Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-10 / 98. szám
nyomta, rögtön elájultam és maid meghaltam. Mert az énmostohám volt az, a ki a fésűt kínálta és az gyűlöl engem és már sokszor meg akart öletni. Azért nem szabad semmit elfogadnom, ha nincs itthon valaki a% törpék közül. KIRÁLYNŐ: De, szép kisasszony én nem vagyok a maga mostohája, azt sem tudom ki a maga mostohája. HÓFEHÉRKE: Az én mostohám a királynő. Es azért nem szeret engem, azt mondták nekem, mert szebb vagyok mint ő és mert a vőlegényem nem őt szereti, hanem engem. KIRÁLYNŐ: Ez igaz. HÓFEHÉRKE: Maga is tudja? KIRÁLYNŐ: No nem, csak úgy gondolom. Hát kóstolja meg szép kisasszony ezt az almát. Nézze, hogy nem mérges. én is beleharapok. (Beleharap). HÓFEHÉRKE: Maga jó asszonynak látszik, adja ide. (Beleharap az almába azután lelsikoll, szivéhez kap és elterül.) KIRÁLYNŐ: Úgy, most végre megszabadultam tőled. Most már szerethed a vőlegényed, te kígyó. Végre elértem a cé'om. (Előveszi a tükröt.) Most hát tükör, mond meg gyorsan. ki legszebb az országomban. TÜKÖR: Te vagy a legszebb, királynő! KIRÁLYNŐ (meglöki Hófehérkét): Haltaim, mégis csak én! (Elmegy.) (Kis váltatva jönnek a törpék. Mikor meglátják Hófehérkét mozdulatlanul feküdni, szörnyen megijednek. Körülállják, mozgatják, nézegetik és azután leülnek csendesen Imréje és sind kezdenek.) ELSŐ TÖRPE: Megint itt volt a mostohája. MÁSODIK TÖRPE: fis most azt sem tudjuk, hogyan tört reá. — HARMADIK TÖRPE: De, itt van egy darab alma. NEGYEDIK TÖRPE <megszagolja az almát): Mérges volt az alma. ÖTÖDIK TÖRPE: Mi vagyunk az oka. Valakinek állandóan itthon kellett volna maradnia, hogy vigyázzon rá. HATODIK TÖRPE: Most ki lesz a ml kis gazdasszonyunk? Már úgy megszoktuk. 141 — Papa, — súgta Muncurkö a nemzetes urnák, — ha már nem is nyertünk, de legalább hoztam magammal emlékbe két karikát. Ezeket majd dísznek az orrunkra aggatjuk, mint azt odahaza Bundási Álmos bácsi hordja. — Te golylió, — súgta vissza a nemzetes ur, — azt nem1 fogjuk tenni, mert akkor majd azt hiszik az erdőn, hogy a városban táncoló medvék voltunk. Bundási Álmos bácsi is az volt valamikor és a karikát azért fűzték az orrába, mert úgy vezették láncon. Erre visszamentek a két karikával és egyet Morgó uram dobott, egyet pedig Muncurkó. És csudák csudája, mindketten nyertek. De nagy volt a bosszúság. Morgó uram nyerte a bicskát, pedig neki volt, Muncurkó meg a bort, holott neki nem kellett.. Morgó uram dühösen az árokba akarta dobni a bicskát, Muncurkó pedig éppen a flaszterhez készült vágni a. boros üveget, mikor a karikás ember megszólalt: — Ejnye, ejnye, mit elégedetlenkednek? Ha a másiknak az kell, amit az egyik nyert, akkor cseréljék ki a nyereményeket egymás között. — Mordizomadta. — fnorgntt a nemzetes ur, — hogy ez nekünk magunktól nem jutott eszünkbe. Kicserélték a nyereményeket és mindketten meg voltak elégedve. • Egy másik helyen, mely ugyancsak kötéllel volt elkerítve egy ember három szamárral állott és ha valaki lefizetett két dinárt, ö' percig lovagolhatott. Gondolhatjátok gyerekek, hogy Muncurkó nem hagyott addig békét az apjának, amig nem adott neki két dinárt. Felszállóit az egyik szamárra és olyan nagyszerűen lovagolt, hogy gyönyörűség volt nézni. Már majdnem eltelt az öl perc minden baj nélkül, amikor arra jött egy suszterinas és bottal rácsapott a szamárra. A szamár ettől megvadult, kiugrott a körből és az ordító Muncurkóval eliramodott. Nem messze,onnan egy fazekas árulta a maga tányérjait. tálait és korsóit, meg egyéb készítményéit, Ott állottak azok sorban a földön. A vágtató szamár belegázolt ezekbe és mikorra az emberek a szamarat meg tudták fékezni, akkorára a fazekas minden áruja pocsékká volt törve. Morgó uram örült, hogy Muncurkónak nem történt baja ás tovább akart vele menni. Azonban a fazekas kiabált, hogy tessék előbb megfizetni a kárát. — Mordizomadta, — kiabált vissza a nemzetes ur — nem 132 juk figyeli őket. S mi történt? Az, ami minflen délután. A testvérek az asztalhoz ültek, hozzáfogtak a munkához. Alig is dolgoztak valamit, elfáradt a gyenge Uus, amire Margit elvette a kötést s szaporán forgatta beteg testvérkéje tűit . . . Édes anyjuk csak nézte, nézte s hirtelenében érezte, hogy szeme megtelt könnyel... félretolta a függönyt, de Margit nem vette észre. Egy ideig ott állt az édes anya némán. majd odalépett Margithoz, karjába zárta, szivéhez szó* ritotta s meg-megcsukló hangon szólott: — Te aranyosszivii kis lányom . .. Amikor felébredt Iluska, egyszeribe tisztában volt mindennel, fölugrott, megölelte nővérkéjét s melegen csókolgatta S míg Margitot babusgatta, boldogan szólt: — Te vagy a jó tündér... 111. FELVONÁS. (Szín ugyanott.) <Hófehérke ül a húz előtt égy kis pádon, egyszerre jön a királynő jobbról egy la mögül, almát áruló uszonynak öltözve. Elővesz egy tükröt.) KIRÁLYNŐ: Kis tükröcskéin mond meg nékem, Hófehérkét hol lelhetem . A TÜKÖR: Kettőt lépsz és ott vagy nála, ez itt a törpéknek háza. KIRÁLYNŐ: (Elteszi a tükröt és Hófehérkéhez mégy): Tessék szép almát venni. Finom alma, jó alma, olcsó alma. HÓFFHÜRKF: Köszönöm szépen, néni, de nekem nem szabad semmit sem elfogadnom , mert megtiltották nekem. Múltkor is, hogy virágot szedtem az erdőben, egy öreg aszszony jött és egy fésűt kínált, amelyet mikor a »fejembe fizetek semmit, mert nem az én szamaram taposta össze > — De a maga szamara ült azon a másik szamáron, — ordította vissza a fazekas. — Maga a szamár, tudja, mordizomadta, —• káromkodott a nemzetes ur, — maga a szamár és a maga fia a szamár. A kárát pedig fizesse a szamaras ember. Ebbe beleszólt már a szamaras ember is: — Nem fizetek, nem mondtam, hogy az a szamár az én 'szamarammal idevágtasson. A lárma egyre nagyobb és hangosabb lett. Végül a fazekas mester fogott egy dorongot és Morgó uramra ütött. Ugyanakkor a szamaras ember is ütött. Ezt aztán már nem hagyta magán száradni a nemzetes ur és mindkettőnek visszavágott. A verekedésbe beleavatkozott Muncurkó is. Általános püfölés következett. Szerencse, hogy mindjárt ott termett öt rendőr é* az egész társaság a rendőrségre került. Olt mindegyiknek mindjárt le kellett szurkolni húsz dinár büntetést. Morgó nemzetes urnák ezenkívül a fazekas kárát is meg kellett téri leni. 140 133
