Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-05 / 34. szám

12 OLDAL « ÄRA IV, DINAR Poftarina u gotovom plaćena! BAGSMEGYEI NAPLÓ XXVälE. évfolyam. Szubotica, 1927. SZOMBAT február 5. 34. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg. 5. szám (Minerva-palota) Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 5. (Minerva-palota) A fasizmus szabadsága j Egy Mussolini interjú járja most! be a világsajtót. Minden interjú díszruha, amit a j kikérdezett érdemeiből sző saját ma- i '-ainak. De soha még díszruha ennyi mezítelenséget nem hagyott takarat­­lan, mint a Mussolini-interju. Musso­lini az éjszakai nyugalmára nem tér olyan levetkőzötten, mint amilyenre most felöltözködött. A szabadság mindig relativ-volt •—vallja a duce — s mi a szabadság teljességét adjuk Tudniillik a relativ szabadság teljességét. Teljességét annak a szabadságnak, amit a kor­mányforma fentartásának uralmi ér­deke megadhat, meghagyhat a pol­gárságnak. A szabadságnak ez a tel­jessége magában foglalja a gondol­kodás szabadságát, a lélekzés sza­badságát, sötét éjszaka, rejtett uta­kon az országból kimenekülés sza­badságát, szabad Mussolinit magasz­talni meggyőződés nélkül is, szabad a fasizmusban a jövő állami beren­dezkedés egyetlen elképzelhető for-; máját ünnepelni, szabad autókra húr- ! colni és meggyilkolni a politikai el­lenfeleket, szabad fekete inget hor­dani és a fasizmus fekete hitét ter­jeszteni — óh ez mind a fasizmus alkotmányának közszabadságához tartozik. A szabadság az állam és az egyén küzdelmének eredménye; e küzdelemből, ime, ezek az eredmé-' nyék értek Michelangelo és Dante népének. A fasizmus megengedi az egyénnek, hogy a maga életét élje, de csak addig, amig az egyén érdé-1 kei nem ellenkeznek az állam érde­keivel, így formülázza meg Musso­lini az individualizmust program sze­rint elismerő, de az individualizmus túlzásai ellen harcoló fasizmus állás­pontját az államhatalom és egyén küzdelmében. Ámde az állam érdeke Olaszor­szágban a fasizmus érdekének sze­kerébe van most fogva s csak arra jó, hogy az uralom eszközeit szen­tesítse. A cél szentesíti az eszközö­ket. hirdette valaha az erőszak nagy dogmatikusa. Ma, amikor már tisz­tábban látjuk a társadalmi erők já- j tékát, ezt az axiómává vált tanítást! igy kell módosítanunk: az uralom célja szentesíti az államhatalom esz­közeit. Nem az állam érdekeit, csak a fasizmus érdekeit, az uralom meg­tartásának érdekeit veszélyezteti az olasz néptől elkobzott közszabadság. Nem az államnak, de a fasizmusnak érdeke követelte meg, hogy emigrá­cióba kéns^szeritsék Olaszország nagy férfiait, hogy elkobozzák va­gyonukat és állampolgárságukat, hogy az ellenzéki képviselők mandá­tumait megsemmisítsék s összetör­deljék azoknak a lapoknak nyom­dáit, melyeknek szellemét és irányát valamikor Mussolini pregnáns és in­­tranzigens szocialista meggyőződése szabta meg. . A szabadság éppen úgy változik, mint az idő — ebben a mondatban teljesedik ki az erőszak uj apostolá­nak macehiavellizmusa. Amilyen az idő, olyan a szabadság is. A fasizmus közszabadságának mértékéből most meg lehet azt is állapítani, hogy — milyen idők járnak az olasz ég alatt Az egyén a szabadságot nevezi íe­­gyelmetlenségnek, meg kell fegyel­mezni a népet, hogy a fegyelmet tartsa szabadságnak. A gályarabo-r kát is az egyénnek az állammal ví­vott küzdelme ültette le a vértől és verejtéktől rothadó pacokba, de a gályarabok megfegyelmezettségé­­ben, összeláncolt és összekovácsolt munkarendjében csak a musszóliniz­­mus láthatja az államhatalmi érdek által megszövegezett szabadság di­csőséges kiteljesedését. A béke érzékiségét elutasítja ma­gától s kemény férfiasságot követel a fasizmus közszclleme. A béke ér­zékisége? Azt valljuk, a béke aszké­ta, a béke lemondó, a béke igényte­len, csak a háború akarja a mások munkájának eredményét, a mások vagyonát, a mások életének rabszol­gasorsát. A béke hívei kenyéren és vizen álmodnak az eljövendő idők­ről, a háborúra uszítok másokat kül­denek a vérbe és szennybe. A béke katonái maguk küzdenek, a háború kapitalista nagyvezérkara hadsere­geket használ fel börzemanőverre, petróleumforrások részvény többsé­gének megszerzésére, az ópium­csempészek nemzetközi jog által nyilvántartott rejtekutainak megvé­désére. Kik az érzékiség rabjai, a i béke. vagy a háború harcosai? Hol az az uj poézis, hol az az uj romantika, amit Mussolini igér? A halál, poézise ez, a hó alatt bimbózó élet romantikája. Romantikusok csak azok a hősök lehetnek, akik életüket áldozzák a szabadságharcért, amit az uralomra jutott macchiavellizmus ellen folytatnak. A fasizmus is te­remt romanticizmust — dicsekszik Mussolini. De csak az ellenfeleit ra­gyogja be glóriával az életet, nyu­galmat és szabadságot áldozó küz­delem époszi hősiessége. A kormány negyvenöt főnyi többséget kapott a parlament pénteki ülésén A németek a kormánnyal, Nikicsék az ellenzékkel szavaz­tak — Több mint negyven ellenzéki képviselő nem jelent meg az ülésen — 148—103 volt a szavazatok aránya A Jovanovics-csoport visszatér a radikális-pártba jában a pénzügyi bizottság szó után beiktassák ezt a két szót: »külügyi bizottság«. Az indokolásban Qrizogono kifejti, hogy az összes pártok beismerik, hogy a külpolitikai kudarcok oka az az iniormálatlanság, amiben a pár­tok élnek a külpolitika vezetése, és körülményei felől. Minden demokrá­ciában már bebizonyosodott, hogy a parlament külügyi bizottsága ered­ményesen működik és hogy ebben a bizottságban, távol a nyilvánosság ellenőrzésétől,, a kormány kifejtheti részletes információját és az ellen­zék is összehangba hozhatja kritiká­ját a külpolitika általános érdekei­vel. Végül hangsúlyozza az indoko­lás, hogy a külügyi bizottság műkö­dése parlamenti ellenőrzést jelent és icy hatékony garanciáját nyújtja an­nak, hogy a külpolitikát a nép érde­keivel és érzelmeivel összhangban fogják folytatni. Grizogono javaslatára a sürgősség kimondását kéri. lizunovics miniszterelnök tanácskozása a radikális klub elnökével Uzunovics miniszterelnök délelőtt tiz órakor megjelent a parlament épületében és a radikális klub elnöki szobájában sokáig tanácskozott a radikális klub elnökével. Mihajlovics iUjával. Később resztvettek a tanácskozáson Trlfunovics Misa és Vuicsics Mllorad lemondott miniszterek is, akiket Uzunovics rá akart bírni lemondásuk visszavonásá­ra, azonban mindketten ragasz­kodtak lemondásukhoz. Uzunovics tizenegy órakor hagyta el a radikális klubot és visszatért a miniszterelnökségre. Az újságírók­nak arra a kérdésére, hogy betöltik-e délután az üresedésben levő tárcá­kat. meglehetősen kedvetlenül igy felelt: — Nem kell ugyanazokat a dolgo­kat mindig ismételni. Ez nem olyan fontos dolog-Uzunovics délután egy óráig tar­tózkodott hivatalában és amikor tá­vozott, az újságírók megkérdezték tőle, hogy mit szól a Makszimovics elleni vádinditványhoz. A miniszter­­elnök azt mondta: — Erről semmit sem tudok. Ez a parlament dc,,’"\ Nem az első ilyen eset ez. A kormány első parlamenti erőpróbája Beogradból jelentik: Az egész po­litikai világ rendkívül nagy érdeklő­déssel várta a parlament pénteki .Ülését, mert ezen dőlt el, hogy a ha­todik Uzunovics-kortnány kiállja-e a tekintélyes számú ellenzék rohamát. Az első összecsapás a kormányra nézve jelentős győzelmet hozott és' az ellenzék vérmes reményei egyáltalán nem váltak be. A kormány mellett egységesen kitar­tott a radikális párt, a szlovén nép­párt és .Jovanovics-csoport. sőt a németek is a kormányra ad­ták le szavazataikat. Nikicsék az ellenzékkel együtt a kor­mány ellen foglaltak állást, de az ő szavazataik sem segitettek az ellen­zéken, melynek több mint negyven tagja távol maradt az üléstől. Készülődés a parlament ülésére A pénteki napon minden figyelem á parlament délutáni ülése felé for­dult, miután ez az első seregszem­léje a kormánytöbbségnek és az újonnan átcsoportosuló ellenzék­nek is. Valamennyi párt nagy erőfeszí­tést tett, hogy képviselői lehe­tőleg telfes számiral jelenjenek r eg az ülésen. Különösen a radikális , pártklubban volt igen nagy élénkség, miután a párt számára presztízs kérdés, hogy makszimális erejével legyen képvi­selve az ülésen. Az az általános vé­lemény alakult ki, hogy a kormány­nak sikerül többséget szereznie a délutáni ülésen. Az ellenzék gondoskodott arról, hogy szavazásra is kerüljön a sor és a parlamentnek alkalma legyen nyilatkoznia, vájjon bizik-e a kor­mányban A szavazást többek közt Grizogono Pribicsevics-párti képvi­selő provokálja ki a külügyi bizott­­! ság felállítására vonatkozó sürgős­ségi javaslatával. A javaslat a kö­vetkezőképp hangzik: — A parlament a házszabályok 132. számú szakasza értelmében el­határozza, hogy a házszabályok 14. szakaszát megváltoztatja olyan mó­don, hogy; 1. bekezdésének 7. pont-Félhatkor nyitották meg a parla­ment pénteki ülését zsúfolt padsorok előtt. A karzatok is, tele voltak ér­deklődő közönséggel. A teremben a pártok elhelyezése megváltozott. A szlovén néppárt jobbra vo­nult a radikálisok mellé, mig a horvát parasztpárt a centrum hátsó soraiban helyezkedett el. A formalitások elintézése Után fel­olvasták Őfelsége ukázát a kormány kinevezéséről. Az ukázt, amelynek érdekessége az, hogy Őfelsége a vallásügyi tárca ellátásával Jovafto­­vics Vásza törvényegységesitő mi­nisztert bízza meg, a képviselők áll­va hallgatták végig. Agatonovics Raniszláv demokrata sürgősségi indítványt terjesztett be a fegyverviselés rendezésére be­nyújtott javaslata ügyében. Makszi­movics Bózsó belügyminiszter rövid I felszólalásában a javaslat ellen, Sza­­: lies Baljics (demokrata egyesülés) a javaslat mellett beszélt. Az elnök elrendelte a szavazást és pedig a házszabályok értelmében olyan módon, hogy akik a javaslat mellett vannak, maradjanak ülve, akik ellenzik a javaslatot, álljanak Jel. Az egész jobboldal: a radikáli­sok, a Jovanovics-csoport, a szlovén néppárt és a németek !'• felálltak. Nikicsék azonban ülve maradtak. Szemmel látható volt, hogy a javas­lat ellenzői többségben vannak, de az ellenzék részéről olyan felkiáltá­sok hangzottak el, hogy az ő részü­kön van a többség, mire Tritkovlcs Mdrkó elnök elrendelte a szavaza­tok megszámlálását. A szavazás •eredménye, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents