Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-03 / 60. szám

1927. március 3._______________________ BACSMEGYE1 NAPLÓ _________________________________oldaI Békét akar kötni a kantoniakkal az északkinai csapatok egy része A békefeltételek sulyossi^a mialt ellentétek i:ierü tek fal az északi hadsereg vezetői között — Az oroszuk nem adnak átutaz .isi vízumot a Sangüaiból menekülő angoloknak Erős védelmi állásokat építenek Sanghai körül Londonból jelentik: Sanghajból ér­kező jelentés szerint kedd délelőtt a sanghai-i kikötőben egy spanyol cir­káló vetett horgonyt, fedélzetén százötven spanyol katonával, akiket azonban egyelőre nem szállítottak •rtra- Az angol hadihajók legénysé­gének partraszáliitása még tovább folyik és kedden újra két angol zász­lóalj szállt partra. Sanghait százával hagyják el a külföldiek. Kedden nyolcvan angol állampolgár kért átutazási vizumot a sanghai-i orosz konzultól, hogy a szibériai vasúton térjenek vissza Európába. Az orosz konzul azonban az an­gol-orosz konfliktusra hivatkoz­va a vízumok megadását a me­nekülő angoloktól megtagadta. A Daily Telegraph sanghai-i érte­sülése szerint a sanghai-i angol csa­patok még nem építették ki a végle­ges védelmi vonalat Sanghai körül és egyre nagyobb körzetben ássák a lövészárkokat és emelnek barrikádo­­kat. A védelmi vonalak nem az an­gol koncessziók körül épülnek, hanem jóval távolabb a város perifériáin. Az angolok négyszeres lövészárok rendszert épitenek ki és tüzérségük nagyrészét is a nemzetközi negye­deken kivül helyezték el, ami ellen Sanghai városparancsnoka is­mételten tiltakozott, az angolok azonban a védelmi vona­lak kitolását stratégiai szempontok­kal indokolják. ■ A Daily Express szerint kedd este Sanghaiba érkezett Anglia pekingi követe is, hogy érintkezésbe lépjen a sanghai-i angol katonasággal. O’Mal­ley hankaui angol megbízott tovább folytatja a tárgyalásokat Csen kan­tom külügyminiszterrel. Az angol külügyminisztérium értesülése sze­rint a tárgyalások kedvező meder­ben folynak, amivel szemben Pe­­kingből olyan jelentések érkeznek, hogy a tárgyalások ismét kritikus stádiumba jutottak. A Chicago Tribune értesülése sze- Lnt kedden Nankingban haditanácsra ültek össze Csang-Csung-Csang és Sun-Csun-Fang tábornokok, valamint Csi-Li tartomány kormányzója, Csu- Ju-Pu tábornok. Csang- Csüng - Csang minden­áron békét akar kötni a kanto­­niakka! és már napok óta tár­gya! a kantoni kormánnyal, a melynek a békekötés leiében a sanghai-i vámbevételek felét ajánlotta fel. Sun-Csun-Fang táborában Csang- Csung-Csang békülési szándékai ál­talános elkeseredést váltottak ki, fő­leg azért, mert. Csang-Csung-Csang a háború befejezése érdekében épp a sanghaiaktól követeli a legnagyobb áldozatokat. Csang-Csung-Csang és alvezé­­rei között a béketárgyalások miatt súlyos nézeteltérések me­rültek fel és a sanghai-i csapatok egyik alve­­zére, Meng-Csau-Ju tábornok egész vezérkarával együtt bejelentette, hogy megtagadja az engedelmessé­get Csang-Csung-Csang tábornok­nak. Hirek vannak arról is, hogy Vu-Pej-Fu tábornok ötvenezer főnyi hadseregével végleg el­pártolt Csang-Cso-Lintól és csatlakozott az északi bolsevista hadsereghez, amely Feng-Ju-Siang keresztény tábornok vezetése alatt áll. Pekingi jelentés szerint Csang- Cso-Lin tábornagy csapatai Hu-Nan tartomány fővárosában, San-Hau-ban körülzárták Vu-Pej-Fu tábornok öt­venezer főnyi seregét. Vu-Pej-Fu hadserege teljesen felbomlott. A hadsereg egy részét Csang-Cso- Lin csapatai lefegyverezték, másik része a Kuomintanglioz pártolt át. Vu- Pej-Furól ellentétes hirek vannak forgalomban. Az egyik hírforrás sze­rint a tábornok maga is fogságba került, más hirek szerint azonban el­menekült Hu-Nanból. Újabb sanghai-i jelentés szerint a sanghai-i csapatok Sun-Kiang mellett kedden döntő vereséget szenvedtek. Vrbaszról jelentik: Borzalmas bűn­tényt hiúsított meg a véletlen Novivrba­­szon. Egy novivrbaszi gazdálkodó ellen bestiális merényletet készített elő családja, hogy a vagyonhoz hozzá­jusson. A terv azonban csak részben sikerült és a merénylet áldozata meglehetősen súlyos sérülésekkel ugyan, megmenekült a haláltól. »Meggyilkoltam az apósomat« Az elmúlt este, hét óra tájban egy zi­lált külsejű fiatalember, akinek a ruhája csupa vér volt, routott be a csendőr­ségi laktanyába és ott az ügyeletes tiszt­tel az izgalomtól remegő hangon, szag­gatott mondatokban közölte: — Félórával ezelőtt meggyilkoltam az apósomat, Friesz Miklós gazdál­kodót. A következő pillanatban az izgatottság­tól kimerültén lerogyott egy székre és alig hallhatóan adta meg a felvilágosí­tásokat >a csendőrtisztnek, hogy merre van apósa lakása, ahol bejelentése sze­rint a bűntény történt. A csendőrtiszt mielőtt részletesen kihallgatta volna a fiatalembert, nyomban intézkedett, hogy egy bizottság szálljon ki a helyszínre, a nyomozás megindítása végett. A bizottság dr. Álunk Adolf hatósági orvossal szállt ki Frieszéknek az úgyne­vezett Magyar-sorban levő lakására, a hol az udvaron, a ház végében a íöldön eszméletlen állapotban találták Fri­esz Miklós negyvenhatéves vasúti munkást. Fején két hatalmas sérü­lés tátongott, amelyből patakokban ömlött a vér. j Az orvos nyomban bekötözte a szeren­csétlen ember sérüléseit, amelyek meg­állapítása szerint rendkívül súlyosak és tekintettel a nagy vérveszteségre is, alig van remény felgyógyulására. A csendőrök ezalatt vigasztalták a házbelieket, Friesz Miklósnét és tizenhét­éves leányát, Katicát, akik a lakásban tartózkodtak és látszólag a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek a csendőrök­től a borzalmas eseményről. A csendőrök a nyomozás érdekében Friesznét és leányát is behozták a lak­tanyába, ahol ezalatt megkezdték az Sun-Csuan-Fang tábornok az újabb vereség következtében kénytelen volt a védelmi frontot Sanghajhoz jóval közelebb hozni. Eddig busz-huszonöt kilométerre volt, most már alig nyolc-tiz kilomé­terre van Sanszaitól az utolsó védelmi vonal. Csang-Csung-Csang tábornok most már mint kínai generáiisszimusz in­tézi a hadműveleteket A londoni Observer kiküldött hadi­tudósítója a következőket jelenti Sanghaiból: A kínai helyzetet Sun-Csuan- Fang és Vu-Pej-Fu seregeinek megsemmisülése jellemzi. A rendkívül bonyolult polgárháború, amely nagyszámú tábornok egész sorának anarchikus harca volt, most már egyrészt Csang-Cso-Lin és Csang-Csung-Csang északi és időközben már letartóztatott fiatalember kihallgatását. A fiatalember kihallgatása alkalmával elmondta, hogy Ilics Zsivojinnak hívják tizenkilencéves szerbiai származású ci­pész és előre megfontolt szánd éklwl.-kö vette el tettét. Szökés a szülői házból — A múlt évben kerültem Novivrbasz­­ra — mondotta vallomásában Ilics — ahol rövidesen megismerkedtem cgv fiatal csinos gyári munkásleánnyal Friesz Katicával. A leány annyira meg­tetszett nekem, hogy szerelmes lettem belé és ezt közöltem is vele. A leány nem utasított el és néhány hónappal később már elhatároztuk, hogy megesküszünk. A leány apja azonban rendkívül szigorú ] volt és én attól tartottam, hogy nem fog­ja beleegyezését adni házasságunkhoz mire azt ajánlottam a leánynak, hogy szökjünk meg. A leány csak hosszas rá­beszélésre engedett és ez év január ele­jén megszökött velem. Szerbiába utaz­tunk, abban a reményben, hogy ott meg­élhetést találunk. Számításunk nem vált be. Több városban jártunk, de seholsem tudtam alkalmazást szerezni. Valósággal éheztünk és ilyen körülmények között határoztuk el, hogy visszatérünk Novi­­vrbaszra. Útközben eszeltük ki azt a tervet, hogy apusomat meggyilkoljuk és Így megkaparintjuk a vagyont. Mire megérkeztünk, tervünk már kész volt. Február hó 25-ikén érkeztünk meg. Egyenesen hazamentünk feleségem szü­leihez, akik már megbékítitek a helyzet­tel és szívesen láttak bennünket. De ter­vünkről nem mondtunk le, hanem elhatá­roztuk, hogy anyósomat is beavatjuk, nehogy ezután eláruljon bennünket. Egyik napról a másik napra balasztottuk ter­vünk megvalósítását, mert anyósommal, aki a legnagyobb békességben élt apó­sommal, nem mertük közölni, hogy mit akarunk. Családi konferencia az após bőrére — Pénteken délután azután — foly­tatta Ilics vallomását — dűlőre jutott a dolog. Az öreg nem volt odahaza és tá­vollétét feleségem arra használta fel hogy anyósomat beavassa tervünkbe. Csatig-Kai-Sek déli tábornokok har­cává egyszerűsödött, a hadterület pedig a Sanghai körüli terepre kor­látozódott. Amig a kínai tábornokok közül többen kiküszöbölődtek igy az eseményekből, addig egy uj tényező szólt bele a harcba: a külföldi hatal­mak Sanghajban álló hadserege. Ed­dig úgy látszott, hogy a külföldi ha­talmak hadserege diák az idegen ne­­yedek védelmére fog szorítkozni és lábhoz tett fegyverrel fogják nézni a kínai testvérharcot. Ennek a takti­kának az lett volna a következménye, hogy az előreláthatólag győzedelmes­kedő kantoni hadsereg benyomult volna Sanghai kinai városrészébe és ennek szűk uccáin dőlt volna e! vég­leg Kina sorsa. Most azonban meg­változott a helyzet. Az angol csapatok megtettek minden előkészületet, hogy be­avatkozzanak a kinai testvér­­harcba. Sanghaiban húszezer főnyi külföldi hadsereg áll kitünően felfegyverkezve és repülő­gépekkel ellátva. Ha a külföldi had­sereg intervencióra határozza el ma­cát, Sanghai elfoglalása alig lehetsé­ges. Eddig még ellentétek vannak az intervenció kérdésében, mert az amerikaiak és a japánok még nem tudták magukat az intervencióra el­határozni. így tehát elsősorban Ame­rika és Japán elhatározásától függ most Sanghai és egyúttal a kinai forradalom sorsa. Frieszné először annyira megrémült, hogy szóhoz sem jutott. Ott ültem vele szemben az asztalnál és amikor meghal­lotta, hogy mit akarunk, olyan szemeket meresztett rám, mintha vele is végezni akarnánk. Felesegem azonban nem adta fel a csatát. Anyja ölébe hajtotta fejét a karjait simogatta, majd ráborult mel­lére és arcát cirógatva, kérte, hogy egyezzen bele és legyen segítségünkre. Fél óra alatt győztünk. Anyósom fél órai rábeszélésre engedett, mire össze­ültünk, hogy a gyilkosságot és a bűntény elpalástolását előkészítsük Megállapod­tunk abban, hogy én végzek az öreggel, azután a holttestet kivisszük a vasúti sínek­re, hogy a vonat keresztülmenjen rajta és ezáltal azt a látszatot kelt­sük, mintha véletlen baleset, vagy öngyilkosság történt volna. Megegyeztünk abban is, hogy a vagyont, ami körülbelül harminc lánc földből és egv házból át'!, elosztjuk magunk kö­zölt. Orvtámadás az udvarban — Ma — ! oly tatja Ilics — határoztuk el. hogy estére végzünk az üreggel. Dél­után feleségem azzal állt elő. hogy be­vásárlások végett Kifiára utazik. Elmt­­csuzott az apjától, de nem utazott eh hanem elment sétálni és megegyezésünk szerint csak este kellett haza jönnie, a mikor már végrehajtottuk a gyilkossá­got Mi feleségem távozása után állan­dóan bent tartózkodtunk a szobában és azt az alkalmat vártuk, hogy Friesz ki­menjen az udvarra. Előzőén már kiélő* sitettem egy baltát, amelyet a konyha­ajtó mellett helyeztem készenlétbe. Kö­rülbelül fél bét volt, amikor apósom ki­ment az udvarba, mire én utána oson­tam, magamhoz véve a baltát. Apóson gyanútlanul ment az udvar hátsó ré­szébe. de amikor a ház végébe ért, hir­telen mögéje ugrottam és a baltával kétszer a fejére sújtot­tam. A következő pillanatban megtániorodMt és rám zuhant. Fejéből ömlött a vér és bevérezte a ruhám. Én, amikor meglát­tam a vért. megijedjem, átugrottnál, úgyhogy apósom teste, amely igy tá-Feleség, láng, vő szövetsége a családfő meggyilkolására Harminchold földjéért eí akart pusztítani egy vrbászigazdát acsaládja

Next

/
Thumbnails
Contents