Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
iy27. március 6. BACSMEGYE1 NAPLÓ 11. oldal 5uboticai séták ..Legyen világosság !“ A iámpagyujtogatőval este kilenc önkor találkoztam egy festői gázlámpa tövében. amelynek éppen kioltotta életét. Nem is értem, hogy ezeket a derék férfiakat miért nevezik gyujtogatónak. a mikor mindig csak oltogatnak. — Hiszen ma nem is süt a hold mondtam neki szemrehányóan — és maga sötétbe borítja az ticcát! A subás' ember meglóbázta hosszú botját, mint egy csatabárdot és méltatlankodva mondta: — Tessék a dolgot a városnál reklamá’ni, én csak egy hivatalos közeg vagyok. A rendelet úgy szól, hogy féltizre le-í oltani. Punktum. — De hisz ép most ütötte a kilencet! | Az öreg döfésre emelte a tempós póznát: — Mit gondol, mire körbe, járom a várost tizenegy is elmúlik! Kész cirkusz az egész, tessék elhinni. Este hatkor elindulok meggyujtani a lámpákat! Kilencre ép hogy elkészülök a kerületeimmel, aztán bekapom a vacsorámat (nyel egy láthatatlan darabot a levegőből) és már futhatok vissza elfujni a lámpáimat! — Hányán vannak? — Kevesen! Kétszáz lámpa is jut egy emberre. Nem is lehet észrevenni, hogy ilyen sok lámpa van. Aztán annyi bosz-j szuság, meg méreg jár ezzel a mesterséggel. Vasárnap esténkint csatázni kell a dühöngő részegekkel. — ? — Az a mániájuk, hogy a sétíipálciiukkal elpiszkálják a világítást. Lezárják a gázt sorra az uccákon. Aztán másnap tele van az újság rablótámadásokkal. — És maguk ellentállnak? — Már aki. Én elég bolond voltam kockára tenni az egészségemet. — Olyan veszélyes mesterség ez? — Csekélység* Le akartak szűrni. Három garázda fickó ugrott a torkomnak, bottal; késsel, meg revolverrel, még kész szerencse, hogy nem tudták elsütni, különben biztos kioltanak. — Mit oltanák ki? — Hát az életemet! Az ilyen bestiába nincs irgalom, se könyörülct. hogy eszébe jutna a családom, meg a két gyerek, csak vért akar látni, az én piros vérem hullását! — De maga küzdött hősiesen? — Hősiesség az nincs, az egy kitalált agyrém, hiszen el is futottam volna a kutyaszorítóból, ha engedtek volna, igy azonban kénytelen voltam ellcntáH- ni. Egyiket lerúgtam, a másikat hasba és a véres orr gondolom a harmadik fickóé lehetett. — Milyen véres orr? — Anti a porondon maradt. Az aszfalton találtam a csata után. — És mit csinált később? — Hazamentem borogatni a léket 3 fejemen. Szegény lámpagyujtogató, öt nem terjesztik fel kitüntetésért a csodás bravúr után, hanem megbüntetik uccai csendháboritásért. —- A komeszár még azt is CSITT! í I B ingái Kornél: üzemed forró övében Egek tűiével önöm püteszdmyu álmaid zenéiét. Fehér virágom, háborgó mezőkön \ himporos tavaszi szelekkel üzenem homlokod szirmára csókjaim. ' í Szemed forró övében zengéssel, üdítő záporokkal zsúfolt nyarak hullámverését érzem, j Öröm csengőivel köszöntőm jövendő' gyümölcsök bőséges mámorát. ' Fényedben felvlrulnak önnön árnyába görnyedő világunk minden bús dolgai, jövendők, múltak. Úgy zendülsz bennem mint első imám csaták búgó vas-zdpordocti. Idők teljét jelented, földünk nevelése, elő imádság, sötét omlásában ragyogó kezdet, sorsom ivét szépséged Vonla égig s varázzsal ötvözi bolt Id aim Derű és borii Egy délelőtt a becskereki járásbíróságon Becskerekröl jelentik: A becskereki járásbíróságon büntető ügyekben nagyon felszaporodott a munka, mert az utolsó hónapokban tömegesen érkeznek a feljelentések becsületsértés, rágalmazás, testisértés és kisebb lopások miatt. Nikovics Miloš büntető járásbiró álig győzi a munkát és naponta tiz-tizenöt tárgyalást tűz ki. Egy délelőtt a büntető járásbíróságon töltöttünk, ahol reggel kilenctől délután egyig dertfs' és "börfe j'éWrreteknek cgftz Sora játszódott Tó. ■ Á’ parazita vádlóit Először egy fiatal Legény ügyét akífták tárgyalni, aki testi sértés miatt került összeköttetésbe s törvénnyel. A legény nagyon drukkolt a tárgyalás előtt és előzetesen bement egy kis kocsmába: hogy némi sziverősitőt beszedjen. A kupicák azonban egyre fogytak, de 4 bátorság csak nem akart megjönni. Végül is ki'enc óra előtt kellett menni a tárgyalásra, de már akkor annyira beszeszelt, hogy kocsin ment a bírósághoz. Alig ért oda, már kiáltották a nevét: — Popovics Milán vádlott. — Itt vagyok — hebegte a részeg vádlott. — mit akarnak tőlem... Majd megmutatom én, hogy nem félek tőletek.. Nem félek én... bátor .vagyok... bátor vagyok... Nikics bíró látván, hogy nem lehet vele boldogulni, elhalasztja a tárgyalást — Menjen haza és feküdjön le — mondja neki. —• Nem megyek ...' nem én ... most mikor olyan bátornak érzem magam... most akarom a tárgyalást... Alig bírják kituszkolni a tárgyalótemondta, rembűlhogy jó lesz. ha befogom a számat. — És maga? — Befogtam. De nem az enyémet. Mire hatósági közeg elleni erőszakoskodásért két heti fegyházra Ítéltek. — Fegyházra? — Igen! Sőt a komeszár túegeskü: dött, hogy addig nem nyugszik, amis ki nem végeznek. Golyóval. Mint az aradi vértanukat. — Na, talán arra még se kerül sor — próbáltam vigasztalni, de ő szinte sértődötten tiltakozott: — Ajaj, kegyed nem ösmeri azt a brutális tigrist! Annak olyan befolyása van, hogy ha felakasztanának, hát azon se csudálkoznék. De addig is végzem a kötelességemet. Utolsó lehelletemig. És mint a katona, aki süvöltő golyóesőben áll a posztján, vállára csapta a gyujtórudját és hátraarcot csinált ügy kellett utána szaladni végig a fürdő uccán, al;ol hivatalos körútját végezte. Az egyik lámpa üvegén valami sötét folt Milica és Agnica Azután asszonyok jönnek, ezekkel is sok baja van a járásbirónak. Karies Milicát azzal vádolja Teofanov Agnica. hogy egy niángorlófáva! elverte. Orvosi bizonyítványt is- csatolt a feljelentéshez, A bíró a feleket. kibékülésre szólítja fel. — Soha! — kiáltják ketten egyszerre. Aztán Milica kihallgatására kerül a sor — Igenis megvertem — mondja, — de megérdemelte. Mivelhogy ö engem vén disznónak nevezett. Még hogy én vén vagyok! — kiáltja méltatlankodva. A bíró ugytátszik méltányolja a vádlottnő felháborodását, mert azt kérdi tőle: — Kíván talán viszonvádat emelni becsületsértés címén? — Igenis kívánok. — Akkor hozzon, ötven dináros okmánybélyeget. A vádbttnő férje, akt izgatottan hallgatta a tárgyalást, menten elszalad bélyegért Agnica — aki különben jó negyvenes — tagadja, hogy Milicát véti disznónak nevezte volna. Kihallgatják a tanukat Két diáklány Milica terhére vall. Látták, hogy ö megverte Milicát, de a vén disz nót nem hallották Ámde A'agy Julianna igenis hallotta. Sőt azt is látta, hogy először Agnica ütötte Milicát egy lábassal icjhe és Csak azután kapta elő Milicá a mángorlófát Még egy tanú van, Pókq lstváöné, hetvenéves öregasszony, nagyöt'hal, félóráig tart, amig felveszik a személyi adatait. — Mondja ei. mit tud az esetről — szWftfá a biró — Nem tudok én semmit. Épcnhogy semmit., Több tanú nincs. Nikovics biró kihirdeti az Ítéletet. Milicát kétszázötven dl nárra ítéli testisértésért, Agnicát száz dinárra becsületsértésért. ‘-v- Megnyugszik az ítéletben? — kérdezi a biró Milicát. —- Megnyugszom. De ekkor előugrik a férje. — A fenét nyugszik meg. Felebbez. — Akkor hozzon orvén dináros okmánybéiyeget. — Igenis kerem. — És inár szabad is bélyegért... Az áruló antenna Közben öt-hat tárgyalást dhalasztanak, mert vagy a vádlott, vagy a tanú nem jelent meg a tárgyaláson. Spanyolban feküsznek. Köztük az olajgyár ügyét is. mert az igazgató fia beteg. Az olajgyárat feljelentették, hogy rádiót vezetett be engedély nélkül. A detektívek meg is találták az antennát az épület fölött, szerkezetet azonban nem találtak Mégis megindították az eljárást, mert az antennát súlyos bűnjelnek minösite.ték. Már három tárgyalás volt ebben a nagyhorderejű ügyben, most lett volna a negyedik, de megint csak el kellett halasztani. »Csak vicceltem« ... Egy leányt lopással vádoltak, mert mikor a barátnőjét meglátogatta, annak ötszáz dinárját észrevétlenül a zsebébe csúsztatta és magával vitte. — Csak viccel.em kérem nagyságos ur — vallja a leány. — Másnap vissza is adtam a pénzt... * Csakugyan, visszaadta? — kérdi meglepetten a biró. — ...de akkor már letartóztattak a rendőrök. Bizony isten, anélkül is viszszaadtam volna. Nikovics biró három napi fogházra ítéli. — Meg van elégedve? — Hogyne. Nagyon szépen köszönöm. Kezét csókolom — és boldogan távozik. ft. D — M niatiir — / ta : Révész l éta A szanatórium fütött folyosóin ücsörögtek. imbotjo;"ik, támolyogtak a betegek. Odakünn hánykódtak a hegyek, ösvényteien zordonsággal; a barna ég egészen lesülyedt és a kiszakadt íelhőmcj dencékböl zuhogott az eső szüntelenül, ide a pirosfejü fiatalember, lovagfóruhájban ágált a hölgyek előtt, bojtos nádj pálcájával csapkodta a lakkcsizmáit. tréí tás kedvű volt, a kisasszonykák. csipkéjzett rózsaszínnel a halántékukig, siköng- I va nevettek, a piros ifjú sikamlós, viéce; ket mesélt, a piros harcsaszája csámcsogott, a lányok nem ijedeztek, összehordva racogtak, kitörtek és Csattant a kacajuk, köhögésük. j A lovagló lovag szaporán dobolt tiik- i ós lábszárain, túrta a szót, teregette a * gőzölgő pikantériákat, égy nagy hasú I férfiú is hahotázott a gyűrűben, a vicc jmár elhangzott, de a nagyhasu ember jarca fintorosan maradt, a szája fölvágódott a homlokához, szemudvarai körii! ugráltak a ráncok, orra mellől nyargalásztak a szarkalábak, a füleihez, áljához, a pirosfejü ifjú tűnődve ütögette lakkcsizmáit, uj ánek. i" felé révült, eltekintett... és ravaszdi szentecskéi megtudtuk a nagyhasu ember táncoló áb■ázatán. Megrázkódott, nádpálcájával végigsuhintott a pattogó lábszárán és , lármázni kezdett: —- Ne ... ne csináljon igy az arcával... — De kérem, kérem — kapkodott, méltatlankodott a nagyhasu férfiú — vitusom van ... már jabban vagyok... A lovag megforgott sarkantyúi körül és dühöngva kiabált: — Ne—ne csináljon igy az arcával... már az enyém is ugrik... A vitusos a lányok felé fordult, magyarázkodott: — Most csak a nevetéstől van..:. A fölélénkült csoportra rárikkantott egy hang: .. — Pedig nem is olyan jók.a viccek..; A társaság a hetyke hang irányába'' iorduJi, mögöttük' tolókocsiban ült az agresszív férfiú, kacor bajusszal, piperésen kiöltözködve, borotvált álla pirult volt, mint' a yorkshiri malacok húsa, sétapálca a kezében, vidultan ugráltatta a tolókocsi karfáján és megdŐlten, kevélyen, a bokrétás bajuszai közül klmosolvgott. A lovaglóruhás fiatal ember pengő sarkain en garde megállött, lángolt a piros feje, arca és gúnyosan a támadó félé bókolf: — Az Irén a Maliid kisasszonynak tetszett ... Akárhogy is pukkad... A pipe rés ember a tolókocsiban kopogott a sétapálcájával, fölemelte a fejét, savószinü szemei megcsillantak, rezegtek a bajuszai és Matild, Irén kisasszonyokra tekinve, fagyosan mondta: — Olyan pesti Privát Manó-viccek... A lakkcsizmás ifjú csendült, ugrott, a tolókocsi elé dobbant és kijelentette:-- Ez szemtelenség... Az emberke a tolókocsiban mosolygott... sovány teste képesen megnyúlt. egyik könyökével a karfára támaszkodott. rézsűt hajolt és fölemelte a sétapálcáját A pirosfejü kivédte a suhintást csapdostak, mérkőztek, a folyosói emberek kiáltozva, hurrázva összefutottak, a kacorbajuszu fölütötte a lovaglópálcát: — - Én a Fodornál vívtam ... A pirosfejü csörfent, csökkent előre, hátra és ütögette a sétapálcát:--Én a Santellinál... dijat is nyertem ... Két fából való szablya, kard összeakaszkodott. a prim épp a magasba szőkéit, az emberek keringtek, frissültek, zagyva riogassa! a tusát megkörnyékezni próbálták, a bősz sétapálca, a iölgerjedt lovaglópálca találkoztak a magasban és megakadtak... dermedve keresztben vesztegeltek... isszonyu sirás zuhogott az emeletről a folysókra, lovagokra, udvarokra, betegekre ... Asszonyi sirás, jajgatás, makacs, szomju áradással, fölhasitotta a falakat, magához ragadta a tért, megtöltötte a levegőt és hörgött, csuklott, be nem telt részegüléssel ántórgott a zokogás. A torna szép máslija lebágyadt, a fából való szablyák lehullottak a magasj terpeszkedett, ahogy közelebbről szem- I ügyre vettük, láttuk, hogy egy döglött j macska. Minden kétséget kizáróan hulla j volt. A gyújtogató irtózatosat káromkodott. Az összes gázlámpák elpirultak hallatára. kínját! Azt hiszik, hogy itt a szemét gödör! — és a macska földi por-! hüvelyét vad erővel haiitotta le a gya-1 Jogjáróra. ó, szegény gyújtogató, kemény mesterség az övé. i-Legyen világosság!« — I mondja, de az emberek mindig hálátla- • nők, ahhoz, aki fényt vet az ö görbe útjaikra. (t. i.) [terítő sugarakkal ujjongva építsd nj korok igéit! Ragyogj egemben mély zengésű hajnal hogy mindenek csordultig teljéitek istent érlelő szépséggel, pcrzseléssel.
