Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-13 / 70. szám

10. oldal 1927. március IS. Mikor engedhető meg a házasság? Az orvosi lelkrii^mefeft legsúlyosabb problémái közé tartozik annak a kérdés­nek az elbírálása^ hogy egy egyén, aki véletlen szerencsétlenség folytán vér­bajossá lett, mikor nősülhet meg, illetve mikor mehet újból térihez? Noha a tu­dományos kutatások úgy a betegség kezelése, mint jóslata tekintetében is óriási elő'haladást tettek, teljesen meg­nyugtató választ e tekintetben még sem adhatunk és igpn sok esetben nehéá, óriási feladat elé állítják az orvosi lel­kiismeretet az élet követelményei. Bizonyos, hogy a vérbaj fertőzőképes­sége és igy á házastársra, valamint az utódokra való átszármaztatásának ve­szedelme a legújabb kezelési módok mellett igen nagy mértékben csökkent. A vér vizsgálatának a betegség ellenőr­zése céljából csaknem a tökélyre vitt módszerénél fogva kiderült, hogy igen sok olyan eset, amelyet ezelőtt a legna­gyobb valószinüséggel, avagy egész bi­zonyossággal gyógyultnak tartottunk, a valóságban még mindig nem az. A vérbaj manapság» már a teljes bizo­nyossággal gyógyítható betegségek kö­zé tartozik és hogy teljes joggal megad­hatjuk a házassági engedélyt azoknak, akik a bajtól megszabadultak. Természetes, hogy felmerül itt legelső sorban az a kérdés, hogy mikor tekint­hetünk egy vérbajost teljesen gyógyult­­nak? Sokkal könnyebb ezt a kérdést fel­vetni, mint arra megfelelni, a jelenleg használatos vizsgálati módokkal ugyani* a betegség jelenlétét tudjuk csupán egész határozottsággal megállapítani, de nem a gyógyulását és igy erre a kér­désre a legtöbb esetben csak valószínű­séggel tudunk megfelelni, amelynél egyedül a hosszú évek megfigyeléseiből leszürödött tapasztalat az irányadó. A homály ennél a kérdésnél csak annyiban tisztult, hogy viszonylag több az olyan megfigyelt esetek száma, amelyeket a meg nem gyógyultak közé sorozunk, mint a‘gyógyul take. A gyógyulás valős'zimiségéiíek' még­­álalpitásánál húrom körülményt kell fi­gyelembe vermünk: mennyi idő télt él az elsődleges fertőzés óta, mennyi múlt el a betegség látható jeleinek teljes eltű­néséig és. hogy milyen módon, milyen intenzitással. történt a, kezelés? A tapasztalat szerint azoknál az ese­teknél, amelyeknél mindjárt a megbetege­dés elején energikus gyógybeavatkozás ment végbe, a jóslat kedvező, természe­tesen vannak itt is kivételek, de az ese­tek legtöbje aránylag gyors gyógyulás­sal jár. Az ellenőrző vérvizsgálatnak minden esetben legalább két éven • át, három havonként, kell történnie. A jóslat azonban még azokban az el­hanyagolt esetekben, amelyek későn ke­rültek orvosi. kezelés alá, sem kell fel­tétlenül rossznak mondani, csak termé­szetes, hogy ezeknél a gyógykezelés el­lenőrzésének ideje is sokkal hosszabb Ily esetekben az orvosnak a hozzá in­tézett kérdésre csak fenntartásasl szabad kedvező feleletet adni, mindig szem előtt tartva egy későbbi visszaesés le­hetőségét. A teljes gyógyulás azonban itt sincs egészen kizárva, ha öt-hat év múlott el, anélkül, hogy a betegségnek bármily jelét is észrevennők, a beteget gyógyultnak tekinthetjük. De vájjon, hogy állunk azokkal az esetekkel, amelyeket nem tekinthetünk gyógyultak nak, meg kell-e tiltanunk ezeknél egyszer és mindenkorra a há­­zaságot? Mielőtt erre a kérdésre felelnénk, fi­gyelembe kell vennünk, hogy a házas­ságban a vérbaj jelenlétét három irány­ban kell fontolóra vennünk és pedig: a megfertőzésnek a másik házasfélre, illetve az utódra való átszármaztatásá­nak veszedelme szempontjából, továb­bá nemzetgazdasági tekintetben, ha ugyanis a fennálló betegség következ­tében a házasfél időelött beálló mun­kaképtelenségé a család fentartását le­hetetlenné teszik, avagy, ha ennek foly­jesztőségének veszedelme lényegesen csökkent, ha teljesen nincs is kizárva és igy a fertőzés lehetőségének szem­pontjából, ha a megbetegedés óta 4—5 és a betegség látható jeleinek eltűnése óta legalább 3—4 év múlott el, a vérba­jos házassága abszolút cllcnindikádót nem képez, noha a betegségnek az utó­dokra való átszármaztatása tekinteté­ben a két nemet külön kel! választanunk és külön elbírálás alá vennünk. Kétségkívül!, hogy a gyermek meg­fertőzése csak az anyánál történik. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy a fér­finél régóta fennálló vérbaj rendszerint nem lesz átvive a nőre és igy az utód­ra sem és miután az utód megfertőzése feltétlenül az anya vére által megy vég­be mindaddig, amig egy nő vérbajos, amig egy nőnél a vérbaj megszűnése teljes biztossággal meg nem állapítható, az mindaddig egy újabb férjhezmenetel­­től feltétlenül eltiltandó. A házasságnál fennálló vérbaj követ­kezményeit, még abban az esetben is, ha az a másik házastársra, vagy az utódra nézve a megfertőzés veszélyével nem jár, nem méltányolják eléggé. Nem gondolnak arra, hogy leggyakrabban a vérbaj az oka a véredényrendszer csak­nem mindig halálosan végződő megbe­tegedéseinek és hogy a vérbajosok ha­lálozási százaléka ötven százalékkal nagyobb, mint más embereké; — a pa­ralysisf és a gerincagy megbetegedé­séi csaknem mindig vérbaj idézi elő. Mind e körülmények és eshetőségek a házasság megkötésénél igen súlyos el­bírálás alá ősnek. E szomorú perspektívák ellenére sem áll jogunkban egy vérbajost, a bekövet­­kezhetőségek figyelmeztetése mellett sem, a házasságtól teljes határozottság­gal eltiltanunk, hanem minden egyes esetet egyéni, társadalmi és nemzetgaz>­­dasági szempontból külön elbírálás alá kell vennünk. Igen sokszor szemben ta­lálja magát az orvos az illető egyén ha­tározott akaratával, ám akkor köteles­sége figyelmeztetni nemcsak a fennálló bajból származható eshetőségekre, ha­nem arra is, hogy a baj eltitkolása, an­nak erkölcsi súlyától eltekintve, a másik félre nézve házasságbontó okul is szol­gálhat. Legelső sorban az orvos, aki a bete­get kezelte hivatott arra, hogy véle­ményt mondjon, mert hiszen minden körülmény ismerete mellett az esetleg fennálló, vagy beköyetkezhetőségek mérlegelésére egyedül ő képes. Értésül kell adni minden esetben, hogy az egészség egy boldog házasságnak a leg­főbb föltétele. Egy lelkiismeretes orvos sokkal többet tehet a betegségnek a há­zasságba való bchurcolása ellen, mint minden törvényes intézkedés. Dr. Vécsei Jenő Anglia réme • a vörös hadsereg Általános mozgósítás esetén 11 millió embert tud fegyverbe állítani Anglia és a szovjet félig nyílt, félts titkolt, de kenyértörésre megérett szem­benállása, már a köztudatba ment át. Mindkét fél sajtója bőven gondoskodott arról, hogy ezt az érdekellentét minél élesebben a világ tudomására jusson. Az Odesszán keresztül ideérkező szovjet lapok rfiájdnem; mind.cn egyes számuk­ban Angtiaeilenes, háborúra uszító cik­keket hoznak. Vorosilov, a szovjet hadügyi népbiz­tosa, csak nemrégiben mondott olyan angolellenes és háborús izü beszédet, a melynek szövegét véres kard gyanánt hordoz körül a szovjet sajtó az orosz birodalom területén. Chamberlain a kí­nai eseményekkel kapcsolatban már többször és nyíltan kijelentette, hogy Kina mozgalmát Anglia ellen Oroszor­szág szervezi és fegyveresen támogatja. A legendás »hármak« Talán a nyers valóságnak felismerése juttatta arra az elhatározásra az an­gol vezető köröket, hogy a világnak legnagyobb szárazföldi katonai hatalmát kialakulása előtt lehetetlenné tegye. 1925 február 27-ikén számolt be Frunze, a szovjet akkori tengerészeti és had­ügyi népbiztosa a szovjet hadsereg re­organizálásáról és kiépítéséről. Azóta két év telt el és tekintettel a lázas mun­kára, az orosz hadsereg számbeli és fi­zikai előnyei csak javulhattak. A volt cári hadsereg maradékából há­rom ember szervezte át újra azt a ha­talmas haderőt, amelyet alább ismerte­tünk. Ez a három ember Bruszilov, a volt cári hadsereg főparancsnoka, Tu­­chacsevszky és Kamenev Szergil gene­rálisok voltak. A hadsereg jelenlegi fő­felügyelője és vezérkari főnöke Kame­nev Szergil, aki egyúttal a Szovnarkom teljhatalmú megbízottja is. A szovjet hadsereg szervezete merő­ben elüt más államok hadierejétől. A vörös hadsereg nagyjában két részre osztható; 1. állandó csapatok (ezek a mozgósí­tandó hadsereg kereteiül szolgálnak), 21 territoriális csapatok (megfelelnek a tartalékosoknak, de ebből áll tulajdon­képpen a hadsereg).. A megbízhatók tán idő előtt elhal. Az által, hogy a vérbajnak külső, lát- A szovjetben általános védkötelezett­­bató jelei a mai modern, tökéletes ség van. A huszonegy életévüket betöt­­gyógykezelési módok mellett igengyor- tő férfiak január elsejéig bevonulnak és san eltüntethetők, a ragályozás áttér- szétosztják őket. Tényleges szolgálatra a megbízható kommunistákat, a tartalék­ba a vegyes érzelmüeket küldik. A tény­leges csapatok szolgálati ideje a gya­logsági, lovassági és tüzérségi csapatok­nál kettő, technikai és repülőcsapatok­nál három, a tengerészeméi pedig négy év. A magasabb és középmüveltségü egyének szolgálati ideje egy esztendői Az' általános védkötelézettség a 41-ik életév betöltéséig terjed. A pótcsapatok szolgálati ideje nyolc hónap, amelyet őt éven keresztül rész- I letekben szolgálnak le. Az első évben három, a második évben két és a har­madik hátralevő esztendőben egy-egy ! hónapi fegyverkikép2ésben részesülnek. Terv szerint minden állandó katonára -kilenc tartalékos jut. Az állandó csapatok száma 562.000 ember, de ehhez még hozzá kell venni az automatikusan bevonuló tartalékosok seregét és igy Oroszországban tulaj­donképpen állandóan három-négymillió ember ál! fegyverben. A gyalogságot a háború utáni német rendszer szerint szervezték. Egy ezred két zászlóaljból áll, egy zászlóaljban pedig ezer ember van. A gyalogságnál hatvan százalék a lő­fegyverrel és kézigránáttal bánni tudó, negyven százalék pedig gépfegyver s az automatikus lőfegyver kiképzésében részesült legénység. (Federov-szisztéma 25 tölténnyel.) Minden ezredhez bizonyos számú lovasság járul, de ennek nagy­sága még ismeretlen. Annyi azonban bi­zonyos, hogy hatvankét divízió gyalog­ságra 16 divizió lovasság jut, tehát több, mint bármely más országban. A tüzérség is kétszerese annak, mint amennyivel a cári birodalom rendelke­zett. Beosztása: 1 ütegr=6 ágyú (76 miii­­méteres). Az önállóan működő és tetszés szerint csoportosítható tüzérütegeken kí­vül minden ezredhez külön tüzérség, re­pülőgép, pionircsapatok és páncélos au­tók vannak beosztva, de ezeknek száma szintén ismeretlen. Ennek a rendszer­nek az az előnye, hogy minden ezred tulajdonképpen egy komplett, minden operációra alkalmas kis hadsereg. II millió ember Mozgósítás esetén az .1907—1921-es korosztály 8 millió, az 1922—25-öS kor­osztály pedig hárommillió embert szol­gáltatna. igy, jó közepes számítással, Szovjet-Oros2ország háború esetén 11 millió embert tud fegyverbe állítani. A világháborúban alfaalmazott megerőlte­téssel pedig 15 milliót. A szovjet vezérkar véleménye szerint Oroszországot csakis európai oldalról fenyegetheti közvetlen veszély. Legrosz­­szab esetet számítva ä szovjetnek egy­szerre kellene fölvennie a harcot a finn, észt, lett, lengyel és a román haderőkkel. Ezek az államok összesen 7 és félmillió katonát tudnak a frontra dobni. Ezekkel állana szemben 10 millió vöröskatona, a kiknek hadi felszerelése jóval tökélete­sebb, mint a felsorolt államokbeli had­seregeké. Amig Oroszországban a gyárak és bá­nyavállalatok egymásután mentek tönk­re, addig a hadiipart szolgáló gyárak nemcsak hogy visszaestek volna, hanem szaporodtak és fejlődtek. Fegyvergyá­rak vannak a következő városokban: Tulia, Izsevszk, Bijezseck, Sziesztro­­reck, Omszk és Kovrov. Ezek a gyárak 1924-ben havonta a következő hadianya­got gyártották: Uj fegyver 26.000 Javítás 10.000 Federev-féle automatikus lőfegyver 290 Bajonett 151.500 Revolver 2.000 Gyalogsági fegyvertöltény 10.000.000 Revolvertöltény 150.000 Ágyugyárak a következő városokban vannak: Szentpétervár 2, Penza !, Moszkva 1, Szamara í, Tagilszk 1, Permy 1. Ezekben a gyárakban vegye­sen gyártják a könnyű és nehéz ágyu­kat. Repülőgép és vörös poOtika Az aviatika terén is lépést akar tar­tani a szovjet a legjobban fölszerelt eu­rópai állammal, Franciaországgal. Tizen­hat gyár dolgozik éjjel-nappal repülőgé­peken. Ezeknek a száma a következő­képpen oszlik meg: Moszkva 7, Péter­­vár 1, Penza 1, Alexandrov 1, Taganrog 1. Odessza 2, Kiev 1, Omszk 1 és Sza­rapui 1. Moszkvában nagy súlyt fektettek már a megszervezés pillanatában arra, hogy a legjelentéktelcnebb és a legmagasabb vezetőhelyeket egyaránt megbízható kommunisták töltsék be. Érdekes az er­­revonatkozó statisztika is. A hadsereg­parancsnokságnál a kommunisták száma 69 százalék. Hadtestparancsnokságnál 85%' divízióknál 45% ezredeknél 21% Századoknál 36% kisebb alakulatoknál 27% A fővezérségen a kommunisták ural­kodnak. De amint a számok mutatják, végeredményben a kommunisták csak a vezetőségben s nem a tömegben vezet­nek. A katonaság kommunizálására egyesületet alakítottak, amelynek neve Komsomol. Foglalkozásra nézve a szovjethad series a következőképpen osztható fel; paraszt 48% munkás 44% más 8% Politikai szempontból pedig; kommunista 27% komsomolista 48% pártonkivüli 25% A lelkek megdolgozása Az alig hat héttel ezelőtt tartott moszt­­kvai kommunista pártülésen a jelenlegi hadügyi népbiztos feltűnően éles beszé­det mondott Anglia ellen. Kijelentette, hogy a szovjet Vfeszélyben van és fel kell készülni arra, hogy Anglia részéről — aki az összes polgári államokat Oroszország ellen akarja felvonultani — a támadás ne érje váratlanul. Elhatároz­ták, hogy külön propagandaiskolát állí­tanak föl, amelyben kiképzett propagan­disták az egész országban a lakosságot a szovjetet fenyegető veszélyről világo­sítják majd fel persze megfelelő módon és formában. Azonkívül megtanítják a gázálarccal való bánásmódra. Ugyanis Oroszország a repülőgépektől fél a leg­jobban. Hogy ez a nagy készülődés ho­va fog vezetni, azt senkisem tudja meg­jósolni. A gyárak teljes erővel ontják az ágyút, a lőfegyvert s a hadi repülőgépe­ket. Mindenesetre kedvezőbb következ­tetésekre lehetne jutni, ha az aktiv orosz ipar aratógépeket és kaszákat állítana elő páncélos autó vagy Federov ismét­lőfegyver helyett.

Next

/
Thumbnails
Contents