Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-30 / 87. szám

6. olda1. nÁCSMEGYEl NAPLÓ 1927. március 30 Win I if 11 i É é Éfríi 1 T Az áruló szimfónia Egy évig játszotta »t, őrttltét eg» szélhámos betűszedő Kómából jelentik: Canélla olksz egye-; temi tanár 1917-ben a maéiílótiiai harc-] téren eltűnt. Családja és á katonai ha­tóságok sokáig kutattak utána, de si- j kerteleniil. Ezelőtt egy évvel aztán Ca- i nell.a, tanár neve körül nagy bonyodalom önkiit meg. A turini temetőben egy évvel ezelőtt ■ a temetőihunkások atrá lettek figyekiié-.. '-ék. hogy az egyik sir körül egy ertt-! bér gyanúsan tesz-vész, ErtésitétfÉk a rendőrséget és az embert mint sitfab­­lót, őrizetbe vették és előállítottak. —■ Mi a neve? — kérdezte a nyomo­zást vezető, rendőrtisztviselő. A sirrabló néni felelt Tovább faggat­ták, de sem életrajzi adatkiró'., sem származásairól néni tiidött felvilágosí­tást adni. 'Az ismeretlent ehhegyógyintézétbé zárták. Áz intézteiben könyveket kért. klasszikusok és régi fitózóftísok mü­veit. Néhány hét múlva azzal szórakoz­tatta ápolóit, hogy latin idézetekét .ol­vasott a fejükre és régi filozófiai téte­lek értelmében vitára hívta őkét. — Valamikor igén sokat tannSiatott, okos ember — mondották az Orvosok — s mert mafeatátta'sa egyáltalán nem volt veszélyéi, fóglalköítak vélő és megszerették. A névtelen őrült irlii. ölVasnl jd! tu­dott. muzsikálás volt és ffiiftt rrtóhfita, több nyelvet beszélt. Csák áz édilSReiö tehetségevei volt báj. nem tudott csa­ládjára. nevére és származási helyére emlékezni. Mintltő'gy írtfnden fárádozás fertedniéliy ttel fen iflaradt. at. Ilasgfttósál elhatározta. IvnjfV á befbg fényképét a lapökbüti fogta közöltétrtí ék fsülivjá esetleges hozzátartozóit. hőjjy jelent-1 kezzenek. A köZlésiiek fflíff Is volt a kívánt eredménye, mért rövidesen .több csa-. Iád közölte' az ..intéíét i®az|atóságával, hegy a fényképben hóZzátartozó.iát véli felismerni; Ezek között dőlt Canella professzor családja is. Ä család nllhd- Jflrt tttUnttlásáta hozta az igazgatóság­nak. Itogj- až ilifctő a Mkeídóhiáhan el­tűnt Canella táháf, gazdag veronai pol­gár és tiéVes bölcsész; * Megtörtént a Szembesítés. Amikor az özvegy a cellába lépett» a névtelen beteg megszólalt. Igeit i.. Igen... ctiszony».. ré­geit ,.. a gyermekein!. r. Az özt-égj- — elvesztettnek hitt urát Ismerté fél bétltlé. — ö át. 0 az-! Ily éti kittié volt min­dig! Behoesátütták a gyetekébe! iií: Pajta! Milyen jé. fiiig S' étié és tiéttl Inti túl tneg! Igen megható jélétléí VÖlt, átnéljtíen mindenki kórinyézfc'tf, még At éttríékeZöí tehetségét vesztett pfoffcssZör Is. A felesége hazavitte és ő elfoglalta elhagyott pozícióját és birtokába vette vagyonát. Ugyláiszotti hogy a tanárnak ezután igazán boldogan fog menni a sorsa. De a rendőrségnek még mindig nagyon gya­nús volt a dolog; Tovább folytatták a nyomozást és gyűjtötték á bizortyitéko­­kitt. És rövidesen le is leplezték az -Crüít» sirrabló másod-Caftellát; Már áthikor a temetőből elvitték, ujj­lenyomatot vettek róla. Ez áz Ujjléltyö« mat teljesen megegyezett egy Bfliries! nevű htrinl nyomdász tiJjtefiyöirtftláVal Hogy az őrültet játszó szélhámos és rabló byotndásZ ffeni azortos ált feltűnt CattelláVál. azt bizonyította az is, hogy füle egész más formájú Volt» mi itt az el­tűnt professzoré. Amikor nyomós okok szőltak á szélhámösSág mellett; az asz­­sZrmy tiltakozása ellenére próbát tettek veffe: — Legyen szíves untat tír. Jétsiá ét fítethoMcii kilencedik siltfifönidlát — móffdótták az ál-Gafteiláfták. — Fáradt vágyók — rnómfőtta hálái kis nytlgálómmal a mSgSzóritdft bűHö? és Séta játszott. — ÍJe annyira nem fáfadt, hogy a rosa latifi kžAt dfeéjiflálflí fl« ftidni* ■*- NférH jttMta. Se erre. se más főiskolai tanárnak egyáltalában- uom nehéz feladat incvol. dúsára neat volt' képes. Erre azután bebizonyúlt. iicígy az úl- Catvűlia valóban az a ,turini betűszedő volt, akit különböző bűnök miatt régóta kerestek: Brunesz Mario. Az egész ügyben mm annyira a szedő csalása, mint inkább az a páratlanul ' ' zeiizúciós színészi ■ képesség érdekés, a iicllvti a rabló az örült és ismét j meggyógyuló tanár szerepét megjátszotta ; és vele még Canella özvegyét is meg- I tévesztette. Egy esztendeig játszotta az I Őrültet és majmolta a klasszikusokat I hogy beleülhessen a tanár örökébe. HÍREK Beismerő vallomást tett anovisaclibombameréitylő Rapales Ho o jS«b U/.t vHlljju, hogy ve .hí 'Piti b íj* tolta tel a ítiérésivleire, atuclyet az áll tólagos diáti­­tüntetés miatti K Ihnborodasábufi hajtott végbe V E: iidiiiMiég j thdla a merénylőt ;»z jelentik: A b->mb:urléréuy-Noviszadró lét tiyoiticzás.iliau.., liutldui délután Szett zációs fordulat állt l>e: az elsősorban gy’dlMisitoft és Gi*‘zétbevc‘tt Rapálvs Bo­­goljTh. ,v V'dV'.Vdiin . tilimkät;1f<in, if fbg­­ddlhil Üilkéul VtíStylItástiftifé jt’tcnfke- Zclt és behat!ette.' Hogy ti tiulgbai ku­­szinő ctiér.i iiréréúj'h tel ő követte cl. A rendőrség F.úkiés Rndenkó lőkupí­­tóíiyheiyéttes vezetésévé! it ktdeii na­pot) is ;• legiitigyolib erényei folytatta 8’l$btóoíáSt; atdeiyiől' a bélíigyttiimsi­­lernek is részletes jelentési lett. A mé­­tenyletbett való részesség gyanúja mi* att elöál-ütott Tóth Zvornmift és Biuklics Mártypt azonban már kedden reggel szabadoftbocsájtották. mert' ezek alibit igazoltak. ’ Délután öt órakor az őrizetben V.ö Rapaics Bogoljub kérte, liegt vezessék elő kihallgatásra, mert vallani akár. \1i­­haiűzsics Sztanaje , rendőrfőkapitány ebi Vezették és Rápáies itt jegyzőkönyvbe thttltdőltd, hogy a bolhbantéréhyleíét höVélle el. Ki'elent'cttc, hogy teljesén ti -aljút iiihwtiVdlúból cselekedett, fél­­hüllői nincsenek. A magyar kaszinó ei­len; merényletre amiatti íéihábofoddsá­­ban hatarcžfit el rtiagát; Hitt! Fíudapcs­­ieú — kitti a Vidovđdn irta ~ vetjcliisá gí rrwgydr egyetemi hallgatók tüntettek Franciaország és Jugoszlávia étiért. Ezt akarta megtorolni, de a merényletet csak ijtSiiésnék szánta. A b-mibaattyag meg­­szetT ősének módjáról áZt vallotta Ra­paícs. hogy az ekfaáltot égy évvel ez­előtt kaptá.. de nem emlékszik már» hogy kitől. Vallomása során ismételten hangsúlyozta azt. hogy nincsenek bűn­társai. A rendőrfőkapitány Rapaics Sogo­ljubot beismerő Vallíjmásá után azonnal átkisértette áz ügyészség fogházába; Az ügyészség az alwnidMartli íötvéliy alapján tog vádat emelni Rapaics e’lem „Az utódállamok kisebbségi politikájának megváltoztatása a Magyarország és szom­szédai közötti jóviszony előfeltétele“ Bethlen magyar miniszterelnök beszéde a külügyi bizottságban — A szociáldemokraták tiltakoztak az olasz orientáció ellen Budapestről jelentik: A parlamenti kül­ügyi bizottság kedden ülést tariott. Grats Gusztáv volt külügyminiszter az európai politikai helj'Zettdl fdglalkoíöti, föleit u néinet-frahciá Viszonyról beszólt és rá­mutatott a kisantant körül észlelhető -Je­lenségekre. Kitért a jugoszláv-olasz k;-ií füktusra, majd örömmel üdvözölte a 'ma­gyar kofinártynak Olaszország fölé ynló közeledését, ftifif t a passzivitás politikái if felhagyva, igyekezni kell barátokat s.se­réiül. Öröihméi üdvözli á Rdrtnáiiy Pölí­­tikájátiák ázt á kiépítését, ahiély Ölasz­­ország télé irányúi és öromniel látja, hogy párhuzamösan Jugoszláviával is tárgyalásokál ioíytattak. Utal a beogradi parlámentbén a tárgya­lásokkal kapisdatban éMiaiigzott kt.ie­­ídnfésekfe és azt a meggyőződését fe­jezte ki» hogy minden iéltéiel adva van a döritö­­birósági szerződés megkfttéséliéz Jugoszlávia és iMagydröfkzág kö­zött. Kittéi Béla MagyátörsZághák az utöd­­áilámokboZ Váló békés Viszonyáról be­szélt és liáhgMilyóztáj hogy éfiriék tárgyi fetíététéi Vanflak; RészletéSéH föglalko* zott az utódállamok földhiftokpolitikűJá­vái és rámtítdtott ártfe. högy a kisebbsé­gek hátrányos hélyzetbsn vannak ebből a Sáémpóbtból. Kijelentette; bofey a jtíjjUszlát IfitdbirtoitreiörWt Is el­ütötte igényélhtol a magyarokat. ÉZutári a romániai magyar optárfsök földbirtokperéivel foglalko'zóft. Hajós Kajmán, Gömbös Gyula és Bo­­gytí Iáitól üt.4it fictlitin István gróf minisztéíöltiök hesféli Hangoztatta, ftogV hiindéu alkaltPát még kell tagad­ni, hogy a szomszédos (Hlatrtökkitl és azókkal ä mgyhatälMnkkdt, amelyek­nek ér,fékéi Magynrorsziiggtt! kongru­ensek barátsági viszonyba léphessen Magyarországi Ez elsősorban Olaszor­­;<Y'igr* vouatkozik, amelyik a legmele­géblí bafáfi VÍSzbpy kiépítését öiiájtlá. A sZürHéfétlös államok és Aíagyar­­otSfáH között I(lázárt barátsági* Vi­szony csak akkor jöhet létre, ha az iii‘«1állaniok kisebbségi politikája i, ningvsf kiSébbséggel szeftibert gyökeresen megváltozik, tz az ütláiit, amelynek barátságát k'htssük thöPdotta Béthleii ~ legyén mf így őzöd ve. hogy ránézve is fötttbs éz és ÖMPagátiak keik megteremtenie A ba­rátsághoz szükséges pszihikai feltétele­ket; Utal ezután arra; hogy a béke megkö­tése titán egész Európában kialakult ked­vező atmoszféra megteremtése Angliá­nak köszönhető, végül részletesen vála­szolt a szociáldemokratáknak az olasz orientáció miatti támadásaira, beszélt Péyer párisi szerepléséről és Néndrrsón táviratáról. Vdikó Lajos leült!gymihisztét’ beszélt, majd l’eyer rdíléfefáit a ItihilSzteréUiük szaValra. A Jnuoszláv-atbán konfliktus , Ugye egyél k i;:? p képvlsölöház plénumában is szól-'kerüli. Farkas István szociáíde­­mekfáta képviselő ugyanis szóvá tette a magyar kormánynak az olasz kor­mánnyal folytatott tárgyalásait és párt­ja nevéíjéli tiltakozott az ellen. Hogy i magyar nép nevében olyan politikát űz­nek. áfilefy Magyarországot hozzá akarja tiiZni így olyan hatalomhoz, amely bá­bu; ura tör és keresi az Összetűzé­sekét. i.t* ■»***« Özönvíz Amikor az agg Noé mellét verve, ha­ját tépve,, ruháját szaggatva és Sirán­kozva végigfutott a városon, az embe­rek, főképpen a véna-sszonyok röhögve mutogatták rá: — Nézzétek a bolondot. Hiába, na­gyon vén már és tetó van a feje boga­rakkal. Ideje lenne mát, hogy etpi­­hehjétt. De az öregember harsányan ordítozta a magáét: — Tartsatdk bünbánatot, mert a - ti vétketek égre kiált. Elküldöd! ingemet az ttr. hegy megépítsem a bárkit» mély­ben csak ártatlan álla tők lesztrék, dé a Itlénaszivii embérék kirekesztetnek Bé­lölé. Térjetek meg ura tök isteniekhez, hogy éíkerüíjéték a ptfSztitlást. Egy hol tok, aki ti amis mérleggé! mért és- rengeteg vagyont szerzett, üéfyé* szakátlát '-Simogatva kajánul válaszolt: — Há tnibdéíi Wötid az nrfál társi* lógna, mire metihe az uf? De nemkevésőé mulattak az eseten a hatalmas baromesotdäk urai, akik a húst, tájét és turíVt közös megegyezés SÉl élvönták a szegény néptől és csak azöfi az árira adtak belőle, ámít maguk niégskabtak. A ps,pok, akik a szószéke­ken a nép áhítatát a törvények kicsava­rásával mátelyézték meg és szivét a gonoszra terelgették, ujjal mutogattak a félelmetes alakra, aki egyfé ordíto­zott: — Térjétek meg a ti bűneitekből, mert negyven riap és negyven éjjel esni fog az eső és az ég csatornái elboríta­nak titeket könyörtelenül. A nők, akik borjakért, jáspiSokéft, selymekért és galannbokért árulták bá­jaikat, lúsztérikus jókedvükben vihog­tak és veres ajkukat ezüstttrkrökR-n né­zegették. S az öregember jajgató rohanással eltűnt, hogy másfelé vigye a rémhírt és iigyekneztessé az embereket. S egy este bt borait &z ég, .koromsö­tét félelmetes csend zuhant az egész tájra és távolról mennydörgések dübö­rögték. Az emberek félve gondoltak áz agg férfiúra és pénzüket a léjpnclvfebb ládájukba rejtettek. .Akkor fiiiár hitek kószáltak a gigászi bárkától rttett égív domb tetején hatalmas ormával és fe­kete gerendáival készért vált* az elin­duld áradatot. S mfcgérédt az üő. Akkor megtudták az. emberek, hogy mi a iiálálféleíem, mi a ielftlismércf ót irt! a béke. Vonitó asszonyok seregei vo­­j nülták az utakon a bárka félé s karjukon ; vitték gyermekeiket, apák a hátakta kö- I tött cókmókkál iparkodtak éláők lenni a forgatagban és pénzüket szorongatva jöt­­• lék a kaiíhárók, ä juhriyájak tüiajddlio- I sai. Dé voltak, akik azt rrtoridták tlágS ; vkhthian: — Negyvén riap! Hói Vált az itiég! Tá­lán neth is ősik addig. Mások erősitgették. -hogy negyven nap alátt nem is eshet annyi eső. amemtv: bajt okozhatna. De a viz egyre zuhogott, ömlött, huHt. süvöltött és sistergett a zápor. Zuho­gott éjjel és nappal szünet nélkül. Sís­tergeít, áradt, dcáömbölt és mégsükitétté egyhangú döfömbölésével a fülekét. S az elvesző utak folyókká váltak, s a parto­kon jajgató emberek átkozódtak és kö­nyörögtek. S a fekete «égen vad sötétségben állt a bárka és az. eső csak esett. Áz öreg lérfi ott állt ésőVerfé háljál és szakálla! a hajó peremén s nézte a. vergődő világöt és Sírt. Mellét vérté kin­­jábán, imádkozott s a vizek zrtfták kö­röskörül. A harmincadik napon már nem látszot­tak a dombok, a fák, a város tórhyos fa­lai» a legelő állatok és a kertek. Félelme­tes sötétség tarajosodott kőröskörül és až őrületes víz csak dörömbölt, ésétt zúgott végtelenül. Akkor egy szál deszkán félig ájult asszonyt sodort a bárka félé á víz. ölé­­ho«y ismét felrobbantsa azt a tüzfész- bén ott tartogatta esővérte gyérStélíft két. tutiélyböl á yüátháboni i-s kfeletke- A gyermek ttlár halott Hóit Mindketten e - 4 i. tií . -i • an.feuL.v 1 fetóSetlL 'ott. ‘ t: gr fékiidffek t deszkán. Aifót 4 htwÖc

Next

/
Thumbnails
Contents