Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-19 / 48. szám
4. oldal. ftACSMEGYEI NAPÚ) 1927. feSruár 19. Halászok egymásközt A petrovoszelói kaliszegglet pőre a sztaiibecseji, növi ee éji és vranjevói halatza i jog bér űivel Sztaribecsejrő! jelentik: Hónapok óta tartó elkeseredett harc folyik a petrovoszelói halászegyesület és környékbeli halászati bérlő között a halászteríilet használati joga miatt. Sztaribecsej, Novibecsej, Vranjevó és Petrovoszeló halászterületeit 1925 év óta Barna Mihály, Glavaski Vásza, Glavaski Tósa és Boborícs Misa halászok bérlik a községtől, illetve az államkincstártól. A főbbiek, mintegy hatvan kis halász vagy teljesen kenyér nélkül maradt, vagy pedig a nagybérlőktől albérletbe vették a területet. A halászok 1926 január elsején Vlaskalin Nebcjsze akkori petrovoszelói jegyző kezdeményezésére halászegyesületet alakítottak a környékbeli halászok bevonásával. Az egyesületnek a megalakulás után sikerült egy kis területet bérbe vennie. Röviddel ezután Boborics Misa elvált társaitól és a nevén szereplő joggal belépett az egyesületbe. Boborícs volt társai, Barna és a két Glavaski azonban arra való hivatkozással, hogy Boboricsnak a régi társas viszonyból fizetési kötelezettségei vannak és hogy Boborics bérletét is ök fizették, tovább is Másztak a Boborícs nevén szereplő, de már az egyesület érdekkörébe Intőit vizen. Az egyesület vezetősége ebben birtokháborítást látott és feljelentette Barnáékat a novlbccseji főszolgabiróságnái A főszolgabiróság karhatalommal távolította el Barnáék hálóit és a fogott halat eiárvereátette. Erre megindultak az egyezkedő tárgyalások: az egyesület felszólította Barnát és társait, hogy lépjenek be az egyesületbe. Barna és társai azonban erre nem voltak hajlandók, *mert attól féltek, hogy — mint uj tagoknak — nem lett volna szavazati joguk az egyesületben egy te'jes évig, azaz a bérlet lejártáig és igy a tulajdonukat képező halászati jog ügyében semmi beleszólásuk nem volna. Február 11-én Barnáék ismét halásztak a már vitás területen, mire Varga Sándor egyesületi aks’.nök újból jelentést tett a novibedseji1 föszoigabiróriái. akinek az utasítására rendőrök távolították el a halász-szerszámokat és a halat elkobozták. Barnáék most döntő harcra szánták el magukat Az egyesületen kívülálló és onnan kilépett tagok-Tauaszi varázs ír a : Beréngi János A főhadnagy ur nem mert az ügyészre nézni, az ügyész nem mert ránézni az igazgatóra. Tilka egy pillanatra elhallgatott, csak a térdei mozogtak az asztal alatt. Gondolatban a veszett táncot bokázta, amikör el-elhabzott mellette a forró rnüzsikavihar. — De urak, talán unatkoztok? Hát unatkozni jöttetek ide? Főhadnagy ur mi a baja? Hogy akar holnap dicsekedni ezzel az éjszakával? Belecsipett a főhadnagy ur karjába és a főhadnagy ur elpirult. Az ügyész szándékosan másfelé lesett, hogy joga legyen elsőre meg nem érteni a szót, ha a kis hölgy hozzá is intézne egy-két csípős mondatot. Az igazgató szemüveget viselt és atyáskodó jóságát emelte pajzsnak az esetleges támadás elé. — Gyerek, kis apró gyerek! A leány meggyes száját két éles vonalba vágta a csodálkozás. Kezét, a halvány eres két vajszinü kezefejét letette az asztalra, arra majd szépen ráfekteti a fejét, megrázza a vállait és egy kis kölyöksirást szinészkedik mindjárt a társaságnak. Zavarodjanak meg, ijedjenek meg, babusgassák egy kicsit. De az igazgatóra nézett és az .igazgató mosolygott, mint aki a tiszta hirtelen jóság fölérzésével már parancsolt a szeleknek. — Gyerek? én? apró gyerek — szörnyüködött édesen a leány — direktor ur, én tizennyolcéves vagyok ám. A legszebb kor, tudja uram, de gyerek még két esztendővel ezelőtt se voltam, hikai »Halász Szövetkezet«-et alakítottak tizennyolc taggal é$ elhatározták, hogy a vitás ügyet bíróság elé viszik. Ennek folytán dr. Mihajlovics Jovan novibecseji ügyvéd utján feljelentést tettek Boborics ellen csaäas címén. A halászegyesület vezetősége pedig Barnáék ellen tett feljelentést idegen területen való halászás és kártérítés végett. A kölcsönös feljelentéseket nemsokára le fogja tárgyalni a novibecseji járásbíróság. re lévő rendeltetési helyére, ahol a felvevökészülék az eredetihez teljesen hü alakban adja azt vissza. Hogy ennek milyen rendkívüli fontossága van az üzletember szempontjából, azt nem is szükséges külön kiemelni. Minden tévedést kiküszöböl, fontos aláírások pillanatok ahüt továbbíthatók, sőt ép egyik legutóbbi kísérletünk folyamán sikerült ugyanezen módon ujjlenyomatokat is továbbítanunk és ezzel a rendőrség munkáját is megkönnyíteni. A siker titka a szerelem Az újságírók megkérdezték Marconát, hogy hogyan juthatott el felfedezéseihez, a rádió feltalálásához, a szikratávíróhoz. még abban az időben, amikor fizikai ismeretei még nem is lehettek elég alaposak. Marconi erre a kérdésre a következő meglevő választ adta: — A világ túlságosan magasra értéke* az én eredményeimet, amikor a rádió feltalálását kizárólag nekem tulajdonítja. Azt, amit én elértem, csakis az előttem munkálkodók hosszú sorának kutatásai tették lehetővé. Azonban a gondolatot a véletlen, vagy, hogy még őszintébb legyek a teremtés leghatalmasabb rádióhulláma, a szerelem adta. Fiatal voltam és szerelmes, bennem Is élt a vágy, hogy akkor is beszélhessek »ővele«, amikor nem látom. Ez a vágy szülte a gondolatot. Hogy hogyan, milyen pillanatnyi, isteni megvilágosodás következtében, már magam sem tudom. Csak arra emlékszem, hogy az olasz szabadalmi hivatalban nagyon furcsán néztek rám, amikor bejelentettem, hogy egy olyan táviratot találtam fel, amelyen drómélkül lehet beszélni... — Ami az én felfedezéseimet illeti, megtántorithatatlan az a véleményem, hogy az elért hatalmas eredmények dacára is a rádió tudománya még csak gyermekkorában van és fejlődése ugyszólva korlátlan és lehetetlenségeket nem ismerő. Hogy ez igy van, azt eléggé illusztrálj«, az, hogy nékem alig harminc évvel ezelőtt, mindössze két kilométeres távolságra sikerült csak létre hoznom a legelső drótnélküli táviratozást. Ma pedig — nemcsak a táviratozásnak, de a beszélgetésnek is csak az vet gátat, hogy a föld nem elég nagy arra, hogy még nagyobb távolságokon létesíthessünk rádióösszeköttetést. Marconi végül még kijelentette, hogy a távolbalátás problémáját Is sikerül rövidesen megoldani. K. H. Nincs jól ez igy, nem vagyok elég szép igy? Nagy lélekzetet vett, a lélekzettel egy vonalnyira fölemelkedett a kis tulipánszoknya. Szeme, mint a hóolvadás tiszta hüse és benne uj tavasz nyilát hegyezte az erős jó napocska. — Nem vagyok szép? Nem kellek? Direktor ur: tavasz, tavasz, nem mindig azt mondta akkor, hogy tavasz vagyok? Egy darab szép tavasz. Ömlött belőle a jókedv, mint až édes piros lé. A három agyonkinzott alak mosolyogni próbált, kívánni próbálta, de csak zavart piilosás lett ebből is. A szavak láthatatlan horgokon akadtak meg ott eltek, vergődtek és eveztek a kínban, akár a tűre tűzött bogarak. — Akarom, hogy jól érezzék magukat. Hát nem kell? nem vagyok elég jó? Nem vagyok tavasz, direktor ur? Szólj már egyet te is. A direktor hunyorgatott, a leány nedves kinyílt szájjal várta a feleletet. Szegény, hogy is sejthette, hogy holnap három alak a fejét öklözi, csoda, ha nem revolvercsövei és hogy épen ez a baj, az a nagyon is édes, buggyanó tavasz: a tavasz kiugró ezer kardos szépsége, az égetni való céda jókedve. A nagyon is napos vidámság, ami előtt nem lehet máskép megállni, mint bántó, felhős' szomorúsággal és hogy ezt a kis fejecskét legjobb volna elvágni a táncos törzstől, amikor a hátraszegett nyak olyan tömören, vajszerüen megvastagszik a szék támlája fölött. Aztán már az egyetlen kielégülő üdvösség a lenyisszemett véres fejjel gurulni a hónalatt gurulni, valami magas hegy lejtőjén, talán egy óráig, talán egy napig, vagy örökké. MARCONI LEGÚJABB VILÁGCSODÁJA EURÓPÁBÓL AUSZTRÁLIÁBA, BRAZÍLIÁBA ÉS DÉLAFRIKÁrfA LEHET TELEFONÁLNI — A FELADÓ KÉZÍRÁSÁVAL KÉZBESÍTHETIK A VILÁG BÁRMELY PONTJÁRA FELADOTT TÁVIRATOT MARCONI NYILATKOZOTT UJ TALÁLMÁNYÁRÓL Londonból jelentik: Az egész világ figyelmét magára vonta az a szenzációs találmány, amellyel Marconi ismét meglepte az emberiséget. A találmány teljesen kiküszöbölve a távolságot, lehetővé teszi, hogy Európa bármelyik pontjáról telefonon beszélgessünk a világ bármely pontjával, vagy táviratot kiildhessiink, a melyet a címzett a feladó saját kézírásával kap meg. Marconi bejelentése szerint néhány héten belül elkészül az egész világra kiterjedő és a Marconi-rendszcrü rövid hullámokkal dolgozó telefonhálózat kiépítése, amelynek segítségével nemcsak Amerikával, hanem Ausztráliával is lehet állandó telefonösszeköttetést fentartarvi. hanem még ezen is tulmenőleg ugyanez a hálózat és ugyanezek a készülékek alkalmasak lesznek egyben táviratoknak fakszimilében való továbbítására is. Marconi szenzációs bejelentése szerint egy a londoni állomás leadókészülékébe elhelyezett táviratot mondhatni ugyanabban a pillanatban és a küldőnek saját kezeirasában tóg a megkapni az Ausztráliában levő címzett — amellett pedig ugyanezzel a készülékkel ugyanezen idő alatt zavartalanul lehet a 20,000 kilométeres távolságon keresztül telefonbeszélgetést is folytatni. Marconi nyilatkozata Marconi, a sajtó képviselői előtt nyilatkozott szenzációs találmányáról és nyilatkozatában a következőket mondotta: — Ma már felelősségemnek teljes tudatában jelenthetem be, hogy nehány héten belül Londonból és Londonon keresztül egész Angliából, sőt rövid idő múlva az egész kontinensről is olyan könnyedséggel beszélhetünk Dél-Afrikával, Brazíliával és a több, mint húszezer kilométer távolságra fekvő Ausztráliával is, mintha csak a szomszéd uccában lakó barátunkat hívnánk fel. Az Ausztráliával való beszélgetésnek egyébként az az érdekessége is van, hogy ez két teljesen különböző irányban történhetik és a hang két különböző irányban járhatja körül a földet. Az egyik mondhatni teljesen az óceánokon vezet keresztül és legfeljebb Panama felett halad egészen rövid ideig a föld felett, a másik vonal viszont a turkesztáni és az orosz pusztákon keresztül vezet Londonba. A készülékek a telefonozással egyidejűleg rádiótáviratok továbbítására is használhatók. Európa—Ausztrália egymásod perc — Kétségtelenül legnagyobb előnye azonban a mi rendszerünknek — folytatta Marconi — az, hogy segítségével sikerült teljesen megoldani a táviratok és levelek fakszimilében való továbbításának kérdését. Ez természetesen nem teljesen uj felfedezés, mert hisz már majdnem két éve, hogy a legelső rádiófényképeket átröpitették az óceánon, azonban ez mindeddig oly rendkívül körülményes eljárást igényelt, hogy a rendes kereskedelmi forgalom Céljaira ezt a módot nem lehetett használni. Legutóbbi kísérleteink eredményeként azonban most már eljutottunk oda, hogy lehetővé vált, hogy a feladó által megirt szöveget egyszerűen beletesszük a leadókészülékbe, amely azt mondhatni ugyanabban a pillanatban már továbbította is 10 vagy 20 ezer kilométernyiszén maga tudja kedves direktor ur. De hogy a direktor ur egyszerre olyan öregnek, papának érzi magát mellettem? Hát nem emlékszik, hogy akkor, hogyis mondjam... a direktor még pirosán 1cgénykedett. Kérni, sírni, meg erőszakoskodni is Jól tudott, nagyon cifra szivü, mindenre vállalkozó trubadúr volt. Emlékszik, hogy a végén takarékpénztári könyvecskét is ígért? A bankigazgató ur is elvörösödött. Szemüvegét pára hátyogozta, törölgetni kellett megint. Tilka lábaival dobolt győztesen, igazi kölyök módra, torkán kisurrant a nevetés csipkésen, sugarasan, mint a pezsgő. És hagyta, hogy a vállát szivja, fehérítse néhány percig a villany beteg és sima fényessége. De az ügyész ur is ludas az egészben, nagyon ludas. Talán érzi ügyész ur, azért hallgat. Mondja, mióta van a férfiaknak lelkiismeretük? Az ügyész ur még mindig várta a neki elvermelt korholást, mosolygott, de valóban kérdéssel felelt és úgy bámult, mintha álmában kapták volna le róla a takarót. — Tessék? Mit mondott Tilka? — Mióta hordanak a férfiak lelkiismeretet zsebóra helyett? Ezt kérdeztem ügyész ur, maga csak tudja. No és hozzá tettem azt is, hogy az ügyész ur is ludas a dologban, de nagyon. — Hol? hogy? miben? — Ejnye! A leány olyan szeretnivaló vidám komolysággal nézte az ügyész urat, hogy az egy percre azt hitte, hogy a tanítónője előtt áll. — Miben? Ügyész ur!... hát abban. hogy most épen itt vagyok, hogy az urak például nem a Vígszínházban tapsolnak nekem, vagy nem úgy udvarolnak, mintha egyikük felesége volnék. Mert az ügyész ur lapot is szerkesztett odahaza és gondja volt rá, hogy valahányszor föllépek a műkedvelő színpadon, a kritika mindig emelje ei a függönyt a fővárosi színpadok elől. Szinte biztatott: itt a palló, tessék átsétálni Tilka. Az előadások után gyönyörű mesék következtek: élet, főváros, siker meg micsoda nem, az ügyész ur tetszelgett benne, hogy erről saját tapasztalatai után beszélni tud. No ugye? Deluit istenem, ki tehet róla, hogy nem igy történt, hogy egy kis mulató színpadán fogadott a dicsőség. Szavamra mondom nem is baj. A társaságon villanyszeren végig áramlott a hideg. Mi ez? mi akar ez lenni? Szemrehányás vagy önkéntelen, vigasztalásra tárt panasz? Kézcsók kell rá vagy pénz és ital, esetleg hallgatás és mély bocsánatkérés? Talán könnyen indult volna akármi, csak olyan erős, sugárzó ne volna a kis teremtés, a szava és minden megmozdulása. A szemekben sunyi gyávaság üldögélt megvertem de készen az egyetlen még elérhető győzelemre: a gorombaságra és a szinleg nevető távozásra. A leány fölkelt egy pillanatra, értelmetlenül nézett szét ö is, rosszul kapta el az előtte bukfencező kérdőjelek sarlóját, de ezzel is csak szépített magán. — Nem ittam ám semmit az este — magyarázta gyerekes mosolygással és a csöpp mosoly a többiekben is eltisztitotta a rossz gyanakvást — igazán nem ittam, de a csuda tudja, olyan jól érzem magam. Urak. mi lelte a társaságot?
