Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-26 / 55. szám
4. oldal 1927 február 26. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Pénz és becsület Hogy juthat a szegény ember hitelhez ? Becskerekről jelentik: Becskereki kereskedelmi és bankkörökben . sokat mulatnak azon az ötleten, amely egy ottani kereskedőt hozzájuttatott tekintélyes bankhitelhez. Az illető kereskedő közismerten becsületes, egyénileg . megbízható, de minden ingó vagy ingatlan vagyon nélkül álló férfiú. Egyetlen vagyona az elég jól menő üzlete, amelyben azonban az áruk még kifizetetlenek: mert manapság tudvalevőleg csak az eladás után szokás fizetni. Ennek a szegéhy, de becsületes kereskedőnek sürgősen szüksége volt 25.000 dinárra, azonban még csak nem is gondolhatott arra, hogy az összeget bankból felvehesse, hiszen semmi garanciát ket-e, vagy a gazembereket. Az igazgató nagyon elrestelte magát, — Szóval magának kell 25.000 dinár. Ki garantál, van-e kezesé? — A becsületem. • — Jó, jó, de az nem elég. Ingatlan fedezet abszolút semmi? — Semmi. — Hát tudja mit — mondja rövid gondolkozás után az igazgató — én magának mégis adok 25.000 dinárt. Csak egy kezest hozzon, tudja, a forma kedvéért. Üt perc múlva visszatért a kereskedő egy — állami tisztviselő társaságában. — Itt a kezes, direktor ur. Az igazgató végignézi a leendő kezest. — Ön aláírna egy váltót, mint kezes? — Hogyne. Miért ne? Tetszik tudni... én semmit sem kockáztatok .., Az igazgató benyúlt a zsebébe, kivett onnan egy váltót — amiből néhányat állandóan magával hordott — aláíratta és kifizette a pénzt. — T izenhat százalékra — dörmögi az igazgató — csak magának. Más tizennyolcon alul nem kaphat... ... Eddig szól a történet és ajánljuk az érdekelt kereskedőknek, hogy próbálják utána csinálni. Vagy még inkább a bankigazgatóknak ... (h. j.) A sztarakanizsai bomba-affér a noviszádi íelebbviteli bíróság előtt A tábla felmentette Palmár volt kanizsai rendőrkapitányt, aki ellen Lungulov volt titkosrendőrség! főnök és Agbaba kanizsai mérnök tett feljelentést nem tudott nyújtani. Egyszer csak jó ötlete támadt. Azonnal felkereste Becskerek legszimpatikusabb bankigazgatóját és a következőket mondta neki: — Fontos üzleti ügyben négyszemközt szeretnék önríeli beszélni. Az igazgató betessékelte ügyfelét a belső terembe, becsukta a két párnás ajtót, vendégét leültette, szivarral kínálta és csak azután kérdezte:- Hát miről van szó? — Hát kérem, igazgató ur, volna itt egy üzlet. Egy földbirtokos, akinek van 200 hold földje, háza, tehermentes, négyszázezer dinár kölcsönt akarna felvenni. Megjegyzem: egy gazember az illető, a vagyonát úgy csalta-lopta öszsze, no. de hát tehermentes. Meg lehet csinálni? Az igazgató minden habozás nélkül rámondja: — Meg. Hogyne. Ha tehermentes. — Akkor jó — feleli a kereskedő. — Aztán volna itt még egy üzlet: egy kereskedő, akinek se földje, se háza nincsen, de abszolút becsületes, 25.000 dinár kölcsönt keres. Meg lehet csinálni? —- Nem. Fedezet nélkül nincs kölcsön. — Hát jó — vágja ki diadalmasan a kereskedő — csak azt akartam tudni. Hát tudja meg: az első üzlet, az a gazember a kétszáz hold földdel, az nem létezik. A második: a becsületes ember, a 25.000 dináros, akinek semmije sincsen, az létezik: itt ön előtt. Az én vagyok. Csak azt akartam tudni, hogy ebben a jóhirü bankban milyen üzletfeleket szeretnek jobban, a becsületeseNoviszadról jelentik: A noviszádi íelebbviteli bíróság pénteken délelőtt tárgyalta másodfokon azt az érdekes bünpert. amelynek vádlottja Palmár Kálmán volt sztrakanizsai rendőrkapitány, jelenlegi városi tanácsnok. Palmár ellen — mint ismeretes , Lungolov Radivoj, a szuboticai államrendőrség volt főnöke és Agbaba Mihajlo sztarakanizsai mérnök tettek 'feljelentést hivatalos hatalommal való visszaélés cimén. Ez az ügy annak idején nagy feltűnést keltett politikai körökben is. Mint a Bácsmegyel Napló megírta, Lungolov Radivojt, akit a szuboticai államrendőrség éléről Sztarakanizsára helyeztek rendőrkapitánynak, néhány hónapi működés után a belügyminiszter váratlanul felmentette állásától és kevéssel utóbb utódja, Palmár Kálmán házkutatást tartott úgy az ő, mint Agbaba Miliajlo mérnök lakásán. A házkutatás Lungulovnál eredménytelenül végződött, inig Agbaba mérnöknél egy bombát találtak, mire Palmár rendőrkapitány Lungulbvot és Agbabát őrizetbe vette, Lungulov hívei Palmár eljárását politikai hajszának minősítették és Agba-ba mérnök ís azt állította, hogy a lakásán talált bombát maga Palmár rejtette el ott, hogy ezáltal bizonyítékot mutathasson fe! ellenük. Lungutovék rövidesen szabadlábra kerültek, mire Palmár rendőrkapitány ellen bűnvádi feljelentést tettek a szuboticai ügyészségen, hivatalos hatalommal való visszaélés cimén. A szuboticai törvényszék múlt év október 12-ikén tartotta meg a főtárgyalást, amelyen Palmár beismerte, hogy Lungulov Radivoj és Agbaba Mihajlo lakásán házkutatást tartott, amely után mindkettőjüket le is tartóztatta, de azzal védekezett, hogy felsőbb utasításra cselekedett. Két nappal élőbb nevezték ki rendőrkapitánynak és még aznap, amikor elfoglalta hivatalát, bizalmas rendeletét kapott, amelynek alapján a legszigorúbban kellett eljárnia. A házkutatást Dimitrijevics Csedó, a szuboticai álkimrendőrség főnöke foganatosította, ő csak mint passzív szemlélő vett azokon részt és igy nem áll meg a sértetteknek az az állítása, hogy a bombát ő helyezte el Agbaba lakásán. — Tény mondotta vallomásában Palmár — hogy a házkutatást megelőzőleg, amint azt az egyik rendőr vallotta is, bombát vásároltam, de az lakásomon volt és nem azt találták meg Agbaba Mihalló lakásán. Palmár végül kijelentette a biróság előtt, hogy annak bizonyítására, hogy felsőbb parancsra cselekedett, be akarta mutatni a rendeletet, de a belügyminiszter nem oldotta fel a hivatalos titoktartás alól. Azonban nem hitelesített máso-Két világ irta : Illés Emir ■ Kétfelöl, a töltés mentén, zöld veteményestáblák álltak: a messzeségben észrevétlenül átkéklettek a leliajló égbolt peremébe. Tiszta tavaszi dél volt. Távol, az ezüstös sinek összehajlásában, már feltűnt a város tarkafoltos, roppant háztengere. Valamivel közelebb néhány gyárkémény füstölt. A villamos hirtelen lassított, elől a vezető rácsapott a csengőre. A fényes, barna kocsi óvatosan átsiklott az újonnan lerakott kisegitővágányra: az épülő, hatalmas vasúti hidhoz értek-Karcsú oszlopaival, merész iveivel, kecses párkányával jobbfelöl a hid már teljes szépségében kitetszett a gerendák, állványok, deszkák foltos, habarcsos, összetákolt börtönéből. Balról, a sinek mellett, kisebb csoport verődött össze. Szürke munkásruhában egy férfi feküdt a fiivön, sötét, véres folt áztatta mellette a földet. Néhányan föléje hajoltak, a mentőautó is ott állt már, az orvos a földön térdelt. A hatalmas hidon egy-két pillanatra megakadt a munka. Néhányan lesiettek a libegő állványról, néhányan szerencsétlenül járt társuk fölé hajoltak. A barna villamos élesen, türelmetlenül csengetett, kerekei lassítva zakatoltak a hid s a kis csapat között. Benn a kocsiban csak ketten ültek. Két férfi. Elegáns, jólápolt, frissen borotvált: az egyik. Divatos, kockás, szürke tavaszi ruhában. A lábán uj, ! barna cipő, a kezén kesztyű, a szivarzsebéből kitetsző zsebkendőjén kölni viz alig érezhető illata. Selyemnyakkendőjében feltűnő, ragyogó tü: piciny, arany sétabot- A másik sötétkék ruhában ült a túlsó oldalon. Puha gallérja már egy kicsit gyűrött volt, a könyöke halványan mészfoltos, a nadrágja sein frissen vasalt. S az egyik körme feltűnően, véraláfutásosan, elhanyagoltan beszakadt. Túl már a szép nyáridőkön: úgy ötvenévesek lehettek mind a ketten. Ültek a kocsiban, kinéztek az ablakon. A kis csoport az aranynyakkendőtiis elé került. A bekötözött, összezúzott embert ketten éppen felemelték, az autó felé vitték. Benn a villamosban a férfi elfordította simára borotvált, rózsás arcát a véres látványtól. Kedvetlenül a túlsó oldalra fordult s az épülő hid felé pillantott. A hatalmas, pompás alkotmány hirtelen magához kötötte a szemeit. Csodálkozva, mindenről megfeledkezve állt fel, a túlsó ablakhoz lépett, ámulva nézett rajta ki. Ugyanekkor azonban a beszakadtkörmü is felugrott a helyéről. Otthagyta a hidat s a nyomorult, szerencsétlenül járt ember felé fordult. A másik ablakhoz sietett-A kocsi közepén találkoztak. A két férfi egymásra nézett. Néhány tizedpillanatra összeakadt a tekintetük. S a két sugár szinte íelszikrázott, mint két összecsattanó kard. Azután mindegyiket lefoglalta a maga látnivalója. Az arany sétapálcást a hid, a beszakadtkörmüt a véres ember A barna villamoskocsi sürü csengetésben lassan áthaladt a kitérőn, a kerekek visszazökkentek az elhagyott sinekre. Nagysokára a két férfi is elfordult az ablakokból. Egy villanásnyira újra egymásra néztek. — Pompás ez a hid!... — mondta végül alig észrevehető gőggel az arany nyakkendötiis. — Lenyűgöző, mit tudunk már csinálni! Egy pillanatig hallgatott — És mit tudnánk még... ha olyan sokan közönnyel el nem fordulnának ettől a heroikus munkától — emelte fel kissé élesebbre a hangját. A beszakadtkörmii felfogta az ütést. Hosszasan maga elé nézett, úgy tett, mintha csak most gondolkoznék rajta, de látszott, már rég készen áll benne ez a válasz. — Én meg hallottam egy emberről, aki a Szent Péter-templom kupolájánál is többre becsülte a legutolsó koldus koponyáját. Elhallgatott. S a másik nem felelt semmit. Már közel jártak a városhoz: nem néztek többé egymásra. Rohant a kocsi. Az egyik éles kanyarodónál néhány nyalábnyi napsugár zudult be hirtelen az ablakon. A friss ragyogásban felszikrázott az arany nyakkendőtű. Fénylett és csillogott, mint egy rózsás, gondtalan, sétapálcát forgató világ arany szimbóluma. S a tavaszi napban felfeketéllett a beszakadt köröm elkékült, véraláfutásos széle is. Zúgott a motor. S a két férfi engesztelhetetlenül és ellenségesen ült az elcserélt ablakok mellett. Hallgattak, mint két külön, messzi világ. latban bemutatta a bíróságnak a szóban forgó rendeletet. A bizonyítási eljárás befejezése után a biróság felmentette Palmárt a vád alól. de fellebbezés folytán a tábla elé került az ügy. A íelebbviteli bíróságon dr. Gyurgyev Boskó tanácsa zárt ülésen tárgyalta a biinpert. Az ülésen felolvasták a bizalmas rendelet nem hitelesített másolatát, amelyről Lungulov is kijelentette, hogy az teljesen megegyezik az eredetivel. Dr. Kovács Bódog ügyvéd, Agbaba jogi képviselője kérte, hogy a íelebbviteli biróság rendelje el Dimitrijevics Csedó eskü alatti kihallgatását, annak bizonyítására, hogy a bombát Palmár rejtette cl Ágbaba lakásán. A biróság az indítványt elutasította, mert nem tartja valószínűnek, hogy Dimitrijevics felhatalmazást kapna vallomástételre. Rövid tanácskozás után Palmárt másodfokon is felmentették. Amerikából Jugoszláviába jött meggazdagodni és embert ölt Crevár Milos, a hidasi gyilkos tagadja, hogy szándékosan öt.e meg vetélytársát Crevár Milos 19 éves ludaspusztai földművest, aki, mint jelentettük, szerdán éjjel a ludasi országúton megtámadta és botütésekkel agyonverte riválisát, Török Andrást, csütörtökön beszállították a szuboticai államügyészség fogházába. A vádlottat pénteken hallgatta ki a ■vizsgálóbíró. A gyilkossággal gyanúsított Crevár Milosnak érdekes múltja van. Crevár, akit Ludason Mityónak neveztek, Amerikában Brooklynban született 1908-ban. Háború után jött Jugoszláviába a Zagreb melletti Buzata faluba, ahonnan szülei valamikor kivándoroltak. Amerikában azt hallotta, hogy Jugoszláviában ingyen földet osztogatnak és azért jött haza régi hazájába, hogy ő is meggazdagodjon. Itthon azonban csalódás érte az amerikai szerb fiút. Nem kapott földet, hanem kénytelen volt napszámba állni egy ludaSi gazdálkodóhoz. Nemrégen megismerkedett Ludaspusztán egy ottani jómódú földmives leányával, Kerekes Piroskával. Crevár Mitos megszerette a leányt, akinek már előbb Török András is udvarolgatott. Barátai, ismerősei állandóan csúfolták, hogy Török elszerette tőle Kerekes Piroskát. Ez nagyon bántotta Crevárt, de nem tett ellene semmit. Szerdán éjjel, amikor egy házimulatságról hazamentek, látta, amint Török Kerekes Piroskát hazakisére. Crevár előadása szerint a barátai beszélték rá, hogy »ijessze meg« Törököt, verje el bottal és igy Török majd megunja a leánykisérgetést. Crevár lesbe állt, megvárta, mig Török hazakiséri a leányt és amikor hazafelé igyekezett, előbujt rejtekhelyéből és megállította: — Miért kísérted haza a Pirost? — Azért, mert úgy akartam. Mi közöd hozzá! — válaszolta Török indulatosan. Crevárt ennek hallatára elfogta á méreg, magasra felemelte vastag meggyfa botját és úgy, mint azt barátai tanácsolták, ütlegelni kezdte Törököt, aki eszméletlenül rogyott össze az országút szélén. Crevár Mitos a vér láttára megijedt és futásnak eredt. Nem ment ^ haza,.mert félt, hogy letartóztatják. Egész nap kóborolt a ludasi határban, mig délután öt órakor az egész napi céltalan bolyongás után megállt egy ház előtt. Éhes volt és fázott. Bement a házba, hogy ennivalót kérjen és amint átlépte a küszöböt, látta, hogy a csendőrlaktanyába -ment be. Nem tétovázott tovább. Radovánovics csendőrőrmestert kereste, akinek beismerte a gyilkosságot. _ Nem akartam ölni — hangoztatta ■sírva Crevár Milos — csak meg akartam ijeszteni. Majd később újból hangosan felzokogott a Csendőrszobában levő pádon: — Amerikából jöttem szüleim hazájába, hogy itt karriért csináljak és most börtönbe kerülök.
