Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-13 / 70. szám
98 ott megtudta, hogy a tűz éppen az ő szobájában keletkezett. Azonban szerencsére Muncü.köt, kimentették a szobából. Kiderült, hogy Muncurku, mikor a nernzetes ur és a róka kártyázni mentek, egy darabig szépen eljátszott a laterna magikával. De aztán ráunt erre a mulatságra. Talált az asztalfiókban néhány diót és azokat kezdte feltörögetni. Az egyik dió kiesett a kezéből és az ágy alá gurult. Muncurkó erre a laterna magikából kivette a gyertyát és az ágy alá bujt vele megkeresni á diót. A gyertyától tüzet fogott az ágytakaró és csakhamar lángban állott a szoba. A tüzet ugyan hamar eloltották, de a kár így is igen nagy volt. A szálloda igazgatója pedig kijelentette, hogy a kárt a nemzetes urnák kell1 megfizetni. Morgó nernzetes ur pedig a szálloda portásától kért kölcsön egy kis pénzt és azon sürgönyt küldött Htimmöge Zsuzsánna szakácsnőnek az erdőre. A táviratban megparancsolta neki, hogy adja el az egész idei méztermést és az árát azonnal küldje el neki. — Mordizomadta, — sóhajtott aztán a nernzetes ur és pofon vágta Muncurkót, azért hoztalak a városba, hogy felgyújtsad a szállodát? ...Gyerekek, gyerekek, ide figyeljetek! Gyertyalánggal ne játszatok, könnyen tüzet csinálhattok. S ha megnőttük, az időtök, kártyával né töltsétek, mert pénzt veszteni vétek. De ha mindig jók lesztek, sok habostortát esztek! — Hát csak menjen a nernzetes ur, ha már nincsen pénze, se elzálogosítani való ékszere, — volt a kurta válasz. — Megyek is, — dohogott Morgó nernzetes ur, — de előbb add ide az aranyórámat. — Már hogy adnám? Hiszen elnyertem! — Elnyerted, de játékban nyerted el! Ami pedig játék, az nem gilt. Azért add csak szépen vissza az órámat és a pénzemet. — A játék csak a gyerekeknél nem gilt, — ellenkezett a róka, — de felnőtteknél igenis gilt! Morgó Mackó nernzetes urban forrt a méreg. — Még egyszer mondom, — kiabálta, — add ide a pénzemet s az órámat ! — Nernzetes ur visszaaadta volna a pénzt, amit nyert, ha nein veszítette volna el? — kérdezte most kitérően Furfangi Fiilöp. — Én nem, mert a pénzt városi emberektől nyertem el De te tőlem nyerted és magad mondtad, hogy az erdő lakóinak a városban össze kell tartani, nehogy az emberek megítéljenek bennünket.-— Hát éppen az emberekre való tekintettel nem adom vissza sem a pénzt, se az órát, — erősködött Furfangi Fiilöp, — mert ha megtennem, az emberek azt mondanák, hogy ökör vagyok, már pedig nekem semmiféle ivadékom nem állott rokonságban ezzel a szarvasmarhával. A nernzetes ur látta, hogy hiába beszél, azért dühében hatalmas pofont adott Furfangi Fülöpnek. Erre nagy ribillíó és lárma támadt a klubban. A nemzetes ur az első percben úgy érezte, mintha madár volna, mert repült. A másik percben azonban tuskóhak érezte magát, mert nagyot zuhant. Az történt ugyanis, hogy a nemzetes urat kidobták a kártyaklubból. Tapogatta az oldalát és haragosan hazafelé gyalogolt, mert annyi pénze se martit, hogy villamosra szállhatott volna. Mikor végre abba az utcába fordult, ahol a szállodába volt, nagy csődületet ■ látott. Mikor jobban odanézett, észrevette, hogy a szálloda egyik ablakából sűrű füst tódult ki. — Tűz van, — mondogatták az emberek — ég a szálloda! — Jaj. odavész az én drágalátos magzatom, a Muneurkó, — kiabált a nernzetes ur és szaladt a szálloda felé. Ijedtsége még nagyobb lett, mikor a szállodába ért. és 84 AAA Tangó Beküldő: Surány Klári. * Mi az? Kerek, de nem alma Piros, de nem rózsa Rétes, de nem beles . Kóstold meg, nem édes. Beküldte: Fábián Anna. # REJTETT KÉP HOL A KISLEÁNY Aki a „kislány“-t megtalálja, értékes kedves jutalmat kan A NAPLÓ vasárnapi innyenmelléklete iibodea, lš»£V. március 18. 11 TORJA c> 4§ CTERnEKEKHEK •>UÄ( **>*«,^. «»"81 «SSBJfcK» n Morgó Mackó esetei Irta: Kubán Endre Huszoaharmadik fejezet, amelyben a nemzetes ur elmegy kártyázni, de nemcsak a pénzét. hanem még az órálát is elveszti, végül pedig Muncurkó lelgyujtja a szállodát. Este volt és Morgó Mackó nemzetes ur megelégedetten sétált a kivilágított uccán. Egyszerre csak látja, hogy a szemközti oldalról elegáns ur köszön feléje. Nem látta jól. hogy kicsoda, de gondolta, hogy valami jó ismerőse és azért mosolyogva visszaköszönt' Az illető erre átjött a nemzetes úrhoz, és akkor derült ki. hogy a köszönő Furfangi Fiilöp, a ravasz róka. Nemzetes uram, — mondotta szelíden, —; • tudóim hogy haragszik rám és nem is jogtalanul. De nézze, én alapjában véve jó fiú vagyok, azonban néni telietek róla, ha rossz természet szorult belém. Hu haragszik is rám. bocsásson meg itt a városban és ha meg akar leckéztetni, várjon vele, míg megint odahaza leszünk az erdőben. De itt ne mutassuk az embereknek, hogy az erdő lakói is. éppen úgy. veszekszenek egymással, mint ők. — Mordizomadta, — felelt a nemzetes ur, — igazad vari. Ne mutassuk az embereknek, hogy az erdő lakói eltanulták tőlük a civakodást. Legyünk a városban jó barátok. Én nem akarok most arra a sok bosszúságra gondolni, melyet nekem a városban okoztál. Morgó uram kezet nyújtott Furfangi Fülöpnek és aztán 88 81
