Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-16 / 73. szám

1927. március 16. &ÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET A lengyelországi német népközösség most tartotta Lodzban ez évi közgyűlését kétszázhatvanhat helyi szervezet részvé­telével. A közgyűlésen súlyos panaszok hangzottak el a lengyel kormány iskola- és egyházpolitikájával szemben. Leszö­gezték, hogy az utolsó esztendőkben a lengyel hatóságok több mint négyszáz német iskolát zártak be. A kétnapos kon­ferencia eredményeként a kongresszus résztvevői a következő egyhangú dekla­rációt hozták: »A lengyel belpolitikai helyzet, tekintettel a mértékadó lengve! körök és a német kisebbség viszonyára, az utolsó esztendőben nem változott. A németeket még mindig másodosztályú állampolgárokként tekintik és kezelik. A Pilsudszky-kormányban keservesen csa­lódtunk. mivel néhány barátságos gesz­tuson és üres Ígéreteken kivül eddig mitsein kaptunk tőle. A Pilsudszky-kor­­mánynak még arra sem volt ideje, hogy meghallgassa népünk panaszait. Igen fáj­dalmasan érinti a németeket a német iskolák mostoha kezelése. Az évtizedes, fáradságos munkával felépített német is­kola túlnyomó részében romokban hever. A német gyermekek ezreit megfosztották az anyanyelven való tanulás, sőt hitok­tatás lehetőségétől. A falvakban terjed az analfabetizmus; a német gyermekeket a lengyel iskolákban a lengyel gyerme­kek és tanítók sértegetik és kínozzák. Az evangélikus imaházak erőszakos elkob­zása egyre gyakrabban megismétlődik. Ez a németséget legszentebb érzelmeiben sérti és árt az állam tekintélyének kül­földön. A németek számára, akik java­részt az evangélikus egyházhoz tartoz­nak, égető a templom-kérdés rendezése. A lengyelországi evangélikus egyház élén még mindig kinevezett vezetőség áll, amellyel szemben az összes egyház­­közösségek a legnagyobb bizalmatlan­sággal viseltetnek«. A határozat megál­lapítja, hogy a németek elkeseredése le­írhatatlan és ha a varsói kormány ide­jében nem orvosolja a sérelmeket, úgy a legrosszabbtól kell tartani. Bánffy Miklós gróf, volt magyar kül­ügyminiszter, akinek titokzatos misszió­járól sokat Írtak a lapok, nemrégiben Aradon járt, ahol az erdélyi írókkal iro­dalmi estélyt tartott. Az Erdélyi Hírlap munkatársa felkereste Bánffy grófot, aki a következő nyilatkozatot tette: — Eljöttem, mert súlyt helyezek arra, hogy az aradi közönséget megismerjem. Teljes erővel dolgozom azon, hogy az erdélyi irodalom lendületet nyerjen és ezért végtelenül örültem, mikor huszon­nyolc erdélyi iró szövetkezése, a Heli­kon, Marosvécsen megalakult. A főcé­lunk az, hogy lehetővé tegyük az erdé­lyi Írók érdemes müveinek kiadását és e célból vettük át a Szépmüves Céh könyv­kiadó vállalatát és a napokban kerül a könyvpiacra első két kötetünk, az Erdé­lyi Almanach’. Vállalkozásunk elé minde­nütt nagy érdeklődéssel néznek és a Szépmüves Céh kétszázötven tagjának létszámát sikerült ötszázra emelni. Be­léptek külföldi pártolótagok is. Sorra járjuk most az erdélyi határszéli váro­sokat, melyek Erdélyhez csatoltattak, te­hát erdélyieknek tekintjük és igyekezünk mindenütt az érdeklődést felkelteni. Ahogy a könyvkiadó vállalat a megfelelő arányban kialakul, sorra vesszük az Er­délyi Helikon cimü folyóirat kiadását. A nemzetiségi kisebbségek nemzet­közi helyzetéről tartott előadást a német népszövetségi liga rendezésében C. G. brims, a kisebbségi jogok német előhar­­eosa. »Az a körülmény — fejtette ki töb­bek között Bruns dr. — úgy a kisebbségi probléma mindinkább nemzetközi jelle­gű lett, a versaillcsi szerződés kisebb­ségvédelmi határozatainak köszönhető, mivel ezek mindenütt panaszokat és nyugtalanságot váltottak ki. A kisebb­ségvédelem nemzetközi jellege azonban nemcsak jogelméleii. hanem karitatív motívumokból fakad. Az európai kisebb­ségi problémát csakis az európai össz­­rend keretében lehet megoldani. Versall­­lesben főként a keleti államokra hárítot­ták a kisebbségvédelmi szerződések el­fogadását. A gyakorlatban azonban ki­tűnt, hogy a kisebbségeket a nemzetközi szerződések alapján külön államtörvé­nyekkel is szükséges megvédeni. Az európai népek együttműködését nem le­het a kisebbségek elnyomásával felborí­tani, ezért szükséges, hogy a kisebbsé­gekről szóló állami alaptörvények mond­ják ki az összes állampolgárok egyen­jogúságát.« Bruns dr. fejtegetései után Weber Siegfried dr. szólalt fel, aki rá­mutatott arra, hogy olyan sovén politi­kus, mint Clemenceau is kifejezetten el­ismerte a nemzeti kisebbségek egyen­jogúságát, amikor a béketárgyalások: idején hangoztatta Lengyelország azon kötelezettségét, miszerint respektálni tartozik az őslakos német kisebbség ösz­­szes megszerzett, régi jogait. Marokkóban lemészároltak egy francia osztagot Véres bosszú a büntető expedícióért * Párisból jelentik: A spanyol határ közelében. Uezzán vidékén a marokkói francia csapatok egy osztagát a lázadó törzsek megrohanták és két francia tisztet, két altisztet, valamint negyven benszülött katonát le­mészároltak. • A Ktama törzs, amely spanyol te­rületen lakik, nemrégen fellázadt és az utóbbi időben a lázadók többször betörtek francia területre. Ezért a marokkói francia haderő parancs­noka büntetöevoediciót küldött ki. a mely visszaverte a lázadókat. Amikor a buntetöexpedició tag­jai utón voltak visszafelé, les­­helyböl érte őket a törzs táma­dása, amelynek során Bournignon ezredes is elesett. A marokkói események francia kormánykörökben nagy nyug­talanságra adnak okot. Törvényszéki biró - bűnszövetkezet élén Dr. Nagy István budapesti törvényszéki biró kényszeregyezség alatt álló cégekhez olyan ügyvédeket nevezett ki vagyonfelügyelőknek, akik meg­felezték vele keresetüket — Hónapok óta folyt titokban a nyomozás a biró és bűntársai ellen — Bankbetétjei és házai voltak a birónak Előkelő ügyvédek is gyanú alatt állnak A törvényszéki bírót és tizennyolc bűntársát őrizetbe vették Budapestről jeltntik: A budapesti fő­­kapitányság kedden egy hónapok óta a legnagyobb titokban folyó nyomozás után megdöbbentő és a magyar bűn­ügyi krónikában szinte egyedülálló bűn­cselekményben fejezte be a nyomozást, amelynek utolsó fázisaként dr. Nagy István budapesti tör­vényszéki birót és tizennyolc bűn­társát, túlnyomóan ismert budapesti ügyvédeket hivatalos hatalommal való visszaélés, zsarolás és meg­vesztegetés bűntettének nyomaté­kos gyanúja alatt előállították a rendőrségen és nyomban megkezdték kihallgatásu­kat. Igazságszolgáltatás — pénzért A budapesti polgári törvényszéken már hosszú hónapokkal ezelőtt meg­döbbentő hireket kezdtek suttogni az ügyvédek. Arról beszéltek, hogy a kény­szeregyezségi tárgyalásokat lefolytató biró, névszerint dr. Nagy István nem bíróhoz méltó módon járt el a jogkere­ső felekkel és az érdekeiket képviselő ügyvédekkel szemben. Később ez a szó­beszéd már határozottabb formát öl­tött és arról volt szó, hogy Nagy István dr. nem egyformán méri az igazságot. Később már arról Is beszélni kezdtek, hogy a kényszeregyezségi tárgyalások folyamán Nagy István bíró az ál­tala, illetve ügynökei által meg­szerzett vagyonfelügyelőknek olyan hallatlan nagy összegű munkadija­­kát állapit meg, amelyek merőben szokatlanok voltak az eddigi gya­korlatban és ezeket az összegeket megfelezi az ügyvédekkel. Amikor ezek a hírek már konkrétabb forn)át öltöttek, az Ítélőtábla "„'fegyelmi bírósága vizsgálatot rendelt el dr. Nagy István 'élfen. amelynek 1 '• Idfblytttíásátoal Petöcz Gyula ítélőtáblái birót bizta meg. Petőcz három hónapig folytatta titok­ban a legszigorúbb vizsgálatot és ennek során kétszáz tanút is kihallgatott, akik közül többen mondottak érdemleges és súlyosan terhelő adatokat, úgyhogy az Ítélőtábla elnöksége is látta, hogy az ügyet csak úgy lehet teliesen felderíte­ni, ha a nyomozást a rendőrség veszi a kezébe. Az. Ítélőtábla elnöksége jelen­tést tett az igazságügyminiszternek, aki úgy döntött, hogy az ügy minden rész­letére sürgősen teljes világosságot kell deríteni. Sokszázmilliós bankbetétek és házvételek Sztrachc Gusztáv főügyész az igaz­ságügyminiszter utasítására magához rendelte Katona Rezső rendörfőtaná­­cscst és Barta Gyula rendőrtanácsost, a rendőrség intellektuális osztályának két vezetőjét, akiknek átadta Petőcz táblabiró vizsgálatának összes iratait. A két rendőrtisztviselő hetekig tanul­mányozta az iratokat, majd bevontak a tanácskozásba egy detektivesoportot és több más rendőrtisztviselőt és teljes apparátussal megindult a nyomozás. Ti­zenöt rcndörtisztviselö és harmincöt de­tektív nyomozott a kínos ügyben há­rom hónapon keresztül és ezalatt négy évre kiterjedő visszaéléseket derítet­tek fel. Megállapította a rendőri nyomozás, hogy Dr. Nagy István biró központja volt egy szövetkezetnek, amely vagyonfelügyelői állások kihaszná­lására alakult. Ügynököket tartot­tak, akik felhajtották azokat az ügyvédeket, akikkel Nagy az általa megállapított ügyvédi tiscteletdijra feles üzleteket kötött. Kiftrfili a nyomozás során, hogy dr. Nagy Istvánnak a Magyar-Olasz Bank­ban betétkönyve és folyószámlái van­nak •• Naírj; István« és »Emi« néven és voltak napok, amikor a törvény­­széki biró három-négy, egyenklnt 50—100 milliós betétet is elhelye­zett a bankban. Az Erzsi névre szóló titkos betétnek Nagy István felesége, Horvát Erzsébet volt a tulajdonosa. Megállapította a rendőrség azt is, hogy Nagy nemrégen megvette a Király-uccai Bérház-Rész­­vénytársaság tulajdonában levő Király­­ucca 98. számú ház részvényeit és készpénzzel egy milliárd és száz­millió koronát fizetett a házért. A részvények tulajdonosaként a biró fe­lesége és két kisfia szerepeltek. Kide­rült az is, hegy több hetyen, ahol a kényszeregyezség alatt álló cégeknél a Nagy által kinevezett vagyonfelügyelő dolgozott, szerepelt egy Lubik Juci ne­vű hölgy, aki mindezeken a helyeken egyenesen dr. Nagy István rendelkezé­sére kapott alkalmazást három-öt mil­lió fizetéssel. A biró által protezsált nőnek a va­gyonfelügyelők néhány hét múlva mindenütt felmondtak és ekkor há­rom-hat havi végkielégítést kapott. Nagy István dr., aki nemrégen még egészen szegény törvényszéki jegyző volt, amikor megnősült, a Baross-ucca 15. szám alatt egyszerű lakást bérelt. Mikor később manipulációi révén hatal­mas vagyonra tett szert, az Arany Já­­nos-ucca 1. számú házban megvette a volt Metró-Bank nyolc szobás irodáját társával, Gazda Györggyel együtt, aki mint könyvszakértő dolgozott a kény­szeregyezségi ügyekben. A lakás drága bútorát és drága berendezését ekkor Nagy ajándékba kapta egy cégtől, a melynek kényszeregyezségi ügyét ő tár­gyalta. Tizennyolc előállítás A minden részletre kiterjedő rendőri nyomozás terhelő adatokat produkált a tör­vényszéki birón kivül, három könyvszakértő, egy Jegyző és ti­zenegy ismert budapesti ügyvéd el­len is, úgyhogy a rendőrség referátuma alap­ján Sztrache Gusztáv főügyész hivata­los hatalommal való visszaélés, zsaro-. lás és megvesztegetés címén indította meg az eljárást dr. Nagy István és tár­sai ellen és vasárnap délelőtt utasította a főkapitányságot, hogy valamennyie­ket állítsák elő. Ennek az utasításnak a főkapitányság kedden tett eleget. A főkapitányság detektivjei kedden reggel megjelentek az Arany János-uc­­ca 1. számú házban egy rendőrkapitány vezetésével és felmutatták dr. Nagy István törvényszéki biró előtt az előve­­zetési parancsot. Ugyanekkor a ház harmadik emeletén lakó Szántó Béla könyvszakértőt, a Metró-Bank volt igazgatóját is előállították. A rendőrség mindkét lakásban ház­kutatást tartott és nagyszámú le­velet és iratokat foglalt le. Nagy István és Szántó Béla kihallgatá­sát a főkapitányságon azonnal meg­kezdték. A délelőtti órákban a rendőrség még tizenhét előállítást foganatosított és a következőket állította elő a rendőrsé­gen: dr. Bogyó István ügyvéd, dr. Gazda György törvényszéki könyvszak­értő, dr. Sellő V. István ügyvédjelölt, dr. Márk István, dr. Márk Sándor, Nagy Valér, dr. Bállá József, dr. Szilárd Im­re, dr. Herei éld Samu dr. Csillag Jenő, dr Pajzs Elemér, dr. Simonovics Pál, dr. Vajda Ernő, Benyovics Huszár Im­re, d’r. Nagy Istvánná született Horváth Erzsébet, dr. Kieszár Jenő és Lubik Ju­ci. Valamennyit előállított kihallgatását a rendőrség azonnal megkezdte és a kihallgatások egész’ nap tartottak.

Next

/
Thumbnails
Contents