Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-27 / 56. szám
19?7. február 27. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. cídel. A Jövendő palotája A Népszövetség párisi szervének pompás munkája Paris, február hő. Lehet-e ezt a rugaszkodó, agyarkodó, háborúkkal vemhes, vi'ágmindenséget megjuhászitaul? A h‘ ' ességet ráterrori zálni, zűrzavarát Ív. újniával elcsöndesiteni? A világtudósok fanatikusai: mondják: van gyógyulás, biztos medicina: a nemzetköziség ... A «fantaszták«: realisták és megkínálták Genfeí, ahol már tipeg a kísérlet és életre keltették uj intézményüket Parisban is, mely ugyancsak az ábrándokkal játszó nemzetköziséget szolgálja. A Népszövetség egyik legjelentékenyebb szerve az Institut International de Cooperation Intellectuelle; tipikusan nemzetközi intézmény, mert az emberiség születni megnyilatkozását akarja átfogni. Sejteni kívántuk a jövendőt és igyekeztünk meglátni hogyan dolgozik a Népszövetség párisi szerve. Érdekes organizáció, mely a Palais Royal egyik szárnyában helyezkedett el. Előkelő az intézmény foglalkozása és előkelő külsejűit a hivatali helyiségei is. XIV. Lajos és Lajos Fiilöp pompázó lakosztályait bocsájtotta a francia állam az intellzktudlisok rendelkezésére, száz szobájuk van, köztük remekbe készült fogadótermek, ahol a szövetség nagyobb aráiyu ünnepélyeit tartja. Franciaország ambicionálta, hogy a Népszövetségnek ezt a szervét Parisban helyezzék el, ezért ajánlotta föl a fejedelmi hajlékot, valamint évi 2 millió aranyfrankkal ti nógatja a hivatal működését, ötven ország csatlakozott a cooperatto-hoz, z büdzsét együttesen látják el. Intellektuálisok állanak a'hivatali csoportok élén, delegáltjai úgy a Népszövetségnek, mint az ér dekelt országok kormányainak. Az organizáció közvetlen összeköttetésben áll minden ország kultúrájával. A szövetséghez tartozó nemzetek bizottságokat alakítottak, melyek otthonról rendszeresen informálják minden kulturális megnyilatkozásról a párisi centrumot. A szövetség osztályokra tagozódva ügyeli, dolgozza fel az eléje kerülő anyagot. A hálózat főága: tudományos ügyek, jogi élet, a világsajtó működése, egyetemi események, szépmiivészet és irodalom. Az intézmény karaktere, úgy látszik békességbe tudja öszegyüjteni a versül gő nemzeteket. Például Oroszország, Amerika nem léptek be a Népszövetségbe, de dolgozó, jelentékeny tag'ai a Népszövetség párisi szervének. Németország még nem volt tagja a Népszövetségnek, viszont elsőnek csatlakozott a szellemi csoportuláshoz és az itteni nemes, szolidáris munkája is fölépítette az utat, hogy Németország később belépjen a Népszövetségbe. Kiegyenlítés, összeterelés a szelleme ennek a nagyszerű intézménynek. Rövid működése óta is pompásak az eredményei. Ezer tevékenysége mellett gondol arra is, ha az »ellenséges« országból érkezik meg Párisba a szellemi életnek egy-egy kiválóbb alakja, az organizáció hódolattal mozdul meg körülötte. Ilyen tüntetéssel fogadták Parisban annak ideién Einsteint, a nagy német tudóst, akit az Intézmény igazgatósági tagnak is megválasztott és Ilyen tisztelgéssel üdvözölték Molnár Ferencet is, aki körül a fogadó estén megjelentek a francia élet legkiváióbbjai. Az engesztelő nem zetköziség szép sikere von az is, amikor a szövetség a maga helyiségében megrendezte az egyetemi diákság inter, nacionális kongresszusát és itt intézték el, hogy a német diákságot is fölvették az egyetemi hallgatók világszövetségébe Sok gyűlölködés hamvadt el ezzel a határozattal. A minap történt az is, hogy a Palais Royal helyiségeiben összeültek a német és francia szerzők és színészek képviselői és megegyeztek, hogy tavasz szál Némctofczdg is megjelenik a nemzetközi színházi ünnepségen, amelyet a szövetség rendez Párásban. A párisi intézmény minden cselekedetével a nemzetköziség tiszta ideálját szolgálja. A hivatal keretében a csoportok energikusan dolgoznak. Folyóirataik vannak, amelyek nyilvántartják minden ország kulturális megmozdulását, könyveket adnak ki, valóban az idők jelével, így a földrajzi és természettudomány xs csoport kiadott egy helység-névtárt, mely felsorolja mindazon helységeket, a melyek a békekötés után az anyaországoktól átkerültek más országokba. Objektiv, rövid történelem minden község város mellett, feltüntetik a hajdani, a mostani nevüket; biztos kalauz a káoszban, mely a feldarabolások után keletko zetL A jogi csoport ambiciózus munkája hogy megteremti az országok nemzetközi kodekszét, amelybe minden törvényt bclciktatnak. amiket a parlamentek, vagy diktatúrák hoznak. A szépművészeti osztály nagyon értékes kiadványa lesz a \ildg összes múzeumainak nemzetközi katalógusa. Ennek a csoportnak is van folyóirata és bennünket is érdekel hogy a legközelebbi számában tüzetesen ismerteti a budapesti Szépművészeti Muzeum anyagát s reprodukciókat is közölnek. A szövetséghez érkező művészeti matériát a legkiválóbb szakértők bírálják felül és megírhatjuk, hogy a magyar szépművészeti muzeum nívóját nagy respektussal ismerték el a tekintélyek. Nemzetek vigyázatos összeterelése, hogy lássák: egymással is megférnek, ha nem szemben, de egymás mellett ál lanak. Vllágérdek minden náció legsajátosabb érdeke, tehát össze lehet szőni, a mi a közösség elevenjét érinti. Közösség: nemzetköziség és a világ mord arculata testvérséggel is földerülhet... Ez az emelkedett szellem tekint ki a Palais Royal ódon termeiből, a megpróbált emberiség felé. Révész Béla. V endégszerelem Irta: Baedeker Dóka Jani, ha »bejön« Pestre (az agrárreformtól megkímélt kis birto ka nincsen messze), rendesen megjelenik a törzskávéházunkban, a nagy kerek pletykaasztalnál, ahol mindig szives örömmel fogadják a vendégei. A dolog tudniillik úgy áll, hogy már mindannyian, akik körül szoktuk ülni ezt a barátságos asztalt. egyszer vagy többször töltöttünk egv-két kedélyes napot Kis- Kun-Berzencén. az ő kedvesen tágas és kényelmes urlházában, amelyet minden nagyobb túlzás nélkül kastélynak nevezett a környék népe s a ház gazdájának minden udvarias ismerőse... A múlt napokban Is letelepedett nálunk s ezúttal, ahelyett hogy szokása szerint egészséges vidéki vidámságot plántált volna közénk, panaszra fakadt, s az esetet amely felbőszítette, a következőkben adta elő. Tudjátok, minő bolond a természetem,,. Apai örökség... Az öregem — hires volt erről a tulajdonságáról fél-Magyarországon — a karrikaturálg volt vendégszerető, csellel-kötéttel fogta a vendéget, s akit megfogott, egykönnyen el nem eresztette. A Tóth Béla anekdótakincsében olvashattok teljesen autentikus adomákat a szenvedélyéről és Bródy Sándor, aki nem egyszer mulatott nála. jellemzően irta róla, how a vendéglátása már nem is szelid és szolid vendégszeretet, hanem lázas és erőszakos vendégszerelem. Nos. ezt az erénvét vagy hibáját én kaptam örökségbe. A testvéreim csak vagvonának a rájuk eső hányadát jussolták, s ennélfogva jobban is boldogultak... A vendégeskedés. főleg mostan, amikor minden olyan drága, ugyancsak könnyelmű fényűzés. De az alaptermészetével hiába verekszik az ember. — nem tehet ellene semmit, s én a hagyatéknak ezt a terhes részét épp oly szívesen vállaltam, mint azokat a vagyonrészeket amelyeken az örökös társaimmal osztoztam. Sőt talán szívesebben. Mert nagy öröm ám a vendégek fogadása! Jó embereknek, akik rokonszenvesek nekünk, megnyitni az otthonunk ajtaját, kellemes társalgókkal ülni a fehér asztalunkhoz s megosztani velük az izes falatokat, amelyeket szeretet és jóindulat főz és tálal, óh mily nemes élvezet ez! Mindig tetszettem magamnak, hogy ilyen vagyok, s boldog voltam, hogy szeretetemnek a melegével rokonszenves embereket tudtam a családom körébe vonzani és társasági'” - a falusi magányomat élvezetessé tenni. — de nemrégiben olyan tapasztalást tettem egv vendégemmel, hogy be kellett látnom: semmit se szabad túlzásba vinni, a vendégszeretetet se. Ismeritek azt a furcsa szokásomat. hogy ha valakivel megismerkedek s nem találom határozottan ellenszenvesnek. mingyárt .meghívom néhány napra Berzencére. Normálember az ilyen urat cigarettával kínálja meg. — én mingyárt a szivemet ajánlom föl neki és nyomban vendégül invitálom. A múlt nyáron megtetszett nekem Balaton-Foldváron egy úriember, akivel párszor sétavitorláztam a magyar tengeren, s amikor négv-öt napi együttlét után elváltunk, szokásom szerint (most már bevallom: bolond szokásom szerint) iw szóltam hozzá: — Nagyon örültem, hogy megismerkedtünk, s remélem, még fogunk találkozni az életben. S aztán, mintha ez az ötlet hirtelen bukkant volna föl az elmémben, folytattam: — Tudja, mit? Ha egyszer Berzenee felé téved, ne kerülje el a házam tájékát * És azután, mintha ez a kitűnő megoldás e pillanatban jutott volna eszembe, igy fejeztem be a mondókámat: — Montok valamit. Ne is várja, mig az utia véletlenül viszi arra. hanem látogasson meg egyenesen és töltsön nálam egv kis időt — nem fog unatkozni. Majd eldiskurálunk a langvos (balatoni napokról a közös emlékeinkről. — Nagvon köszönöm. — felelte ő. — Alkalmilag talán . . . Szerencsémnek tartom. Azután másokkal kötöttem ismeretséget. szintén nagvon kedves fiukkal és mulatságos társalgókkal, s eközben Keller Nepomuk János úrról — igy hiviák a vitorlás pajtásomat — teljesen megfeleitkeztem. Nem is gondoltam rá mindaddig, a mig csak néhány hónap múlva távirat nem érkezik tőle. amelv igy szólt: — Pár napi tartózkodásra holnap Berzencére érkezem. Azt, hogy mely órában jön. nem közölte velem. Így hát mindegyik vonathoz kocsit küldtem eléje. A harmadikkal végre berobogoft s ezzel a szemrehányással köszöntött be: — Azt reméltem, hogv kiiön értem a vasúthoz. — Megtettem volna szívesen, ha tudom, hogy melyik vonat hozza a kedves vendégemet. De hát, ugy-e, belátja, nem mehettem ki háromszor, és kétszer hiába? Nem tudom belátta-e. de _ténv, hogy eszébe se jutott mentegetödzni, amért háromszor fárasztotta a kocsisomat meg a lovaimat. Bekísértem a számára fentartott és melegre fütött szobába — a legjobb vendégszobám —. annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy itt fogja magát érezni nálam s megkérdeztem tőle, meddig lesz hozzá szerencsém? — Két heti szabadságot kaptam s ebből néhány napot itten töltök — felelte ő. Ahogy ismertek engem, nekem ez a pár nap nem leheteft elég. Rábeszélésemre elhatározta, hogy szabadságidejének egész tartama alatt nálam marad. Hogy’ örültem akkor! Keller Nép. János ur hát két hétre letelepedett Berzencén s otthonosan rendezkedett be a ti alázatos szolgátok szerény hajlékában. Nem volt unalmas ember s bár a saját becses személyén kivül egyéb téma nem igen érdekelte, erről az egyről elég elmésen tudott csevegni. Ha kissé szerényebb s valamivel kevésbé önző, talán ma se bánnám, hogy oly sokáig alkalmatlankodott nálunk. De az igényessége folytán (amelyet csak azért nem nevezek arroganciának. mert nem szeretem az idegen szavakat) már a vendégség harmadik napján terhűnkre kezdett lenni, nekem is, a feleségemnek is. a cselédségnek is. Egész családommal együtt nem adtam annyi dolgot a felszolgáló személyzetnek, mint ő egymaga. Minek részletezzem a zaklató igényeit s az állandó követelődzéseit? Az elmondásukhoz is két hét kellene... Jellemzésére csak azt emli'tem meg, hogy mikor tizenöt napi tartózkodás után búcsút vett tőlünk, elfelejtett borravalót adni a házam népének, amelyet állandóan igénybevett és reggeltől estig fárasztott-szalasztott. Megtudtam ezt a cselédeknek egymással folytatott sugdolódzásából, s akként segítettem magamon és Keller Nép. János uron, hogy ez utóbbinak nevében és megbízásából hatszázezer koronád osztottam ki köztük azzal a magyarázattal, hogy ezt az összeget a Keller nagyságos ur hagyta itt részükre. Már most, ha azt hiszitek, hogy ezzel teljesen vége szakadt a kalandnak, alaposan tévedtek. A java csak ezután következett. Néhány nap múlva levelet kaptam a kitűnő férfiútól, amelyben röviden megköszönte a sziveslátást — nagyon röviden, amivel valószínűleg azt óhajtotta jelezni, hogy az ellátással csak mérsékelten volt megelégedve —, de egyben értesített, hogy nálam feledte a borotválókészülékét, s kért, küldjem el neki. Inas, szobalány, senki se tudott róla, s az előbbi arra a kérdésemre, hogy nincs-e gyanúja valakire, aki azt elcsente, mosolyogva jegyezte meg: — Látta azt az apparátust a nagyságos ur? Arra ugyan nem fájdulhatott meg senkinek a foga. Biztosítom a nagyságos urat, hogy inkább viselnék egész életemben olyan szakállt, aminőt a máramarosi zsidók hordanak, semhogy azzal borotválkozzak. Kutatás, keresés, vizsgálóbírói szigoruságu k^'^hKatás. detektivszerü utánjárás, mind hiábavalónak bizonyult. A keresett objektum nem került elő. s alighanem az inasomnak volt igaza, aki megvető aikbiggvesztéssel annak a gyanújának adott kifejezést, hogv a vendég azt magával vitte. Erélyesen kiszldtam az ildomtalan föltevésért, s kikértem magamnak, hogy úri vendégemről ilyen tiszteletlen hangon nyilatkozzon. — de bensőmben igazat adtam neki. Mit volt mit tennem? Nem viselhettem el a tudatot, hogy bárki is fanyar szájízzel vagy bármily kellemetlen benyomással hagyja el a házamat, megvettem számára Budapesten a legelőbbkelő szakmabeli boltban a raktáron levő legfinomabb gépet s elküldtem neki — persze bérmentesen — a következő sorok kíséretében: — A kérdéses készülék legnagyobb sajnálatomra nem került elő. Remélem, hogy az. amelyet a helyébe küldök, megfelelő lesz.
