Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-01 / 58. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 1. Hirtelen meghalt a Narodna Banka novlszádi igazgatója Jovanovics Péter bankigazgató tragikus halála Noviszadról jelentik: Vasárnap este háromnegyed tiz órakor Jovanovics Pé­ter, a Narodna Banka noviszadi fiókjá­nak igazgatója fürdőszobájában össze­esett és röviddel azután, hogy a gyor­san előhívott; orvosi, segély megérkezett, kiszenvedett. lesújtotta a szerencsétlen apát, aki nem akarta feleségét a hir közlésével feliz­gatni és minden fájdalmat és izgalmat magába fojtott. -Jóbarátainak szombaton és vasárnap panaszkodott, hogy fia be­tegsége végképp lesújtja és már nem bírja a sók családi csapást. Vasárnap este féltizkor bement a fürdőszobába, hogy megmosakodjék. Pár perccel utóbb felesége éles jajkiáltást hallott, kiugrott az ágyból és férjéhez sietett, akit a für­dőszoba padlóján hátán fekve eszmélet­lenül talált. Fellármázta a cselédséget, amely gyorsan orvosért sietett, de ami­kor az orvosi segély megérkezett, Jo­vanovics Péter már utolsó perceit élte. Este tiz órakor halt meg szivszélhüdés­­ben. Halálát özvegyén kívül veje és leá­nya, dr. Popovics Koszta szombori ügy­véd és felesége, a Budapesten betegen fekvő fia, továbbá sógorai, Mainszki Ni­kola, a Prva Hrvatska Stediona novi­szadi fiókjának igazgatója és Mainszki Luka, volt kikindai polgármester gyá­szolják. Jovanovics Péter hatvanegy éves volt. Kedden délután három órakor temetik az Almási-temetőből. kös szenvedés volt. A múlt év' nyarán, amikor Grosavescu utoljára volt Lúgo­sén feleségével, a . bőröndjében az öreg Grosavescuné egy selyem inget talált, ami elől, mellben végig volt hasítva. Amikor megkérdezte fiától, hogy mi az, a válasz csak rövid volt: — Ez semmi, anyum. Kaptam én en­nél több< t is. De hagyja, bolond szegény Nelly. Szemle Mária román királynő lesz Grosavescu leányának gyámja Nem volt vagyona a világhírű tenonsíának — Eltűnt a tizeres do II ros életbiztosítás — A bécsi rendőrség meg­indította a vizsgálatot 4 Bácsmegyei Naptó kiküldött munkatársától A hirtelen haláleset városszerte nagy részvétet keltett, inert az elhunyt igaz­gató Noviszad társadalmi és főleg köz­­gazdasági életében vezetőszerepet vitt. Jovanovies Péter az Osztrák-Magyar Banktól került át á Narodna Bankához és a háború előtt is a noviszadi fiók ve­zetője volt, de a bábom kitörése után átmenetileg Becsbe helyezték, ahonnan még a háború befejezése előtt visszake­rült Noviszadra. Jovanovics Péter nag3' melegséggel karolta fel a noviszadi bankfiók terüle­tén levő közgazdasági intézményeket, a melyek benne mindén tekintetben lelkes pártfogóra találtak. Közgazdasági érde­meit ismerte el több noviszadi és bács­kai gyáripari vállalat, amikor igazgató­ságába beleválasztottn. Igazgatósági el­nöke volt a noviszadi villamostársulat­nak, igazgatósági tagja a »Strand r-.t.«­­nak. az Apolló mozinak, a noviszadi »Szappangyár r.-t«-nak, a petrovaradini Sörgyár r.-t.-nak, a Weiszkopf Károly­­féle vasgj'árnak és számos más Vállalat­nak, tagja volt a Matieának és majdnem minden társadalmi egyesületnek. Igen szorgalmas, mintaszerűen pontos és pre­cíz tisztviselő volt, aki harminchét évet töltött az Osztrák-Magyar Banknál, il­letve a Narodna Bankánál. Az elhunyt igazgató társadalmilag na­gyon visszavonult életet élt és családjá­nak szentelte minden szabad idejét. Az utóbbi hónapokban családi életében egyik csapás a másikat követte. Húsz éves fia idegbajban megbetegedett és hó­napok óta,: Budapesten van kezelésben. Felesége pár héttel ezelőtt az'uccán: el-" csúszott és elesett és egy jelentéktelen­nek látszó karcolástól vérmérgezést ka­pott,-úgy ftögy karját 'atnőülálhi kellett. Ez a tragikus körülmény is erősen meg­viselte a szívbajos igazgatót. Szombaton Jovanovics Péter hirt kapott Budapest­ről, hogy fia állapotában rosszabbodás állott be. Ez a szomorú hir végképpen Lagos, (~) Grosavescu Trajánt, a világhírű teno­ristát, kit felesége ölt meg, egész Romá­nia gyászolja. Rég nem látott részvét nyilvánult tneg országszerte a Grosa­vescu családja iránt s a román állam a nemzet halottjának tekinti a tragikus sorsú tenoristát. Emberemlékezet óta nem volt Lúgoson ilyen nagy temetés. Tízezrek mentek a gyászkocsi után s a szónokoknak egész serege búcsúztatta cl Grosavescut, aki mint művész, egyi­ke volt a legnagyobbaknak és mint em­bert mindenki csak szerette. A temetés titán alkalmam volt beszél­ni a Grosavescu-család tagjaival s tő­lük a következő hiteles felvilágosításokat nyertem: Grosavescu vagyona egy tízezer dol­láros életbiztosításon kivü] csupán bécsi lakásának berendezése volt. Sokat ke­resett, ezt azonban fel is élte. Halála után a tárcájában mindössze kétmillió osztrák koronát találtak, amit felesége elöl dugott el, mert az asszony minden .péngét' elvétté.' feleségénél pedig letar­tóztatásakor nyolc millió korona volt. Ez az egész Grosavescu-vagyon. Harc a gyermekért Grosavescu Traján két éves leánya, Mié körül máris nagy harc folyik, A gyilkos asszony apja, Kövesdi bécsi bí­rósági tanácsos máris bejelentette igé­nyét a gyermekre, aki most Lúgoson van nagyanyjánál és követeli a gyermeket az anya részére. Ez azonban nem fog si­kerülni, mert Grosavescu román állam­polgár ćš ebben az ügyben a román tör­vények szerint a román hatóságok fog­nak ítélkezni. Grosavescuné azért kívánja a kis lányt, hogy azt a tízezer dollárt, ami a megölt tenorista gyermeke javára bizto­sítva volt, megkapja. Az asszony számit arra, hogy felmenti a bécsi esküdtszék. Vagy ha cl is Ítélik, nagyon enyhe bün­tetést kap. A tizezer dolláros életbiztosítási köt­­levél azonban eltűnt, hiába kutatták fel érette az egész lakást, nem lehetett megtalálni. Valószinüleg a gyilkos asszony tüntette el. Grosavescu Olga, az énekés húga, aki a temetésre sem jöhetett haza Lúgosra, mert a rend­őri kihallgatások miatt Bécsben kellett maradnia, ezt is bejelentette a rendőr­ségen és ebben az ügyben is megindult a Vizsgálat. A kis Grosavescu Mié most Romániá­ban van és itt is marad. Mint illetékes helyről értesülünk, Mária román király­nő kifejezte ama kívánságát, hogy ö akar gyámja tenni a tragikus sorsú Vi­lághírű román tenorista árvájának. Grosavescu szenvedései Grosavescu édesanyja mesélte el, hogy fiának élete a felesége mellett örö­a noviszadi helyőrség m ott A hadügyminiszter meg lek in­tette a noviszadi és a petro­varadini repülőteret Noviszadról jelentik: Vasárnap este tiz órakor érkezett Noviszadra Hadzsics Szteván tábornok, hadügyminiszter Arangyelovics Voja ezredes, kabinet-fő­nöke kíséretében. A hadügyminisztert a pályaudvaron Dokics Gynra tábornok hadseregföparancsnok több tábornok és a helyőrség tisztikara kíséretében vár­ta. A pályaudvarról a Sloböda-szállodá­­ba mentek, ahol a hadügyminiszter fél óráig tanácskozott Dokics hadseregfó­­parancsnokkal. A hadügyminiszter hét­főn reggel nyolc' órakor a 7. gyalogez­red laktanyájába ment kíséretével, ahol az irodákban tartott rövid vizsgálatot, majd a 7. gyalogezred legénységét te­kintette meg. Ezután autón Mdtinarics Antal korvetkapitány-ezrodes kíséreté­ben a dunai flotillát tekintette meg, majd a repülőtérre ment, ahol Petrovics Zsi­­vorad, az 1. repülőezred parancsnoka fogadta. A hadügyminiszter megtekin­tette a hangárokat és mindenről rész­letesen informáltatta magát. A repülőté­ren a Szemle közben felszállt öt Devan­­tin-tipusu katonai vadászgép és akroba­tikus mutatványokat produkált. Később még öt Breguet-gép szállt fel s magas­sági és gyorsasági teljesítményeket mu­tatott be. A hadügyminiszter a tisztek­hez rövid beszédet intézett. amelyben éltette a királyt és elismerését fejezte ki a£ í. repülőezrednek. Délután egy órakor a. .repülőtiszti otthonban ebéd volt a Hadügyminiszter ;tiszf eleiére. Hadzsics miniszter délután két órakor autón Petrovaradinra ment, ahol megte­kintette a tüzérséget, gyalogságot és a hadügyminisztérium repülőosztagját, majd hat órakor visszatért Noviszadra. Éjjeli zene ria: Raggambif András A kis alföldi Várost, mely a nyár rekkenö hevében oly elaléitan pfliegett, mint Csipkerózsika mesebeli birodalma, — most, a ragyogó szeptembereleji na­pokban, az élénkség láza szállotta meg. Újra megjöttek a színészek. A művészetnek szentelt, félig fából, félig téglából épült szelős csarnok pók­hálós, vakult ablakait, nyári esőverte, poros, kopott ajtai-t ,serény aszonyke­­zek igyekeztek ragyogóvá mosni, — a falakon öles klakátok harangozták be az őszi szezon kezdetét, — a szinészbejáró előtt az arany vakáció utolsó óráit él­vező diákság cigaretázott és harsány él­jenzéssel köszöntötte felbukkanó kedven­cét: a szubrettet. A fantasztikus formájú piactéren, a Griff-kávéház előtt, ujáéledt a nyáron elfeledett korzó. A teraszon színésznők, színészek uzsonnáztak, — a fel és alá sétáló grenadlnruhás lányok pirulást tit­­kojló arccal, rejtett oldalpillantásokkal igyekeztek elfogni a hősszcrelmes me­rengő, elérhetetlen távolban kóborló te­kintetét, — az aranyifjuság élesre vasalt nadrágban, hóditóan félrecsapott Girar­­di-kalapban és önelégült világfimosoly­­lyal rótta az aszfaltot. Karády Sándor, a városi főjegyző úgy érezte magát ezekben a napokban, mint aki újjászületett. Vadonatúj bur­­berryjében ö is ptt ült a teraszon a pri­madonna balján és udvarolt életre­­halálra. Folytatta ott, ahol a tavaszi sze­zon végeztével abbahagyta. Mert télen és nyáron kisvárosi nyári polgár volt a főjegyző, — nyárspolgár ! a szó legszorosabb értelmében. Az volt !: az egyetlen szórakozása, hogy esténként egy félórára benézett a kaszinóba, ahol a kaláberben a polgármester terrorizálta a 'játékosokat, •— eljárt disznótorokra és névnapi vacsorákra, — köteleségszeriicn szórakoztatta a fiatalasszonyokat, ud­varolt a fiatal lányoknak, akik szívesen látták, mert egy szárazbeteg, vén nagy­bátyja halála esetére háromszáz hold! tekintett rá, — egyébként pedig szolidan élt,, nem ivott, keveset .dohányzott, — sőt rossz nyelvűk szerint még félre is rakta a garast. Félrerakta, hogy tavasszal és ősszel, amikor megjönnek á színészek, könnyelműen, léhán, gavallérosan két marokkal szórja el. Ilyenkor aztán, ősszel és tavasszal, ele­gánsan öltözködött, minden estére zsöl­­lyét bérelt, vacsorákat rendezett, ciga­rettázott, malomkerék nagyságú bokré­tákat készíttetett — és szerelmes volt. Halálosan szerelmes a primadonnába.,. * Az első operettbemutató után pazar kis vacsora várta a Griff különtermében a primadonnát. A föur és a pikkoló zajtalan mozdu­latokkal siklottak az asztal körül, a fél­­cigánybanda szordinós hurokkal játszot­ta a liáziasszonykodó primadonna ked­venc nótáit, Scljwarcz ur, a kávés előzé­kenyen Összesurolt vörös kezeivel min­den félórában megjelent szükségtelen utasításokat adni a személyzetnek, a szolgabiró lefojtott hangon, istentelen bőbeszédűséggel kétértelmű vicceket me­sélt az clszomorodott komikusnak, a lépbank cégvezetője gáláns színházi nlékelvel szórakoztatta a hirtelen­­szőke, csupafiit ügyvédbojtárt, — Kará­dy Sándor pedig szerelemtől elfulladó sziwel, rajongó tekintettel udvarolt a primadonnának. Jól eljárt az idő. A primadonna felállt. Karádynak elszorult a szive, szerelme­sen könyörgött: —- Margitka, ne még ... A primadona édesen iveit szája elmo­solyodott: — Istenem, Sándorka, már két óra elmúlt . . . Néha le is kell feküdni . . . — És magához ölelve a forró sikerű este ilatos virágemlékeit, megindult. Karády Sándor belékarolt. A kis társaság követte őket. A Zöldfa ucca felé, ahol az isteni diva lakott. Tiszta, langyos, jószagu éjszaka haj­lott az alvó kisvárosra. A hold göndörke felhők mögött bujdokolt. az uccákon egy lélek se járt és a mélységes csendben szivet hlntáztatóan zümmögött a kis tár­saság nyomában a cigánymuzsika. Karády szorosában karolt belé a pri­madonnába, a fejük szinte összeborult s a lány egy elszabadult hajfürtje vér­pezsdítőén csiklandozta végig az érze­lemtől elborult főjegyző arcát. Karády remegve, ziháló lélekzéssel hajolt a lány felé: — Margitkám . . . Szeret? Margitka hátraszegte a fejét, lehunyta a szemét, mély, sóhajszerü lélegzetet vett és erősen megszorította Karády karját. Ez volt a válasz. A szerelmes főjegyző megértette. Le­hajolt és száz apró csókot hintett a pri­madonna kezéráí csuklójára. — Édes . .. édes ... — sutogta mellét feszitő, forró érzéssel. Megérkeztek. A társaság elköszönt és hátrább luizódott a cigányok felé.' Hadd búcsúzzanak el a szerelmesek zavartala­nul. Karády a kis kapuba vonta a prima­donnát, a kis kapuba, melyre sötét ár­­nyékfátyolt húzott az éjszaka. Ott ma­gához ölelte a lányt és egy kis tusako­dás után megcsókolta a száját. — Margitka — zihálta nekiszédülten — meghalok maga után!... Nézze, most elmegyünk... Én félóra múlva vissza­szököm... Könyörgöm, hagyja nyitva­­az ajtaját . . . A primadonna arca megmerevült. El­tolta magától Karádyt és rendreutasitó neheztelés remegett a hangjában: — Sándor... maga elfelejti, hogy én tisztességes- leány vagyok... És hogy az én szivemhez az ut csak az oltáron keresztül vezet . . . A főjegyző bűnbánóan hajtotta le a fe­jét.. — Bocsássan meg, Margitka, bocsás­son meg . . . Igen, én egy tapintatlan, szerelmes szamár vagyok . . . A primadonna megbocsátó mosollyal csókra nyújtotta a kezét és besurrant a kis kapun. Felsietett a vadszőlős ámbf­­tusra és benyitott a szobájába. ... A sötétből egy égő cigaretta para­zsa villogott feléje. A szive mosolyra dobbant és alig hallhatóan lehelte: — Pszt! Régóta vársz? A cigaretta parazsa félkört ívelt és a fekete sötétből egy suttogó férfihang vá­laszolta: —- Vagy másfél órája . . . Két foró, vágytól mohó, beteljesülésre szomjas száj csapott egymásra . . . . . . Künn az uccán halkitott hurok­kal, szerelmes, panaszos cpedésse! hul ­lámzott az éjjeli zene . . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents