Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-06 / 35. szám
srr 9ZI Az amerikaiak és az angolok... Seholsem látni annyi gyönyörű ezüstösen fehér hajú embert, mint közöttük. Az amerikai asszonyok * mire megöszüinek, mind hercegnőkké lesznek. Szédületes, mennyi estélyi ruhájuk van. Ennyi estélyiruhát nálunk csak a primadonnák fogyasztanak az operet tekben. Az urak szmokingja, nyakkendője, cipője, zsebkendője csodálatos. Ezek az amerikai és angol ruhák külön levegőt teremtenek, melyeknek közelében Asszonyok ülnek kis márványasztalok előtt . . . 'I9Q?5f9Pi? nAu^Aj;. gadták, mintha a ruhaolimpiászt ők nyerték volna meg és igen elégedetten jelentették ki, hogy: ízlése, hiába, csak egy pesti nőnek van! Fájdalom, e büszke és önérzetes kijelentést néhány igen kövér és rosszlábú, rémesen öltözködő honfitársnő is magára vette, ami persze igen sokat levont a megállapítás általános érhesse utói őket a szárazföldön hernyózó gond, közönyös emberek lármás beszéde... Csak ketten vannak! De mennyi meglepő és egyre megújuló szépség virágzik ki ebből a kettősből. A hullámokból magasra szökő hal, a napsugarak fantasztikus szinjátéka alkonyaikor, az örökké mozgó, egyre változó tenger, a felhők vonulása díszletét és muzsikát kápráztatnak ehhez a szerelemhez. Es azután ben Velencében a templtomok reneszánsz csodái között. A képtermekben, ahol súlyosan és brokátos pompával öleli körül az embert a színek isteni poétája, Rafael, Tizian, Veronese... Valahogyan lábujjhegyen kell járni, mint a királyi palotába lopódzó kiváncsinak, megdöbbenni, kerekre nyitni ittas szemünket. Jaj, halott fejedelmek kincstárában járunk, apró, élő tisztelettől sápadó korcsok. Még a gőgös angolok is megalázkodnak itt, némán pislognak baedeokerükbe, a szó elhalkul, csak suttogás hallatszik mindenfelé és a lépések egyhangú lassú koppanása. Azután ki újra a szabadba, a Márkus-térre, a Flóriánba, ahol egykor Casanova szürcsölte a jeges italokat, mielőtt átrándult szépséges szerelmeséhez, Henriettéhez. Ilyenkor már szól a városi zenekar, a velencei lányok és asszonyok gyönyörű csipkekendőikkel ékesitetten ott korzóznak az idegenek között. Ök is a látványosságok közé tartoznak, talán titkos rendelet is szól arról, hogy a nap bizonyos órájában kötelességük magukat megmutatni. Mennyi jóság, kacagás, ujjongó szerelem, tréfa van az ember testében, lelkében! Hát csakugyan ilyen szép is tud lenni az élet? De hát miért nem tudják ezt az embermilliók, miért járnak az öngyilkosság gondolatával, miért kínlódnak, sorvadnak kábult fásultságban anélkül, hogy egyszer is megismerhetnék, hogy csakugyan csodálatos, nagyszerű, gyönyörű az élet! Szörnyű, embertelen, komisz és gyalázatos dolog, hogy félrevezetve tengődnek járomba fogva, szemük elé odaköíik a napi munka mindent eltakaró fátyolát, mint a konflislovak elé a megvakitó feketekendőt. A hosszú élet titkán, a megfiatalításon törik a Lohenortn kisa**TQttti Forró Pál Forró PA/ olyan becézőszavakat talál ki, amelyek sohasem jutnak idehaza az eszébe. Istenem, az orvos előre megmondta, hogy jót fog tenni idegeinek a tenger. Lám, máris csak úgy sugárzik leveleiben az életkedv. Napbarnított, ruganyos járású, fehérnadrágos férfiak keringenek a nők körül és egyszerre csak beszélgetni kezdenek. Az ember nem is tudja, hogyan kezdődik az ilyesmi. Megengedi asszonyom, hogy bemutassam a barátomat? Már napok óta csodálja magát! Szabad egy táncot kérnem, kisasszony? ön magyar? A magyar nők elragadóan szépek! A tengerben az ember egyszerűen összeütközik úszás közben egy csábitó szirénnel, elkacagják magukat, tréfás lapdázás a könnyű gummigömbbel és már mint ismerősök fekszenek a homokba. Az embernek minden órában akad egy uj barátja. Szabály, hogy mindenki mulatni akar, kötelező tehát a kölcsönös rokonszenv. Akik nyaralnak, külön nagy családot képeznek, egy társadalmat, melynek saját szokásai és erkölcsei vannak. A pihent testű, gorfdoktól mentes ember egészen másképpen gondolkozik, mint az a szomorú pesti igásállat, aki poros uccákon, fülledt hivatali szobákban savanyodik. Pesten telesirják az emberek egymás fülét, hogy mennyire szegények, itt boldogtalan az a nő, aki legalább háromszor nem öltözködik naponta. Délelőttönkint pizsamqverseny folyik. Már valamennyi nő kidőlt az ádáz küzdelemben, csak egy lengyel táncosnő és egy pesti grófnő birják az iramot. A pesti grófnő is démon, csak olyan két órára kötött házasság révén van grófnői cime, melyet húszmillióért vásárolt a szegényházban élő öreg, züllött gróftól. Egyébként egy bécsi gyárossal van itt és autót is hoztak magukkal, ami a Lidón a legutolsó divat és egy amerikai filmkirály hozta egy év előtt divatba. A pizsamaversenyt végül is a pesti grófnő nyerte meg egy * indiai selyemből tervezett, arannyal és prémmel díszített műalkotással, melynek láttára a nők ideggörcsöt kaptak irigységükben. Mondják, hogy a pizsamát a döntő ütközet előtt két nappal Velencében készíttette egy párisi revüattrakció modellje után. A magyarok ezt a győzelmet úgy fo\ M Lohengrin kisasszony fejüket a tudósok? Adjatok kenyeret, levegőt, napfényt, vegyetek le valamit a gyilkosán nehéz, görr.ycsztő sulyokból, amely a váltakra nehezedik és felesleges lesz a mirigy operáció meg a majomivarszerv átültetése. Ki evett már narancsot Olaszországban, szőlőt Hispániában, banánt Indiában? Csak az tudja megítélni, hogy mennyire nem mindegy az, hogy hol Ízleli meg valaki a gyümölcs izét. így vagyunk a szerelem tiltott gyümölcsével is. Más annak az ize, szine, zamatja, tüze, lendülete, szépsége, ha ott adjuk a csókot a tengerparton, pálinabokrok alatt, mint egy pesti bérkaszárnyában. Nagy különbség az, mikor a napi munkánktól lopunk el néhány órát és rajtunk a fáradtság szürkeségével akarunk felgyulladni vagy mikor madárszóra ébredünk ragyogó napfénynél s a pillantásunk a kék tengerre esik, amikor kitekintünk ablakunkból. A nő odabujik kedveséhez és azt mondja: Szeretlek! Es fölötte elkacagja magát egy sirály, a háttérben márványerkélyes hotel, a terraszon ruganyos, egészséges emberek, szól a reggeli muzsika, már mindenfelé folynak a vidám flörtök, a levegő teli nevetéssel, fiatalos sikongatással s a szálloda »igazgatója elégedetten dörzsöli kezét: Brávó, a vendégek pompásan érzik magukat! Méltóztassanak elhinni, ez a világ egészen másképpen festene, ha szállodai igazgatókat és fiirdőelőljárókat ültetnének a miniszteri székekbe, akiknek az a boltjuk, hogy más ember jól érezze magát. De persze, a paradicsomi állapot csak a halál után tart örökké és a földi ember leikébe hamar döbben az ijedtség, hogy mindez csak átmenet és azután ... , Tihamér nem mert erre az azutdnra gondolni. Néha kétségbeesett erővel szorította magához Micit, valami névtelen rémület vett rajta erőt, félt, hogy elrabolják tőle. Mici felsikoltott, fájt neki a vad szorítás és megdöbbenve nézett barátja feldúlt, fájdalmas arcára. Látta, hogy könny szökik a szemébe és gyengéden faggatta: Mi bajod, beszélj szivem! 122 127 / I M
