Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-12 / 100. szám
4. oldal BÄCSMEÖYEI NAFLŐ 1927. április 12 költözködik, vagy kisebb lakást kap. Nem veszíthet rajta semmit, mert amennyit fizetni fog törlesztés cimén, az nem haladja meg az átlagos lakbéröszszeget. — Elsősorban a helybeli és a hazai pénzintézetek, valamint a városi tanács támogatására apellálunk és ha ez nem sikerül, akkor külföldre megyünk pénzért. Romániában már megoldották ezt a kérdést — részint hazai, részint német tökével. Lehet, hogy nálunk is így lesz. — A szövetségbe való belépéskor a tagok ötven dinárt fizetnek be beiratási d\j cimén. Tagdíj nincs. A zagrebi bankrabló a bíróság elölt A zagrebi törvényszék kedden hirdeti ki az ítéletet Zagrebból jelentik: A zagrebi törvényszék hétfőn tárgyalta Canjkó Daniszláv varazsdini óráslegénynek, a harmincötödik gyalogezred közkatonájának bünpörét. Canjkó, mint annakidején megírtuk, január 21-én, fényes nappal revolverrel a kezében behatolt a Medjunarodna Banka helyiségébe és a revolvert a pénztáros mellének szegezve, százezer dinárt kért. A pénztáros azzal az ürügygyei, hogy szót a bank igazgatójának, titokban értesítette a rendőrséget, mely nyomban kivonult a helyszínre. Canjkó azonban észrevette a veszélyt, kiugrott az uccára és menekülni akart. Menekülés közben többször rálött az öt üldöző rendőrre és a golyók két uccai járókelőt megsebesítettek. A tárgyaláson Canjkó mindent beismert, de azzal védekezett, hogy beszámíthatatlan állapotban követte el tettét. Az elnök: Milyen állapotban? Canjkó: Különös érzéseim voltak, egészen elvesztettem az eszemet. Az elnök: Mégis, mit érzett? Canjkó: Azt nem lehet egyszerűen elmondani. Az elnök: Próbálja meg. Canjkó: Most nem vesztegetem rá az időmet. A cinikus rabló fölött kedden délelőtt mond Ítéletet a törvényszék. Ni) ár (Pálya nil) A moziban egymás mellett ültek. Közel a vászonhoz, mindjárt a harmadik sorban. Jani elkésett és csak úgy, mint a vak botorkált a sötétben, aztán meg beleült a leány ölébe. Az nagyot lóditot rajta és belevágta egy székbe, mintha csak egy darab rongy lett volna. Jani nyögött egy nagyot, aztán megemelte a kalapját és nagy alázatosan azt mondta, hogy pardon. A leány mérgesen rászólt. — Maradjon csöndben. Jani odafordult feléje és halkan megjegyezte. — De izgágának tetszik lenni. Erre már nem válaszolt. Mélyen belesüppedt a székébe, térde hozzáért a fiú térdéhez. Jani könnyű bizsergést érzett végigszaladni a testén, mintha jó, meleg viz hullámzott volna a szive körül. Közelebb húzódott a leányhoz és karja hozzáért a puha batisztbluzhoz. A leány ránézett. A sötétben nem látszott más csak két égő szeme, amely rátapadt a fiú arcára. Az ' meg, mintha semmit se venne észre, csak nézte mereven a képet. — Vigye innen a kezét, mert Istenemre olyat vágok rá, hogy menten letörik. Jani nem mozdult. A leány hangosabban. — Nem hallja!? Jani sóhajtott. — De szépen szerelmeskednek. A leány felhúzta a vállát. Ha kedve telik benne. Később, mikor világos lett Jani nem mert a leányra nézni. Úgy tett mint aki észre se veszi. — Jani . . . Hirtelen megfordult. Először nem ismerte meg a leányt, összeráncolta hom-Ehséqsztrájkot kezdtek Mitrovicán a politikai foglyok Jobb bánásmódot követelnek Beogradból jelentik: Az emberi jogok védelmére és a reakció ellen alakult liga titkársága hétfőn értesítést kapott a mitrovicai fegyházból, hogy április harmadikán hat politikai fogoly, névszerint a tizenkét évre elitéit Pijade Mose, Csipakovics Koszta, Szaszics Jóca, Petrovics Nikola, Csolakovics Radivoj és Csáky Lajos éhségsztrájkot kezdtek. A liga titkárságához érkezett közlés szerint a politikai foglyok nemrégiben memorandumot adtak át a fegyház igazgatóságának. A memorandumban, amely az igazságügyminiszterhez volt címezve. bejelentik, hogy éhségsztrájkot tartanak mindaddig, mig a bánásmódot a fegyházban velük szemben nem enyhítik. A foglyok panaszolják, hogy helyzetük igen súlyos, évekig ártják őket bilincsben és magánzárkában és a családjaikkal való érintkezést is korlátozzák. A memorandumban azt kérik, hogy . különítsék el őket a közönséges bűnösöktől és adják meg nekik azokat a kedvezményeket, a melyeket a politikai foglyok mindenütt megkapnak. Az emberi jogok ligája akciót indított az igazságügyminisztériumnál, hogy a foglyok kívánságát minél előbb teljesítsék. » A szentai cigányháboru Tárgyalás a szuboticai törvényszéken Érdekes perben Ítélkezett hétfőn a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsa. A vádlottak padján négy cigány ült: Jankovics Nikola, Dimovics Mátyás, Dimovics Andrija és Dimovics Ádám. Mind a négy vádlott súlyos testisértéssel és magánlaksértéssel volt vádolva. Bűnjelként szerepelt egy répaszedő, kétágú, rövid nyetü vasvilla, egy két méter hosszúságú és egy valamivel’ rövidebb íadorong és egy bicska. A vád szerint a cigányok múlt év március 18-án a cigánysátorok között véres verekedést rendeztek és egymást kölcsönösen agyba-főbe 'verték. Ezenkívül két vádlott Gyatkov Ferenc kunyhójának, amely közel van 3 cigányok sátraihoz, minden ablakát betörte és az ajtót is bezúzta. Először Jankovics Nikolát hallgatta ki a bíróság. Elmondta, hogy harminckét éves, nős... Az elnök: Meg van esküdve a feleségével? A vádlott: Cigány nem esküszik. Ha szeretik egymást, akkor úgy se hagyják el egymást. Jankovics ezután kijelentette, hogy nem bűnös. A többiek jöttek el éjjel az lokát, min’ha kereset volna emlékezetében egy olyan arcot, mint a leányé. — Juliska... Né... A Maris néni leánya. Hogy megnőttél Juliska. A leány, piros lett, nevető száját durcásan összecsucsoritotta: — Ilyen nehezen ismersz meg, Jani? —- Nem jó látok, Julika. Tudod... sok a dolog és az embernek ... tudod ... az ilyen hivatalnokembernek lassan gyengék lesznek a szemei. Látod, szemüvegem is van. Julika álmélkodott. — Hivatalnokember? — Hán. Bankhivatalnok. A leány csak csodálkozva lóbálta a fejét. — Cccccc. — Hát te, Julika? Julika elpirult. — Én? Háztartásbeli vagyok az Auslenderéknél; és bocsánatkérően, szinte félve nézett a fiúra. A fiú fontoskodva hümmögött. A sötétben összebújtak. A leány megfogta a kezét, odahajolt hozzá és feje, kócos szőke haja lágyan simogatta a fiú arcát. Mozi után még egész világos volt. A hegyek mögött óriásivá nőtt a nap és lassan gurult lefelé az égen, mint egy nagy piros hordó. — Hová mész most, Julika? — Mindegy... Nekem egész mindegy. — Átmegyünk Budára, Julika. Jó lesz. Hajón megyünk. Leültek egy padra. A fiú kérdezgette a lányt. — Mit csinál az ángyi? — Meg van valahogy. Tudod, mióta az öreg Józsibácsi meghalt, könnyebben lélegzenek. Mert hát jó ember volt, az Isten nyugosztalja, de igen szeretett inni. ő sátrához, hatan támadták meg őt és Prányó fivérét, botokkal és más eszközökkel, úgyhogy ő és fivére a Gyatkov kunyhójába menekült. Akkor törték be az ablakokat is. Hogy miért támadták meg, azt nem tudja, ö nem ütött meg senkit, hanem őt verték véresre. A második vádlott: Dimovics Mátyás. Ö a cigánybiró Szentán a cigánysátortáborban. Nem bántott senkit, öt ütötték le sötét este, az egész esetről anynyit tud, hogy a kérdéses napon a kocsmában volt több cigány társaságában. Magyarázta nekik, hogy mindig viselkedjenek rendesen, ’ ne lopjanak, mert ö mint bíró, azt nem tűri. Amikor hazafelé indultak, Jankovics Nikola és fivére Fránjó megtámadták őket és öt egy vasvillával leütötték. Véresen vitték a városházára és -több hétig beteg volt. A harmadik és negyedik vádlott hasonlóan úgy adták elő, hogy ők voltak a megtámadottak és amikor látták, hogy a. bírót ütik, elszaladtak. Az elnök ekkor behozatta a bűnjeleket: a vasvillát, a botokat és megkérdezte a vádlottaktól, hogy kié a vasvilla. A vádlottak mind figyelmesen néz— Hát ha hazamész, Julika, tiszteltetem az ángyit. — De én nem megyek haza. — Egyszer csak haza mész. — Egyszer? Hát egyszer talán csak te is elkerülsz haza? — Nehezen megyek én el Innen. Jó nekem itt is. — Urnák bizony jó lenni, sóhajtott Julika és szomorúan lehorgasztott fejjel fölkelt. Jani megfogta a kezét és visszahúzta. — Maradj. Már sötét volt. Nem is vették észre, hogy lopózott föléjük az este. — Julika, megcsókolhatlak? — Én szeretlek téged, Jani... Aztán hazamentek. * Izmos, fehér kezével gyömöszölte a kenyértésztát A puha kovász rátapadt az ujjara. Kint egy messzi templomban hetet harangoztak. A puha illatos tésztát a szakajtóba tette és beszólt a szobába. — Naccsága, megyek a pékhez. Másik kötényt vett maga elé, menetben lábára húzta a papucsot és elindult. * Szépen, vigyázva rakta a lapátra a kenyereket, aztán betolta a kemencébe. Nagy, füllesztö meleg áradt ki a kemence szájából, mint perzselő lehellet. Kikiáltott a másik szobába. — Van még kenyér? — Még egy. — Gyorsan hozza be. A leány bejött. Ráfordította a kenyeret a lapátra. — Jani?... A fiú ijedt örömmel megfordult. » Julika.,« ték a bűnjeleket, de egy se vállalta, hogy az övé. A vádlottak kihallgatása ezzel véget ért és a bíróság megkezdte a tanuk kihallgatását. Dimovics Erzsi azt mondta, hogy ő látta, amikor Jankovics Nikola és fivére, Fránjó vasviliával és botokkal útját állta a kocsmából jövő cigányoknak. Azt is látta, amikor Jankovics Nikola a répaszedő villával leütötte a bírót. Kolompár Etel tanú ugyanígy adta elő az esetet, ő is látta, amikor az elsőrendű vádlott ütötte a bírót. Az elnök megkérdezte a tanútól, hogy megtudná-e mondani, kinek a tulajdona a bűnjelként szereplő vasvilla. Kolompár Etel megnézte a villát és rámondta, hogy az Jankovics Nikola tulajdona. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért. Az államügyész Dimovics Mátyás másodrendű vádlott ellen a vádat elejtette, a többi vádlott ellen azonban fentartotta a vádat. A bíróság ezután meghozta Ítéletét, amely szerint Jankovics Nikolát mondotta ki bűnösnek súlyos testisértés bűntettében és ezért elítélte hat havi börtönre. Ebbe beszámítottak egy hónapot a vizsgálati fogságból. A többi három vádlottat a bíróság felmentette. Egyben kimondotta a bíróság, hogy az elitéltet is, tekintettel arra, hogy családos és hogy az ítélet enyhe, szabadlábra helyezi. Kát és fél évre ítélték a volt bajmoki végrehajtót A gyermekrontás vádja alál felmentették Radivojevics Alekszandart A szuboticai törvényszéken hétfőn folytatta Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa a hivatali sikkasztással. csalással és gyermekrontással vádolt Radivojevics Alekszandar bünpörének tárgyalását. Pavlovics István elnök, megnyitva a folytatólagos főtárgyaidat, felolvasta a szuboticai városi közkórház igazgatósága által a törvényszékhez beterjesztett hivatalos átiratot, amely szerint V. K. hatéves leányka a kórház bujakóros osztályán 1926 junius 4-től Julius' "16-ig volt orvosi kezelés alatt. Ezután ismertetett az elnök egy bakteorológiai orvosi látleletet, amely szerint a vádlott nem beteg. Miután a felek részéről semmiféle előterjesztés nem történt, az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyU- vánitotta, mire elhangzottak a perbe&zédek. Makszimovics Szvetisziláv államügyész, az államügyészség vezetője terjesztette elő a vádbeszédet. A vádiratban foglalt valamennyi vádpontra nézve teljes egészében fenntartotta a vádat és azt még két újabb vádponttal egészítette ki. A főtárgyaláson kihallgatott tanuk vallomásából kiderült ugyanis, hogy a vádiratban felsorolt bűncselekményeken kivül még egy csalást követett el a vádlott. Petrovics Márké dr. védő kifejtette, hogy a gyermekrontás vádja nem állhat meg, mert erre semmiféle bizonyiték' nincs. A többi vádra nézive kérte a bíróságot, hogy enyhítő körülményként vegyék figyelembe a vádlott beismerését és büntetlen előéletét. A bíróság ezután meghozta az Ítéletet, mely szerint bűnösnek mondta ki a vádlottat tiz rendbeli közhivatali sikkasztás és két rendbeli csalás bűntettében és ezért két évi és hat havi börtönre Ítélte. A gyermekrontás vádja alól a biróság felmentő Ítéletet hozott, mert ezt a vá-, dat nem látta bizonyítottnak. Csak a hétéves kisleány vallomása terheli a vádlottat és miután a kisleánynak a vizsgálóbíró előtt tett vallomása és a főtáj— gyalás során elhangzott vallomása között lényeges pontokban eltérés mutatkozik, a kisleány vallomása nem volt figyelembe vehető. Az államügyész felebbezést jelentett be az Ítélet ellen. A biróság egyben kimondotta, líogy a vádlott, tekintettel a kiszabott büntetés nagyságára és arra, hogy nincs rendes foglalkozása, az Ítélet jogerőre emelkedéséig vizsgálati fogságban marad.
