Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-24 / 81. szám

1927. március 24. mm oldal. Szervezetlen a kisipar Súlyos adók, hitelhiány és politizálás a kisiparosok válságos helyzetének főokai Az iparosság helyzete ma a legsúlyo­sabb a Vajdaságban. Az iparosság tel­jeseit szervezetlen és annak ellenére, bogy a legkisebb községben is van ipar­testük*, ezek a szervezetek nem tudják inasukhoz vonzani as iparossá­got. A szubotieai iparíestüietnek két­ezer tagja van és mindössze néhány iparos látogatja az egyesület helyisé­gét. Az iparosoknak nines egyöntetű szervezetük, mert soraikat megbontotta a — mindennapi politika. Ezért az ipa­rosok nem tudnak erős akciót kifejteni és nem képesek egyöntetű határozatot hozni olyan kérdésekben sem. amelyek szemmel láthatólag összefüggésben van­nak létérdekükkel. Eddig még soha nem tapasztalt pénz­es hitelhiány, nagy munkanélküliség és elviselhetetlen adóterhek nehezednek az iparosság vállaira. A háború óta az iparosság helyzete évről-évre rosszab­bodik, de e tekintetben a múlt év volt a legrosszabb és a legválságosabb. Ré­gi, szolid és hosszú évtizedeken át meg­erősödött cégek vagy lényegesem leépí­tették, vagy teljesen beszüntették üze­müket. Tekintélyes jómódú iparosok tönkrementek és hasonlíthatatlanul több iparigazolványt adtak vissza, mint a mennyi újat kiváltottak. A válság főbb oka abban rejlik, hogy a vajdasági pénzintézetek nem adnak hitelt az iparosoknak. Nemcsak a ban­kok, hanem az' állam is elzárkózik az olcsó állami kölcsönök folyósításától. Az állam, igaz, a múlt évben is nagyobb Ipari kölcsönt folyósított, de ebből a vajdasági, főképp a szubotieai iparosok egy párát sem kaptak. Csak néhány protekciós és különben is erős nagy Iparvállalat részesült államsegélyben és a kisiparosokat teljesen tönkretette az uzsorakölcsön. Ezzel szemben az ipari termékeket a legjobb esetben csak három-hat hó­napos fizetésre, vagy részletfizetésre le­het eladni. Mindehhez hozzájárulnak az elviselhetetlen adóterhek. Az adókfvető bizottságok, különösen 1920—1921. évek­ben olyan horribilis adóklcal sújtották az iparosokat, hogy azzaJ nemcsak a szolid termelésnek, hanem a tisztessé­ges megélhetésnek is útját vágták. Meg kel! állapítani azt is, hogy ezek az adó­kivetések szolgáltak az utóbbi évek adókivetésének alapjául is és ha az adót az 1920. évhez képest némileg iie is szál­lították, az adóalap mégis olyan nagy, hogy a különböző pótadókon kívül az is súlyos megterhelése volna az iparos­ságnak. A válság másik oka, hogy a? iparo­sok az eladott termékek ellenértékét csak csekély havi részletekben tudják behajtani, de nagyon sok esetben igy sem. A legjellemzőbb példa az iparosság helyzetére az az öngyilkosság, amit Zvekán asztalosmester követett el a napokban egy szubotieai vcndÄKJöben. Nagy kinnlevőségei és tartozásai vol­tak és a dilemából a halálba menekült A válság harmadik oka az iparosság szervezetlensége.. Azelőtt az iparosak összetartottak, mozgalmakat indítottak, terveket hajtottak végre. Az iparosság szervezett, egyöntetű, kompakt egység volt, amit semmivel sem lehetett meg­ingatni. Ma nem igy mit. A politizálás megmételyezte az iparosokat és szétfe­szítette a valamikor megdönthetetlen sorfalakat. Ma frakciók vannak az ipartestületben és nem az a munka fo­lyik ott, amely az össziparosság javát szolgálná. Ki kell tehát küszöbölni a politizálást az ipartestületből. Legyen az ipartestület újból politikamentes gaz­dasági szervezet. Kell, hogy az iparos­ság a vasárnapi közgyűlésen olyan em­bert válasszon meg elnökének, akinek működését nem a politikai célkitűzések, hanem a konszolidáció gondolata hatá­rozza meg. (s. U) tisztviselőt adóztattak meg összesen 98.009 dinárra. Ebből világosan megálla­pítható, hogy egy magántisztviselőnél alapadó adag 560 dinár, vagyis három és félszerese annak, amit a gyárosok és kereskedők és tizenhat­szorosa annak, amit a földMrtoko­sok fizetitek. Háború előtt egy tisztviselő, akinek ezerhatszáz korona fizetése volt, a kö­vetkező adókat fizette Vrsacon: IV. oszt. kereseti adó 22 korona Pótadó 1! „ Útadó 3 „ összesen: 36 korona, azaz fizetésének 2.25 százaléka. A leg­magasabb adót békében a magánhiva­­talnokok közül Krsztics Iván, a Temes- Bega szabályozás főmérnöke fiztette, kinek 5400 koronás fizetése államtitkári jövedelemnek felelt meg. Krsztics a következő adókat fizette: IV. oszt. kereseti adó 126.— korona Általános jövedelmi pótadó 44.10 „ Városi pótadó 63.— „ Útadó 12.60 „ összesen: 245.70 korona vagyis fizetésének 425 százaléka Ez volt legmagasabb tisztviselőadó Vrsacon. Ezzel szemben ma a magántisztviselőkre éts alkalma­zottakra 26.6—70.2 százalékos adót róttak kJ. Az a szédítő magas adó — mint min­denütt a Vajdaságban — úgy állt elő, 3 dinár fizetést átszámították korona ér­tékre és igy a négyszeres összegnek megfelelő adót vették alapul. Igaz ugyan, hogy azután ai. adót visszaszá­mították dinárra, de elfelejtették, hogy a kulcs progresszív és a® átszámítási művelet következtében az adóalap négyszeresének megfelelő magas kai­­esőt alkalmazták. Természetesen ezután igazodnak a pótadók is. Szervezkednek a vrsaci magántisztviselők A magas adókirovások miatt a vrsa­ci magántisztviselők elhatározták, hogy szervezkednek és memorandummal for­dulnak a pénzügyminiszterhez, a parla­ment elnökéhez, az összes parlamenti' klubbokhoz, a kerület pénzügvigazgató­­sághoz, a szmederevói tartoraánygyü­­léshezi, a kereskedelmi és iparkamará­hoz és az ország valamennyi társegye­sületéhez, kérve támogatásukat, a sú­lyos adók csökkentése érdekében. A vr­saci tanácstól pedig kérni fogják, hogy a magántisztviselőket is mentsék fel a pótadófizetés alól, mint az állami, műn kásbiztositópénztári és az> árvizmente­­sitő társulati tisztviselőket. Hattagú szervezőbizottságot választot­tak, melynek tagjai: Demetrovics Mita, Kori András, Schmiedt Rezső, Krenn Ká­roly, ffein Márton és Kerpl Emil. Ez a bizottság már elkészítette az egyesület alapszabályait. Ferenczy György Nacionalista szempontokból követelik a bánáti kamara megszüntetését Ideiglenes-e a becskerek» kamara? — A beográdi kamara titkára a becskereki kamara megszüntetéséről Munkában a vrsaci adóprés A gyógyszerész-segéd több adót űzet, mint főnöke Országos akciót kezdeményeznek a vrsaci magán­­tisztviselők az elviselhetetlen adóztatás ellen Vrsacról jelentik: A vrsasi magán' tisztviselők a közelmúltban elhatározták, hogy szervezkednek és egyesületbe tö­mörülve igyekeznek a legutóbbi adóki­vetés alkalmával szenvedett sérelmük­re orvoslást" nyerni. Hetvenszázalékos adó Néhány héttel ezelőtt közszemlére tet­ték Vrsacon az 1926-os IV. osztályú ke­reseti adólajstromokat. A lajstromok adatai nagy konsternáciőt keltettek, mert olyan adókat róttak ki, amelyeket a tisztviselők képtelenek kifizetni. Egy magánvállalatnál levő közép­­tisztviselő, kinek havi fizetése 2500 di­nár. illetve évente 30.000 dinár, IV, osz­tályt kereseti adó cimén, mint alapadót 2850 dinárt tartozik fizetni. Ehhez jön­nek még: Kincstári adók: 35?í-os jövedelmi pótadó 997.50 D 3űA»-os rendkívüli pótadd 1154.25 Hadirokkantadó 1209.— Katonai előíogatadó 600.— összesen 6822.— D Városi pót ad ók: 410%-os városi pótadó 60?á-os útadó Városi robotmegváltás 85%-os hitközségi adó 11.685.— Đ 1710.— 1.25 8S5.— összesen: 14.251.25 D Ezek szerint egy évi harmincezer dinár jövede­lemmel rendelkező magántisztviselő 21.051 dinár adót tartozik fizetni, ami jövedelmének 70.2 százalékát tenné VI. Hogy ez a megadóztatás mennyire szembetűnő és tarthatatlan, kitűnik a következő példákból: Dr. Filipon Martin ügyvéd alapadója a III. osztályú kereseti adó alapján négyszáz dinár, ugyanakkor Mirják ne­vű gépirókisasszcrsyának a IV. osztályú kereseti adója 570 dinár. Dr. Gyurics Nikola ügyvéd ezer di­nárt, dr. Bogdánffy Gergely ügyvédje­lölt, aki az ő irodájában van 2575 di­nárt tartozik fizetni, mint állami egye­nes adót. ’■ A Frankl et Comp cég ötszáz dinárt, tisztviselője Sarkadi Izsó 595 dinárt fizet. Herczog József gyógyszerész 800 di­náros egyenes adóval terheltek meg, míg segédjére 1584 dinárt róttak ki. Ez természetesen alapadó, ehhez jön­nek a fentebb felsorolt pótlékok. Virilista magán hivatalnokok De még ennél is szembetűnőbben lát­szik ennek a megadóztatásnak tartha­tatlansága a következő hivatalos ada­tokból : Vrsac város területén a III. osztályú kereseti adó alapján — ide tartoznak gyártulajdonosok, nagyiparosok, favál­lalatok tulajdonosai, kereskedők, iígyvé­­dek, orvosok stb. — összesen 21350 sze­mélyt adóztattak meg. Ezeknek az alap­adója összesen 306.000 dinár, vagyis át­lag fejenként 126 dinárt, tartoznak alap­­képen fizetni, földadót háromezer birto­kos fizet összesen hetvenezer dinár ér­tékben. Ezek szerint egy földbirtokos átlag 35 dinár alapot tizet. A TV. osztá­lyú kereseti adó alapján 175 magán. Becskerekrő! jelentik: A bánáti ke­reskedelmi és iparkamara megszünteté­sének terve még mindig élénken fog­lalkoztatja és nyugtalanítja a bánáti gazdasági köröket ég nem múlik e! hét, hogy valamelyik bánáti közgazdasági organizáció ne hozna tiltakozó hatá­rozatot a kamara megszüntetése ellen. Ezzel a problémával kapcsolatban fel­merült az a kérdés is, hogy a bánáti ka­mara ideiglenes-e, vagy végleges. Kra­­jacs volt kereskedelmi miniszter ugyanis annakidején leiratot küldött a bánáti kamarának, amelyben azt tanácsolta neki, hogy önként csatlakozzék a no­­viszadi kamarához, mert hiszen a becn­­kereki kamara úgyis csak ideiglenes. Munkatársunk kérdést intézett egyik előkelő becskereki közgazdászhoz, a bá­náti kamarai igazgatósági tagjához, aki a kamara ideiglenes, vagy végleges vol­táról a következőket mondotta; — A bánáti kamara 1920-ban alakult meg az akkori kereskedelem és ipar­ügyi miniszter 200/3. számú rendelete alapján, amely rendelet tényleg csak ideiglenes kamara alakításáról intéz­kedik. A rendelet azonban világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy a ka­mara ideiglenes jellege csak addig tart, amig a törvényesen előirt kamarai vá­lasztásokat le nem folytatják. Minthogy pedig a választások !924 eleién szabály­szerűen. a törvény rendelekzései sze­rint megtörténtek, ettől az időtől fogva a bánáti kamara fogilag és tényleg megszánt ideiglenes lenni. A kereskede­lemügyi miniszter legutóbbi leirata, a mely a kamarát ideiglenesnek minősíti és pénzügyi okokból is a noviszadi ka­marához való csatlakozást ajánlja, el­lenkezik a kamara megalakulásáról szó­ló okirat tartalmával, amely szerint a mi kamaránk a választások megejtésé­­ve! elvesztette ideiglenes jellegét és ál­landó kamarává vált, akárcsak a novi­szadi. vagy a többi kereskedelmi és iparkamarák. A becskereki kamara megszüntetésé­nek ügyével kapcsolatban a »Trgovin­­ski Glasnik« egyik multheti számában dr. Mifkavics noviszadi kamarai titkár cikket irt. amety óriási feltűnést keltett bánáti gazdasági körökben. A cikkben <5r. Mirkovics különböző érvekkel pró­bálja bizonyítani, hogy a kis territóri­ummal biró, gyönge kamarákat meg kell szüntetni és helyükbe nagy és erős kamarákat kell állítani, maid a kővet­kezőket mondja: — Ezeken az általános érveken, kí­vül, amelyek az ország többi részére is érvényesek, vannak speciális vajdasági szempontok is. Többek között egy na­­ciónálís probléma is figyelembe veen­dő. Ha a mai bánáti kamara megmarad­na és ha a viszonyok stabilizálódnak és rendbe jönnek az országban, akkor a bácskai és bánáti, esetleg még más ka­marákban is a kisipari és gyáripari szekciókban felvett kamarai tagok kö­zött a nemzeti kisebbségek képviselői jutnának többségre. A velikibecskereki kamara gyáripari szekciójának. 14 tagja közül ma tizen a nemzeti kisebbségek­hez tartoznak. A noviszadi kamara gyáripari szekciójának 18 tagja közül pedig kilenc kisebbségi nemzetiségű, de a tizedik, aki leszavazás esetén döntő szavazattal bírna, ugyancsak nem szerb. Úgy a becskereki. mint a noviszadi ka­marában a kisipari ' szekcióban öt-öt. nemzeti kisebbséghez tartozó tag van. A szerbség szempontjából kedvezőbb helyzet csak egy olyan Vajdasági Köz­­gazdasági Kamara létesítésével érhető el. amely a mai becskereki és noviszatí kamarák egyesüléséből alakul és amely­hez még hozzácsatolnák a Szcrémségci is, ahol a nemzeti elemek — a szerbei: és a horvátok — túlnyomó többségben vannak. Tehát nemcsak az egyes ma­gánvállalatok érdekében, nemcsak a vajdasági közgazdaság érdekében, ha­nem mindenekelőtt a nacionális érde­kek szempontjából is szükség van egy erős gazdasági kamarára a Szerémség, Bánát és Bácska részére. Ez a közlemény nagy nyugtalanságot okozott a bánáti gazdasági körökben, mert a bánáti közgazdasági életben min­dig teljes volt a harmónia szerbek és kisebbségek között és itt soha egyet­len szerb kamarai tag nem fájlalta és nem érezte hátrányát annak, hogy a kamara gyáripari szekciójában csak­ugyan a nemzeti kisebbségekhez tar­tozó gyárosok vannak többségben. A nemzetiségi kérdésnek a közgazdasági életbe való belekapcsolása a bánáti gaz­dasági körökben meglehetősen kedve­zőtlen hatást keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents