Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-06 / 35. szám
1927. február 6. 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLŐ Lesz-e Noviszadon Felszabadulás-szobor ? A szoborbizottság feloszlott, mert kevés pénz gyűlt össze Noviszadról jelentik: A felszabadulás szoborbizottsága, pénteken a városháza kis tanácstermében ülést tartott, amelyen elhatározta feloszlását. A bizottság 1920 szeptemberében alakult meg Adamovics István dr. volt főispán kezdeményezésére és tagjai között volt a vajdasági társadalmi élet számos reprezentánsa. A bizottság azt a célt tűzte maga elé, hogy az egész tartományra kiterjedő gyűjtést indít és a befolyt összegből Noviszadon, a Vajdaság fővárosában a Felszabadulás-téren monumentális szobrot létesít, amely a felszabadulást gloriíikálja. A bizottság nyomban gyűjtést indított és hamarosan 518.000 korona gyűlt egybe, amely akkor jelentékeny összeg volt. Az akció később cllankadt és végül a gyűjtés teljesen abbanmaradt, úgyhogy most csak 129.000 dinár áll a szoborbizottság rendelkezésére. A szoborbizottság annak idején megbízta Roszandics Tornát, a Beogradban élő hírneves-' szobrászművészt, hogy készítse el a Felszabadulás-szobrának tervezetét. Roszandics eleget tett a megbízásnak és 'íuüvészilcg nagyértékü és monumentális hatásuk szobortervezetet készített. Roszandics hatalmas szobrot tervezett, amely széles lépcsőfokon van elhelyezve. A lépcső felső fokán három méter magas négyszögletű oszlop van, amelyek ismét öt lépcsőfokban végződnek és ennek tetején van a tulajdonképeni szobor: egy hatalmas izmos férfialak, a mely a fiatal jugoszláv államot jelképezi. Az oszlop négy sarkán hatalmas kibontott szárnyú fehér sasok állnak. Az oszlop négy főhomlokzatoldalra egy* egy díszes relief kerül, amelyeknek tártya a szerb történelem hőskorából van merítve. Az egyik ilyen remek kivitelű relief a szerbek bejövetelét jelképezi Csernojevics alatt, a második az 184S-iki vajdasági • forrásaimat örökttivmögytníg a harmadik reliefen a -nagy szkupstina van nn<igrög2itve"azon a nevezetes ülésén, amelyen, kimondották a Vajdaságnak Szerbiával való egyesítést, végül a negyedik relief a trianoni béke aláírásának történelmi jelenetét ábrázolja. A reliefek mindegyike felett félkörben még egy-egy kisebb, ugyancsak történelmi tárgyú relief van. Az egyik félköralakú, relief Kraljevics Márkó halálát jelképezi, a másik Kraljevics Márkó és Musza Keszendzsie harcát, a harmadik a Vajdaság egyesülését Szerbiával és végül a negyedik Orlovics Pavle és a koszovói leány jelenetét örökíti meg. Roszandics Torna ezért a szobortervezetért ötvenezer dinárt kapott. A szoborbizottság a tervezetet nagy tetszéssel fogadta és azt magáévá tette azzal a változással, hogy a szobor tetejére a szimbolikus alak helyébe Pctar király alakját kívánja elhelyezni, mintegy kifejezésre juttatva, hogy az ő nevéhez fűződik az egyesülés ténye. A szoborbizottság pénteki ülésén elhatározta, hogy a gyűjtött összeget a tervezettel együtt átadja Noviszad városának, hogy a város az egész akciót újból vegye a kezébe és indítson az egész Vajdaságra kiterjedő gyűjtést, hogy a szép tervet mielőbb megvalósítsa. V All a harc a bécsi egyetem hallgatói között Szombaton újból verekedtek a szocialista és nacionalista diákok Bécsböl jelentik A bécsi egyetemi verekedések szombaton is megismétlődtek. Délelőtt tizenegy órakor teljes diákdiszben vonultak fel zárt sorokban a nacionalista egyetemi hallgatók az egyetem elé és megszállták az oszlopsorokat és a főlépcsőt. A nacionalista diákok gyűlést tartottak az egyetem előtt, amelyen több szónokuk mondott beszédet. Időközben a szocialista egyetemi hallgatók a városháza előtt gyülekeztek és ott tartottak gyűlést. Tizenkét órakor délben a rendőrségnek még sehol sem akadt dolga, egy óra tájban azonban a szocialista diákok kettes-hármas csoportokban a városháza előtti térről az egyetem felé szivárogtak és belekeveredtek a nacionalisták soraiba. A nacinonalista diákok azonban azonnal felismerték őket és megkezdődött a verekedés. A nacionalisták a verekedés során Werfel szociáldemokrata egyetemi hallgatót erősen ütlegelték, majd. letaszították a lépcsőkön. Más helyeken is voltak dulakodások, úgyhogy végül is a rendőrség választotta szét a verekedő diákokat és messze elkülönítve tartotta az ellenfeleket, amis végre a két ellenséges tábor megunta, hogy farkasszemet nézzen egymással és lassan szétszéled:. Kéjgyilkosság Budapesten Átmetszett torkú ismeretlen nőt találtak Budapest határában Budapestről jelentik: Budapest határában, a szolnoki vasútvonal mentén, a töltés mögött néhány lépésnyire, szombat délelőtt egy bokorban véres női holttestet találtak. A leletről azonnal jelentést tettek a főkapiányságnak. ahonnan rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, hogy megvizsgálja, a holttestet. A kiérkezőkét a hóval fedett mezőn meg-' döbbentő látvány fogadta. A vasúti tőR tés mögött', egy bokor alját! egy huszonnégy-huszonöt év körüli fiatal nő holtteste feküdt, a ruhája teljesen átázott a már reggel óta tartó erős havazástól. A nő sváb asszonynak látszik. Feje barna fejkendővel van takarva és egészen véres, fehér karikákkal díszített fekete kartonruha van rajta, fűzős cipő és a ruha alatt flanell nadrág, amit erőszakosan felhasitottak. A nyaka teljesen át van vágva és a vágás mintegy huszonöt centiméter hosszú, a jobb alsó állkapocstól egész az ádámcsutkáig terjed és olyan mély, hogy majdnem teljesen lcszeltc a fejet a törzstől, A rendörorvós megátlapltásh síéímt a gyilkosság legfeljebb huszonnégy'1 "órával előbb történt és a nyakat éle^s .kertész t vagy héhteskéssef mčtsrcffĆR'1 el? Ä holtest helyzete és minden körülmény már az első pillanatban elárulták, hogy kéjgyilkosság történt. A nyomozás igen nagy nehézségekbe ütközik. Az első pillanatban semmiféle pozitív nyom nem állt a rendőrség rendelkezésére. A detektívek azonnal bejárták az egész környéket és a legközelebbi pályaőrtől megtudlak, hogy péntek este hét óra tájban két gyanúsan viselkedő fiatalember ólálkodott a vasúti örház környékén, akik, úgy viselkedtek, mintha várnának valakit. Éjszaka tizenegy órakor a pályaőr kutyaugatásra felébredt és kiment az őrház elé, ahol két férfit látott, amint futólépésben igyekeztek az éjszaka leple alatt menekülni az őrház környékéről. Ez az egyetlen nyom, amely a rendőrség rendelkezésére ál! és amiből arra következtetnek, hogy két fiatalember csalhatta ki a valamely közeli gyárban alkalmazott és. az egyik pestkörnyéki faluban lakó leányt az elhagyatott mezőre, ahol erkölcstelen merényletet követtek cl ellene, majd védekezése közben meggyilkolták A detektívek most sorra .tárják a környékbeli gyárakat és a pestkörnyéki községeket, Rákoshegyet, Rákoskeresztúrt, Rákosligetet és Kőbányát, hogy megállapítsák a meggyilkolt nő kilétét és ezen az alapon azután kideríthessék azt is, hogy ki lehetett az a két férfi, aki a gyilkosságot elkövette. Érdekes, hogy a gyilkosságot egy vasúti fütő fedezte fel. aki a robogó vonatból a szemafort figyelve vette észre a töltés mögött a meggyilkolt nő holttestét és észleletéről azonnal jelentést tett felettes hatóságának. Kié Rogacska Slatina ? A ljubljanai tartomány el akarja vitatni a fürdő tulajdonjogát az államtól Ljubljanából jelentik: Az utóbbi napokban érdekes vita támadt akörül a kérdés körül, hogy tulajdonképpen kié Rogacska Szlatina fürdőhely. A világhírű szlovéniai fürdő az impériumváltozás előtt a stájer-osztrák tartomány tulajdona volt. Az impériumváltozás titán állami tulajdonba került és a fürdő nagy jövedelmeit az államkincstár vette be. A tartó-1 mányi rendszer bevezetésekor, a ljubljanai tartomány igényt jelentett be a fürdőhely tulajdonjogára és azt a követelési támasztotta, hogy a fürdőhely jövedelmeit adja dt a tartományi önkormányzatnak. Az állam egyelőre nem mutat semmi hajlandóságot, hogy a tartomány kívánságát teljesítse és arra az álláspontra helyezkedik. hogy a tulajdonjog feltétlen az államot illeti meg. Rözseszedés lrla: Berényi János Három kilométerre esett az erdő. Az asszony már délben az utolsó rőzseköteget oldozta a tűz mellett. Kétszer is rápillantott a mogorva emberre, — Én nem tudom, hogy főzzek hónap. Még fűtésre se lesz elég. Pedig ugyan hóra áll az idő. Az ember morcosán, feketén hallgatott. Öccsét figyelte, a vendéget. Szélesen ömlő jókedvét, ami olyan különös friss szaggal áradt, mint a kintről jött ember kabátjáról a tiszta zimankó. Tegnap toppant be az öcskös. de azóta el nem szűnt karattyolni. A csuda megmondhatója, hogy hajtott ki benne az a beszédes tempó. Órásnak készül, azok pedig mind magukba piszmogják a szót. Az ember csak elnézte. Egyébiránt a szűkszavú beszédet se állhatta. A noszogatás úgy sistergett a vérében, mint a hideg vízben a tüzes vas. De az öcscse valahogy kivétel-számba ment előtte is. Kedvelte benne a hangos csintalanságot, jókat mulatott a ravasz városi históriáknak. — Jó neked — bolygatta a magá parazsát harmadszor is az asszony — se kenyérgond se más. Kapod a pénzt, a szobát kifizeted, nincs gond fűtésre, olajra. Aszondom bolond is leszel, ha megnősülsz. A leány az más, annak férjhöz kell mennie idején, de a legény embernek legyen hozzá esze, ne álljon kötélnek mindjárt. Az öcskös jóizüt nevetett. —- Nem is nősülök én. Az istennyilát. Máskép se szól a véremnek a házasság. Tiz szeretővel is csak egy gondja van az embernek, de ha egy feleség ragad rá, az mindjárt tiz gondot hoz neki. — Mink. is nem hogy jojihan vénánk, de inkább csufabbul. Tavaly csak a kenyér volt szűkén. Az idén nem adtak nyesést, a fiitenivalót is csak úgy hozzuk lopva. Hetenklnt kétszer megy ki a bátyád. Az öccs a bajuszát sodorta. Erős vállat igyekezett terpeszteni az asztal fölö.tt. — Hát akkor megyek én is mindennap, atnig itt vagyok. Szeretek ott megpróbálkozni. ahol fenyegeti az embert a szerencse. Ha kell még birkózunk is, csak tévedjen elénk a csősz. Bátyjára lesett. A városi verekedésekről kezdett mesélni. * A délután szemlátomást öregedett Vitte magával a világosságot, mint a tolvaj. — Talán mehetünk is — íészkelődött a legény. Az ember a kis ágyon heverészett a rongyok között. Kipillantott az összesöpört köd-kupokra. — Tudja az isten. Nem akarózik. Hideg van, az erdőbe pedig ott a múlt heti hó. Ropogni fog a lépések alatt. De meg a lábunk nyomát se jó ott hagyni. Talán inkább hónap. Az asszony a másnapra való babot szemelgettc. Nem kockáztatott véleményt, de az idegeit pörkölte az ellenkezés. A fiatal ember mondta ki helyette a gondolatot. — Hónap még hidegebb lehet. Aztán hó is eshetik az éjjel, akkor meg elvezet a nyom egész idáig. Az öregebb elhallgatta. Kicsit megdöfte a szó. Méginkább az igazság benne. Hiszen tudja ö, hogy igy van, ha kötözködik se azért van ez, hogy úgy is tegyen ahogy beszél. Csak nem fog kilódulni mindjárt az első asszonyi szófa. Most már kedve volna azért is itthon maradni. Holnapra zúduljon le a hó, aztán fagyjon meg, aki meg akar fagyni. De mert kezd felejtésbe merülni az ügybe, félóra múlva őmaga emelkedik föl. — Hát nein bánom, menjünk. Egy kötelet szőrit a derekára. A másikat az öcskösnek adja. — Neszé, kösd igy magadra. A kabát alatt. Aztán gyerünk. Kicsit fésiilgeti megint a rosszindulat, hogy az. asszony egy hanggal se marasztalja őket. — A kutyát _r- csak »ennyit kérdez utánuk a konyha ajtóból — mért nem hívjátok magatokkal a kutyát? Az öccsnek kedve van rá. így még érdekesebb. De bátyja lehátitja leikéről a jobb belátást. — Nem kell. Könnyebb a szivének. Az egész utón alig vált szót. Csak az erdő inellett rántja meg a fiú karját. — Vigyázzunk. Ha csendőr megy erre, az itt megáll. n — Még azok is? — Előfordul. De kerülő a pogányabb. Az erdőmérnök nagyon ráparancsolt, eszi a méreg, mert nem a rokonát választottuk jegyzőnek. Gallytördelésnél az ember csupa szent Elsöbbeti is a messzibe vigyáz, aztán úgy igyekszik, hogy az ágat minél puhábban, egyszerre és mégis erősen szakítsa. Harmadszor gondja van a tüskékre is. Az öccs szorgosan süket-módjára ügyetlenkedik. Keze fehér, majdnem világit és két ujja közé fogja a ruganyos ágat. Mégis megvérzi a bőrét alaposan. Az idősebb szinte uszítja mellében a fekete ördögöt, hogy nevessen. — Ha már kijött... Hadd lássa, hogy 61 a tanyai ember. Egy óra kell a két kévéhez. Addigra estére érik az idő, a köd megkövéredve szélesen tutajozik a sötéten. — Várj, íölsegitem a válladra. Aztán pontosan a nyomomba lépj. Ha megállók, állj meg te is. Tiz perc után egy kis pihenés következik. Az öregebb körül figyeli a helyet. Ránéz az öccsére. Csendesen, de ráijesztő akarattal. — Rossz irányba megyünk. —- Dehogy. — Már ki kellett volna érnünk az útra és még mindig gyepen vagyunk. Aztán a fü se ilyen nagy felénk. 'Az öccs is elkételkedik egy kicsit. — Mégis jól megyünk. Onnan jöttünk, itt oldalt, van az . erdő. A nagy nyárfa is ott látszik a sarkon. — Az nem fa. Pár lépést feléje vizsgálódnak. Az erdőnek látszó szalag egy kis emelkedéssé alacsonyodig a nyárfa nem más mint egy mozgó kóró a dombon. — Azt hiszem erre kell mennünk. Negyedóra, az ember ledobja válláról a kévét. — Mocsár. Az. — Akkor a halastónál vagyunk. Ez az ifány. — De kis idő elteltével újra nedvesen Ttiállik a talaj. — Megint viz. Eltévedtünk. Az öregebb az ellenkező irányba mutat. — Erre. — Hogy? Hisz onnan jövünk. — Csak vedd a rozsét. Látod azt a fényes pontot. Az asszony világit, sejti hogy eltévedtünk. Messziről apró világos mag zsírozza a ködöt Scbhedt vörös gyűrű körötte, mint a gyenge vizkarika. — Biztos? — Biztos. A bátya az előbb még veszekedésre gondolt odahaza, de most meleg érzés verejtekzik benne. Tudja, hogy igy is morcos maradt, de az asztalon gőzölgő vacsora vár és az asszony félénk és hallgatag lesz, de ez még jobb, minek Is sejtse, hogy ő ezerszer leszereti a nézésével vlsszaszótlankodva a rongyok közül, a kopott oyoszolyáról,
