Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-13 / 70. szám
32 OLDAL » Ara 4 DINAR PoStarina piacena u gotovomi BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXV1H, évfolyam. Szubotica, 1927. VASÁRNAP, március 13. 70. Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10. 8—58 _ _ _ Szerkesztőség: Zmaj Jovln trg. 5. szám (Mlnerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és héttőn délben löHzetési ar negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotlca, Zmaj Jovln trg5. (Vlnerva-palota) Magyar beszéd Locamó szelleme lebegett a beogradi tartománygyülés pénteki ülése fölött. Várady Imre dr, a kisebbségi magyarság illusztris reprezentánsa lengette meg a megértés szárnyait nemes páthosztól fűtött beszédével, amelyben a Vajdaság magyar népének tiszta szándékokkal telt és az ország javáért dobogó szive lüktetett. Semmi uj szálat nem szőtt, semmi uj mintát nem hímezett bele Várady a kisebbségi életnek abba a monumentális szőnyegébe, amelybe három utódállam magyar sajtója nyolc éven át annyi érzést és eszmét dolgozott bele. Amit mondott, azt mi ehelyütt százszor megírtuk a napi aktualitások szerint változó formában. Ennek azonban nem csak az az oka, hogy a sajtó mindig a politikusok gondolatainak szálláscsinálója. hanem az is, hogy — mint beszéde elején Várady megállapította — az S. H. S. királyság magyarsága törvényes és szabad választások után a nyilvános közéletben a tartománygyűlésen jut először szóhoz. A sajtó munkása, különösen a publicisztika terén, bizonyos újszerűségre és az igazság művészi 'felöltöztetésére törekszik, mig a politikusnak az általa képviselt tömegek kívánságait, akaratát, hangulatát és köztudatát plasztikusan kell feltárnia és semmiféle effektus kedvéért nem szabad kizökkennie az államférfim megfontolás szabta keretek közül. Ehhez képest Várady tartózkodott attól, hogy a nemzetiségi küzdelem fegyvereinek agyát a szavak uj ötvözésével és a gondolatok színeinek átfestésével díszítse fel. Nem tett egyebet, mint a sajtóban már rég kialakult okfejtést approbálta és éppen ezáltal vált beszéde bölcs és célirányos államférfim cselekedetté. Nincs az országban magyar ember — akármilyen táborba sodorta is a választási agitáció — aki ne azonosítaná magát Váradvnak azzal a kijelentésével, amely szerint az itteni magyarságot áthatja az a meggyőződés, hogy ifjú államunk erősödése, békéje, konszolidációja, fejlődése és virágzása egyben a legbiztosabb előfeltétele az itt élő magyarság haladásának és boldogulásának. Az egész jugoszláviai magyar kisebbség leikéből lelkedzik Váradynak az a megállapítása is, hogy a magyarság híven, lelkiismeretesen kívánja teljesíteni minden kötelezettségét uj hazája iránt és ezért nem vár semmi mást, mint ami az alkotmány és a szentesített törvények szerint megilleti: polgári jogegyenlőséget, politikai, gazdasági és kulturális téren. És lehet-e vitás, hogy a megilletődött és szolemnis felhívás a locarnói szellem követésére, a bizalmatlanság dudvájának kigyomlálására és az együttes alkotó munkában összeboruló . egyetértésre nem pusztán a szónok egyéni lelkesedéséből, hanem az itt lakó magyarok egyetemének mélyen gyökerező lelki dispozicióiából lobbant ki? Rámutat Várady arra is, hogy a nemzeti kisebbségekre nehézségeket ró az alkotmány és törvények rendelkezéseihez nem mindenben alkalmazkodó gyakorlati valóság Papíron megvan a nemzetiségek egyenjogúsága, de a háborús emlékekből táplálkozó nacionalista elfogultság hátráltatja annak a szakadéknak áthidalását, amely a törvény betűje és a tényleges állapot között tátong. A sovinizmus szerint nincs, nem szabad, hogy legyen kisebbségi kérdés, mert népi tekintetben csak az a kötelék jogosult, ami az állami hovatartozandóságból fonódik a polgárok összessége köré. Ezzel a szemlehunyó negációval azonban a probléma nem szoritható le a napirendről. Ebben az országban a szerbek, liorvátok és szlovéneken kivül vannak magyarok, németek, tótok, bolgárok. törökök és görögök, tehát vannak kisebbségek és igy van kisebbségi kérdés is. A nemzeti kisebbségek pedig ép úgy, mint a faji többségek, természetszerűen ragaszkodnak nyelvükhöz és kultúrájukhoz. A kisebbségi nyelv ne legyen osztentációs eszköz az egyik oldalról és ne legyen üldözés vagy mellőzés tárgya a másik oldalról. A tartomány magyar képviselői nem vetették rá magukat mohón a nyelvkérdés rendezésére, de Várady tudtul adja, hogy ez az abstinencia nem lemondás, csak türelmes és az érzékenységgel számoló várakozás a járási és községi autonómiák megvalósulásáig, amikor a kisebbségi nyelvhasználat szabályozása nem lesz tovább halasztható. A beogradi tartománygyülés tag' ...... i jai pártkülönbség nélkül meleg rokonszenvvel és tetszésnyilvánításokkal fogadták Várady Imre dr. mérsékelt, mégis önérzetes, jogokat rek- I • • v-pm 'ö,ef'Jőző, loyalis, de nem szervilis beszédét, amely a n ug .ar ; i. ccb. égek mentalitásának legfényesebb vonásait foglalta öszsze. Még semmi pozitívum nem történt a tartománvgvülésen a kisebbségi kérdés megoldása irányában, de maga Várad v beszéde és a hatás, amit keltett, vívmány: a magyar párt és a radikálisok közt létrejött paktum vivmánva. Várady I beszélt és Locarnó szelleme lebegett a beogradi tartománygyülés fölött. Pleszkovics Lukács dr. visszaélésekkel vádol szuboticai bírákat és ügyvédeket A szuboticai demokrata képviselő szerint egyes ügyvédek helyszíni tárgyalások és választott bíróságok kérésével igyekeznek befolyást gyakorolni a bírákra — A választott bírák honoráriuma — Hajsza a csődért A parlament megszavazta az igazságügyi költségvetést Beogradból jelentik. A parlament szombati ülésén, amelyen folytatták az igazságügyi költségvetés vitáját, felszólalt Pleszkovics Lukács dr. szuboticai demokrata képviselő is, aki súlyos vádakat emelt szuboticai bírák és ügyvédek ellen. A képviselő túlzottan sötét képet festett a szuboticai igazságszolgáltatás állapotáról. A vita első szónoka Zsauics horvát íöderalista volt, aki a horvát és szlovén igazságszolgáltatás bajait tárta fel. A beogradi bíróságok a horvátországi bírói Ítéleteket nem hajtják végre. A liágai bíróság előtt igen sok per folyik az állam ellen törvényellenes szekvesztrálások miatt. Egy ilyen port már elvesztettünk és ha a többi port is igy intézik el, ez az államnak öt-hat milliárdjába fog kerülni. Végül Zsanics követelte a törvényegységesités gyorsabb tempóját. Tadics Glisa Pribicsevics-párti képviselő szerint az igazságszolgáltatás nem csak válságban van, hanem egészen megbénult. A sajtótörvényen kivül egyetlen törvényt sein egységesítettek. Bizalmatlan a kormány iránt és ezért a költségvetés ellen íog szavazni. Szuperina Benjámin Radics-párti hosszasan beszélt a horvátországi igazságszolgáltatásról. A horvát bíróságok túl vannak terhelve, nincs elég személyzet és halmozódnak a perek. A költségvetési nem szavazza meg. Pleszkovics Lukács a szuboticai igazságszolgáltatásról Pleszkovics Lukács dr. szuboticai demokrata képviselő tartott ezután hoszszabb beszédet, amelyben különösen a szuboticai igazságszolgáltatással foglalkozott és igen éles támadást intézett egyes szuboticai bírák és ügyvédek ellen, anélkül, hogy neveket említett volna. — A Vajdaságban — mondotta Pleszkovics — a bajok nagyobb mértékben jelentkeznek, mint másutt. Túlságosan sok alkalmatlan bíró van, csupa fiatalember, aki 1923-ban végezte a jogot és most már bíró. Vannak felfüggesztett birák, akik nem dolgoznak, pedig ezek volnának a legalkalmasabbak, mert az egész életüket birói gyakorlatban töltötték el. Tizenötezer elintézetlen per — Vannak a Vajdaságban olyan speciális dolgok, amilyenek másutt nem találhatók. Minden bíróságnál, leginkább azonban a törvényszékeknél és a noviszadi lelebbvlteli bíróságoknál annyi az elintézetlen polgári per, hogy nincs is kilátás ezek eldöntésére. A noviszadi felebbviteli bíróság elnökének egy jelentése szerint ott 1925 végén 3036 elintézetlen per feküdt. Ez a bíróság évenként legfeljebb SOO pert intézhet el és évenként több mint 2000 per érkezik oda. A szuboticai törvényszéken több mint 15.000 elintézetlen per van. Itt azonban nemcsak ez a baj, hanem az is. hogy egyes ügyvédek ezt nagyon jól kihasználják a maguk céljaira. Aki a Vajdaságban szép igazságszolgáltatást akar látni, jöjjön Szuboticára. Vannak úgynevezett élelmes ügyvédek, akik hamarosan rájöttek arra, hogyan kell feltalálni magukat az uj rezsimben. Ezeknek nem fontos a sok» restancia, hanem az a fő, hogy az ő pereiket elintézzék. Ezért kitalálták, hogy minden perben helyszíni tárgyalást kell kérni. Setycrov: Ha helyszínre kiszállnak, napidijakat kapnak. Grot: Es ebédet. Pleszkovics: A birák pedig más tekintetben revanzsálják magukat Egyetlen tanú kihallgatása végett egy háromtagú birói tanács és egy „ jegyzőkönyvvezető szállt ki Szubotieáró! Szentára és ez a félnek körülbelül 2800 dinárjába kerül. Elmondta Pleszkovics, hogy ő, mint ügyvéd, hasonlóképp járt el egy régen váró örökösödési perben, meg is tartották a helyszíni tárgyalást és amikor a birák látták, hogy 153 lánc földről, 15 millió értékről van szó, azt mondták, hogy miért ne szállhatnának ki mégegyszer, fizesse meg a költségeket az ellenfél. Ö ellenezte ezt és a biróság nein ij szállt ki másodszor. Később az élelmes ügyvédek a választott biróság intézményét használták ki a maguk céljaira. Választott bíráknak ugyanazokat felölték ki, akiknek mint rendes bíróságnak kellett volna Ítélkezniük és ezek a birák igen magas dijakat állapítottak meg önmaguknak. Vannak ügyek, amelyekben a birák 20—20.000 dinár ítéltek meg önmaguknak. Azt állította ezután Pleszkovics, hogy ugyanabban az örökösödési perben, a melyben a helyszíni tárgyalás lefolyt, maga a törvényszéki elnök beszélte rá, I hogy kérje a választott bíróságot és ugyanazokat a bírákat kérje, akik már a helyszínen voltak és az ügyet ismerik. Ö ezt nem akarta megtenni, de később a törvényszék elnöke forszírozta a dolgot és öt-tiz tanú előtt a következőt mondotta: — ön csak hozza az ügyet választott biróság elé, tegyen minket választott furákká és garantálom, hogy a pert megnyeri. Pleszkovics nem ment bele a választott bíróságba és a pert elvesztette. — A választott bíróságnál — folytatta Pleszkovics — egyes ügyvédek annyira mentek, hogy a bírák honoráriumát telékkönyvileg bekebelezték. Egy ügyben
