Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-04 / 61. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 4. Szombaton hirdetik ki az uijmat gyilkosság bünperében az ítéletet Három tanút helyeztek a főtárgyalás a att vád alá Belacrkváról jelentik: A belacrkvai tör* vényszék most folytatta a tárgyalást az uljmai gyilkosság bűnügyében. A múlt év augusztusában történt, hogy egy falusi mulatság után a község föuccáján egy' na­gyobb társaság valósággal halálra lin­cselte Zvecskoyics Szeva vasutast. A biróság Milosev Zsiva parasztlegényt he­lyezte vád alá gyilkosság büntette miatt, a múlt hónapban megtartott tárgyaláson pedig a vád képviselője kiterjesztette a vádat Milosev Láza és Pantclics Milos parasztlegények ellen is, kiket a főtárgya­láson tett tanúvallomásuk után gyilkos­ság címén vád alá helyeztek. A most megtartott főtárgyalásnak szen­zációja, hogy a súlyos terhelő vallomások után Milarov Vlada gazdát is vád alá he­lyezték. A főtárgyalást Schutz Bránkó törvényszéki elnök vezette, szavazóbirák Ivanovícs Szveta és Tomasev Szvetozár törvényszéki bírák voltak. A vádat Nc­­delkovics Boskó ügyész képviselte, a vád­lottakat pedig dr. Milunov Tósa védte. A sértett képviseletében dr. Szerdanovics ügyvéd jelent meg. Tanúból — vádlott A tárgyalás megnyitása után folytatták a tanuk kihallgatását. Biskupjanin Ange­lina és Atanackov Mitka ullmai lakosok vallomásukban Mila-rov Vlada ellen szol­gáltattak súlyosan terhelő adatokat. El­mondták, hogy Milarov Viada volt az, aki buzdította Milosev Zsivát, hogy üsse agyon a részeg vasutast s mikor a sze­rencsétlen Zvecskovics a földön fetren­­gett. akkor Milosev Laza végzett vele. Az itélőtanács a két tanú vallomása alapján az ügyész indítványára a tanu­ként megidézett Milosev Viadal is véd alá helyezte. A bizonyítási eljárás befejezése után a perbeszédekre tértek át. Dr. Nedclkovics Boskó ügyész vád­beszédében Milosev Zsivát, Milosev Lá­zát és Pantclics Milost gyilkosság bűn­tettével, Milosev Vladat pedig gyilkos­ságban, mint tettestársat vádolta és szi­gorú megbüntetésüket kérte. Dr. Milunov Tósa védőbeszédében ar­ra hivatkozott, hogy Milosev Zsiva jo­gos önvédelemből követte el a gyilkossá­got. Pantclics Miklós csak utólag jött oda, amikor a vasutas már a földön he­vert és ha ütötte is öt — amire nincs elegendő bizonyíték — akkor sem von­ható felelősségre mint bűnrészes, leg­feljebb csak gyilkosság kísérletével vá­dolható. Az, hogy a halált okozó két se­bet a vasutas fején ki okozta, nem nyert a bizonyítás során pozitív megállapítást. Tekintettel arra, hogy Milosev Zsiva be­ismerte, hogy önvédelemből ő ütötte fej­be Zvecskovicsot és hogy az általa ej­tett sebek okvetlenül halált okoztak, Pan­­telics legfeljebb csak gyilkossági kísér­letet követett el, mert a halál akkor is bekövetkezett volna, ha ö nem ütötte volna meg. Milosev Vlada védelmére pe­dig azt hozta fel, hogy beszámíthatatlan részeg állapotban volt, amikor a gyil­kosság történt. Bizonyítékok teljes hiánya miatt mind a négy vádlott felmentését kérte, A birósíg a perbeszédek után már eins ötödikére, szombatra tűzte ki az ítélethirdetést. Vág! István volt Moszkva budapesti megbízottja A magyar kormány nemzetközi lépéseket kezd a bolsevista mozgalom leküzdésére Az eltűnt féri Irta: Lovászt/ Károly Délután négy óra volt. Az uccasarkor a rendőrposztot váltották. Tóth Tivadar őrszemet Horváth Bendegúz őrszem jött felcserélni. Kölcsönös kapták. Katonás tisztelgés. Bokacsattogtatás. — Jaj. majd elfelejtettem, kolléga. Lá­tod ott, kérlek, azt a magányos, fel s alá sétáló hölgyet? Szólt Tóth Tivadar és a Spanyol Bank nagy, sárga épületére mutatott, amely­nek földszinti, lefüggönyözött kirakatab­lakai előtt tényleg fel s alá sétált eáy nőszemély. — Látom — mondta Horváth Ben­degúz. —Nahát, jól nézd meg, kérlek, mert én már tegnap dél óta figyelem. Ugyanis ez a nő tegnap dél óta fel és alá prome­­nádozik itt. Ha csak közben, mialatt en­gem kétszer Váltottak, szintén nem ment haza egy kicsit pihenni. Nagyon szeret­ném tudni, hogy mit akar ez a hölgy. Ö figyel-e engem, vagy én figyelem öt? Mert mindketten közben kölcsönösen né­zegetjük egymást. Figyeld, kérlek, to­vább. Szalntálás. Kihúzta magát. Egyet jelentősen kö­­hentett és lassú, de szabályos léptekkel réisutos irányban a gyalogjáró felé in­dult, hogy pont keresztezze a szembejövő sétáló urhölgy lépteit és őt ekként meg­állásra kényszerítse. —‘Álljon meg, nagysád! Es igazolja magát. Kicsoda ön? — Én. kérem — szólt a hölgy meg­szeppenve — Krempnnszky Tcofil egye­temi magántanár, a rovartani állomás helyettes igazgatójának a felesége va­gyok. — És miért tetszik itt fel-alá spaci­­muy: Budapestről jelentik: Szántó Zol tán és társainak kommunista szer­vezkedési ügyében a rendőri nyo­mozásban csütörtökön érdekes for dulat állt be. A rendőrség Szántó Zoltán és az" ugyancsak Moszkvából visszatért Kocsis János, valamint különösen Vági István vallomásából megállapította, hogy Vágiékat Mosz kva pénzelte. A rendőrség szerint teljes beigazolást nyert, hogy Vági István Moszkva megbízott­ja volt Magyarországon és az volt a hivatása, hogy a munkás­ság közt szakadást idézzen elő és újból megalakítsa a magyar­országi kommunista pártot. A rendőrség különböző jelentésekből arra következtet, hogy a kommunis­ta szervezkedés még sokkal nagyobb, mint az első pillanatban látszott. A főkapitányság olyan adatok birtoká­ba jutott, amelyekből megállapítható, hogy még két ember szabadon van, akiknek vezetöszerepük volt a kommunista szervezkedésben. Csütörtök délelőtt újból részlete­sen kihallgatták Szántó Zoltánt és Vági Istvánt. Szántó már szerdán beismerte, hogy Vágival szoros kap­csolatban volt és a Hűvösvölgyben vásárolt nyomdát Vágiék az ö inicia­­íivájára akarták berendezni. Vági István is beismerte vallo­másában moszkvai összekötteté­sét. Elmondotta, hogy Kocsis Jánossal volt kapcsolatban és szerinte Kocsis csak azért volt kiküldve Moszkvá­ból, hogy ellenőrizze Szántót. Vági beismerte, iiogy Kocsistól kétezer dollárt kapott és azt ál­lítja, hogy ezt agitációs célokra fordította. A rendőrség ezzel szemben meg­állapította azt, hogy Vági és család­ja ennek a pénznek nagyrészét állí­tólag felélte. A rendőrség csütörtök délelőtt megkezdte a letartóztatásban levő hetvenhat letartóztatott jegyző­­könyvi kihallgatását, amellyel a rend­őri eljárás befejezést is nyer. ha csak a további kihallgatások nem tesznek további előállításokat szükségessé- Csütörtök délelőtt Berlinből jelen­tés érkezett a főkapitányságra, hogy a német fővárosban is elfogtak há rom kommunista agitátort, akik arra a kérdésre, hogy honnan vették az agitációhoz szükséges pénzt. Szántó Zoltánt és Kocsis Jánost nevezték meg, akiket mint teljesen megbízha­tókat Moszkva megbízott azzal, hogy ők intézzék a középeurópai bolsevis­ta propaganda irányítását. Szcitovszky Béla belügyminiszter csütörtökön a parlament folyosóján a képviselőkkel a kommunista össze­— A férjemet várom. — Tegnap óta? — Igen, kérem. Tegnap óta — Hát hot a férje? — Itt benn, a bankban. — Na, jó. Majd megnézzük. A bank földszinti helyiségében meg­lehetős izgalmat és feltűnést keltett a rendőr által bekísért hölgy. A könyvelők és számfejtők fetugráitak helyeikről és az első pult elé gyülekez­tek. A rendőr odalépett a főpénztári rá­csos fülke elé. — Kérem szépen — szólt a rendőr ka­tonásan — ez a hölgy itt a férjét keresi. — Tessék körülnézni, hogy itt van-e. Itt nincs senki idegen.-- Pedig itt kell lennie — mondta az asszony — mert ide jött be ts azóta nem jött ki. . A Vitatkozásra a főnök is előkerült. — Kérem, főnök ur — kezdte a rend­őr — ez a hölgy itt Krempamptili egye­temi tanárnak a felesége és azt állítja hogy tegnap az ura bejött ide. — Úgy van. A professzor ur tegnap dél­ben bejött ide. Valami kétezerdolláros bankátutalás miatt, amely pénzt a dél­­amerikai nagynénje küldte neki. — Ugy-c, mondtam, hogy itt kell len­nie az uramnak! — ujjongott a profesz­­szorné. — Pardon, asszonyom — szólt a főnök — kedves férje csak volt itt, de már nincs. — Hát mikor ment cl? — Még tegnap. Felvette a kétezer dol­lárt, szépen belegyömöszölte a belső zse­bébe és még én mondtam neki. hogy jöj­jön velem és a mellékkijáraton vezettem ki, mert a pénztár körű! nagy volt a to­longás és nem akartam, hogy az esetleg itt ólálkodó zsebtolvajok valamelyike megdézsmálja a dollárokkal kitömött zsebet. — Kérem, főnök ur — szólt most az asszony — én állítom, hogy a férjem nem jött ki az épületből. Mert együtt jöttünk ide. Kinn az ajtó előtt azt mondta ne­kem, hogy: Fánikám, én most bemegyek ide, azt hiszem, hogy hosszabb ideig fog tartani ennek a dolláriigynek a lebonyolí­tsa, de te várj meg itt kinn az uccán ok­vetlenül, addig sétálj fel és alá. És én te^ nap óta fel és alá sétálok itt. A bankfőnök elsápadt. A térdei resz­ketni kezdtek. — De asszonyom, ez lehetetlen! Én tuszkoltam ki a férjét ezen a hátsó mel­lékajtón. Egész biztos. —. De a kapun nem jött ki! Mert, ha kijött volna, akkor együtt mentünk volna haza! A rendőr most közbeszólt izgatottság­tól rekedt, elmélyült bangón: — Van itt telefon? — Van.-i- Akkor rögtön be kell telefonálni a főkapitányságra. Az eset nagy <n gy inus. Kétezer dollár... Mellékkijárat... Nyom­talan eltűnés... Nem telt bele tizenöt perc és egy rend­őrségi autó állt meg -a bank előtt. Két de­tektív szállt ki a gépkocsiból. Az idősebb detektív kiadta a parancsot: — Addig, inig meg nem engedem, senki netn hagyhatja el a bank helyiségét! A hivatalos délutáni munkaidőnek vé­ge. Egy kis vézna gépirókisasszony szi­pogva állt az idősebb defektiv elé: — Kérem szépen, én nem maradhatok itt, mert randevúm van negyedliatkor. — Üt marad! — És, hátha visszamegy a parti? Mi lesz akkor velem? Szerez egy tij vőle­gényt nekem a rendőrség? — Ne fecserésszen olyan sokat, nagy­sád! A két detektív első dolga volt meg­nézni ama hátsó kijáratot, amelyen át a bankfőnök állítása szerint a rovartani professzor eltávozott, zsebében a két­ezer dollárral. A hátsó kiiáraj egy kis,, rövid sötét esküvés leleplezéséről beszélve a kö­vetkezőket jelentette ki: — A kommunista szervezkedés le­leplezésével megállapítható, hogy ez a szervezkedés nem szórványos je­lenség, hanem a bolsevisták rendsze­res készülődése, akik ugylátszik Ma­gyarországon keresztül akarják bol­­sevizálni az európai államokat. Ezért a magyar kormánynak az a ter­ve, hogy lépéseket tesz ennek az agitációnak nemzetközi le­küzdése érdekében. mert Magyarországnak nincs annyi pénze, hogy ebben a kérdésben Nyu­gat bástyája legyen és fedezze a bol­­sevizmus elleni harc költségeit. • • Öngyilkos lett mert sikkasztott Becskerekröl jelentik: A bánáti Ve’.iki­­torák községben csütörtök reggel ön­­gyilkosságot követett el Koszanics Ra­da községi Írnok. Az öngyilkosság oka az, hogy Koszanics sikkasztást követett el és emiatt le akarták tartóztatni. Koszanics végrehajtói teendőket is végzett és mint ilyen, több gazdától fel­vett pénzt, de azzal nem számolt d. így nemrégiben újból felszólították a gazdá­kat, hogy fizessenek. így derült ki a sikkasztás. A megindított vizsgálat meg­állapította, hogy az írnok 9056 dinárt sikkasztott el. A csendőrség jelentése alapján a becskereki főszolgabíró el­rendelte, hogy a sikkasztó Írnokot tar­tóztassák le. Csütörtök reggel hét órakor jelentek meg a csendőrök Koszanics lakásán, hogy a letartóztatást foganatosítsák. Koszanics kérte a csendőröket, hogy engedjék meg, hogy tiszta fehérneműt vigyen magával. A csendőrök ebbe be­leegyeztek és az írnok bement a másik szobába, mintha a szekrényből ki akar­ná venni a fehérneműt. A következő pil­lanatban lövés dördült el. Koszanics a szájába vette a revolver csövét és úgy sütötte el a fegyvert. A golyó azonnal mögötte Koszanicsot és a gyorsan elő­hívott községi orvos már csak a beál­lott halált állapította meg. folyosóra nyilt, amely egy lefelé haladó falépcsőhöz vezetett. A lépcsőkön vi­szont a kapu aljába lehetett jutni és a kapu alól az uccára. Alapos a gyanú tehát, hogy a tanár urat ezen az elhagyatott helyen meg­gyilkolták, pénzét elrabolták, a holttestet pedig eltüntették. De vájjon hová rejthették a holttestet? A folyosó végében levő fagrádicsok erre a kérdésre kísértetiesen dübörgő feleletet adtak. Mintha a detektívek lábai alatt ezt a dübörgő választ adták volna: — Itt, e falépcsö alatt. A falépcső egyik foka erősen mozgott a helyén, mint egy régi, odvas zápfog. — A tanár ur itt van eltemetve! — szólt az egyik detektív és megrázogatta a lépcsőfokot. A proíesszornét bevitték félájultan a bankfőnök szobájába. Ott lefektették egy pamlagra. A szegény kimerült asszonyt elnyomta az álom. És éjszaka, fáklyafénynél, felbontot­ták az egész grádicsot. De, mert a pro­fesszor holttestét nem találták, tovább hontották a folyosó egész padozatát. Késő reggelig javában folyt a munka. Kilenc óra volt. Kinn az uccán szomo­rúan permetezett az eső. A bank helyiségében egyszerre meg­jelent Krempanszky Teofi! egyetemi magántanár, a rovartani állomás helyet­tes igazgatója. A bankfőnöknek leesett az álla a cso­dálkozástól. A professzor a legnagyobb flegmával így szólt a főnökhöz: — Kérem, direktor ur, én tegnapelőtt a nagy sietségben ittfelejtettem az eser­nyőmet! — Hol volt a tanár ur két napig? — Otthon. — És nem vette észre, hogy a felesége nincs otthon? — Érdekes. Ez egészen kiment a fe­jemből .. i

Next

/
Thumbnails
Contents