Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-13 / 101. szám

4. oldal 1927. április 13 * BÁCSMEGYEI NAPLÓ Takarékpénztárt áiiit fői a bácskai tartomány Felemelték a vidéki képviselők napi­diját Szomborból jelentik: A tartományi közgyűlés kedden folytatta munkáját. A hétfő esti ülésen szótöbbséggel elfogadták az építésügyi szabályrendeletet, majd Matkovics Torna Radics-párti indítvá­nyára a vidéki közgyűlési tagok napi­­diját százötven dinárról kétszáz dinárra emelték fel. A tartományi tisztviselők napidijait a következőképpen állapították meg: az első kategóriába tartozó tiszt­viselők napidija 150, a második kategó­riába tartozóké 120, a többié 100, illetve 80 dinár. Dr. Sztakics demokrata indít­ványára megengedték, hogy a tisztvise­lők autókat használhassanak vidéki utakra. A kedden délelőtti ülést negyedtizen­­esj'kor nyitotta meg Munojiovics Vladi­slav elnök. A pénzügyi bizottság indít­ványára a közgyűlés elhatározta, hogy tartományi takarékpénztárt dilit lel. Novakovics Iszó és KJicin Mita felszó­lalása után elhátározták, hogy megbíz­zák a pénzügyi bizottságot, hogy szak­értők bevonásával részletesen dolgozza ki a takarékpénztár felállításának tervét. A tartománygyülés általánosságban el­fogadta a tartományi nyomda felállítá­sára vonatkozó szabályrendeletet azzal, hogy a tartomány a megye nyomdáját veszi át. Az elnök ezután szünétet rendelt el, amely után dr. Palásthy Ödön interpel­lációt intézett a választmányhoz.-— A Bácsmegyei Napló keddi száma azt a bírt közli — mondotta — hogy a novivrbászi cukorgyár répamunkálatok elvégzésére Muraközből ötszáz munkást akar hozatni. Minthogy nálunk Bácská­ban is rendkívül nagy a munkanélküli­ség, a tartomány-gyűlésnek oda kellene hatni, hogy a novivrbászi cukorgyár el­sősorban bácskai munkásokat alkalmaz­zon. Jojkics Dusán felszólalásában tá­mogatta Palásthy álláspontját, követel­vén, hogy az állandó választmány eln> ke bejelentette, hogy ebben az ügyben eljárnak a vrbászi cukorgyárnál. A tartománygyülés ezután a választ­mányi tagok fizetésére vonatkozó javas­lat tárgyalását kezdte meg. A javaslat szerint a választmány elnöke havi hat­ezer dinár, képviselőtagja havi ötezer, a többi tagok négyezer-négvezerötszáz dinár fizetést kapnak. A javaslat ellen Matics demokrata, és dr. Rades szólal­tak fel, kifogásolván egyrészt azt, hogy a választmány tagjai közt különbséget tesznek, másrészt rámutattak arra, hogy a választmány nem szakértő tagjai mel­lé a tartománygyiilésnek szakértőket is kell akalmazni, akiknek fizetésével a ki­adások is növekednek. A felszólalások után az elnök megszakította a közgyű­lést, hogy a pártok közt a javaslatot ille­tőleg egyezséget hozzon létre, A párt­konferencia, amely délután négy órakor kezdődött, hosszú vita után megállapo­dott a javaslat módosításában. A délután öt órakor megnyitott tartománygyülésen kompromisszumos javaslatot, amely sze­rint a fizetéseket, mint pausálékat, csak az idei költségvetési évre állapítják meg, egyhangúlag 'elfogadták. A közgyűlés ezután a megyei tisztvi­selők fizetésének kiutalásáról tanácsko­zott, majd megkezdték a tisztviselők pragmatikájáról szóló javaslat tárgya­lását. Megszűnik a kórházakban az ingyenes ellátás Az egészségügyi miniszter legújabb rendelkezései Az 1927. évi pénzügyi törvény most megjelent végrehajtási utasítása külön rendelkezéseket tartalmaz a kórházak fenntartásáról és a kórházi adminisz­tráció ellenőrzéséről. A rendelet szerint ezek az intézkedések az összes nyilvá­nos, állami, önkormányban és nyilvá­nossági joggal felruházott kórházakra vonatkoznak. Valamennyi kórház kö­teles előirt költségvetéséhez alkalmaz­kodni és ha a megállapított hitelek nem volnának elegendők, kötelesek újabb hitel engedélyezése végett az egészség­ügyi miniszterhez fordulni. A kórházi személyzet létszámát a költségvetés ál­lapítja meg és ha a beteglétszám nagy­sága a személyzet szaporítását tenné szükségessé, akkor a minisztertől kell azt kérni.. Minden kórházban három'osztály lé­tesítendő. Az I. osztály napi ellátása száz, a II. osztály 75 dinárba kerül, míg a 111. osztályú ellátásért,az a legkisebb összeg fizetendő, amelyet a pénzügyi törvény megállapít. Az orvosi kezelés­ért, műtétekért az I. és II. osztályon a minisztérium által jóváhagyott dijak szedhetők. Az 1. és II. osztályon a kór­ház összes ágyainak legfeljebb tizenöt százalékát kitevő ágyak helyezhetők el és ezeknek jövedelmei a kórházi szük­ségletek fedezésére szolgálnak. A mun­­kásbiztositó pénztár tagjai, a hadügy­minisztérium szervei és a vasúti jóté­konysági intézmények, amennyiben egyes kórházak fenntartásához hozzá­járulnak, a legkisebb ellátási dijat fi­zetik. Ahol eddig h és II. osztályok nem voltak, ilyeneket haladéktalanul, de leg­későbben április 15-ig be kell rendezni Az I. osztályban egy ágyas, a II osztályon 4—6 ágyas szobák rendezen­­dok be. Až I. és II. osztály betegeinek élelmezésére legfeljebb harminc dinár fordítható. Az 1., II. osztályokon csak olyan betegek Vehetők fel, akik ezt ké­relmezik. A III. osztályon anyagilag te­hetős betegek nem vehetők fel. Állami hivatalnokok csak akkor helyezhetők el. ha a III. és az I., illetve II. osztály köz­ti ellátás külömbözetét előre megfizetik Azoknál a kórházaknál, ahol Röntgen, kvarc, vagy ambulatorikus megvizsgá­lásra alkalmas gépek vannak, a minisz­ter által külön megállapítandó dijakat szedhetnek. A kórházigazgatók csak akkor lakhat-i nak a kórházban, ha e célra az építke­zésnél kijelölt lakásaik voltak, ellenben, ha utóbb vettek igénybe lakáscélra kór­házi helyiséget, az igazgató tartozik há­rom hónapon belül a lakást kiüríteni Bentlakó igazgató nem űzhet magán­­gyakorlatot. Azok az orvosok, akik egyetemi tanul­mányaik elvégzése után kórházakban akarják egy éves gyakorlatukat meg­szerezni fizetést nem, csak ellátást kap­nak, de azért az önköltségi árakat meg kell fizetni. 120 betegnél egy ügyeleté* orvos van. Több mint 400 ágyas kór­házakban a felvételi irodákban is kell ügyeletes orvost tartani. A kórház pénztárában* csak Ötezer di­nárt szabad tartani, ezen felüli összege­ket a postatakarékpénztárba kell beutal­ni, ahol városi takarékpénztárak vannak ott a városi kórházi pénezek a városi takarókban helyezhetők el. Minden kórházban a szegények díj­talan kezelésére ingyenes ambulatóriu­­mot keli berendezni és a rendeletben fel­sorolt gyógyszereket azoknak ingyen kell kiszolgáltatni. Az ainbulatóriumot a munkásbiztosító pénztárak és hasonló in­tézmények tagjai nem vehetik igénybe A legfőbb felügyeletet -a miniszter gya­korolja, de a noviszadi, zagrebi, szkop­jei és szarajevói egészségügyi felügye­lők évente legalább egyszer kötelesek megvizsgálni a kórházakat és ellenőriz­ni a rendelkezések betartását. A kórházi osztályfőnökök napi négy, az alorvosok és asszisztensek napi* hat órán tartoznak a kórházban tartózkodni Az igazgatók hivatalos órája napi héf órában van megállapítva. Megverték a végrehajtó helyett Egy szuboticai kereskedő véres kalandja Kiszácsoh Noviszadról jelentik: Izgalmas ka­landja volt Kiszácson egy szuboticai kereskedőnek. M. Mihály kereskedő hétfőn üzleti ügyben Kiszácsra utazott, ahol délben betért az egyik vendéglőbe ebédelni. Már az ebéd végén tartott, a mikor egy feldúlt arcú, tagbaszakadt férfi rontott be a vendéglőbe: — Ki az az ügyvéd és végrehajtó, aki lezáratta az üzletemet?! ■Az egyik vendég tréfából, ujjal M. Mihályra mutatott, mire az ismeretlen szó nélkül rávetette magát a meglepett kereskedőre, ütötte-vertc, majd széket ragadott és azzal sújtott le rá. A ven­déglős és a személyzet a megtámadott kereskedő segítségére siettek és lefog­ták a dühöngőt, aki folyton azt kiabálta: — Megöllek! A történtekről értesült a rendőrség is, amely megjelent a helyszínen és a támadót előállította. A kihallgatás al­kalmával kiderült, hogy Bukszav Milán­nak hívják, kiszácsi kereskedő, akinek egyik noviszadi hitelezője aznap zárat­ta le üzletét. A botrányos esetnek ké­mikus színezetet ad az a, körülmény, 'hogy —- mint kiderült —- Bukszav fi­gyelmét a szuboticai kereskedőre ma­ga a végrehajtó, Vojnovics Sztoján hív­ta fej aki igy megmenekült azoktól az ütésektől, amelyeket helyette M. Mihály kapott. M. Mihályt, miután sérülései súlyo­sak, beszállították a noviszadi kórház­ba, Bukszavot letartóztatták. A gyerek (Pályamű) Örzsi már négy hónap óta tudja, hogy ennek be kell következni, de most, hogy kenyérdagasztás közben megérez­te a gyereket, amint egy pár erőtelje­sebb mozdulattal jelezte, hogy »van«, a lélegzet mégis megakadt benne és a szív­verése is elállt. Forgott körülötte min­den és ha nem kapaszkodik meg az ágy végébe, el is esett volna. Aztán felnézett a szoba mennyezetén túlra, fel az égig, összekulcsolta két tésztás kezét és —• várt valamit. Valami csodáért fohász­kodott, ami meg is történtté tudta vol­na tenni az egészet, majd, mintha egy láthatatlan szigorú vádlónak felelt volna, felhördült: — Nem igaz! Már pedig igaz volt. Balog István egyetlen gyermekét, Örzsit, akit finom vonásu arca, apró keze és lába miatt »örzsi kisasszonynak« keresztelt el a falu, egy enyhe, bóditó illatú tavaszi éj­jel elszéditett egy legény. Ez a legény, bár azelőtt sok mindent igért kérdezés nélkül is, azóta feléje sem nézett, pedig ő még most is nagyon-nagyon szereti. A legény a falu legmódosabb gazdájának a fia, akiknél az apja felesbe munkál földet. Hogy is gondolhatta, hogy is hi­hette, hogy el fogja venni feleségül, amikor tudta, látta, hogy mennyi gazdag lány versenyez érte, ő pedig csak egy szegény, becsületes ember lánya. De mit tegyen? Anyjának, ennek az áldott nehéz munkától korún megöre­gedett asszonynak már annyiszor akart szólni, de mindig torkára fulladt a szó. Meghalna jeleimében, szégyenében, ha el is tudná mondani. Igen, meghalni. Csak ez az egy ut I marad. Lám, a molnárék Katicája is, '.amikor »ugy« maradt, a patakba vetette I magát, pedig arról az egész falu beszél­te, tudta, hogy rossz, de a »szégyent« ő sem tudta elviselni. »Lám« — villant át benne a megismerés — »a bűn csak ak­kor teher, ha tettenérik és nem már ak­kor, amikor elkövetik«. — Ráborult az asztalra és keservesen sirt. Jól esett neki, igy, könnyekben feloldani a bána­tát. Rövid idő múlva eszébe jutott a tészta. Kidagasztotta, miközben a köny­­nyei belehullottak a tésztába. (Sós lesz ez a kenyér nagyon.) Amikor kigyúrta, letakarta egy meleg takaróval, megmo­sakodott, fejére kendőt kapott és elin­dult. Észrevétlenül akart kisurranni, de a konyhában ott állt az anyja. Az anyák szive érzékeny lemez, meg­érzi az, ha gyermeke bajban van. Most is, hogy Balogné krumplit szedett az ebédhez a kertben, valami gyanú ro­hanta meg a szivét és {elsietett. Ahogy meglátta a lány feldúlt arcát és utraké­­szen, kiesett a szakajtó a kézéből. — Hová te lány? — szakadt ki belőle sikoltva. Örzsi ráemelte egy pillanatra nagy, vörösresirt szemeit és nem felelt. Arcát gyors egymásutánban szántották át a könnyek. Átkarolta a lányt, bevonszolta a szo­bába. Simogatta, csókolta, babusgatta, amíg kikönyörögte belőle a valót. A lány reszkető szivvel leste anyja szavát. Az asszony dermedten állt. — Az apád •— sikoltott fel — mit fog szólni? Agyonver! Megkapta Örzsi ha­ját. cibálta. átkozódott és sirt most inár mind a kettő keservesen. A könny is el­fogyott — egymásra néztek. Nem szól­tak semmit, de mind a ketten arra gon­doltak, mi lesz, ha az »apjuk« megjön, Megrakott buzásszekér állt meg a ház előtt. Szokás ellenére az asszony sie­tett ki kaput nyitni. — Hol van Örzsi? —- szólt le az ember. .'•-7- Bent — felelte az asszony tompán. — Mi baj? Egy bosszú sóhaj és könny volt a vá­lasz. A kazal előtt megállt a kocsi. Balog leugrott. —• Mi baj, te? Az asszony elindult a ház felé. Balog rossz érzésekkel, értelmetlenül követte. — Mi baj, hé? — kérdezte Balog, de a hangja olyan fenyegető volt, mint a mennydörgés. Be fog ide azonnal csalni a villám, ha nem kap rögtön fele­letet. — Bözsi ott ült az ágy szélén, összegörnyedve, se élve, se halva. De azért először sirás jött. És el­mondta az asszony jajveszékelve az egészet. Balog ugy érezte, hogy taglóval vág­ták fejbe. A szeme vérben forgott. — Ki volt az a legény, te?! Ahogy kérdezte, az a halálos Ítélet kinyilatkozása volt. A lányban rémület tombolt, szerette, féltette a legényt, rá­nézett könyörögve az anyjára, hogy ne szóljon, tagadni próbált. — Nem tudom — dadogta bután. — Nem-e? — ordított az apja. — Tán ott sem voltál? — és nekirontott a lány­nak. Az anya sikoltva vetette közbe magát. Meg kellett mondani:. — Nagy Jani. Mcgtántorodott... Jani... ö fia­tal gazdája ... akit ő ugy szeret... Kirúgta az ajtót, kilendült az udvarra, lekapta a villát a kocsiról és elrohant. — Estvány! — kiáltotta eszelősen az — Apám! — sikoltotta Örzsi. A harag illő olaj, mire az első sarokig ért Balog, már nyugodtabban gondolko­zott. Gyilkoljon, vagy verjék őt agyon? Ezzel rendbe lesz hozva minden? Megtorpant. Mit tegyen? Hát tényleg vér?... Le­csukják. Egy-, öt-, tizesztendőre. Mi lesz az övéivel, mi lesz az unokával... Ismét beborította a düh. Mi?! Fattyú! Nem az ő lánya, nem az ő unokája, nem akarja őket ismerni! De már akkor visszafelé haladt. És akárhogy nem akarta, minden megbán­­táson, dühön és önérzeten keresztül be­letúrta magát valami jóleső édes meleg­ség a szive köré. Mintha egy apró, me­leg, bársonyos gyerekkéz nyúlt volna oda. A gyerek... az unoka... Az anya és a leány átölelve tartották egymást és reszketve néztek fel rá. — Hát most mi lesz? — mordult rá­juk. Az asszony a kendője után nyúlt. — Talán még nincs későn. Zsuzsa még tudna segíteni rajta. Balog cifrán elkáromkodta magát. — Ide ne hivd, mert agyonváglak. Nehéz léptekkel mérte végig a szobát. — Ha isten ugy akarta, hát legyen — mondta ki a szentenciát. — De hal­lod-e — támadt a lányra fenyegető hangon — a kirclejzumát, fiú legyen, azt mondom. Kinézett az ablakon és rámutatott a nagy buzakazalra. — Jut ebből neki is — mondta ellá­gyult hangon. — Hála istennek, szépen termett az idén. És elfordult, nehogy lássa ez a két drága, beste fehérszemély az arcán vé­giggördülő, áruló, csúnya, boldog köny- Inyet.i,

Next

/
Thumbnails
Contents