Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-12 / 100. szám

4. oldal BÄCSMEÖYEI NAFLŐ 1927. április 12 költözködik, vagy kisebb lakást kap. Nem veszíthet rajta semmit, mert amennyit fizetni fog törlesztés cimén, az nem haladja meg az átlagos lakbérösz­­szeget. — Elsősorban a helybeli és a hazai pénzintézetek, valamint a városi tanács támogatására apellálunk és ha ez nem sikerül, akkor külföldre megyünk pén­zért. Romániában már megoldották ezt a kérdést — részint hazai, részint né­met tökével. Lehet, hogy nálunk is így lesz. — A szövetségbe való belépéskor a tagok ötven dinárt fizetnek be beiratási d\j cimén. Tagdíj nincs. A zagrebi bankrabló a bíróság elölt A zagrebi törvényszék kedden hirdeti ki az ítéletet Zagrebból jelentik: A zagrebi törvény­szék hétfőn tárgyalta Canjkó Daniszláv varazsdini óráslegénynek, a harmincötö­dik gyalogezred közkatonájának bün­­pörét. Canjkó, mint annakidején megírtuk, január 21-én, fényes nappal revolverrel a kezében behatolt a Medjunarodna Banka helyiségébe és a revolvert a pénztáros mellének szegezve, százezer dinárt kért. A pénztáros azzal az ürügy­gyei, hogy szót a bank igazgatójának, titokban értesítette a rendőrséget, mely nyomban kivonult a helyszínre. Canjkó azonban észrevette a veszélyt, kiugrott az uccára és menekülni akart. Mene­külés közben többször rálött az öt ül­döző rendőrre és a golyók két uccai já­rókelőt megsebesítettek. A tárgyaláson Canjkó mindent beis­mert, de azzal védekezett, hogy beszá­míthatatlan állapotban követte el tettét. Az elnök: Milyen állapotban? Canjkó: Különös érzéseim voltak, egészen elvesztettem az eszemet. Az elnök: Mégis, mit érzett? Canjkó: Azt nem lehet egyszerűen el­mondani. Az elnök: Próbálja meg. Canjkó: Most nem vesztegetem rá az időmet. A cinikus rabló fölött kedden délelőtt mond Ítéletet a törvényszék. Ni) ár (Pálya nil) A moziban egymás mellett ültek. Kö­zel a vászonhoz, mindjárt a harmadik sorban. Jani elkésett és csak úgy, mint a vak botorkált a sötétben, aztán meg beleült a leány ölébe. Az nagyot lóditot rajta és belevágta egy székbe, mintha csak egy darab rongy lett volna. Jani nyögött egy nagyot, aztán megemelte a kalapját és nagy alázatosan azt mondta, hogy pardon. A leány mérgesen rá­szólt. — Maradjon csöndben. Jani odafordult feléje és halkan meg­jegyezte. — De izgágának tetszik lenni. Erre már nem válaszolt. Mélyen bele­süppedt a székébe, térde hozzáért a fiú térdéhez. Jani könnyű bizsergést érzett végigszaladni a testén, mintha jó, meleg viz hullámzott volna a szive körül. Köze­lebb húzódott a leányhoz és karja hoz­záért a puha batisztbluzhoz. A leány ránézett. A sötétben nem lát­szott más csak két égő szeme, amely rá­tapadt a fiú arcára. Az ' meg, mintha semmit se venne észre, csak nézte mere­ven a képet. — Vigye innen a kezét, mert Istenem­re olyat vágok rá, hogy menten letörik. Jani nem mozdult. A leány hangosabban. — Nem hallja!? Jani sóhajtott. — De szépen szerelmeskednek. A leány felhúzta a vállát. Ha kedve te­lik benne. Később, mikor világos lett Jani nem mert a leányra nézni. Úgy tett mint aki észre se veszi. — Jani . . . Hirtelen megfordult. Először nem is­merte meg a leányt, összeráncolta hom-Ehséqsztrájkot kezdtek Mitrovicán a politikai foglyok Jobb bánásmódot követelnek Beogradból jelentik: Az emberi jogok védelmére és a reakció ellen alakult liga titkársága hétfőn értesítést kapott a mit­­rovicai fegyházból, hogy április harma­­dikán hat politikai fogoly, névszerint a tizenkét évre elitéit Pijade Mose, Csi­­pakovics Koszta, Szaszics Jóca, Petro­­vics Nikola, Csolakovics Radivoj és Csáky Lajos éhségsztrájkot kezdtek. A liga titkárságához érkezett közlés szerint a politikai foglyok nemrégiben memorandumot adtak át a fegyház igaz­gatóságának. A memorandumban, amely az igazságügyminiszterhez volt címezve. bejelentik, hogy éhségsztrájkot tartanak mindaddig, mig a bánásmódot a fegyház­ban velük szemben nem enyhítik. A fog­lyok panaszolják, hogy helyzetük igen súlyos, évekig ártják őket bilincsben és magánzárkában és a családjaikkal való érintkezést is korlátozzák. A memoran­dumban azt kérik, hogy . különítsék el őket a közönséges bűnösöktől és adják meg nekik azokat a kedvezményeket, a melyeket a politikai foglyok mindenütt megkapnak. Az emberi jogok ligája akciót indított az igazságügyminisztériumnál, hogy a foglyok kívánságát minél előbb telje­sítsék. » A szentai cigányháboru Tárgyalás a szuboticai törvényszéken Érdekes perben Ítélkezett hétfőn a szuboticai törvényszéken Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök büntető-tanácsa. A vádlottak padján négy cigány ült: Jankovics Nikola, Dimovics Mátyás, Dimovics Andrija és Dimovics Ádám. Mind a négy vádlott súlyos testi­sértéssel és magánlaksértéssel volt vádolva. Bűnjelként szerepelt egy répaszedő, kétágú, rövid nyetü vasvilla, egy két méter hosszúságú és egy vala­mivel’ rövidebb íadorong és egy bicska. A vád szerint a cigányok múlt év már­cius 18-án a cigánysátorok között vé­res verekedést rendeztek és egymást kölcsönösen agyba-főbe 'verték. Ezen­kívül két vádlott Gyatkov Ferenc kuny­hójának, amely közel van 3 cigányok sátraihoz, minden ablakát betörte és az ajtót is bezúzta. Először Jankovics Nikolát hallgatta ki a bíróság. Elmondta, hogy harminc­két éves, nős... Az elnök: Meg van esküdve a felesé­gével? A vádlott: Cigány nem esküszik. Ha szeretik egymást, akkor úgy se hagy­ják el egymást. Jankovics ezután kijelentette, hogy nem bűnös. A többiek jöttek el éjjel az lokát, min’ha kereset volna emlékezeté­ben egy olyan arcot, mint a leányé. — Juliska... Né... A Maris néni leánya. Hogy megnőttél Juliska. A leány, piros lett, nevető száját durcásan össze­­csucsoritotta: — Ilyen nehezen ismersz meg, Jani? —- Nem jó látok, Julika. Tudod... sok a dolog és az embernek ... tudod ... az ilyen hivatalnokembernek lassan gyengék lesznek a szemei. Látod, szemüvegem is van. Julika álmélkodott. — Hivatalnokember? — Hán. Bankhivatalnok. A leány csak csodálkozva lóbálta a fejét. — Cccccc. — Hát te, Julika? Julika elpirult. — Én? Háztartásbeli vagyok az Aus­­lenderéknél; és bocsánatkérően, szinte félve nézett a fiúra. A fiú fontoskodva hümmögött. A sötétben összebújtak. A leány meg­fogta a kezét, odahajolt hozzá és feje, kócos szőke haja lágyan simogatta a fiú arcát. Mozi után még egész világos volt. A hegyek mögött óriásivá nőtt a nap és lassan gurult lefelé az égen, mint egy nagy piros hordó. — Hová mész most, Julika? — Mindegy... Nekem egész mindegy. — Átmegyünk Budára, Julika. Jó lesz. Hajón megyünk. Leültek egy padra. A fiú kérdezgette a lányt. — Mit csinál az ángyi? — Meg van valahogy. Tudod, mióta az öreg Józsibácsi meghalt, könnyeb­ben lélegzenek. Mert hát jó ember volt, az Isten nyugosztalja, de igen szeretett inni. ő sátrához, hatan támadták meg őt és Prányó fivérét, botokkal és más esz­közökkel, úgyhogy ő és fivére a Gyat­kov kunyhójába menekült. Akkor tör­ték be az ablakokat is. Hogy miért tá­madták meg, azt nem tudja, ö nem ütött meg senkit, hanem őt verték vé­resre. A második vádlott: Dimovics Mátyás. Ö a cigánybiró Szentán a cigánysátor­táborban. Nem bántott senkit, öt ütöt­ték le sötét este, az egész esetről any­­nyit tud, hogy a kérdéses napon a kocsmában volt több cigány társaságá­ban. Magyarázta nekik, hogy mindig viselkedjenek rendesen, ’ ne lopjanak, mert ö mint bíró, azt nem tűri. Amikor hazafelé indultak, Jankovics Nikola és fivére Fránjó megtámadták őket és öt egy vasvillával leütötték. Véresen vit­ték a városházára és -több hétig beteg volt. A harmadik és negyedik vádlott ha­sonlóan úgy adták elő, hogy ők voltak a megtámadottak és amikor látták, hogy a. bírót ütik, elszaladtak. Az elnök ekkor behozatta a bűnjele­ket: a vasvillát, a botokat és megkér­dezte a vádlottaktól, hogy kié a vasvil­la. A vádlottak mind figyelmesen néz­— Hát ha hazamész, Julika, tisztelte­­tem az ángyit. — De én nem megyek haza. — Egyszer csak haza mész. — Egyszer? Hát egyszer talán csak te is elkerülsz haza? — Nehezen megyek én el Innen. Jó nekem itt is. — Urnák bizony jó lenni, sóhajtott Julika és szomorúan lehorgasztott fej­jel fölkelt. Jani megfogta a kezét és visszahúzta. — Maradj. Már sötét volt. Nem is vették észre, hogy lopózott föléjük az este. — Julika, megcsókolhatlak? — Én szeretlek téged, Jani... Aztán hazamentek. * Izmos, fehér kezével gyömöszölte a kenyértésztát A puha kovász rátapadt az ujjara. Kint egy messzi templomban hetet harangoztak. A puha illatos tész­tát a szakajtóba tette és beszólt a szo­bába. — Naccsága, megyek a pékhez. Másik kötényt vett maga elé, menet­ben lábára húzta a papucsot és elin­dult. * Szépen, vigyázva rakta a lapátra a kenyereket, aztán betolta a kemencébe. Nagy, füllesztö meleg áradt ki a kemen­ce szájából, mint perzselő lehellet. Ki­kiáltott a másik szobába. — Van még kenyér? — Még egy. — Gyorsan hozza be. A leány bejött. Ráfordította a kenye­ret a lapátra. — Jani?... A fiú ijedt örömmel megfordult. » Julika.,« ték a bűnjeleket, de egy se vállalta, hogy az övé. A vádlottak kihallgatása ezzel véget ért és a bíróság megkezdte a tanuk kihallgatását. Dimovics Erzsi azt mondta, hogy ő látta, amikor Jan­kovics Nikola és fivére, Fránjó vasvil­­iával és botokkal útját állta a kocsmá­ból jövő cigányoknak. Azt is látta, ami­kor Jankovics Nikola a répaszedő vil­lával leütötte a bírót. Kolompár Etel tanú ugyanígy adta elő az esetet, ő is látta, amikor az elsőrendű vádlott ütöt­te a bírót. Az elnök megkérdezte a tanútól, hogy megtudná-e mondani, kinek a tulajdona a bűnjelként szereplő vasvilla. Kolompár Etel megnézte a villát és rámondta, hogy az Jankovics Nikola tulajdona. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. Az államügyész Dimovics Mátyás má­sodrendű vádlott ellen a vádat elejtette, a többi vádlott ellen azonban fentartotta a vádat. A bíróság ezután meghozta Íté­letét, amely szerint Jankovics Nikolát mondotta ki bűnösnek súlyos testisértés bűntettében és ezért elítélte hat havi börtönre. Ebbe beszámítottak egy hóna­pot a vizsgálati fogságból. A többi há­rom vádlottat a bíróság felmentette. Egyben kimondotta a bíróság, hogy az elitéltet is, tekintettel arra, hogy csa­ládos és hogy az ítélet enyhe, szabad­lábra helyezi. Kát és fél évre ítélték a volt bajmoki végrehajtót A gyermekrontás vádja alál felmen­tették Radivojevics Alekszandart A szuboticai törvényszéken hétfőn folytatta Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa a hivatali sikkasz­tással. csalással és gyermekrontással vádolt Radivojevics Alekszandar bünpö­­rének tárgyalását. Pavlovics István elnök, megnyitva a folytatólagos főtárgyaidat, felolvasta a szuboticai városi közkórház igazgatósá­ga által a törvényszékhez beterjesztett hivatalos átiratot, amely szerint V. K. hatéves leányka a kórház bujakóros osztályán 1926 junius 4-től Julius' "16-ig volt orvosi kezelés alatt. Ezután ismer­tetett az elnök egy bakteorológiai orvosi látleletet, amely szerint a vádlott nem beteg. Miután a felek részéről semmi­féle előterjesztés nem történt, az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyU- vánitotta, mire elhangzottak a perbe&zé­­dek. Makszimovics Szvetisziláv állam­ügyész, az államügyészség vezetője ter­jesztette elő a vádbeszédet. A vádirat­ban foglalt valamennyi vádpontra néz­ve teljes egészében fenntartotta a vá­dat és azt még két újabb vádponttal egé­szítette ki. A főtárgyaláson kihallgatott tanuk vallomásából kiderült ugyanis, hogy a vádiratban felsorolt bűncselek­ményeken kivül még egy csalást köve­tett el a vádlott. Petrovics Márké dr. védő kifejtette, hogy a gyermekrontás vádja nem állhat meg, mert erre semmiféle bizonyiték' nincs. A többi vádra nézive kérte a bí­róságot, hogy enyhítő körülményként vegyék figyelembe a vádlott beismeré­sét és büntetlen előéletét. A bíróság ezután meghozta az Ítéletet, mely szerint bűnösnek mondta ki a vád­lottat tiz rendbeli közhivatali sikkasztás és két rendbeli csalás bűntettében és ez­ért két évi és hat havi börtönre Ítélte. A gyermekrontás vádja alól a biróság felmentő Ítéletet hozott, mert ezt a vá-, dat nem látta bizonyítottnak. Csak a hét­éves kisleány vallomása terheli a vád­lottat és miután a kisleánynak a vizs­gálóbíró előtt tett vallomása és a főtáj— gyalás során elhangzott vallomása között lényeges pontokban eltérés mutatkozik, a kisleány vallomása nem volt figyelembe vehető. Az állam­ügyész felebbezést jelentett be az Íté­let ellen. A biróság egyben kimondotta, líogy a vádlott, tekintettel a kiszabott bünte­tés nagyságára és arra, hogy nincs ren­des foglalkozása, az Ítélet jogerőre emelkedéséig vizsgálati fogságban marad.

Next

/
Thumbnails
Contents