek egymás felé, aztán sürü csiripeléssel adtak kifejezést megbotránkozásuknak. De a kis kakaskoma, kit nevezzünk egyszer és mindenkorra Kakas Miskának, egészen máskép fogta föl a verebek beszédét, ö úgy képzelte, hogy a verebek nagy tetszésüknek adtak ezáltal kifejezést s egyszerre olyan büszkeség dobogtatta meg küs szivét, hogy begyecskéje majdnem kirepedt pits* Rejtvényeink helyes megfejtése: 7. Nagyban és kicsiben. 2. Múlhatatlan. 3. Özönvíz. Helyesen megfejtették: Singer Elza és Gergely Kató, Sőregi Valika, Komlós Csöppi, Kovács László, Berki Ilike, Bobrik Zsófia, Schossberger Tibor, Steiner György, Weil Anti, Biermann Ibolyka, Robicsek Ily, Gilde Baby, Temunovics Ilonka, Nagy Maca, Tichy Béla, Vencel Villy, Ney Mancika, Bordás Lalika, Kezdi Tibor, Grabinszki Erzsiké, Jakabfalvy Gizi, Róth Manci és Bözsike, Thierung József, Blum Vera, Hirth Vera, Ripp Potyi, Tripolszki Bözsike, Licht Ilenka, Sclnvarc Vilmos, Szügyi Margitka és Ilonka, Pioker Feri és Zoli. A jutalmat Szügyi Margitka kapta. ÜZENETEK: Szügyi Margitka. Ne haragudj a Balázs bácsira, mert a Balázs bácsi minden levélre válaszol. írd meg a címed, hogy elküldhessük a jutalmat. — Jakabfalvy Gizella. Nem nehéz az, csak törni kell kissé a fejecskét. Fii is észrevettem, hogy rossz a keresztrejtvényt, de már későn. Majd legközelebb jót közlünk. — Bobrik Zsófika. A rejtvényeid nagyon könnyűek. Nehezebbet küldj kis lányom, mert az a sok lurkó hamar kitalálja. - Schwarz Vilmos. Gyógyulj meg fiacskám minél előbb. Szeretném látni, hogyan rajzolsz. Majd egyszer küldj nekem a rajzaid közül. — König írónké. Én meg kis Irénke a legnagyobb sajnálattal közlöm veled, hogy bizony a rejtvényt nem találtad ki.- Máskor vigyázz, hogy jó! megfejtsd. A beküldött rejtvényed nem jó, kis Irénke. — IIj. Tichy Béla. így ni. Oda tettem azt az Ifj-t. Most jó lesz? Mesét küldj. Ha jó, leközöljük. Azt később vettem észre, hogy rossz a keresztsoros, maid legközelebb jobbat közlök. Hamar kitalálják. — Hajdú Erzsiké. Egyszerre küld be valamennyit. — Tripolszki Bözsike. Ne haragudj kislányom, de a rejtvényeid még nem jók. — Licht Jóska. Szerezz egy másik Habostorták és vágd ki az iöü I
