Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-10 / 98. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÖ 19^7. április 10 A cégtáblaadó A szuboticai közgazdasági egye­sületek április 20-an ankétot tartanak az adó kivetése ügyében A szuboticai polgármesteri hivatal szombaton délelőtt körlevelet küldött a szuboticai közgazdasági egyesületek­nek, amelyben felszólítja őket, hogy ne­vezzenek meg két tagot, akik résztvesz­­nek a cégtábla-adókivető bizottság mun­kájában. Ilyen körlevelet küldtek a Lloydnak, az Ipartestületnek, a szuboti­cai orvosok egyesületének, w a jogász­egyesületnek, a mérnökök egyesületé­nek, a kiskereskedők és iparosok radi­kális klubjának és fölhívták az egyesüle­tek vezetőségeit, hogy küldjenek ki két delegátust arra a megbeszélésre, ame­lyet üyorgyevics Dragoszláv polgár­­mester elnöklete alatt fognak április 20-án délelőtt tiz órakor megtartani a városháza kistanácstermében. Szuboticán a kereskedők, ügyvédek és orvosok körében nagy elkeseredést keltett a cimtábla-adók kivetése, amit eddig a város pénzügyi osztálya vetett ki tulmagas összegben. A legutolsó vá­rosi közgyűlés napirendjén a cégtábla­adó ellen beadott mintegy hatvan feleb­­bezést tárgyalták le. Ugyanakkor Dam­­janovics Milánnak, a Lloyd titkárának előterjesztésére elhatározták, hogy az adózók a közgazdasági és társadalmi egyesületek köréből négyes bizottságot választanak, amely mint tanácsadó bi­zottság vesz részt a cimtáblaadó kive­tésében. A közgyűlés e határozata foly­tán hivta össze Gyorgyevics Dragoszláv polgármester a felsorolt egyesületek ki­küldöttjeit. Értesülésünk szerint a bizottság elké­szíti azoknak az adózóknak a névsorát, akik cimtáblaadót fizetnek és feltünteti, hogy a bizottság véleménye szerint há­nyadik csoportba oszthatók be az egyes adóalanyok. Remélik, hogy ilyen mó­don megszűnik az elégedetlenség és si­kerülni fog a cimtáblaadót igazságosan, az adózó anyagi Viszonyaihoz mérten kivetni. Három ajánlat a noviszadi vásárcsarnok felépítésére A „Stabil“ budapesti cég ajánlata a legkedvezőbb Noviszadról jelentik: A noviszadi vá­sárcsarnok ügye döntő stádiumba ju­tott. A város kiszélesített tanácsa által kiküldött bizottság pénteken Lakics Já­nos polgármesterhelyettes elnökletével megtartott ülésen behatóan tárgyalta a vásárcsarnok kérdését, amelynek fel­építésére három ajánlat érkezett: a bu­dapesti »Stabil« részvénytársaságtól, a zagrchi Erlich Jenő és József cégtől és Brasován Dragisa beogradi mérnöktől. A bizottság hosszas tanácskozás után azt a határozatot hozta, hogy a kiszé­lesített városi tanácsnak a Stabil aján­latát ajánlja elfogadásra, mert ennek feltételei a legkedvezőbbek és a gondo­san elkészített ajánlat pontos rentabili­tási számítást, törlesztési táblázatot, műszaki leírást és kész szerződésmin­tát tartalmaz. A Stabil a város előzetes anyagi hoz­zájárulása nélkül építi fel az uj vásár­­csarnokot, amely impozáns emeletes épület lesz.- hatalmas csarnokkal, 346 elárusító helyiséggel, 74 uccai külső üzlethelyiséggel, három irodahelyiség­gel, egy vendéglővel. A javadalmi hiva­tal is ott lesz és a javadalmi hivatali főnök lakása és a vásárcsarnoki alkal­mazottak számára lakáshelyiségek lesz­nek. Az egész építkezés tizenöt millió di­nárba kerülne, amely összeget a Stabil előlegezné és a város évi kétmilliókét­százezer dináros részletekben törlesz­­tené.- Az első részlet három nappal a vásárcsarnok elkészülte után volna fi­zetendő. Az évi annuitás eszerint 13.9 százaléknak, fel eine meg. A rentabilitási számítás szerint a vá­sárcsarnok jövedelme 4.590.000 dinárt kétszázezer dinár amortizációs részlet lefizetése után még mindig maradna a városnak évi 2,390.000 dinár tiszta jö­vedelme. Ezzel szemben elesne a város a fő­­uccán levő uccai árusok mintegy félmillió dinárt kitevő összegétől és a vásárcsar­nok fentartása is évi kétszáz-kétszáz­­ötvenezer dinárba kerülne, úgyhogy en­nek levonása után is 1.640.000 dinár tisz­ta jövedelmet hoz a vásárcsarnok, amelynek megvalósítása ezenfelül fon­tos egészségügyi érdek. Az egymillió­­hatszázezer dináros megtakarítás har­mincnyolc százalék pótadómegtakaritás­átía­nak felel meg. A bizottság hétfőn mégegyszer átta nulmányozza a rentabilitási táblázatot és azután készíti el a konkrét javaslatát, amely a csütörtöki közgyűlés elé ke­rül. A Stabil ajánlatának van még egy előnyös pontja: tudniillik, hogy a város­nak jogában van a szerződés megköté­sekor a dinárnak akkor érvényben levő árfolyamát az aranydinárhoz viszo­nyítva megállapítani és amennyiben leg­alább három százalék eltérés volna, jo­gában van a városnak a törlesztéseket aranyban teljesíteni. Én soka nem ugrálhatok mert nincs már lábam“ Négyéves kisgyerek, akinek a vonat levágta lábait Bjclináról jelentik: Tragikus szeren­csétlenség történt a Bjelina mellett fekvő Dvor községben. Tanaszics Péter dvori jómódú gazda négyéves kisfia a vasúti sinek közt ját­szott, amikor arra haladt egy személy­­vonat. A kisfiú annyira elmerült a játékba, hogy nem vette észre a veszélyt és a mozdonyvezető is csak az utolsó pillanatban látta meg a sinek közt ját­szadozó kisgyereket. Bár mindent el­követett, hogy a vonatot megállítsa, a szerencsétlenséget nem sikerült elhárí­tani: a kisfia a vonat kerekei alá került, mely mindkét lábát lemetszette. A kisfiút nyomban kórházba száHitot­­ták, ahol operációt hajtottak rajta végre Mikor az operáció után a kórházban magához tért, azt kérdezte ágya mellett sirdogáló apjától: — Ugy-e édesapám, én soha többé nem ugrálhatok, mert nincs már lábam? A szomorú eset mély részvétet keltett az egész községben. Bajmo kon sikkasztott, Szuboticán gyermekrontást követett el s Beo­­gradban rendó'riiszíviselőnek nevezték ki Érdekes bűnügyben tartott főtárgyalást szombaton a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök bün­tető tanácsa. A bünper vádlottja Radivojevics Alek­­szander volt, aki 1922. és 1923. években Bajmok községben, mint községi végre­hajtó működött, majd 1926. évben Beo­­gradban rendőrségi Írnok volt. Mindkét minőségében a bűncselekmények egész sorozatát követte el. Az előzékeny végrehajtó A vádirat három csoportba osztva so­rolja fel a Radivojevics által elkövetett bűncselekményeket. Az első csoportban vannak a bajmoki esetek. Itt, mint köz­ségi végrehajtó behajtott Herczeg Károly bajmoki gazdálkodótól illeték fejében 1772 dinárt, azzal, hogy ezt az összeget beszolgáltatja a szombori adóhivatalba, nyugtát is adott a teljesített befizetésről, de az összeget elsikkasztotta. Hasonló módon járt el Francz György bajmoki gazdálkodóval, akitől 363 dinárt szedett be. Schill Martin bajmoki gazdálkodón 1178 dinár 60 párát hajtott be és sikkasz­tott el. Krizsán Máriát megfenyegette, hogy ha az 1920 dinárnyi hátralékos ille­téket azonnal be nem fizeti, végrehajtást vezet ellene. Az asszony többektől köl­csönkért pénzt, hogy az összeget lefizet­hesse, amelyet aztán Radivojevics elsik­kasztott. Rajtuk kívül még három baj­moki lakostól sikkasztott több száz di­nárt. Sikkasztóból rendőrtiszt A második csoportba vannak sorolva a »hivatalnok ur« beogradi bűncselekmé­nyei. A vádlott, mint rendőrségi írnok, Beogradban beszedett Jovanovics Milos kereskedőtől 3000 dinárt, Vladiszavlje­­vics Annától 422 dinárt, mely összegeket mind elsikkasztotta. Az államügyészség ezért tiz esetben azzal vádolja, hogy mint közhivatalnok, kezelés végett rábizott pénzt jogtalanul eltulajdonította és ezzel a hivatali sik­kasztás bűncselekményét követte el. A harmadik csoportban az a vád sze­repel, hogy a vádlott Szuboticán V. K. hat éves kisleány — egy koldusasszony lánya — ellen 1926. év július hó l-én er­kölcstelen merényletet követett el és a fejletlen kisgyermeket megfertőzte, úgy hogy azt több hétig a városi kórházban kezelték. Végül azzal vádolják, hogy 1926 ok­tóber 19-én elment Szántó József vizs­gálati fogságban levő moli kereskedő há­tenne ki évente, úgyhogy a kétmillió-zába, ott bemutatkozott Szántó feleségé­nek, mint a szuboticai államügyészség jegyzője, egy levelet adott át Szántóné­nak és azt mondotta, hogy ha Szántóné azonnal ad neki 3000 dinárt, kieszközli, hogy Szántó Józsefet szabadon bocsájt­­ják, további 3000 dinárt pedig akkorra kér, amikor már Szántó szabad lesz. Szántóné átadta a 3000 dinárt és midőn Szántóné másnap bejött Szuboticára, itt megtudta, hogy csalás- áldozata lett. Radivojevics első ízben 1926 julius hó 19-től október 8-ig volt vizsgálati fog­ságban, utána pedig 1926 október 25-től fogva mostanáig. Közben követte el a Szántó-féle csalást. A szombati főtárgyaláson a közvádat Makszimovics Szvetiszláv államügyész képviselte, a védelmet Petrovics Márkó dr. ügyvéd látta el. A jó megjelenésű, ápolt fekete baju­­szu vádlottat szuronyos börtönőr vezeti a tárgyalóterembe. Jól szabott zakkó öl­töny van rajta. Hófehér kemény gallér és divatos nyakkendő. Amidőn az elnök ismerteti vele előbb a sikkasztási vádpontokat, kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a pénzeket nem sikkasztotta el. Megtör­tént, hogy lefizettek nála a hivatalában többen bizonyos összegeket, ő a pénzt a fiókba tette, amelyben nem volt zár és hogy abból ki mennyit vett ki, azt ö nem tudja. Ezután a V. K. hatéves kisleány elleni erőszakos merénylet ügyére térnek át. Ezt is tagadja a vádlott és előadja, hogy amikor egyszer Szuboticán a piacon sé­tált, talált egy nyomorék asszonyt, aki koldult, ő megsajnálta, érdeklődött helyzete iránt, elment a lakására, ahol több gyermek között a kis V. K. is ját­szadozott. A gyermeknek adott cukorra egy dinárt. Amikor aztán később villa­nyoson Alekszandrovóra rnenty a kis­lány is vele tartott, de csak játékból és önként. Kint Alekszandrovón elmentek egy kocsmába, rövid ideig ott tartóz­kodtak, azután a kislány ismét haza­ment. Tagadja, hogy a leánykához csak egy ujjal is hozzányúlt voma. A Szántó Józsefnéval szemben elkö­vetett háromezer dináros csalásra vo­natkozólag előadja, hogy ő azért ment ki Mólra, hogy ügyvédcserét közvetít­sen,' illetve hogy Szántó régi ügyvédje helyett uj ügyvédet ajánljon, erre kérte a háromezer dinárt. A vádlott után a tanukat hallgatja ki a bíróság. Herczeg Károly bajmoki ta­nú, íöldmives a vádlottat ismeri. Ami­kor az elnök megkérdezi, honnan isme­ri, a vádlott azt feleli: — Onnan, hogy a pénzemet elvitte. — Elmondja ezután a tanú hogy elment a községi adóhiva­talba 1922 novemberében és ott lefize­­tett ,a vádIott kezéhez 1772 dinárt, ami­vel örökösödési illetékért tartozott. A vádlott kijelentette, hogy neki kell a Pénzt lefizetnie és ő majd azt beviszi azomborba az adóhivatalhoz. Az elnök kérdésére a tanú kijelenti, hogy később az összeget újból meg kel­lett neki Űzetnie az adóhivatalnál, mi­ntán a vádlott azt nem fizette be. Bűnös szerelem Az erkölcstelen merénylet ügyében kihallgatják a kis hatesztendős korona­tanút. Az elnök bátorító szavai hatástalanok. Hiába próbálja az elnök szóra bírni, a kisleány makacsul hallgat. Ekkor Mak­szimovics Szvetiszláv államügyész kezd kérdéseket intézni a kisgyermekhez, mi­re egyszerre megered a nyelve. Értel­mesen elmondja, hogy a vádlott, akit fel­ismer, cukrot adott neki és rábeszélte, hogy menjen vele villanyoson Alek­­szandrovóba. A kisgyermek szívesen el­ment, kint a vádlott elvitte egy kocs­mába, ott bort hozatott, amivel a kis­leányt megkínálta, de a gyermek nem ivott a borból. Ekkor elvezette a falu végére a kukoricásba és ott erkölcste­len merényletet követett el ellene. Ez délután egy óra után történt. A kisle­ány délután négy órakor jött haza. Anyjának, aki nyomorék koldus asz­­szony, egy lába sincs, mert a lábait fel­sőlábszárban a vonat elvágta, nem mer­te megmondani, hogy mi történt vele, mert félt, hogy az anyja megöli. Pár nappal később fedezte fel az anya, hogy mi történt kis gyermekével, mire azon­nal jelentést tett a dologról. A kisleány után annak anyját 'hall­gatja ki a bíróság. A tanuk részére el­különített helyről egy férfi ölben hozza be a terembe a nyomorék asszonyt, a kinek egy lába sincs és leültetik egy székre a bírói emelvény elé. Az asszony elmondja, hogy neki is tett szerelmi ajánlatot a vádlott, de ö azokat eluta­sította. Ami a kislányával történt, azt az eset után pár nappal magától a gyermektől tudta meg. A bíróság a nyo­morék asszonyt megesketi vallomására. A rabtárs pénze Ezután a háromezer dináros csalási ügyet tárgyalta le a bíróság. Az első ta­nú, Szántó Józsefné elmondta, hogy a vádlott, akit felismert, eljött hozzá ok­tóber 8-án a múlt évben egy keddi napon délelőtt kilenc-tiz óra között. Kocsival jött a házához és pénzt kért, azt mondta, adjak neki háromezer dinárt és akkor szabadon engedik az uramat, ö azt ke­resztül tudja vinni. Átadtuk neki a há­romezer dinárt és az összeggel ő elment. A legközelebbi napon Szuboticán meg­győződtem, hogy csalóval volt dolgom, tudniillik bejöttem az uramhoz, akivel a fogházban beszéltem, elmondtam neki a dolgot és ő mondta, hogy bizonyosan Radivojevics csapott be. Pataki Mária tanút hallgatták ki ez­után, Szántó József sógornőjét, aki el­mondta, hogy a vádlott mint ügyészségi jegyző mutatkozott be. Utolsó tanúként Szántó Józsefet hall­gatta ki a bíróság. A fogházból előveze­tett tanú elmondta, hogy Radivojevics látta, hogy a munkateremben sir, mire vigasztalta és azt mondta, ne sírjon, ő most kiszabadul és majd jó ügyvédet ke­res Szántónak és ő is ki fog szabadulni. Szántó egy levelet adott át Radivojevics­­nak, hogy adja ezt át feleségének, de másnapra meggondolta magát és a leve­let visszavette. Azután Perazsics Bozsidár dr. és Je­remies Risztó dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő orvosi szakvéleményü­ket a kisleány sérüléseiről, mire a bizo­nyítási eljárás véget ért. Amikor a tárgyalás berekesztése előtt az elnök kérdést intézett a felekhez, hogy van-e előterjesztésük, felállott a vádlott és ezt mondta: — Beismerem, hogy a pénzeket felvet­tem és elköltöttem. Az elnök ezután a tárgyalást bere­kesztette és folytatását hétfő reggelre tűzte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents