Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
u Petrovics Irta: Borlska néni Hol volt, hol nem volt, még a segesvári ütközeten is túl, volt egyszer egy nagyon szegény kocsmáros. Annak volt egy felesége és két fia: Sándor és István, úgy hívták a fiukat. Ott éldegéltek csendesen a Körös partján, egy rozoga kis csárdában, ahová a vándor utasok tértek be egy kis pihenőre, meg egy icce borra. Pista, a fiatalabbik gyerek segiteti az öreg szülőknek a söntésben. ő csapolta meg a hordókat és ő vigyázott, hogy ne lógjanak meg a vándorvendégek a fizetség elől. ' ■ Sanyi iskolába járt. de bizony nem volt abban sok köszönet, mert sohase tudta a leckét őkelme. Szörnyen unta a tanulást és ez helyett inkább bolondos vicceket csinált és kifigurázta a tanár urakat, úgy, hogy az összes fiuk gurultak a röhögéstől. Egyszer egy Ambrus nevű tanár — akiről tudták hogy nem nézi át a dolgozatokat túlságosan, éppen a szamárról adott fel Írásbelit és Sanyi ezt irta a füzetébe: A szamár néni tanár, ám a tanár szamár; tanár szamár Ambrus, tán a szamaram —- bus. A füzetet, beadta a többiével együtt és lefogadta egy panorámás tollba meg hat klikkerbe, hogy a tanár úrtól egyest fog kapni rá. Na hát volt izgulás meg szurkolás másnapig, amikor s napos kiosztotta a füzeteket. Az egész osztály egymás feje tetején mind a Sanyi füzetét akarta látni. Csakugyan, hihetetlen és csodálatos, de bizony ott fityegett a nagy vörös . egyes a dolgozat alatt, mint egy diszlobogó. Az egész osztály düh a nevetéstől, úgy, hogy a falak majdnem úgy jártak, mint Jerichó falai Kánaán földjén hajdanában. Ebben a pillanatban lépett a terembe Ambrus tanár ur. Mit meséljek sokat, elég az, hogy hallott mindent, kiderült a turpisság, meg resteké is a tanár ur, hogy a dolgozatoknak csak o legelejét és a legvégét szokta elolvasni és a szamár vicc a közepébe volt és ezt a tanár ur nem láthatta. Nahát kicsapás lett a vége. mi is lehetne más a sorsa egy olyan diáknak, aki nem tiszteli a tanárait. Ettől kezdve aztán Sanyi úgy váltogatta az iskolákat, mint más ember az ingét. Nem akart tanulni, su-yos versekkel firkálta teli a falakat é1-- minden zsebe tömve volt versekkel. Mert verset irkálni azt szeretett nagyon. Egyebet se sze-VoU Ilonka. A rajzokat köszönöm. Nagyon jól sikerűitek. Megőrzőm őket emlékül. — Svalb Endre. Nagyon okosan teszed, hogy összegyűjtőd a Habostortákat, évvégén bekötteted és lesz egy szép és kedves könyved. — Gyarmathy Erzsébet. Próbálkozz másokkal. — Weisz Gyuri. Milyen költői lé'ek vag>' iei Bizony a Habostorta sokaknak nem való. Sebők. Liliké. Látod mennyi szép dolognak megrontója az' a csúf spanyol ná.lia! Csak vigyázz te is. liiert az nem válogat... - Sehossbergr r Tibor. Örülünk hogy felgyógyultál 'és újra felkeresel minket. A rejtvényed jó. — Kaufman testvérek. A Pipi nagyon ügyes papirvágó! Szép lenne ilyesmit színes papírból csinálni, vagy pedig fehérből és akkor színes papirt alá tenni. — Gratulálok! Kezes Tibor. Egyik jó. ezt v is közöljük. - Aufilov Józsika. Még mindig könnyű. — IMI Pista. Legközelebbi szákittnányod várom. — Temwiovics Ilonka (Sen a.) Próbálj nehezebb rejtvényeket küldeni. A küldött vicc nagyon érdekes és kacagtató. —- Vébel Lajósba. Ügyes fiú vagy! Schwandtner Kató. Óhajod teljesül mert a Habortorta rövidesen kötszere sire fog nőni. Egyik rejtvényed jó és le is adjuk. Tibi öcsédre vigyázzatok, hogy mielőbb meggyógyuljon, — Fenyves Péter. Megfejtéseid jók. de te inege özlél egy liéttei minket, mivel ezek eredményét a jövő számban közöljük. Csodálom, hogy te, aki oly közéi lakói a Habosíortáékhoz, csak most kukkant!] be hozzánk, írjál nekünk eztán sűrűbben. — Kovács Ibolya. Ne busulj! *e rád is fogunk gondolni. — Lévay Juliska. Gondoskod am. hogy megkapjad. - Rózsás Roriska. Leveled kifogásta'ar írásaidnak mindenkor örülni fogunk. Kornél Laczi. Bfa” Ez is jó! Nagyszerű verselő lesz belőled! —- Schneider Rnz' Majd vá'ogatunk belőle, — Stein Liliké. Nagyon örülünk az uj olvasónak. Bizonyára ió gyermek vagy, ha annyi szép ajándékot kaptál. A Habostortákat is be fogjak kötni. — FEJTÖMÖ Bezülcke Kezes Tioor Beküldte Scbossberger Évi , Erre a kijelentésre Morgó Mackó urat elfutotta a méreg és dühösen kiáltott: — Mordizomadta, azt a pernehajder mindénit ennek a Cammogónakt Bizonyosan látta, hogy bejöttem a kocsmájába és most nem akar előkerülni, mert attól tart, hogy ingyen szállást, és italt akarok. Hála Istennek, erre még nem szorultam rá. Vagy talán azt hiszi, hogy annak a tiz kiló méznek az árát akarom, amit az én faodvamból lopott ki egykor. Bizonyosan azért nem jön elő, mert nem akarja a káromat megfizetni. Morgó nemzetes ur haragjában felkapta az előtte álló borosüveget és azt ügy odavágta a faltükörhöz, nogy az menten ezer darabra tört. A, csörömpölés még mérgesebbé tette és erre torkaszakadtából kiáltozni kezdett:-— Majd adok én annak a csirkefogó, tolvaj, gaz. n - lopó Cammogónak!, Azt gondolja, hogy azért jöttem a vár*.*;, ba, hogy a pénzemet kérjem tőle, Es most nem akarja megadni azt a kis pénzt, Ne is adja meg, mert én sokkal nagyobb kárt. okozok neki. Ezzel aztán a nemzetes ur mindent összetört, ami csak keze ügyébe akadt. Sokáig tartott ez a pusztítás. A személyzet ijedten kiszaladt. Egyszerre aztán belépett a kocsmába három unifomisos ember, akiknek a karján piros kereszt \ ólt. Ezek megfogták a nemzetes ural . megkötözték, kocsira rágták és kórházba vitték. Ott kiderült, hogy mentők voltak, »a kiket a megrémült pincérek hívtak, mert azt hitték, hogy a nemzet es ur megőrült. Jöttek az orvosok, mire khi uh. hogy a nemzetes ur.teljesen épeszű. Erre- aztán hazaengedték. Otthon aztán beírta a noteszébe Morgó uram, nehogy elfelejtse: — Nagyon alávaló fickó lett a városban Cammogó Tóbiásból. Ha visszamegyek az erdőre, elmondom az atyafiaknak, hogy milyen.cudarul viselkedett velem szemben. Neki se tanácsolom, hogy valamikor eszébe jusson hazalátogatni az erdőre. Minden csontját összetöröm! Mordizomadta! ... Édes, kedves gyerekek, a jó Isten veletek! Törjétek a fejetek, mi lett tovább a Mackóval és fiával, Muncurkóval. Jövő héten majd elmondom! Ergem-bergem, rontom-bontom! m A BÁCSMEGYEI NAPLÓ vaaárnapi inqyenmeHékUti bnbotlcflf 1887. mdreiin 8. 10 Morgó Mackó esetei irtai Kukás lndre Huszonkettedik fejezet, amelyben Morgó nemzetes uram a városban megtalálta a Barna medve kocsmáját, bemegy, azonban nagyon megharagszik, mert a medve, akinek Isten fölvitte a dolgát, nem akar vele találkozni és ezért haragjában mindent tör-zúz, aminek szomorú vége lesz. Egyik délután Morgó nemzetes ur Muncurkóval sétált az uccán, és egyszerre csudálkozva állott meg egy vendéglő "lőtt. A' vendéglőnek ugyanis ez volt a felírása: Kocsma a Barna Medvéhez. Es hogy az írástudatlanok is megértsék, hogy milyen a kocsma, hát a falára oda is volt festve egy nagy barna medve. Jó festő lehetett, aki festette, mert Morgó uram rá is ismert a medvére. r • - Mordizomadta, — morfondírozott a nemzetes ur. — nini, hiszen ez a Cammogó Tóbiás sógor,, aki négy esztendő előtt elkend! a városba táncoló medvének. A bizonyosság kedvéért megkérdezte a fiát is:- Te. Muncurkó, kicsoda e.z itt a képen? Mmicnrkó összehozta a szemöldökét, ráhunyorgott a képre, aztán megszólalt: — Apa. ez a Tóbiás bácsi. Megismertem a hatalmas mancsáról, amellyel engem egyszer pofon vágott, mert megvertem a fiát, a Jeromos bocsot. Pedig nem is én voltam n 80 73
