Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-26 / 55. szám

2. ojđal.

BÄCSMEGYEI napló

1927. február 26.

RuJics-párt a Vajdasásban urnaőrök nélkül maradt.

Kupuszina és Monostor

Makszimovics belügyminiszter még hosszasan foglalkozik az urnaörök esetével és egyenként mutatja ki a vádirat dső részében felsorolt pontok tarthatatlanságát, majd rátér a vádirat második pontjára, mely szerint a hatóságok beidéztek egyes választókat azért, mert resztvettek aj^adics-párt gyűlésein és összejövetelein.

— A vádirat —mondja a belügyminiszter — e tekintetben semmiféle bizonyítékokat nem hoz és csak általánosságban megemlíti, hogy Bácsmonostoron Petrovics Nikola jegyző megvert két embert, Sumanovot és Pcriskicsct azért, mert Radics Istvánt éljenezték. A másik eset, hogy Kis János kupuszinai aljegyző ugyanezért fölpofozott egy Dénes Ferenc nevű földművest. Ennél többet sem mint bizonyítékot, sem mint példát nem hoz föl a vádirat.

A közhivatalnokok minden tevékenységéért nem lehet a belügymiminsztert felelősségre vonni.

De különben is, ami a bácsmonostori és kupuszinai eseteket illeti, ha úgy is állna a dolog, ahogy a vádirat előadja, akkor sem bizonyitaná azt, amit a vádiratot benyújtók óhajtanak.

Radics Patté; Cinikus...

Trifkovics Márkét elnök: A képviselő urat ezért a közbeszólásáért írásbeli megrovásban részesítem.

Makszimovics belügyminiszter: Bácsínonostor talán a legszegényebb falu a Bácskában és ezért is erősen hajlik a baloldali szélsőségek felé. 1920-ban csaknem az egész község a kommunistákra szavazott.

Neudorf er Radics-párti: Régi mese a kommunistákról.

Makszimovics belügyminiszter: Én ezt a mesét nem azért mondom el, hogy a Radics-pártnak adjak bizonyos jelzőket, hanem hogy a momentán helyzetet a faluban ismertessem. 1920-ban, mint mondottam. a kommunisták kapták ebben a községben a legtöbb szavazatot. 1923-ban 684 szavazat esett itt a szocialistákra, 1925-ben pedig 511 szavazat a Radicspártra. Ettől az időtől kezdve a Radicspártnak erős szervezete van a községben. Ez a szervezet a választások alatt egyáltalán nem dolgozott szentimentális eszközükkel. Az ellenfelet gyújtogatással, gyilkossággal fenyegették meg és a hatóságok rendeletéit nem hajtották végre. Mikor májusban Radics Szomborban népgyülést tartott,

a monostoriak a gyűlésről hazatérve azt a hirt terjesztették, hogy letartóztatták a iöispánt, a polgármestert és harminc urat.

Ami az említett esetet illeti, tény az, hogy Petrovics jegyző egy Radics-párti gyűlés alkalmával nem akarta éltetni Radics Istvánt. Az említett Radics-párti földműves erre az apját szidta a jegyzőnek. aki az őt ért személyes sértésért vauiban adott neki néhány pofont. A másik parasztot szintén megütötte, mert ugyanekkor támadóan közeledett feléje és attól tartott, hogy megüti. Bács-Monostor és Kupuszina egyébként a Radicspárti akció középpontja volt. Seholsem csökkent a hatóság tekintélye úgy, mint ebben a két faluban. Kupuszinán 1926 december 29-én az aljegyzőt lakásán megtámadták, ngy hogy kénytelen volt az irodájába menekülni, ahol a csendőrök védték meg. A támadókat fel is jelentették.

Á bácskai főispán távirata a belügyminiszterhez

— A vádirat harmadik pontja szerint | —• folytatja beszédét a belügyminiszter — Petrovics Milivoj bácskai tartományi főispán egy nyilatkozatot adott Pernar volt belügyi államtitkárnak. Pernar január 10-én elment Szomborba Petrovics Milivoj főispánhoz és közölt vele néhány súlyos- esetét, követelve a bűnösök megbüntetését. A főispán erre állítólag sző szerint a következőket válaszolta: ■■ Műiden erőszakért engem tesznek felelőssé, állásomra törve. Tudnia kell. hogy ezt olyan emberek csinálják, akiket nem én neveztem ki, hanem akiket a beliigymirtišzter küldött nekem és ezek az emberek a legrosszabb tisztviselőim. A választások alkalmával azt követelték és azt követelik tőlem, különösen a belügyminisztérium, hogy ugyanazokat az erőszakosságokat és törvénytelenségeket kövessem el, mint 1925-ben a parlamenti választások alkalmával. Én kijelentettem, hogy törvénytelenséget nem fogok megengedni, ezért Beogradba citáltak.« Ebben az ügyben a főispántól két táviratot kaptam, melyek a vádirat előtti időkből datálódnak. A táviratokban Petrovics Milivoj tiltakozik a zagrebi Dómban közzétett cikk tartalma ellen. A sajtó, amikor híreket hozott a vádiratról, a főispánnak újból alkalmat adott arra — a nélkül, hogy erre megkértem volna — hogy egy újabb táviratot intézzen hozzám. (Zaj a baloldalon.) Az urak azt ál.litják, hogy az itt felolvasott táviratot én kényszeritettem ki a főispántól. Ha szükséges lesz és ha a parlament úgy határoz.

Petrovics Milivoj főispán Pernarnak szemébe fogja mondani. íiogy úgy van. ahogy én itt önöknek elmondottam.

(Taps a jobboldalon.) A távirat, amelyet

Petrovics Milivoj főispán hozzám intézett, szószerint így hangzik:

Szombor. ll/2? február 10. A Szuboli’vún megjelenő Bácsmcgyei Napló cimii magyar lap e hó 10-iki számában kivonulót közöl a miniszter ur ellen tervezett vádinúitványból, amelyben ki van fejtve, hogy én Pernar dr.-nuk nyilatkozatot adtam a tartományi választások ideje alatt folytatott terrorról és törvénytelenségekről. Pernar ur nak ez az állítása egyúltulán nem felel meg a valóságnak, tendenciózus, süt lehetetlen is. Pernar dr. ugyanis a tartományi választások napján nem tartózkodott Szomborban. hanem Dárdán volt és Szomborba Radics Pavle volt minisztert küldte ki a Radics-párt. Kategorikuson kijelentem, hogy sem Pcrnarnak, sem Radics Pavlenek, sem senki másnak ilyen és hasonló nyilatkozatot nem adtam és nem mondottam Radics Pavlenak a választások napján azt sem, hogy a minisztériumtól rendeletét kaptam — ezt a rendeletét nem is mutattam meg neki — melyben orrig van intézkedés, hogy a választásokat teljesen szabadon, minden preszsziótól mentesen kell lefolytatni. Aláírás: Petrovics Milivoj főispán.

a ciril írást, a jegyzőkönyveket cirilbetüvel Írták, amit Szomborban is meg lehetett állapítani. Ezt mondja a vádirat. Ezzel szemben megállapítom, hogy semmi ilyen utasítást nem kaptak a hatóságok, sem a választási elnökök, akik nem is alárendeltjei a belügyminisztériumnak.

Ha történtek olyan esetek, hogy a választási elnökök túllépték hatáskörüket. ezekért a belügyminisztert nem terhelheti felelősség,

— A következő vádpont a radikális párt meg nem engedhető választási agitációjáró!, a választási névjegyzékek és választási bizottságok összeállításáról szól. Itt Kosutics jelentésével bizonyítanak, amely szerint Szuboticán a választás napján a radikális pártirodák ugyanott voltak, ahol a szavazóhelyek és ott törvényellenes módon működtek. Ha ez valóban igy történi, az alárendelt hatóságok is csak akkor avatkozhattak volna be, ha a választási elnök erre felszántja őket. Kosutics maga is felemlíti, hogy ö és Preca képviselő figyelmeztették a választási elnököket, akik azonban semmit sem tettek. így az én közegeimnek itt semmi tennivalójuk nem akadt. Egyébként

a közigazgatási bíróság megerősítette a szubotical választási eredményeket

és "azért hangsúlyozom ezt, mert e bíróság. amely nem rendőrhatóság, bizonya ra ugyanilyen jellegű panaszokat utasított vissza.

— Kosutics arról is panaszkodik, hogy őt radikális if jakból álló csoport kisérte, állandóan azt kiabálva: »Éljenek a radikálisok, le a horvátokkal.« Ezen Kosutics annyira felháborodik, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvény alapján engem akarna érte megbüntetni. Elfelejti, hogy a Radics-párt még a radikálisokkal való koalíció idején is milyen ham gon beszélt a radikális párt egyes tagjairól. (A belügyminiszter felolvas szemelvényeket a szuboticai Neveit cikkeiből.) Azután azt is mondja a vádirat, hogy a névjegyzékekben elferdített nevek és bázszámok voltak és aki nem ismerte uj keresztnevét, uj házszámát, az nem szavazhatott le. í5e hiszen a választói névjegyzékeket végeredményben a bíróság állapítja meg, ez tehát az én hatáskörömön kívül esett. Külön panaszolják azt, hogy a névjegyzékek ciril betűvel vannak Írva. Amennyire én tudom, a ciril írást sem az alkotmány, sem a törvények nem tiltják, de értesülésem szerint nem voltak cirilbetüs névjegyzékek. Átírhattuk volna, de nem irtuk át. Különben Szubóticán Gyorgyevics Dragoszláv polgármester 1925 október 25-iki

20.025. számú rendeleté a következőképpen intézkedik a ciril és a latin irás használatáról:

»Miután Szubotica lakosságának túlnyomó többsége a latin betűs írást használja, minden városi hivatalban szintén ezt az írást keli használni. Azokat az aktákat, amelyeket cirill írással adnak be, cirill Írással kell elintézni,«

— Ami azt a kifogást illeti, hogy a választási elnökök nem voltak mindenütt bírák vagy általában jogászok, kijelenthetem, hogy a választási elnökök kvalifikációjának elbírálása nem reám tartozik, őket a közigazgatási bíróság nevezi ki. Aki olyasmit állít, mint Radics Pavle, hogy főispáni rendeletre nevezte ki ezeket a közigazgatási bíróság, az csak azt bizonyítja, hogy teljesen járatlan ezekben a dolgokban. Radics és Kosutics említették, hogy Szomborban és Szuboticán sokan, különösen a radikálisok kétszer, sőt többször is szavazták. Ehhez nekem, mint belügyminiszternek semmi közöm. Ilyen esetek Beogradbau is előfordultak az önök részéről. (A miniszter a demokratákra mutat), de ezért engem igazán nem lehet felelősségre vonni. ,

A kupuszinai atrocitás

Az urnaőrök és a választási bizottságok működéséről beszél még a belügyminiszter, végül rátér a kupuszinai esetre, amely a választások után történt. Ezt a vádinditvány úgy adja elő, hogy a választások napján aláírásokkal állapiuryák meg, hányán szavaztak a Radics-páftra. Kupuszina háromezer lakosú tiszta magyar község, ahol a Radics-pártnak négyszáz tagja van és igy elvárták, hogy legalább ennyi szavazatot fognak kapni. Azonban a Radics-párt csak 129 szavazatot kapott. Emiatt a vádinditvány szerint a nép közt nagy volt az elkeseredés, a parasztok aláírásokat kezdtek gyűjteni és már 140 aláírás gyűlt össze, tehát tizeneggyel több, mint ahány golyócskát kapott állítólag a Ra« dics-párti urna. Ekkor négy csendőr és négy rendőr összefogta az aláírókat, akiket a'községházára vittek és január 28-án két teljes órán keresztül borzalmasan összeverték. Hosszasan foglalkozik ezzel a belügyminiszter és kijelentig hogy

Kupuszinán azt a hirt terjesztették, hogy aki nem szavaz a Radlcspártra, nem fog földet kapni.

A parasztok éppen ezért gyűjtöttek aláírásokat, hogy biztosítsák máguknak az igért földet. A legsürgősebben megindult a vizsgálat a Radics-párt vádjaira való tekintet nélkül és az ügy a bíróság előtt van. A tanúvallomásokból nem lehet megállapítani, hogy ezt az atrocitást a rendőrök és csendőrök követték el, mindennek ellenére az ügyet rendes bíróság elé utalták. A minisztérium gyorsan és erélyesen intézkedett.

Alaptalanok a vádak

A belügyminiszter nem ad ki titkos rendeleteket

— A vádinditvány megjelenése után a főispán, mint olyan ember, aki sokat ad a becsületére, január 29-én újból és utoljára jelentést küldött, amelyben ismételten a legenergikusabban megcáfolta Pernar állításait. (Felolvassa a jelentést.) Pernar, amikor január 11-én Beogradba jött, panaszt emelt amiatt, hogy a szombori kerületben a hatóságok pressziót fejtetlek ki és követelte, hogy Bácskában és Baranyában állítsuk helyre a törvényes állapotokat. A vádirat azt mondja, hogy e bejelentés alapján semmi sem történt. (Pernar és a belügyminiszter közt élénk szóváltás támad, amely Pernar rendreutasításával végződik.) Pernar jelentése nem felel meg a valóságnak. A vádirat szerint a hatóságok a választókra is meg nem engedett befolyást gyakoroltak, mert a belügyminiszter ilyen irányú titkos rendeletet adott ki. Kijelentem, Uocy

amióta én állok a belügyminisztérium élén, soha semmiféle titkos szellemű rendeletet nem adtunk ki, mert a belügyminisztérium semmit sem titkol.

A szóbeli instrukciók is mind megegyeztek az írásbeli rendeletekkel, amelyeket megkiildtüiik a főispánoknak. (Felolvas egy rendeletét, amely a választási szabadságra vonatkozik.)

— A vádirat hatodik pontja szerint arra utasítottuk a hatóságokat, hogy a radikális pártnak mesterséges utón teremtsenek többséget. E vádponthoz Kosutics miniszter jelentése és a szuboticai és szombori választási jegyzőkönyvek szolgálnak bizonyiíóanyagul. Eszerint választási eredmények lediktáiásakor, amig a Radics-pártnak volt több szavazata, a radikálisok részére diktáltak, továbbá a Vajdaságban, aiiol nem ismerik

— Mindezek alapján azt állítja a vád- hivatal indítvány, hogy a szabálytalanságoknak Makszimovics Bózsó az értelmi szerzője és irányitója, hogy én éltem vissza hivatalos hatalmammal, miután az alárendelt hatóságok az én utasításomra jártak el. Hangsúlyozom,

nem igaz, hogy akármelyik tisztviselőről meg lehetne állapítani, hogy megsértett volna valamilyen törvényes alkotmányos előírást, különösen nem az én utasításomra.

Ilyen utasítást soha senkinek nem adtam, Különösen lehetetlen az az állítás, hogy hivatalosan büntetlenséget biztosítottam volna az erőszakosságok elkövetőinek.

Azt hiszem, a parlament ezekután már világosan le tudja vonni azt a követkéz tetést, hogy

ez a vádirat pártérdeket szolgál. A Radics-párt azért indította ezt az egész akciót, mert mindenáron meg akar erősödni a Vajdaságban.

A bunyevácokat és a sokácokat ugyanezért horvátokká deklarálták, ami igen súlyos hiba a jelenlegi államéletben. (Tiltakozás a Radics-pártnál.) Biztosíthatom azonban a Radics-pártot, hogy hiábavalók azok a törekvések, hogy a Vajda Ságban talajra találjon, hiába is rendez ilyen nagy attrakciókat és hiába küldte a választások napján a Vajdaságba mi nisztereit és képviselőit, akik úgy léptek fel. mintha a választási bizottságoknak

telefonján adott utasításokat pártszervezeteinek. Egyes képviselők, mint Trnyar és Baszaricsek, erőszakosan léptek fel a falusi szavazóhelyeken. A kormány mindent megtett a választások tisztasága érdekében és mindéit gyanús esetet a bíróság elé vitt.

Utolsó argumentumként felolvassa a belügyminiszter azt a cikket, amely a Szuboticán megjelenő Névén-ben a választás másnapján- jelent meg. A cikk megállapítja, hogy nem volt választási terror és Radicsnak köszönhető, hogy szabad választások voltak. Tehát a Radics-párt hivatalos orgánuma mondja ki, hogy nem volt választási terror. A miniszter kéri a parlamentet, hogy védekezését fogadja el.

A miniszter beszéde után a jobboldal felállt és percekig zajosan tapsol a belügyminiszternek, miközben a Radics-párti képviselők a padokat verik.

Baszaricsek horvát parasztpárti kér ezután szót, de az elnök nem adja meg, hanem az ülést délután három órakor felfüggeszti.

Sibenik Sztankó beszéde

Délután fél hatkor nyitja meg Szubotics alelnök a parlament folytatólagos ülését. Sibenik Sztanko dr.. a horvát Parasztklub elnöke, mint vádló kétórás bestédet mond. amit a radikálisok sűrűn

és elnököknek is utasításokat adhatná-1 szakítanák félbe közbcszótásaikkal Könak. Radics Pavle a szombori főispáni * vetéli, hogy az ügyet utalják biróságelé