Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-12 / 100. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ XXVíll. évfolyam. Szubotica, 1927. KEDD, április 1?. 100. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 , _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-pálota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 16a din. Kiadóhivatal: Subotlca, Zmaj Jovin trg5. (Minerva-palota) 12 OLDAL » ÄRA 1'/, DINAR PoStarina piacén» u gotovoro! AnyanyeSv és hazafisál Csak a német párt szombaton előterjesztett deklarációjából derül ki, hogy a bácskai tartománygyülgs egy Pribicseyics-párti tagja milyen lekicsinylő gúnnyal aposztrofálta a nemzetiségi képviselőket a nyelvkérdéssel kapcsolatban. A deklaráció, miközben energikusan visszautasítja a sértő hangot és tiltakozik az ellen, hogy a kisebbségeknek szemére vessék, amiért nem sikerült az államnyelvet saját érdekükben kifejtett iparkodásuk mértékéig elsajátitaniok, magának az egész nyelvproblémának objektiv megítélésére is megszivlelésre méltó szempontokat tűz ki. A kisebbségeknek anyanyelvükhöz való ragaszkodását a nacionalista elfogultság úgy állítja be, mintha az az államnyelv presztízse ellen irányulna, holott az anyanyelv annyira hozzátartozik az ember természeti adottságaihoz, mint akár az arc fizipgnómiai jellege, a koponya alkata vagy a haj színe. Az anyanyelv nem ruha, amit át lehet szabni, amiről le lehet fejteni a régi viszonyokhoz alkalmazott zsinórozást vagy amit el is dobhatunk, ha a szükség úgy kívánja. Az anyanyelv belegyökerezett lényegünkbe. Tanulhatunk és tudhatunk akárhány nyelvet, csak az anyanyelvűnkhöz folyamodunk, ha gondolataink és érzéseink igazi és teljes kifejezésére törekszünk, Ezt az igazságot elvben mindenki elismeri, de a gyakorlatban különböző formulákat gyártanak az államnyelvtől eltérő anyanyelv jogának korlátozására. Ilyen formula, hogy aki az állami közéletben funkciót vállal, annak až állam nyelvét föltétlenül tökéletesen kell bírnia. Legfeljebb két emberöltő múlva állhat elő az a helyzet, hogy a kisebbségek kifogástalanul beszélik az államnyelvet — mondja a német párt deklarációja. Mi történjék azonban addig, ha az anyanyelv jogát kétséghevonják? Szabad-e széles néprétegeket kirekeszteni az önkormányzatból azon a címen, hogy az államnyelv terén hiányos tudással rendelkeznek? Azt mondhatják erre, hogy a kisebbségek képviselete megvalósítható azok nélkül is, akik nem ismerik kielégítő módon az államnyelvet, hiszen vannak úgy a magyarok, mint a németek közt olyanok, akik már gyermekkoruk óta jól beszélnek szerbül. Ez azt jelenti, hogy a kisebb ségek a vezetők megválasztásánál hagyják figyelmen kívül a tehetséget. a jellemet és rátermettséget s csakis a nyelvismeretet tartsák szem előtt. De érdekében áll-e az országnak, hogy a kisebbségek legkiválőbbjai el legyenek ütve a közszerepléstől és helyüket a nyelvtudásban rejlő jogcímnél fogva politikailag iskolázatlan, eszmék termelésére képtelen emberek foglalják el? Abban az esetben lehetne a kérdést a nemzeti szuverénitással összefüggésbe hozni, ha a kisebbségek képviselői az anyanyelvet osztentációs eszközül használnák fel és mereven elzárkóznának az államnyelv elsajátításának lehetőségei elől. De nincs a nemzetiségeknek olyan előharcosuk, aki mindent el ne követett volna, hogy az államnyelvet megtanulja. Az élet delén, az anyanyelv kultúrájába belenőve, uj nyelvet tanulni: nehéz feladat, még ha nem működik is közre a vállalkozásban közvetlen praktikus cél. Menynyivel súlyosabb munka azzal az elhatározással behatolni egy nyelv rendszerébe, hogy ezen a nyelven fogunk szónokolni a nyilvánosság előtt! Nagyképzettségü férfiak számára tragikus vívódás ez és ha az eredmény nincs arányban az erőfeszítéssel, az uj nyelven tartott beszéd stilisztikai hibái nem gúnyt, hanem tiszteletet és nagyrabecsülést érdemelnek. Minél magasabbrendü valakinek a műveltsége, annál kínosabb rá nézve, hogy egy nem perfektül tudott nyelven kell magát kifejeznie, mert minden mondatánál érzi, hogy gondolatai nem a megfelelő formát öltötték. Ez a legfőbb pszichológiai oka annak, hogy a kisebbségek képviselői az anyanyelv jogát a fórumon is gyakorolni akarják. Ezt a lélektani állapotot itt a Vajdaságban annál inkább méltányolhatja a faji többség, mert a régi Magyarországon mint kisebbség maga is keresztülment rajta és kétszáz év múltán is erősen érezte annak szükségességét, hogy a közéletben a saját anyanyelvét vehesse igénybe. Nagyjából ezeket a gondolatokat tömöritette össze a német párt deklarációja, amely végül appellál a faji többség megértő liberalizmusára. Erős a hitünk, hogy az a mély benyomás, amit a deklaráció a többségre gyakorolt, el fogja oszlatni a múltkori kínos incidens hatását s hozzá fog járulni a nyelvkérdés megnyugtató rendezéséhez és ezzel az önkormányzati életben annyira fontos harmonikus együttműködés megszilárdításához. A szovjet megkezdte a hadműveleteket Kínában Moszkvában 1«fény bének találják a szó vj étkor mány jegyzékét Rykov nagy beszéde a nagyorosz szovjetkongresszuson a kínai eseményekről — Hatvanezer főnyi orosz hadsereg tört be Kínába Az északt csapatok váratlanul sikeres ellenoffenzivát indítottak A kantont seregek vereséget szenvedtek — Hankauban attól tartanak, hogy a? idegen hadihajók bombázni fogják a várost Angliáb an elkerülhetetlennek tartják a fegyveres hevatkozást a szovjetcsapatok ellen Moszkvából jelentik: A pekingi koimányhoz intézett szovjetjegyzék megszövegezésével késő éjszaka készült el a szovjettanács, majd telefonon felhívták Csen moszkvai kinai ügyvivőt és hajnali három órakor egy futár vitte a jegyzéket a kinai követségre, ahol a diplomáciai okmányt a követség portása vette át. Moszkvában azt várják, hogy a kinai ügyvivő ki fogja kérni útlevelét a szovjetkormánytói. Általános a felfogás Moszkvában, hogy a jegyzék tulenyhe és azt Pekingben a gyengeség jelének fogják tekinteni: A közvélemény a diplomáciai viszony teljes megszakítását követeli és rosszalják, hogy a szovjetkonzufok és a kereskedelmi képviselők Pekingben maradnak. A moszkvai német és francia nagykövet vasárnap meglátogatta Litvinovot, hogy a szovjetkormány terveiről és szándékairól tájékoztatást kérjen. A pekingi kormányhoz intézett jegyzékkel foglalkozott a nagyorosz szovjetkongresszus is, amely vasárnap délután nyílt meg a moszkvai színházban. A színpadon a végrehajtóbizottság négyszáz tagja helyezkedett el, a földszinten és a hatalmas színház hat emeletén mintegy háromezer delegátus iilt, a zenekarban pedig a diplomáciai testület számára biztosítottak helyet, akik között megjelent Herbette francia nagykövet és Peters angol ügyvivő. Néhány perccel hat óra után zugó taps közben lépett a színpadra Kalinin, a végrehajtó bizottság elnöke, Rykov, a népbiztosok tanácsának | elnöke, majd mély, zugó taps üdvözölte Stalint, a kommunista párt főtitkáráét. Kalinin megnyitó beszéde után Rykov lépett elő és a kinai eseményekről beszélt. Kijelentette, hogy a szovjetkormány jegyzéke egyértelmű a diplomáciai viszony megszakításával, mert Pekingből visszarendelte a diplomáciai képviselőt és csak a konzul fog ottmaradni, a közönség köréből ekkor többen közbekiáltottak: . 'Miért nem védelmezték meg. fegyveres erővel a pekingi szovjetkövetséget? Rykov válaszában kijelentette, hogy az egyetlen állam, amelynek nincs hadihajó a, de még csak egyetlen katonája sem kinai területen. Szovjetoroszország. Felolvasta ezután Rykov a pekingi kinai kémosztály egy hivatalos jelentését, a melyben Csang-Cso-Lin parancsot ad arra, hogy a szovjetkövetségen kutatást tartsanak és a fegyvereket és okmányokat elkobozzák. Nyilvánvaló — mondotta Rykov — hogy Csang-Cso-Lin összeütközést akar provokálni a szovjet és a kinai hatóságok, illetve szovjetorosz állampolgárok és a kinai lakosság között, hogy a kinai forradalmat ellentétbe hozza a szovjetorosz mozgalommal. Rykov végül emlékeztetett Hindenburg ismeretes mondására, hogy aiz marad a győztes, akinek az idegei erősebbek és ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: — Szovjetoroszország gyenge idegeire senki se számítson! Teljes együttműködés Moszkva és Kanton közt Párisból jelentik: A Petit Párisién Kínába küldött tudósitója néhány olyan okmány tartalmát közli lapjában, amit a pekingi szovjetkövetségen foglaltak le. Az egyik ilyen okmányban a Kuomintang vezetősége közli, hogy falragaszokon kell tudatni a néppel, hogy a kantont köztársaság szerves kiegészítő része a szovjetuniónak, de Kanton és Moszkva között egyelőre ideiglenesen mesterséges különbséget kell tenni, még pedig opportunitási okokból. Egy másik okmányban Moszkva válaszol a Kuomintangnak és tiltakozik az ellen, hogy mesterségesen és önkényesen úgy tüntessék fel a dolgot, mintha Kanton és Moszkva között bármilyen különbség lett volna, mert Kanton moszkvai vezetés alatt áll, hiszen a kantoni kormány semmiféle külföldi megállapodást nem létesíthet és Karahán, a szovjetunió teljhatalmú megbízottja intézi Kanton külügyeit. A francia hírlapíró még azt jelenti lapjának, hogy az elkobzott okmányok között olyan is van, amelyben Moszkva utasítást ad, hogy meg kell teremteni az egységet Peking és Kanton között. Az északi csapatok sikeres offenzivát indítottak Londonból jelentik: A hatalmak jegyzékét, amely a nankingi események miatt megtorlást követel, hétfőn nyújtották át Hankauban a kantoni kormány képviselőjének és Csang-Kai-Sek tábornoknak, a kantoni hadsereg fővezérének. Hankauban nagy a rémület, mert az a hir terjedt el, hogy abban az esetben, ha a kantoni kormány nem ad kielégítő választ, a hatalmak hadihajói bombázni fogják a várost. Borodin egész törzskarával elhagyta Hankaut és a kantoni kormány is a városból a főhadiszállásra tette át székhelyét. Sanghajból érkező jelentések szerint a déli hadsereg kebelében támadt ellentétek és a csapatok közötti széthúzás jó alkalmat adott az ellentámadásra, amit az északi hadsereg ki is használt és Csan- Csau körül az északi hadsereg váratlanul sikeres offenzivát indított. Az északi csapatok Csenkiang várostól délre átkeltek a Jangcekiang folyón. Csang-Kai-Sek tábornok, a kantoni hadsereg főparancsnoka az offenziva hírére azonnal a frontra sietett. Sanghaiban nagy a pánik, mert a megvert kantoni Csapatok katonái
