Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-20 / 77. szám

18. oldal.

BiCSMBSTEt MILO

1927. március 20.

Noir-t se, aki valóságos iskolapéldája volt annak a típusnak, amely irói pályára lép, anélkül, hogy egyáltalában tudna irni, s tanítani szeretne, pedig még tanulni se képes. Mivelhogy nem akadt újság, amely állandó alkalmazást adhatott volna neki. a pályáját azzal kezdte, hogy magántitkári állást vállalt egy tekintélyes publicistánál, Vallés-nál Ez az ur sokat vesződött vele, mert az újdonsült titkára diktálás közben több hibát ejtett, mint mostanság a legügyefogyottabb gépirókisasszony.

— Hé, Viktor! — rivalt rá egyszer türelmét vesztve a gazdája. — Nem tévesztetted el a pályádat? Hiszen botrányos helyesírási hibákat csinálsz!

— Micsoda? — tiltakozott Noir. — Én? Hibákat csinálok?

— De mekkorákat! A Notre-Dame tornya hozzájuk képest apró épitőszekrény kövecske s a Kleopátra tűje mellettük karcsú fogpiszkáló.

__ — Milyen akadékoskodó vagy!... Szeretném bebizonyítani neked, hogy tévedsz. Diktálj valamit. Fogadok, hogy egy hibát se ejtek.

— Jó, ird hát.

És tollba mondta neki Eénelon Télémaque-jának az első sorát: Calypso qui ne pouvait se consoler du depart d’Ulysse...

— Ez nem érvényes! — tiltakozott a titkár. — Ebben a mondatban két görög szó van, mit tudom én, i-vel vagy ippszilonnal kell-e őket irni? Francia mondatot kérek.

— Nem bánom, ird ezt: A vendéglősömtől vettem tegnap hat butélia bordeaux-it.

Noir szorgalmasan jegyzett, de az utolsóelőtti szónál fölpillantott s ártatlan arccal kérdezte:

— Pardon, most igazán nem tudom hamarjában, hogy a »bouteille«-t két tével vagy két ellel szokták-e irni, de abban biztos vagyok, hogy a két betű közül az egyik: kettős. Vájjon melyik?

A másik nevetett, hogy majd megpukkadt belé.

— No látod, —^ mondta, — hogy nem tudsz helyesírást!

Az irótárs pedig fölpattant a helyéről, földhöz csapta a tollát és méltatlankodva kiáltott:

— A patvarba is, nem csoda, mik>r a leglehetetlenebb szavakat keresed elő! Valid meg, hogy direkt elővetted a szótárt és olyan szót halásztál ki belőle, amelyről az ember, hacsak nem akadémiai tudós, igazán nem tudhatja, s még csak nem is gyaníthatja, hogy hogyan Írják.

Szegény ördög! Ha kereskedősegéd marad (mert eredetileg az volt), nem lett volna olyan baj rá nézve, hogy nem tudta a bouteille-t korrektül leírni, nem is kerül az útjába a vérengző hercegnek, valószinüleg idejében megházasodik, a felesége szerény hozományából s a maga megtakarításaiból kis boltot nyit, s előreláthatólag az emberi életkor messze határáig jóllétben és boldogságban él, — de hát iró akart lenni...

S félek, hogy a példája vajmi keveseket riasztott vissza ettől a rögös és mégis annyira kedvelt hivatástól, sőt —- mert a rossz példák jobban vonzanak a jóknál — valószinüleg másokat is bátorított, hogy próbáljanak szerencsét azon a pályán, amelyen a sezrencse nem ér semmit, — ahol tehetség kell, s ahol még annak sincs mindig szerencséje, akinek van tehetsége..

Mert hát. ha igaz, hogy egy bolond százat csinál, még bizonyosabb, hogy egy iró: kétszázat. Ezért vagyunk ilyen sokan.

Aprilg Lejot:

Fegyverszünet

A sorsom, vén ellenfelem, fehér zászlót békülve lenget. Úgy küldi át fegyvertelen követét: a nyárvégi csendet.

Apadt vizünk is vész után felejti záporok haragját: átszűrve sürü lomb-szitán finom zenével zsong a naggyá.

Itt nincsenek hangos viták, babonás, tiltó öv határol.

Csak a halott jezsuiták járnak át a Kálváriáról.

Csak a körte dobbant és batal, amit az ősz már meglegyintett. És milyen kritikátlanul dalolnak itt a karcsú pintyek.

Fény hull, álomba szédítő. Szúnyog-balett ring-leng a hőben. És a ragadozó idő áll, mint egy ölyv a levegőben.

Magyar feladatok

a magyar kultúra érdekében

Dr. Havas Emil beszéde

RÁDIÓAMATŐRÖK

szakvéleményt adok, készülékeik felülvizsgálását, javítását végzem, üj készülékek szakszerű felállítását, mindennemű alkatészt szállítok legolcsóbb an

CZUCZY EMIL, ?Kl-US

SUBOTICA,

MASSAEIKOVA 25.

MÉR'ÖK

ISI

Az elmúlt vasárnap, mint arról a Bácsmegyei Napló hirt adott, a szuboticai Népkör tagjai estélyt rendeztek Kiss Lajos tiszteletére. Kiss Lajos a magyar kultúra és a Népkör iránti szeretetböl otthagyta azt a rezerváltságot és nyugalmat. amelyre egy becsületes, munkában eltöltött élet neki feltétlen jogot ad s a legutóbbi népköri választásnál elvállalta a jelöltséget a Népkör elnöki tisztére.

A Népkör tagjainak numerikus többsége — sajnos — nem méltányolta azt, hogy a szuboticai magyar kulturélet eddigi vezetői Kiss Lajos érdemes személyében találták meg a garanciát arra. hogy a magyar kultúra a Népkór égisze alatt politikától mentesen tovább fejleszthető legyen. A multvasárnapi összejövetel több volt, mint állásfoglalás, a választásnak ezzel az eredményével szemben. Demonstráció volt ez amellett, hogy helyre kell állítani, meg kell védeni a magyarság kulturális egységét. Ezt a törekvést szolgálták az ünnepi lakomán elhangzott beszédek, amelyekben egyetlen bántó, támadó szó nem volt a győztes párt ellen. Dr. Nagy Ödön, Kiss Lajos. dr. Havas Emil, Nőiesek Géza, Sefcsics Lajos, Szántó Róbert beszédei mind azt a célt szolgálták, hogy a közös cél érdekében összefogjon ennek az államnak és ennek a városnak minden loyalis, hazafias magyar polgára.

A magyarság kulturfeladatait és kulturális igényeit igen pregnánsan fejezi ki dr. Havas Emil beszéde, amely maradandó hatást tett a jelenlévőkre s hisszük, hogy azoknak lelkében is visszhangra talál, akik az ünnepi összejövetelen nem voltak jelen.

Ep ezért dr. Havas beszédét az alábbiakban egész terjedelmében közöljük.

H vas Emil a következőket mondta:

Még mindannyian hatása alatt vagyunk annak a nyugodt és méltósággal teli beszédnek, amelyet Kiss Lajos ur elmondott és az hiszem, valamenynyiünk érzését kifejezem akkor, amikor megállapítom, hogv ő a fejlődő Népkör-i gondolatnak fundamentumát rak*a le. Bizonyára önök mindannyian megértették és átérezték ennek a gondolatnak jelentőségét, de hogy egész nagyvonalúságában és lövőnkre kiható fontosságában feltártam Önök előtt ezt a kérdést, kell. hogv elmondjam egv pár hét előtt lefolyt beszélgetésemet, amely tulajdonképpeni előidézőié volt annak, hogy az aktivitás terére lépve, a Népkör választási mozgalmában részt vettem.

Egv szerb tanügvi-férfi ezt mondta nekem nem régen: Tudja-e Ön és tudják-e a többi magyarok, hogv a magvar tanítók hónapról-hónaora halnak és ha igv megv tovább, akkor legfeljebb tizenöt éven belül nem lesz magyar tanító Jugoszláviában, aki a magyar gyermekeket tanítsa. S tudiák-e azt, hogy ezen csak magyar tanítóképző felállításával lehet segíteni és hogy a tanítóképzőt csak a saját erejükből csinálhatják meg?!

Mondanom sem kell, hogy amikor ezt a mi ügyünkben nem érdekelt szerb tfówécupjaől :-itfiigttm<'4iaEK*

a magvar szülő keserűsége és amikor tántorgó gondolatok közt kerestem segítséget és magamtól vártam választ a tragikusan fölvetődött problémára, akkor tűnt fel előttem a kultúrintézménnyé átalakítandó Népkör eszméje és megértettem a menydörgés erejénél erősebb és a villám fényénél világosabb figyelmeztetést, hogv a Néokört a magyarság kulturális fejlődésének központjává kell tennünk, hogy centruma legyen az egész itteni magyarság kötelességévé lett munkának.

A kisebbségi nemzet sorsában élőknek súlyos kötelezettségeket kell vállalniok és teliesiteniök.

Tisztában kell lennünk ezekkel a kötelességekkel. Tudnunk kell azt. hogy mindenek előtt általános emberi vonatkozásaink vannak. Magunkban kell hordoznunk az egyetemes európai gondolatot. fenn kel! tartanunk a legbensöbb kapcsolatot a nagy emberi ideálokkal, kell tehát, hogv szivünkben elhelyezzük a humanitás és emberi szolidaritás mécseseit.

Ennél messzebbremenőleg teljesítenünk kell kötelességeinket hazánkkal és államunkkal szemben s meg kell értenünk, hogv mindannyiunknak egyforma érdeke, hogy az államban, amelyben élünk, nyugodt munka, konszolidáció és biztonság legyen, amit a mi munkánk is támogasson. Kell. hogy elménkbe elhelyezzük a hazaszeretet nvnugodtan égő lámpáit.

És ezen túl: teljesítenünk kell minden kötelességünket magyar nemzetünkkel szemben, napról-napra megújuló, fáradhatatlan és lelkesült munkával szolgálnunk kell annak minden ügvét-baját, kell. hogy telkünkben magasra fújtassuk nemzetünk iránti szeretetünknek tüzes lángjait.

Ha ezt a hármas kötelességet mindannyian egyformán. lelkiismeretesen vállaljuk és teljesitiük. akkor semmitől sem kell tartanunk. Akkor óráról-órára enyhébb légkörben fogunk élhetni és lassan mindenki be fogia látni, aki ellenünk van. hogy a sovinizmus talán igazolható a politikában — de a gyűlölködő elfogultságnak — éppen az állam érdekében — mi jogosultsága sincs a kulturális életműködés terén, mert érezniök és tudniuk kell azt. hogv egy kulturált, képzett, nagymüveltségü kisebbségi ember többet használ az államnak, mint száz műveletlen, analfabéta, úgy nevezett államalkotó elem.

Ezen kötelességek teljesítésénél figyelembe kell vennünk, hogv mi a népek tengerében magános szigetre került Robinsonok vagyunk, akiknek saját erőnkkel kell összehordanunk kulturális fejlődésünk gunyhójának tégláit, magunknak kell megszereznünk mindennapi szellemi táplálékunkat és megvédenünk apró szerzeményeinket a külső támadás elől. Teljesen és végzetesen önmagunkra vagyunk utalva.

Itt tehát, a magyarság soraiban, nem lehetnek egyéni jogok, hanem csak egyéni kötelességek. S vigyázniuk kell egyfelől a magvar tömegeknek, másrészt az egyéneknek arra. hogy kinekkinek a legmegfelelőbb lielven a legmegfelelőbb szerep jusson. A tömegek vitális érdeke, hogy a vezető szerepekre csak olyanokat felöljenek ki, akik emberi méltósággal, képzettséggel és hivatottsággal tudják betölteni a pozíciókat. Az egyéneknek pedig félve kell óvakodni ok attól, hogy túlbecsüljék önpességeiknek meg nem fdeiő szerepre pályázzanak. Nem üres törtetésre. tartalmatlan stréberségre van szükség, hanem igazi tehetségek bibliai önzetlenségére és messzeszárnyalásu áldozatkészségére. Senki ne arrogálion magának a neki kijáró helynél nagyobbat és jobbat és ne törtessen jogosulatlan egyéni célok felé. hanem csak oda álljon és ott dolgozzék, ahová öt a magvar tömegek szava — mint isteni akarat — parancsolja.

Van egy perzsa közmondás: Alacsony helyen a domb is hegynek képzeli magát. En ezt a mi viszonyainkhoz mérten megfordítom s azt mondom, hogy kisebbségi magyar életünk ezen seké lyes, még alig megművelt talaján még a hegynek is dombbá kell szerénykednie és meg kell várnia, mig a magyar tömegek elismerése, bizalma és akaratának sziklakövei heggyé magasítják és annak méltóságát adják meg neki.

Nemcsak az erők koncentrálására van szükség, hanem a legjobb erők arányos és legmegfelelőbb elosztására is.

Mindannyian zsebórát hordunk magunknál. az egyikünké jól jár, a másiké rosszul s ez nem túlságosan fontos, mert csak egy-egy ember igazodik utána, de a toronyórának mindig pontosan kell járnia, mert az messze kiható területre és az emberek ezreinek jár és mutat.

Ha mi azt a hármas kötelességet, amiről az imént szóltam, komolyan, lelkiismeretesen, becsületesen teljesitu jük. ha megértjük az emberiesség parancsát, dolgozunk a hazáért és szeretjük magyar nemzeti életünket. akkor semmitől sem kell tartanunk. Akkor senki sem fogja megtiltani nekünk, hogy éldelegjünk és gyönyörködjünk az Arany, Vörösmarty és Petőfi nemes költészetében, megnyugodjunk a Családi kör nyugodt méltósággal hömpölygő sorai mellett, fel lelkesedjünk a Vén cigány rapszódikus dallamosságánál és gyermekeinknek megcsillogtassuk a János vitéz poétikus meséjének aranyszálait, akkor senki sem tilthatja meg nekünk, hogy didergő lelkünket ne melegítsük fel a Csók István. Szinnyei-Merse és a többi ezer magyar festő képeinek szintüzénél, nem tilthatja meg senki, hogy elandalogjunk Bartók. Kodály és a többi száz magyar muzsikus zenéjén és emeltessük velük hangulatainkat a magasabb, tisztább régiókba. Akkor senki meg nem tilthatja nekünk, hogy a kisebbségi élet kemény fekvőhelyén ne álmodjunk a jugoszláviai magyarság kulturális jövőjéről édes és forró álmokat.

Hogy azonban kitűzött céljainkat elérhessük és feladatainkat megvalósíthassuk, össze kell tartanunk. A politika terén lehet köztünk különbség és felfogásainkban ellentét, gondolkozhatik az egyik jóhiszemű magyar a követendő útról igy és a másik becsületes magyar úgy, szemben állhatunk egymással abban a kérdésben, hogy politikai céljainkat, amelyek mindig egyfelé, a magyarság szebb jövője felé vezetnek, mily módszerrel valósítsuk meg. De kulturális életműködésünkben nem szabad zavaroknak beállniok és nem szabad a magyarság testrészeinek szétbomlasztásával, széthúzásával az egész test erőkifejtését gyengítenünk. Vigyáznunk kell, nagyon kell vigyáznunk, kedves magyar testvéreim, arra, hogy ne alacsonyodjunk le és ne váljunk hasonlókká azokhoz az emberekhez, akik a zugó tenger viharos árján veszedelembe jutott haajón egymást lökik, taszigálják, egymás torkát fogják és sikoltva, üvöltve, — még a másik élete árán is elsőknek akarnak a mentőcsónakba kerülni — vigyáznunk kell, hogy emberekhez méltóan, test a test mellett, kéz a kézben, figyelve a vezérek nyugodt és öntudatos parancsoló szavára, juttassuk partra a magyar kultúra ingó-bingó, gyenge, de messzi útra szánt és hivatott hajóját.

&fíÖÍ£&üLiy ät&r ÄnATma/crfa.