Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-27 / 84. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 27. Két táborra szakadt a szuboticai iparosság Viharosnak Ígérkezik az ipartestUlet vasárnapi közgyűlése A szuboticai Ipartestület vasárnap délelőtt tiz órakor tartja meg évi ren-, des közgyűlését, amelyen többek között tiz választmányi tagot és hat póttagot fognak választani. A közgyűlés rendkívül viharosnak Ígérkezik, mert az Ipartestületben erős ellenzéki párt alakult, amely mindent elkövet, hogy a kdenlegi vezetőséget kibuktassa. Az ellenzék pénteken délután öt órakor a Vass Ádám-féle vendéglőben konferenciát tartott, amely a késő esti órákban fejeződött be. Az értekezlet résztvevői egyhangúlag kimondották, hogy a jelenlegi vezetőségnek bizalmatlanságot szavaznak, mert — szerintük, a vezetőség az elmúlt évben semmi újat nem alko*?tt és nem eléggé képviselte az iparosság érdekeit. Az iparosok ellenzéki csoportja szombaton reggel falragaszokon hívta fel az Iparosokat a csatlakozásra és a plakái ton kétezer iparos nevében tiltakoznak az ellen, hogy a jelenlegi vezetőség továbbra is helyén maradjon. Az ellenzik a falragaszokén közölt határozati javaslatban túl soknak találja a negyven-hatszáz dinárig terjedő tagilletékeket. Tiltakoznak az ellen, hogy minden tanoncszerződés után ötven dinár illetéket szednek, a tanonc felszabadításáért pedig hetvenhat dinárt. Az ellenzék végül megállapítja, hogy a jelenlegi vezetőség két évi működése alatt nem tett sémmit az iparosság érdekében. Kifejti, hogy az államban minden iskola, sőt még az egyetemek is tandíjmentesek, ugyanakkor a tanoncok után fejenként évi száz dinár tandijat kell fizetni, ami két év alatt háromszáznegyvenezer dinárba került az össziparosságnak. Hangsúlyozza az ellenzék, hogy a vezetőség kísérletet sem tett a kormánynál. hogy ,a tandijakat eltöröljék A vezetőség rovására Írják azt is, hogy a testület két év alatt a 176.400 dinárt kitevő illetékjövedelmekből csak negyvenezer dinárt tudott félretenni. Az ellenzék végül figyelmezteti az iparosod kát, hogy az uj vezetőségnek ki kell esz közölni, hogy a város és az állam épi\ kezzen, ki kell, eszközölni, hogy az itteni katonaság, csendőrség, pénzügy-Dolgok és emlékek Irta: Ráció Imr ; — Nézzen meg engem! — szólt türelmétlenül Kulik ur. — A szabó annyi zsebet varrt a ruhámba, mint a magáéba. Nekem is tizenhárom zsebem van, de mind a tizenháromban összesen egy zsebkendő van és egy apró bankjegy. Ellenben a maga tizenhárom zsebe tizenhárcm tömött tarisznya. Rettenetes! Mit hordoz a zsebeiben? En tovább kotorásztam a zsebemben, noteszem kerestem, melyből valakinek a címét akartam megmondani éppen Kulik urnák, aki a zsebem miatt pirongatott. >— Mindjárt megtalálom. Türelem. Ne tessék haragudni. Annyit mondhatok, hogy Kicsiny ur a Gordonka-uccában lakik, az egész ucca ismeri, minden gyerek megmutatja a -házát. De azért tovább kerestem a noteszem, bár közben eszembe jutott, hogy a Valovics-házban lakik Kicsiny ur, de szégyenem mindent, fejből megmondani, mert ez telj zsebeim rovására ment volna. Tovább motoztam Zsebeimben, őszintén megmondom, már nem is a noteszem kerestem, inkább bámultam Kulik urat, aki karbafont kézzel állt és mosolyogva nézte ruhám tizenhárom erkélyét. Egy papirszelet hullott ki a zsebemből. Kulik ur felvette és hangosan elolvasta az ott talált mondatot: »A hölgy telefonált, hogy nem főhet«. Nem adta vissza, hanem vizsgálta az Írást és megfejtette. — Hotel-portás írása. Maga vacsora után kérte a szobája kulcsát és ezt az üzenetet kapta mellé... Szomorú ... Miért őrzi meg az ilyen fájdalmas dolgokat? Hány éves ez a papiros-darab? — Három éves... Jól emlékszem. — Ha emlékszik, miért őrzi meg e paörség ruházati cikkeit Szuboticán készíttessék. A vezetőség ezzel szemben erélyesen visszautasítja a vádakat és szónokai viszontvádat fognak emelni az ellenzék ellen. Az iparosság körében nagy érdeklődés mutatkozik a vasárnapi közgyűlés iránt, amelyen a jelek szerint nagy öszszecsapások és izgalmas jelenetek fognak lejátszódni a két' ellenséges tábor között. Treuga dei A becskereki katholikus kultúrharc békés likvidálása várható — Pelikán Lipót nyilatkozata Becskerekröl jelentik: Várady Imre dr.-nak a bánáti esperesek elleni pőre a bánáti katholíkusok körében élénk megbeszélés tárgya. A per lefolyása már arra enged következtetni, hogy a klérus békés utón kívánja likvidálni az affért hogy ismét helyreálljon a hivők és az egyházi főhatóság között az annyira óhajtott béke A Bácsmegyei Naph\ munkatársa megkérdezte Pelikán Lipót nyugalmazott pénzügyigazgatót, a bánáti katholicizmus egyik harcosát, akinek a bánáti apostoli adminisztraturáva! való összeköttetései közismertek, hogy mi a véleménye erről a kérdésről Pelikán Lipót kérdéseinkre a következő választ adta^ — Brenner Frigyes pápai protonótáriusnak a tárgyalás kezdetén az esperesek nevében tett az a kijelentése, hogy az inkriminált memorandum szolgálati irat, bizalmas jelentés, mely nem volt a nyilvánosságnak szánva, szerintem teljesen uj világításba helyezi ezt az odiózus ügyet. A főpapoknak, mint mondották, nem volt szándékuk Váradyt becsületében megsérteni s azért használtak erősebb kifejezéseket, mert nem gondoltak arra, hogy jelentésük valami kor napvilágot fog látni. Ezzel a jogi felelősség nyolcvan százaléka a memorandumot terjesztő hatóságra hárult. — Az esperesek kijelentése nagy elégtétel lehet Várady Imrének és különösen teljes elégtételül szolgálhat Brenner urnák az a kijelentése, hogy 1923. évi április havában az egyházmegyei tiszti ügyészi állás betöltésénél az esperesek egyhangúlag reászavaztak. Ennek a jelentőségét akkora láthatjuk teljesen, ha tudjuk, hogy az egyház a szabadkőművességet mindig a legélesebben elítélte, a szabadkőművest exkomunikálta és az exkomunikálva marad mindaddig, i mig a püspök öt az egyházba vissza * nem fogadta — Amikor Váradyt 1922-ben a becskereki katholikus hitközség elnökévé választották meg a választást megfelebbezték azon a címen, hogy Várady szabadkőműves. Várady 1914-ben megszűnt szabadkőműves lenni és a becskereki plébános kedvező jelentése a!ap< ján a püspök nem vette figyelembe a felebbezést Ez a püspöki és plébános! ténykedés visszafogadta dr. Várady Imrét az egyházbfi. Amikor a püspöki helynők és az esperesek egyhangúlag az egyházmegye ügyészi pozíciójába emelték Váradyt. az egyház kiválasztottjai közé emelkedett, aki vendégül láthatta hazában Pellegrinetti nuncius urat, aki neki — és csuk neki — pápai érdemrendet nyújtott át. Nem szabad ezek után tehát senki katholikusnak ellene a szabadkőművesség vádját emelni Hogy az egyházközségi statútumok meghozatala körül elvi ellentétek merültek fel közöttünk, az nem ad jogot senkinek ezt az elvi harcot személyes térre átvinhi De különben ez az elvi ellentét is megszűnt abban a pillanatban, amikor az apostoli adminisztrátor ur dr. Várady Imrével egyetértésben a »novellát« életbeléptette. A novella alapján ma valamennyien egy táborban vagyunk. Az esperesi kar kijelentésével egész más mederbe terelődött ez az odiózus ügy és azt hiszem, hogy dr. Várady meg fog elégedni azzal az elégtétellel, amelyet már a konfliktus kitörése előtt a főpapi kar ’adott neki, amit a tárgyaláson az esperesektől nyert és amelyhez az egész katholikus; ' társadalom olyan, lelkesen csatlakozott,— EnrieK alapján remélem, hogy dr Várady ezt az odiózus ügyet egy konciliáns gesztussal le fogja venni a napirendről és meg fogja teremteni a rég várt békét. pir-rongyot, mely elvégre egy közönyös portás írása... Ezenfelül három éves irás... Mondja, milyen időközökben takarítja ki a zsebeit. • — Soha, Kulik ur! — De ha ruhát vált? — Ez ritkán történik meg, de akkor átrakom az összes dolgaim. — És nem nézi át az anya’got? — Nem, Kulik ur, kezdettől fogva minden a zsebemben marad, nem nézem át soha... És ha mégis, néha zsebem fenekén á foszlányok között kutatok, bizony életem avarát tapintom. Egyik zsebem mélyéből egy {oszlásnak induló papirhullát húztam elő. Ez már védekezés volt. Megvallom, sohasem volt nálam tudatos ez a zseb-rendszer, de Kulik ur világosságot gyújtott bennem, egyszerre megértettem magam, szerettem magam, jónak éreztem magam, évgyűrűimet testemhez nőtt zsebeimben tudtam. — Nézze meg ezt a foszlányt — mondtam halkan. Kulik ur kibetüzte: »Három darab bőrönd, két kabát, bot, ernyő. 17. számú hordár«. — Kétségbeejtő, hogy megőrizte! — Kulik ur, ön téved. Ez nagyon szomorú emlék. Máriával Fiúméba, sőt messzibbre készültem. Vonatunk két óra harminc perckor indult. A hordárnak átadtam három bőröndöt, két kabátot, egy botot és ernyőt. Egy percre fordultam csak el, lapokat vásároltam és eltűnt a hordár podgyászostul és Máriát sem láttam többé. Látja, ez súlyos elismervény podgyászról, Máriáról. • Kulik ur megilletődve nézett az elismervényre. T- Mondja, miért nem vigyáz rá? Látja, már félig elpusztult. — Így a zsebemben éli le életét. Tiz év; múlva tán csak egy morzsa marad meg belőle és ha kezembe kerül, elég, ha csak ezt a szót találom rajta: »bot«, mégis tudni fogom a jelentését. — Mondja! — érdeklődött tovább Kulik — és a rni a zsebeiben van, az mind Írás?' Bizonyára vannak emléktárgyai is. — Igen, nagyon kedves dolgaim vannak. Mind örökölt és más emléktárgyak. Megmutattam mindent. Ujjamon két gyűrű. Két óra Arany és ezüst ironok. Dohányszelence. Cigarettatárca. . Cukorka dobozka aranyból, két kés és tizenkét kulcs, köztük a nagy kapukulcs. Megmutattam a pénztárcám és a gyűrűs selyem zacskócskát, melyben a fémpénzt tartom. — Ezeket a tárgyakat — mondom — lefekvéskor kiszedem a zsebeimből és az éjjeli szekrényre rakom. Látja, Kulik ur, ezek a dolgok nagyon vigasztalanok. Elalvás előtt sokáig nézem és elbusit a tőlem való függetlenségük. Mind túlélnek engem. Unoka-öcséim, tudom, már szétosztották maguk között és néha, velük kapcsolatban gyilkos célzásokat is tesznek. Volt egy gyűrűm, nagyon szép brilliáns, egyik kamasz öcsém leselkedett rá. Egyszer a gyűrű... valahogy eltűnt ... kinn ... «cm szeretek beszélni róla ... Igen, esténként elalvás előtt az éjjeli szekrényre nézek és ott látom a gyászkiséretem: a gyűrűimet, óráimat, a szemüvegemet, tárcáimat, késemet, ironjaimat... Megvallom, ezért nem szeretem e tárgyakat és most már megértem apámat hogy sohasem viselte gyűrűit és más értéktárgyait sem lát-1 tam soha. És én sohase csodálkoztam azon, hogy nincs órája, ujján nem szikrázik brilliáns és igen... Kulik urnák igaza van... sok zsebében neki is csak egy színes kendője volt és egy-két rézpénz, no meg egy szájmuzsika, melybe néha dalt' fújt. Milyen tisztán vettem át ezt az egyszerű ónix gyűrűt.., nézze, A bácskai főispán látogatása Szuboticán Petrovics Milivoj főispán meglátogatta Buéanovic3 püspököt, Sztipics Károly szuboticai főispánt és Gyorgyevics Dragoszláv polgármestert Szombat délelőtt Szuboticára érkezett dr. Petrovics Milivoj bácskai főispán, aki megérkezése után nyomban felkereste hivatalában dr. Sztipics Károly szuboticai főispánt, akivel hoszszasan tanácskozott. Petrovics Milivoj dr bácskai főispán Szuboticára való érkezése nagy feltűnést keltett szuboticai politikai körökben és messzemenő kombinációkat fűztek a két főispán.* tanácskozásához. A bácskai főispán szuboticai tartózkodását egyes körök a községi választásokkal hozták összefüggésbe és tudni vélték, hogy a két főispán az 1886. évi magyar községi választási törvény módosítását beszéli meg, mert a belügyminiszter a pénzügyi törvényben felhatalmazást kap arra, hogy a törvényt az, alkotmánnyal és a többi törvényekkel összhangba hozza. Ennek a törvénynek alapián fogják azután kiírni a községi választásokat a Vajdaságban. A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott Petrovics Milivoj dr. bácskai főispánnal, aki munkatársunk kérdésére kijelentette, hogy ittartózkodása teljesen magánjellegű, de nem mulaszthatta el az alkalmat, hogy Budánovics Lajos püspöknél kinevezése alkalmával hivatalosan üdvözlő látogatást ne tegyen. Petrovics Milivoj dr. bácskai főispán kijelentette, hogy Sztipics Károly dr, szuboticai főispánnal folytatott beszélgetései magán jellegűek voltak. Gyorgyevics Dragoszláv polgármestert is felkereste hivatalában, de a polgármester szombaton délelőtt nem tartózkodott Szuboticán. Petrovics Milivoj dr. főispán elmondotta, hogy ezideig még, nem kapott megbízást á belügyminisztertől a községi vaiászXá.sokróif szóló magyar törvény módosítására azonban előreláthatóan rövidesén történik intézkedés/erre vonatkozóan. A bácskai főispán szombaton délben visszautazott Szomborba. itt a kisujjamon. Kulikra néztem, aki az ónixba vésett görög harcost hosszan vizsgálta. Csodálkoztam, mit néz olyan sokat rajta? Vagy tán nem is nézi, hanem egy uj kérdése felett tanakodik. így is volt. Rám tekintett. Arcán hozzám való részvéte ült. — Mondja, hány éves? Azt hiszem még nincsen ütvén. — Kérem, én már ötven éves vagyok. — Nem hittem volna. Negyvenhatnegyvenhét évesnek gondoltam. —' Bizony,' éppen ötven éves vagyok. — De hiszen ez sem sok! És ha tele is van emlékkel, talán vannak eleven dolgok is? Ugy-e vannak? Kérem, beszéljen azokról. Hallgattam. Kulik könyörgött, lázas szavakkal biztatott. Láttam, hogy élmény vagyok számára. De küzdöttem magammal, nem akartam szólni. Végre is győzött felettem, szólnom kellett: — Igen__Beszéltem már arról a gyűrűről, melyet Elemér öcsém szánt magának. Az a nagyon szép brilliáns gyűrű nem tiint el. Azt a gyűrűt, alig pár hete, egy hölgynek ajándékoztam. Bár a hölgy kérte tőlem a gyűrűt, úgy adtam neki, mintha kérés nélkül ajándékoztam volna meg vele... Uram, ön jól kérdezett. Szerelmes vagyok... Ez a jelen, de csak félig. Tessék engem meghallgatni végig, fia olyan nagyon érdeklődik... Kérem, éif azt a gyűrűt, amelyet alig pár hete a hölgynek szerelmi zálogul adtam, tegnap Elemér, tizenkilenc éves unokaöcsém ujján láttam. Ugy-e az eset világos? Ez a jelen. Kulik dermedten szólt. — Nagyon világos... Rettenetes. Sóhajtva mondtam: — Ez igy van. Istenem mit tegyek.-,. ya
