Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-13 / 70. szám
1927. március 13. 5. old. BÄCSMEGYEI NAPI/) Izgalmas jelenetek a Rácz-ügy főtárgyalásán A védő és a sértett tévesen összeszólalkoztak — Rácz György és Dimitrijevics Drágó dr. szembesítése — Kihallgatták a vidéki tanukat — A védő a csalárd bukási ügy tárgyalásának elhalasztását kérte a csőd likvidálásáig Mi történt a topolai gazdák hetven vagon búzájával A Rácz-pör szombati fötárgyaiásán Dimitrijevics Drágó dr. tanú kihallgatását folytatták. A tárgyalás megnyitása után Csnlinovics Ferdo dr. államügyész, Ktndielac Milivoj dr. és Pufnik Jován dr. védők tettek előterjesztéseket, majd heves vita fejlődött ki Putnik védő és Dimitrijevics Drágó között. i minik Jován azt kifogásolta, hogy a «tanú formális vádbeszédet tart, azután jogi természetű kérdéseket intézett a tanúhoz arra vonatkozóan, hogy mint csődtömeggondnok, milyen jogon teljesített bizonyos kifizetéseket és eladásokat. Dimitrijevics Drágó dr. erélyesen visszautasította ezeket a kérdéseket, kijelentette. hogy nem hajlandó ügyvédi vizsgát (enni, mert egyszer már letette a v'zsgát. Ingerült hangon erős kifejezéseket használt a tanú, mire az elnök figyelmeztette, hogy ne ragadtassa el magát. Dimitrijevics Drágó egyébként folytatta azoknak az adatoknak felsorolását, atfielyek a merényletre vonatkozóan az előre megfontoltságot bizonyítják, majd a hamis bukásra vonatkozó vádpontokat vette sorra és ezek valódiságát bizonyította. A merénylet ügyében főleg arra terjeszkedett ki a tanú, hogy a vádlott egy cédulára írva előre elkészítette azoknak a névsorát, akikre liivatkozhatik biróküldési kérelménél. Az elnök kérdésére kijelentette Rá;z, hegy a neveket a rendőrségen letartóztatása után írták össze védőjével. Dimitrijevics kihallgatása közben többször folyt le izgalmas jelenet a tanú és a vádlott között. Rácz kijelentette hogy megbánta tettét és szívesen bocsánatot kér Dimltrijévicstöl. Kéri, hogy Dimitrijevics tegye lehetővé, hogy az ügyet békésen intézzék el, hiszen az anyagi differenciák rnár nem olyan nagyok. Dimitrijevics kijelentette, hogy mint ember szívesen megbocsát, de mint jogász tudja, hogy ennek nincs a Perre jelentősége. Dimitrijevics és Rácz szembesítése Miután Dimitrijevics beíeiezte vallomását, az elnök megkérdezte Ráczot, van-e megjegyezni valója. A vádlott pontonként tette meg megjegyzéseit a tanú vallomásához. Igyekezett cáfolni a tanú állítását, majd az elrendelt szembesítés során megismételte, hogy Dimitrijevics ígéreteket tett neki. amit azonban nem tartott meg. A tanú ezt tagadta. Az elnök (a vádlotthoz): Tudta-e ön, hogy a tárgyalások köze! járnak a kedvező befejezéshez? A vádlott: Igen. tudtam. Az elnök: Akkor mi indította önt arra, hogy rájöjjön? A vádlott: Privát ígéreteket tett nekem. Nem tehetek róla, hogy most nem ismeri be. Az elnök: Ön mindig más és más szövegű megállapodást említ. A vádlott: Ha ő azt mondja, hogy nem tett Ígéretet és hajlandó erre megesküdni, én nem tudom magam igazolni. Az elnök: Most azt mondja, hogy azért lőtt Dimitrijevicsre, mert ö nem akarta teljesíteni kötelezettségeit, tegnap viszont azt mondta, hogy önkívületi állapotban lőtt. Rácz: Épen azért jöhettem önkívületbe, mert nem teljesítette ígéreteit. Az elnök: Van még kérdése a tanúhoz? A vádlott: Kérem, csak most kezdődik. (A tanúhoz): Ön azt mondta nekem, hogy ön fog gondoskodni csődbiróról. aki önnek jó barátja lesz, azt mondta, hogy csak önnel lesz dolgom. Miért ígérte, hogy felépittet egy vámmalmot? Dimitrijevics: Malomról csak annyi szó volt, hogy ön azt mondta, hogy ha nem lesz pénze a honorárium kifizetésére, a malom jövedelmének negyed részét átadja. Az elnök: A tanú azt mondta, hogy barátságos mosolyai búcsúzott, ön viszont azt hitte, hogy gúnyosan nevetett. A vádlott: Én gúnynak vettem. Csalafinta dolog Az elnök: Ön tudta, hogy az egyezség rendezése folyamatban van és vége felé közeledik. A vádlott: Ez az egyezség nagyon csalafinta dolog. Az elnök: Igaz, hogy a tanú honoráriumának huszonöt százalékát odaígérte önnek? A vádlott: A négyszázezer dináron felüli összeg huszonöt százalékát. Az elnök: Cörditett-e akadályokat a tanú a megegyezés elé? A vádlott: Először is három hónapig nem kaptuk meg az aláírását. A legnagyobb baj az volt, hogy Dimitrijevics dr. elboschánosodott. ő azt mondta először, hogy csak vele lesz dolgunk. Boschánnal együtt nálunk voltak Topolán és ekkor Boschán azt mondotta: »Kérem Rácz ur, amikor kollégám magához hivatott. az volt az első szava, hogy a Rácz-család ellen nem teszünk semmit.« Mikor később én pimitrijevicshez jöttem egyes kérdésekkel, azt mondta, hogy majd előbb Boschánnal megbeszéli. Boschán viszont feljelentés! tett ellenem csalárd bukás miatt. Dimitrijevics Drágó: Boschán nem tett bűnvádi feljelentést, hanem a feljelentést a csödbiztos tette meg. Rácz ezután a FWöp-féle szerződésekre vonatkozólag tett" fel kérdéseket, majd kijelentette, hogy nem igaz, hogy nagy háztartást vezetett. Putnik lován dr. és Kengyelac Milivoj dr. intéztek kérdéseket a tanúhoz, a ki kijelentette, hogy a vádlott Kengyelac jelenlétében teátrális jeleneteket rögtönzött előtte és azt mondotta, hogy teljesen tönkrement. Azért Ígérte neki a tanú a honorárium huszonöt százalékát, mire ez Írásban kérte ezt, de maga a védő figyelmeztette, hogy ez a kérése szerénytelen. Dimitrijevics Drágó dr.-t a bíróság megeskette vallomására. A ljubljanai tanú Panlin Antal ljubljanai kereskedőt hallgatta ki ezután a bíróság. A vádirat szerint Rácz nagyobb mennyiségű lisztet irányított Fülöp nevében Stanisicsről Paufinnak, hogy ezzel a hitelezőket kijátssza. A tanú elmondotta, hogy 1926 má"ciusában valóban kapott Sztanisicsről lisztet. A lisztet Fülöp Zoltántól rendelte, Fülöp Zoltán küldte el neki és a pénzt, hetvenezer dinárt Fülöp utalványára Dimitrijevicsnek fizette ki. Radonics Szretén szavazóbiró: Vo!t-e tudomása arról, hogy csődöt nyitottak Rácz ellen? A tanú: Nem. Az elnök kérdéseire elmondotta még a tanú, hogy Fülöpnek, aki egy alkalommal volt nála Ljubljanában, harmincezer dinárt fizetett ki. Ezenkívül határozottan kijelentette, hogy Ráccal sohasem tárgyalt, vele sem szóban, sem írásban nem érintkezett, a leveleket mindig Fülöp irta alá, nésha azonban a Rácz és Társa cég levélpapirosán. Az elnök ezután megkérdezte a tanútól, hogy mennyi költséget kiveti. Paulin 3046 dinárt kért, amelyből 1300 dinár útiköltség és elemezés a többi pedig mint kártérítést számította fel az elvesztett napokért. A. bíróság csak a költségeket Ítélte meg. az ügyész azonban felebbezett e határozat ellen, mert ezt az összeget is soknak találta. Fölebbezést jelentett he a tanú is, mert nem ítélték meg a kártérítést. Paulin Antalt megeshettek vallomására. A legnagyobb hitelező Piszker Béla noviszacn bankigazgató tett ezután rendkívül lontos vallomást. Piszker, aki a Bosnyák Kereskedelmi és Iparbank noviszadi fiókjának igazgatója. az elnök kérdéseire a következőket mondotta. — Körülbelül két és fél év előtt felkeresett engem irodámban Fülöp Zoltán és kérte, hogy nyissunk hitelt a Rácz és Társa cégnek. Azt hiszem, körülbelül egymillió dinár folyószámlahitelt nyitottunk neki, de a következő fettételekkel: Fedezeti váltót kaptunk. amelyet a cégen kívül Rácz és Ráczné aláírtak. A másik feltétel az volt. hogy a Cég adjon nekünk bekebelezési nvilatko- j zatot, ami szintén megtörtént. Harmadszor, hogy a cég ezentúl csak velünk dolgozzék. Negyedszer megállapodtunk, hogy a biztosítási összeget tűz esetére ránk cedálják. — Ez a cesszió azért nem történt meg azonnal, mert Fülöp azt mondotta, hogy szándéka van a biztosítást, amely eddig egyedül a Rossija Fonciemél van, több intézetnél felosztani. Áz első évi kampány során körülbelül hat-hétszázezer dinárt hiteleztünk F.gyszer azzal jött hozzám Fülöp, hogy háromszázezer cseh korona avanszot adjunk annak a fuvarlevélmásolatnak bemutatására, a mellyel igazolja, hogy Csehszlovákiába küldött lisztet és a Pénzt maid mi inkasszáljuk be. A pénzt később megkapta, bár a duplikátot nem mutatta be. 1925 szeptemberében kértem, hogy kössön a Dunav-nál, amely a mi intézetünk, chomage biztosítást, ami meg is történt és a bank azt kívánta, hogy ezt is ccdália ránk. Fülöp b/t meg is ígérte. Aktiv mérleg a tűz előtt — Körülbelül tiz-tizennegy nappal a tiiz előtt személyesen voltam Rácznál fopolán. Kértem, hogy engedjék meg, hogy betekintést nyerjek a könyvekbe, mert tudni akartam vagyoni helyzetüket, ezt szó nélkül megengedték. Megnéztem a könyveket és megállapítottam hogy a cég abszolút aktív. — Megjegyzem, hogy amikor a könyvekbe betekintést kértem, előre figyelmeztettem Ráczékat, hogy ha konstatálom, hogy a cég passzív, élni fogok betáblázi jogommal. Erre azonban nem került sor, csak akkor, amikor a malomégés napján kollégámmal, Knöpfler igazgatóval leutaztunk Topolára. Ezen a na-i pon Rácz és Fülöp sírva fakadtak és azt mondták: »Direktor ur magának nem kell félni, senki sem fog egy vasat se veszíteni.« Azután átadták nekem a kötvényt és a cessziós levelet. Én azt hittem, hogy minden rendben lesz és csak ezután derültek ki a következők: A búza, amelyet elszámolásra vettek áh a topolai kis-: emberektől, nem volt elkönyvelve. Másodszor, hogy rajtunk kívül még a Közgazdasági Bankkal is dolgoztak, harmadszor, hogy a cég állapota passzív. Kérdeztem Füföpöt, mi van a Csehszlovákiába szállítandó liszttel, azt válaszolta elexpedlálták, de a liszt elromlott, Fel is mutatta egy csehszlovákiai t cég DrOETKEß» SÜTŐPORRAL SÜT! A 104 reerpte* tartalmazó könyvet kívánatra in?yen es bérmentve megküldi: Dr. Oetker d. z. 0. z., Maribor levelét arról, hogy a liszt megérkezett de emberi táplálkozásra alkalmatlan és engedélyt fog kérni a minisztériumban hogy más célra eladhassák. Én tárgyalásokat folytattam a Közgazdasági Bankkal a- szanálás érdekében, újra üzembe akartuk helyezni a malmot, hiszen a gépek nem égttek el. de ekkor kiderült hogy a csődtömegből eladták azokat Weisz zsabalji malmosnak. Még mindig azt gondoltam, hogy szanálni lehet az ügyet és tárgyaltam erről Kiss vezérigazgató úrral, de elsősorban azt kellet megtudnunk, hogy mennyi honoráriumot kér a csődtömeggondnok. Rácz azt mondotta, hogy négyszázezer dinárt. Mondtam, hogy hozzon erről Írást az ügyvédtől. Ez volt az utolsó ülés és azzal végződött, hogy Rácz el fogja hozni a kért írást. Ezután történt a merénylet. Az elnök kérdéseire elmondotta a tanú, hogy a chomage biztosításra vonatkozó cessziót az ő kérésére a tüzeset napján Írták tudatos antedatálásról szó sem lehet. a tanú csak tegnap tudta meg az újságokból, hogy az irás előre vau dátumozva Valószínűnek tartja, hogy Fiilöp izgatottságában vétette el a dátumot Arinak ellenére, hogy a fuvarlevélmásoilatoi nem mutatták be neki. az az impressziója, hogy a lisztet tényleg elküldték Csehszlovákiába és a szállítmány elromlott. A csehszlovákiai cég errevonatkozó levelét nem figyelte meg alaposan, hiszen akkor még nem volt oka gyanakodni. Végül kijelentette a tanti, hogy a bank úgy érzi, hogy megkárosították, de még most is szívesen megegyezne, ha erre volna lehetőség. Kengyelac Milivoj dr. védő kérdésére még azt is kijelentette, hogy abban az esetben is hajlandó kiegyezni, ha a büntető eljárást megszüntetik. Piszker Bélát vallomására megeskették. »Ki lehet egyezni...« Piszker kihallgatása után Kengyelac Milivoj védő előterjesztést tett, hogy a két ügyet válasszák szét, a csalárd bukás tárgyalását halasszák el, mert az elhangzott vallomásokból valószínűnek látszik, hogy a megegyezést létre lehet hozni. Kérte, hogy a csőd likvidálásáig halszszák el a csalárd bukás bűncselekményének tárgyalását. Csulinovics Ferdo dr. államügyész ellenezte az indítványt, mert szerinte a csőd még évekig is elhúzódhat. Kengyelac Milivoj viszontválaszában hangsúlyozta, hogy a vádlott nem a csalárd bukás miatt van vizsgálati fogságban és igy nincs semmi akadálya annak, hogy ennek az ügynek a tárgyalása akármeddig is elhúzódjék. A bíróság rövid tanácskozás után elvetette a védő előterjesztését, mert a tárgyalás folyamán nem merült fel olyan V: t
