Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-15 / 72. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1927. március 15. fontos és jogosult minden nemzetnek. tehát a kisebbségeknek is az a követelése, hogy az ifjú generáció nemzeti nyelvén kapja meg a nevelést nemzeti kultúrája tradícióinak szellemében. A kisebbségek teljes joggal követelnek széleskörű önkormányzati jogokat a közoktatás terén- A nemzeti kisebbségek kérdése európai jelentőségű, annak igazságos és tartós rendezése nemzetközi érdek, mert csak ez biztosítja a nemes kulturális versenyt a nemzetek között és erősíti meg a népek közti szolidaritás érzését. A kisebbségek érthető módon nemcsak szükségét, hanem felelősségét is érzik annak, hogy közreműködjenek a kérdés rendezésénél, a melynek utat kell nyitnia až európai népnek baráti egyesüléséhez. Ez a felelősségérzet az európai kisebbségek között morális és érdekközösséget létesített, amely a genfi népkisebbségi kongresszusokban jut kifejezésre. Ezeken a kongresszusokon az olaszországi szláv kisebbség illusztris vezére, Villan József dr elharmincmiilió ember választott képviselői tizennégy európai államból megegyeztek a nemzeti önrendelkezés és a nemzeti egyéniség kölcsönös tiszteletének elve alapján egy programban, amely a nemzeti hovatartozandóság kérdését a liberálizmus és a keresztény etika magasságába emeli és neutralizálja a kisebbségeket az államok közti konfliktusok esetére. Nekem jutott a szerencse, hogy az első genfi kisebbségi kongresszuson három évvel ezelőtt a kisebbségek és az európai sajtó képviselői előtt kifejtsem a pozitív kisebbségi politika alapvető elveit. Az egész világ előtt bizonyságát adtuk ezzel, hogy a kisebbségeknek nincsenek destruktiv törekvéseik, hanem komoly együttműködést akarnak a többségekkel. Hogy ez az együttműködés hogy fog megtörténni az erősebb között, aki az egész államhatalommal rendelkezik és azok között, akiknek ereje csak a meggyőződésben van — az majd később ki fog derülni. nökölt es Iskolai autonómiát a kisebbségeknek Kralt ezután hosszasan foglalkozott a kisebbségek nemzetközi szolidaritásával, majd rámutatott arra, hogy Magyarországon a szerb nemzeti egyház iskolai autonómiája keretében kifejezésre jutott egy kisebbség teljes oktatási önkormányzata. — Hasonló megoldást óhajtunk mi is — folytatta beszédét — mert csak ez lehet tartós alapja a szerbek, horvátpk, szlovének és a kisebbségek közti együttműködésnek. A választásig agitáció során meggyőződtem arról, hogy a bácskai szerb földművesek jogosnak tartják azt a kisebbségi kívánságot, hogy oktatási önkormányzatot kapjanak. Remélem, hogy-'ebben a Házban is 'be fogják látni, hogy az eseményeknek megvan a^uuiguk- logikája- és .ezt a. kérdést javább már nem lehet elhanyagoltál jj$ A volt közoktatásügyi miniszter által benyújtott elemi oktatási törvény alig veszi figyelembe a kisebbségek érdekeit. A német párt még soiia sem hivatkozott nemzetközi jogokra, de itt kénytelen vagyok a saint-germaini békeszerződésre hivatkozni. Az oktatási törvény törvényes szankcióját akarja adni a most fennálló állapotoknak, melyek alkotmányellenesek. Ez a törvény a lojális polgárok elleni represszáliás politika eredménye. Az egyesülés után a kisebbségek egyházi és magániskoláit megszüntették. A kisebbségi oktató személyzet káderét nyugdíjazásokkal, elbocsájtásokkal, határon túlra való Imrcolással, megtizedelték. Az ilyen módon támadt űrt nem tudták betömni, mert az újonnan beállított tanítók nem ismerik a német népet és a német kultúrát. Nincs egyetlen olyan tanítóképzőnk sem, ahol kisebbségi tanítókat képeznének ki. A jelenlegi állapotokért elsősorban Pribic.sevics felelős, aki a kisebbségi oktatást tervszerűen tönkretette. Pribic.sevics egy izben magánbeszélgetés során kijelentette nekem: »Azt mondják, hogy önöknek német elemi iskoláik vannak. Ez azonban csak illúzió, mert miféle német iskola az, melyben nincsenek német tanítók«. Keserű igazság ez és nagyszerűen jellemzi a mai helyzetünket. Az ilyen oktatás sem az állam, sem a polgárok javát nein szolgálja. — A németeket egyetlen országban sem kell kényszeríteni arra, hogy megtanulják az államnyelvet,, ezzel ők maguk törődnek, de szükségesnek tartják a saját nyelvük' és saját kultúrájuk szellemében való nevelést j is. Az úgynevezett parallel német I osztályok erre a célra nem felelnek meg. A német gyerekeknek négyféle j írást kell tanulni: a gót hetüket, a ciril irást. a német és horvát latinicát. Minden energiát erre és az államnyelv megtanulására kell fordítani. A ! tanítóknak, ha nem ezzel törődnek, a tanfelügyelőkkel gyűlik meg a bajuk. — Szükséges volna bizonyos adminisztratív nehézségek elhárítása is. Ma a nép teljesen el van zárva attól, hogy befolyást gyakorolhasson az iskolák irányítására- Jelentős dolog még, hogy a német iskolák nem önálló iskolák, hanem csak ugynevezeft;.,párhuzamos osztályokból , álla-, hak. kiét nemet középiskola volt. a melyek* több mint száz év, óta fenn|llfak,„ezeket megszüntették. Pribicsévíes Szvetozár után több közoktatásügyi nűniszter követte egymást, de semmi sem változott. Amikor az országban százhet- . vennégv gimnázium van, amelyeknek fenntartásához a kisebbségek is hozzájárulnak, igazságos ^"'"g volna, ha megfelelő számú iskolát kapnának a kisebbségek is. — Pribicsevics 1925-ben rendelettel megszüntette á népiskolák első osztályában a német nyelvtanítást l és ezzel az alkotmány pozitív rendel-1 kezeseit sértette meg. Később elren-1 delte, hogy ahol legalább negyven I kisebbségi gyermek van, parallel ősz- j tályt fog nyitni. Barátságos felszólítás j és kérés — Ennek ellenére a Szerémségben j több mint harminc községben hiába követelik évek óta a párhuzamos osztályok felállítását. Barátságos felszólítást és kérést, intézek önök-) hoz. találjanak igazságosabb megöl-; dúst ezekben a dolgokban. Különösen fontos lesz ez, amikor tárgyalásra kerülnek a közoktatási törvények. A saint-germaini békeszerződés szerint, amely az országnak hecikkelvezett törvénye, a kisebbségeknek joguk van salát költségükön magániskolákat feníartani. de ezt sem akarják megengedni. Vitába szállt ezután Kraft Pribicseviccsel az anyanyelvnek a felsőbb osztályokban való oktatása kérdésében. —. A kisebbségi kérdés nem lehet pártkérdés, ez állami kérdés. . A parlamentben és a kormánykörökben remélhetőleg kialakul az a meggvöződés, hogy a kisebbségeknek joguk van a jelenlegi állapotok ellen panaszkodni és óhajaikat a törvényhozásban érvényesíteni. Tegyék lehetővé a szabad oktatást, mert ezt a kisebbségek lojális magatartásuk folytán meg is érdemlik. Pribicsevics Szvetozár: És önkormányzatot is? — Igenis, önkormányzatot is kérünk, azt az önkormányzatot, amelyet a szerbek is élveztek a régi államban — fejezte be felszólalását Kraft A költségvetést ebben a reményben megszavazza. Pribicsevics reciprocitást követe! Pribicsevics Szvetozár személyes megtámadtatás cimén szólalt fel és kijelentette, hogy ő annak idején az államérdekek figyelembevételével intézte a közoktatási ügyeket.-v- Ez az állam — mondotta — a szerbeké, a horvátoké és a szlovéneké, nekem pedig ezt figyelembe kellett vennem. Dr. Kralt: Hát a saint-germaini szerződés? Pribicsevics: Kraft ur elfelejti a saint-germaini szerződés emlegetésekor, hogy az nem csak a mi államunkra vonatkozik, hanem az egész müveit világra is. Elvárom, hogy a miniszter érdemileg válaszoljon a panaszokra. Elvárom a minisztertől azt a választ, hogy ezeket a kérdéseket a reciprocitás elve alapján lehet elintézni és hogy a saint-germaini szerződés rendelkezései nem csak az S. 11. S. államra érvényesek. Kraft jól tudja, hogy Burgenlandban a lárvátoknak nincs egyetlen iskolájuk sem. A kis osztrák állam nem akarja megengedni, hogy az ottani horvátok anyanyelvükön tanuljanak. Azt hiszem. hogy Kraft, aki szépen beszéli a mi nyelvünket, be fogja látni, hogy minden állampolgárnak szüksége van arra, hogy beszélje az államnyelvet. A német nép egy iskolát sem adott a lausitzi szerbeknek ... Kralt: Ez nem áll! Pribicsevics: Kralt ur, ha én azt mondom, hogy úgy van, akkor úgy van. Még a hittant sem tanulhatják anyanyelvükön. Kraft: Erre maid válaszolni fogok. Pribicsevics: Mit fél attól a százhúszezer lausitzi szerbtől,a nagy német birodalom? Magam is meggyőződtem arról, hogy az ottani iskolákban a .szlávokat kizárólag német nyelven oktatják. Nézzük meg, más államokban miképp bánnak a kisebbségekkel. Lengyelországban az oroszok még a papnöveldékben is kénytelenek kizárólag lengyel nyelven tanulni. Micsoda memento az, hogy Kraft a kisebbségi konvenciókkal fenyeget? Moser: Ez nem mementó, ez alapvető törvény, akárcsak az alkotmány, Pribicsevics: Kraft azért idézte ezekét a konvenciókat, hogy a közoktatásügyi miniszter figyelmét felhívja azokra a rendelkezésekre, amelyek itt le várinak fektetve. Sőt megvádolta az 1919 óta működő kormányokat, hogy nem tartották be azokat. Kralt: Ez úgy is van. Pribicsevics: Emlékszik-e képviselő ur, mit mondott önnek Radics 1925-ben? Egy közbeszólására azt kiáltotta: »önnek Pribicseviccsel kellene tárgyalni«. Kralt: Ö volt az egyetlen miniszter, aki az ön közoktatásügyi politikáját védelmébe vette. Pribicsevics beszéde további folyamán hivatkozott arra, hogy az öszszes pártok osztják az ő nézetét. Hosszan fejtette ki, hogy az államnak nincs semmiféle eszköze arra, hogy külföldön respektáltassa a szláv polgárok jogait. Kraft: Nem is lehet a saját polgárainkkal szemben represszáliát alkalmazni más országok miatt. Pribicsevics: Honája ezt el Berlinben. Kraft: Mi egyeniugu polgárok vagyunk és azért vagyunk itt, hogy elmondjuk kívánságainkat. 3 Pribicsevics: Mondja ezt el Berbeszédét és utána újból Kraft kapott szót. Kralt tiltakozott szavainak félremagyarázása ellen és különösen visszautasította Pribicsevicsuek a/t az állítását, mintha a konvenciót azért ol/ vasta volna fel, hogy ezzel fenyegessen. — Nem akarok semmiféle mementót tenni — mondotta — hanem a kisebbségi politikát helyes útra akarom terelni. Pribicsevics azt állította, hogy a német polgárok meg vannak elégedve az elemi népoktatással. Ebben nagyon téved. A reciprocitás elvére hiába hivatkozik Pribicsevics, mert mi egyenrangú polgárok vagyunk ebben az országban és nem lehetünk politikai túszok egyetlen más nép vagy ország polikája miatt. Rámutatott Kraft Ausztria és Csehszlovákia között létrejött konvencióra és arra, hogy Ausztria teljes megelégedésre rendezte az ausztriai csehek oktatásának kérdését, Bécsben nemcsak cseh elemi iskolák, hanem több cseh középiskola is van és tankönyveket adnak ki a cseh gyerekek részére. Ugyanez történik Burgeulandban is. Ami pedig a lausitzi kérdést illeti, ott az iskolai hatóságok a szülőkkel együtt állapítják meg az oktatási nyelvet. Kraft után Ivancsevics Pera beszélt. Franicsevics radikális rövid felszólalása után Vukiesevics Velja közoktatásügyi miniszter válaszolt az elhangzott kritikákra, majd az elnök szavazást rendelt el. A többség megszavazta a közoktatásügyi költségvetést és utána rögtön áttértek a vallásügyi tárca költségvetésének tárgyalására. A vallásügyi expozé Srskiés ígazságügytninlsztér a vallásügyi miniszter helyettese hosszabb expozét tartott. Ismertette a költségvetés számbeli adatait és a végrehajtott redukciókat különösen azokat, melyek a kiadási tételeket érintik. Ezután különböző egyházak részére biztosított állami támogatásról beszélt, majd sorba véve az egyes egyházakat, valamennyi egyházfelekezet helyzetét részletesen ismertette. Bejelentette, hogy még ebben az évben beterjeszti a minisztérium a konkordátum - törvényjavaslatot. Beszéde után az ülést háromnegyed nyolckor félbeszakították és folytatását kedd délelőttre tűzték ki. Tanitói nyugdíjazások a Vajdaságban A közoktatásügyi miniszter legutóbbi rendeletével a következő vajdasági tanítókat és tanítónőket nyugdíjazta: Holczinger Mihály ruszkoszeíól, Horváczky Mária szuboticai, Rostás Teréz cséminczei, Slyivicstié Leposzáva szuboticai, Nikolics Száva igyosi. Mi-, sics Dániel dolovri, Radovics Zágorka pancsevói, Péjics Lujza szuboticai, Szimicsné Anna kru^evlyai, Jovanovics Bósza velikakikindai, Mirgicsné Ánka noviszadi. Nikolicsné Julka kátyi, Svantner Irén sztaribecseji, Farkas Cecilia szkorenováczi, Lovricsné Filoména uljmai, Gyurisicsné Olga belacrkvai. Glibonszki Szmilya knézsevói, Vist János szrpszkimileticsi, Kőszegi Ferenc bajmoki, Gyákics Lajos sziuboticai. Kondor János kotlinai. Szabados Géza starakanizsai, Zsivánovicsné Emilia bavanistei, Ispánovics Mátyás szuboticai, Sors Pál sarlevili és Misicsné Zsófia crepa'jai tanítókat, illetve tanítónőket, tovább'á: Lajtner Márta sztarcsevói, Sztjepanek. Erzsébet szuboticai, Pásztori Izabella tefnerini és Lapos Mária szuboticai óvónőket nyugdíjazta.
