Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-22 / 79. szám

G. oldal námmtsm kapu) ««*■ 1927. március 22. ayiban vannak, amennyiben Jugoszláviá­nak Magyarországgal szemben is van­nak speciális érdekei. Jugoszláv iának Magyarországhoz való közeledéséből az egész klsan­­tantra csak haszon szórmazhatlk. — Ami Olaszországgal való viszonyun­kat illeti, én mindig arra törekedtem, hogy Olaszországgal szemben mindig jóviszonyt tartsunk fenn, mert ez a mi nemzetközi helyzetünk szempontjából is igen fontos. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben megkötött tiranai szerződés a két ország közti viszonyban bizonyos válto­zást hozott. Ez idézte elő az én távozá­somat is. De az én lemondásom csak pro­testánst jelentett a tiranai szerződés el­len. a legcsekélyebb mértékben sem je­lentette azonban azt, hogy az Olaszor­szággal szemben folytatott politikánk hi­bás volt, a lemondás ennek a hibának az elismerését jelentette volna. — Mindig hangsúlyoztam annak szük­ségességét — folytatta Nincsics — hogy a két állam között a legjobb baráti vi­szonyt kell megteremteni és az a vi­szony, amely köztünk az utolsó évben fennállt, megfelelt a tényleges helyzet­nek. A mi országunkban nem volt semmi akadálya e jóviszony kifejlődésének és a másik oldalról is elismerték érdekeink közösségét és e közeledés fontosságát. Hangsúlyoznom kell, hogy nekünk nem rokonszenves és nem is előnyös, ha Olaszországgal bár­milyen politikai nehézségeink van­nak és el kell ítélnem azokat a csúnya táma­dásokat, amelyek az olasz nép ellen hangzanak cl. Az olasz nemzet nagy nép, amely megérdemli a rokonszenvet és tiszteletet részünkről. Ezután áttért Nincsics a tiranai szerző­dés áltat teremtett helyzet ismertetésére. — Az én politikám mindig a fiatal albán állam függetlenségének meg­őrzésére irányult. Kötelességünk is volt ez, mint a Népszö­vetség tagjának, mert Albánia egyenjogú tagja a Népszövetségnek és különben is ez érdekünk is. Mi Albániától nem kér­tünk egyebet, mint békés baráti viszonyt és ennek ellenében felajánlottuk, hogy elősegítjük az ország fejlődését. Termé­szetes,-hogy Így nem számíthattam a ti­ranai szerződésre sem. Kétségtelen, bogy a tiranai szerző­dés egész uj helyzetet teremtett számunkra. A viszony köztünk és Olaszország között bizonyos mér­tékben bizalmatlanná vált. amiért mi nem vállaltunk felelősséget, azonban érdekünk volna, hogy ez a kői csönös bizalmatlanság megszűnjön. Jel­lemző a mai helyzetre az a kampány, amit az olasz sajtó egyrésze vezet elle­nünk, »Megbízható forrásra« hivatkozva írnak arról, hogy nálunk őrült kalandra készülnek, amely a békére veszedelmet jelentene. Ezeknek a híreknek tenden­ciózus voltát mi könnyen be tudjuk bizo nyitani. Államunk mindig a rend és az eu­rópai béke megőrzője volt és erre számtalanszor bizonyitékot is szolgáltattunk. — Bulgáriával kapcsolatban a végcél az volt, hogy teljes őszinte megegyezést teremtsünk és ennek utjából. minden aka­dályt elhárítsunk. Ez történelmi szükség szerűség. Mindig a két testvérnép köze­­,édesén dolgoztam, de ezt a macedón ko­­mitácsik fellépése gyakran megnehezí­tette. A bolgár menekült-köicsön ügyében tartózkodó álláspontra helyezkedtünk és nem gördítettünk elé akadályokat. Gö­rögországgal való viszonyunk meglehe­tősen rezervált, nem a mi hibánk folytán, Törökországhoz való barátságos viszo­nyunk egyre erősödik. Ami Franciaor­szághoz köt bennünket, az több a barát­ságnál. Gyakran elitélték Angliával szem­ben folytatott politikámat, pedig a lausan­­nei konferencián lord Curzori nem titkol­ta megelégedését afölött, hogy Jugoszlá­via segítségére sietett Angliának. Anglia az európai kontinensen a nagy pacifiká­­tor szerepére hivatott. Bizonyos, hogy a status quo fenn­tartása érdekében Anglia segítségé­re mindig számíthatunk. ., — Németországhoz A'aló VišZo^ufik' normálisan fejlődik 0 ez egyre fontosabb lesz Jugoszláviára nézve. Lengyelország­gal a legbarátságosabb viszonyban ál­lunk. Nincsics azzal fejezte be beszédét, hogy Jugoszláviának állandóan a béke megerősítésén és a jóyiszonyok kiéprtév sén kell fáradoznia Marinkovics Voja beszéde TriíMbics Ante személyes kérdésben szólalt fel, utána Marinkovics Voja mon­dotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. — A külpolitikai viszonyok állandóan olyan súlyosak — mondotta Marinkovics — hogy minden politikusnak fölül kell emelkednie a pártérdekeken e kérdések tárgyalásánál. A többségnek talán még inkább kötelessége a‘ külpolitika kritikai szemlélete. Az ország földrajzi helyzete kényes, a határok nem elég biztosítot­tak. Ezért Jugoszláviának sokkal inkább, mint más államnak kerülni kell a diplo­máciai intrikák politikáját. A külügyminiszter kétszer is emlí­tette beszédében azt a jelszót, hogy Balkán a balkáni népeké Ez egyike annak a két elvnek, amelyre ;>z ország politikáját alapozni kell. A Balkán-háború kitörésekor, 1912-ben Poincaré megkísérelte, hogy hivatalosan bevigye ezt az elvet az európai közjog­ban. Javasolta, hogy a nagyhatalmak je­lentsék ki érdektelenségüket a Balkánon. Ez a javaslat Ausztria ellenállásán hiú­sult meg. Ha elfogadták volna, a világ megmenekült volna az európai háború borzalmaitól. Monroe Jatnes száz évvel ezelőtt állította fel azt az elvet, hogy Amerika az amerikaiaké. Monroe nagy jótevője az emberiségnek, mert enélkü! ma különösen Délamerikában három­négy nagyhatalom versenyezne fegyve­resen gyarmatai megtartásáért. Ha ma Jugoszláviának elég ereje volna, hogy az európai közjogba bevigye »a Balkán a balkániaké« elvet, vagy ha akadna egy amerikai elnök, aki ezt rákényszerítené az európai nagyhatalmakra, Európa biz­tonsága száz százalékkal növekedne. A másik elv, aminek megvalósítására törekednünk kell: a nagy nyugati álla­mokra való támaszkodás, ide számítva Angliát és az Egyesitlt-Álamokat, ahol valamennyi párt a demokrácia alapján áll. A Világnál fáü*Óa-eíAjt w­lünk van olyan rendszer, amely An­glia és Amerika felfogásának meg­felel. Ezzel a ténnyel nem operál eléggé kül­politikánk. A Times egy cikke úgy irt rólunk, mintha mi konszolidálatlan or­szág volnánk konszolidált szomszédok között. Ezzel szemben ha egy angol vagy amerikai ember­nek választania kellene, hogy Eu­rópának ebben a részében melyik országban telepedjen meg és ismer­né a mi viszonyainkat, csak bennün­ket választana. — Az ország állapotai nem a legjob­bak. de jobbak, mint a szomszédainknál Én például. bármilyen élesen támadom is a kor­mányt. biztos lehetek abban, hogy nem gyilkolnak meg a Teraziján, Ezt nem minden államról lehet el­mondani. — Ez az egyedüli állam Európának ezen a részén, ahol a demokrácia intéz­ményei, ugy ahogy, normálisan funkcio­nálnak. A Népszövetség: meg nem valósult ideál A Népszövetségről — folytatta Ma­rinkovics — önmagunkkal szemben való kötelesség az igazat megmondani. A Népszövetség még meg nem valósult ideál, még nem elég garancia egy olyan kis államnak, amelynek egyéb ga­ranciái nincsenek. — A Népszövetség ma csak a nagy­hatalmak szövetsége és a békét velük szemben nem tudja garantálni, már pe­dig ök csak veszélyeztethetik a békét. — A világot jobban kellene informálni a mai viszonyainkról. A világnak meg kell tudnia, hogy nem cserélgetjük bará­tainkat és nem hagyjuk el régi barátain­kat újak kedvéért. Nem szabad előfor­dulni, arai megtörtént, hogy Fjancls^ ország kérdezze, vájjon mi Franciaor­szág, vagy Olaszország oldalán áliunk-e? Igen örülök a külügyminiszter kije­lentésének. hogy szorosabbra fog­juk (űzni kötelékeinket Magyaror­szággal, de senkinek sem szabad hinnie, hogy ez a kisantant rovásá­ra történik. — A nép békét akar, ezért áldozatokat is hozunk, de ezeket az áldozatokat sen­ki se tekintse a gyengeség jelének. Ne felejtse el a világ, hogy ennek az ország­nak elég nagy ereje van és csak nagy kataklizma döntheti veszélybe. Ebben az esetben a szerbek, horvá­­tok és szlovének együttesen fogják védeni a hazát. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Marinkovics azzal a kijelentéssel fe­jezte be nagyhatású beszédét, hogy csak barbár ember leltet az. aki nia háborút akar. Jovanovics Joca íöldmívespárti tartott még beszédet, majd az elnök javasolta, hogy Vilder Veceszlávot három napra tiltsák \i a parlament üléseiről. A több­ség a javaslatot elfogadta és ezzel až ülés véget ért Pleszkovics Lukács válaszol a szuboticai bírák nyilatkozatára Dr. Pleszkovics Lukács nemzetgyűlési képviselő, mint jelentettük, az igazság­ügyi tárca költségvetésének tárgyalásá­nál súlyos vádakkal illetett egyes szubo­ticai bírákat. A törvényszék és a járás­bíróság bírái nyilatkozatukban vissza­utasították ezeket a vádakat s az igaz­ságszolgáltatás érdekében arra hívták fel dr. Pleszkovicsot, hogy emeljen kon­krét vádat, sorolja fel, hogy kik és mi­lyen szabálytalanságot követtek el. A nyilvánosság előtt tett erre á fel­hívásra dr. Pleszkovics Lukács a követ­kező sorok közlésére kért fel bennünket, Szubotica, 1927 március hó 21. A »Bácsmegyei Napló« Tekintetes Szerkesztőségének Helyben B. lapjának folyó hő 19-iki számá­ban »A szuboticai bírák visszautasít­ják dr. Pleszkovics Lukács vádjait« cimü cikkre • . . válaszom . . a következő: ’ «Nem igaz, hogyha nemzetgyűlési be­­^sáSdemfeőh valaméhnyi ifrót és tiszt­viselőt támadtam. Érdemi választ csak akkor adok a nagy nyilvánosság előtt, hogy ha a szu­boticai törvényszék elnöke, úgyis mint a szuboticai ügyvédegyesület elnöke kimutatást készít el és leközli a lapok­ban, hogy 1. elnökösködése első napjától a inai napig ä királyi Törvényszéknél melyik bíró, illetve melyik polgári ta­nács, milyen számú perekben hozott ítéleteket és kik voltak e perekben fel­peresi és alperesi ügyvédek; 2. ugyanezen idő alatt milyen szám alatt és kik ellen lettek csődök elren­delve és ezeknél kik lettek csődtömeg­gondnokoknak kinevezve; 3. milyen szám alatt lettek választott bírósági ítéletek beterjesztve a királyi Törvényszékhez s kik voltak e válasz­tott bírósági ügyekben bírák és ügy­védek. 4. az ügyvédegyesület segélyalap­jára, mely ügyvédek mennyit fizetitek be és kik kaptak e segélyalapból köl­csönöket, mint összegeket? Mig mindezen kérdésekre teljesen pontos adatokat nem kapok, vitatko­zásba nem bocsájtkozom. Tisztelettel Dr. Pleszkovics Lukács nemzetgyűlési képviselő. Lelőttek égy szombori rendőrt Gyilkosság a mulatóban Szomborból jelentik: Véres esemény színhelye volt vasárnap éjjel az egyik szombori éjjeli mulató. Egy őrmester dulakodás közben lelőtte a megfékezésére siető rendőrt, aki a szombori közkórhdz­­ban a halállal vivődik. A gyilkos őrmestert Topalov Bozsi­­dárnak hívják, a nisi első lovasezred ál­lományába tartozik és három nappal ez­előtt érkezett Szoinborba. hogy regrutá­kat szállítson et Nisbe. Topalov szom­­bori tartózkodása alatt minden este az éjjeli mulatóhelyeket látogatta, ahol ve­rekedéseket provokált. Szombaton este is összeverekedett több civil emberrel, a kik közül kettőt kardiával könnyebben meg is sebesltett. Vasárnap este Topalov őrmester meglehetős ittas állapotban ke: reste fel az egyik Lasztina-uccai mula­tót. Ott duhajkodni kezdett, mire a szom­széd asztalnál ülő Gyurics Vladimir szombori őrmester rendre intette. Topa­lov erre veszekedni kezdett Gyuriccsal és rászólt: — Te csak hallgass, te is éppen olyan őrmester vagy, mint én, csakhogy te szombori, mig én nisi vagyok. Gyurics erre ismét figyelmeztette To­­palovot, aki kardot rántott és rátámadt bajtársira. A megtámadott őrmester fe­­íegyverezte Topalovot és kivezette az uccára. i Később Gyurics átment egy másik mu­latóba, mire Topalov, aki ezalatt az uc­­cán tartózkodott, utána akart menni, de ott látták, hogy ittas és nem engedték be. Topalov ezután a szomszédos ház udvarán keresztül akart bejutni Gyu­rishoz, de itt is eléje álltak, mire lö­völdözni kezdett. Több lövéssel bezúzta az összes ablakokat és a közelben tar­tózkodók testi épségét is veszélyeztette. Gyurics, aki, figyelmes lett a lövésekre átjött ebbe a házba és hátulró! meg­ragadva Topalov kezét, amelyben 3 re­volvert tartotta, hátra csavarta. Élet­halálharc JejJődötJ tó közöttük... amikor a helyszínre érkezett Rauskó Milán szombori rendörörvezető, aki szolgálat­ban volt. Rauskó látva, hogy mi történik Gyurics segítségére akart sietni, de To­palov rákiáltott: — Ha felém jössz, lelőlek és ezzel kirántotta kezét Gyurics kezei közül. A rendörörvezető ennek ellenére Gyu­rics segítségére sietett, mire Topalov el­sütötte fegyverét és a golyó a rendőrör­­vezető lágyékába fúródott. A súlyosan megsebesült rendőr nyomban elvesztette eszméletét és összeesett. Topalov látva, hogy a rendőr lerogyott, nyomban ki­józanodott, fegyverét és kardját átadta Gyuricsnak és szó nélkül hagyta, hogy Gyurics a katonai parancsnokságra ki­sérje. A történtekről hamarosan értesült a rendőrkapitányság is, ahonnan Jelasics Dankó ügyeletes rendőrkapitány, Slukics József detektivfőnök és az ügyeletes rend' őrorvos szálltak ki a helyszínre. Raus­­kót nyomban beszállították a kórházba, ahol még nem nyerte vissza eszméletét és az orvosok véleménye szerint kevés remény van életbenmaradásához. Topalovot a katonai parancsnokságon letartóztatták. VÁROSI-KÁVÉHÁZ IGAZGATÓSAGA értesíti a mélyen t. közönséget hogy minden CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP TEA-DÉLUTÁNT render, amelyen a kitűnő COLUMBIA-CHARLESTON-BAND SZOLGÁLTATJA A TÁNCZENÉT

Next

/
Thumbnails
Contents