Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-15 / 44. szám

4. oldal.

7SÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927. február 15.

U] pártalakulást sürget Pribicsevics

Egyesüljenek, akiknek közös politikai Ideáljaik vannak

Noviszadról jelentik: A független demokratapárt vezetősége a bácskai tartományi pártszervezeteket közös értekezletre hívta össze Noviszadra, hogy a tartományi választások utáni helyzetet megvitassák. Az értekezleten résztvett Pribicsevics Szvetozár, a független demokratapárt vezére is, aki dr. Krizisman Hinkó, volt agrárminiszter társaságában utazott Noviszadra.

A megyei delegátusok olyan nagy számmal jelentek meg az értekezleten, hegy az eredeti tervtől eltérően nem a Teve-szálló helyiségében, hanem a jóval nagyobb helyiséggel rendelkező Odeon mozgóban kellett“ azt megtartani.

Dr. Boksán Milos pártelnök megnyitó beszéde után Pribicsevics Szvetozár mondott nagyhatású beszédet.

— A kormány úgynevezett »megegyezési politikája« — mondotta — meggyőzhette az országot, hogy csak a független demokraták politikája az egyedüli helyes. A tartománygyülési választások után szükséges volt, hogy a megyei szervezetek követendő jövő- | beli eljárásuk megbeszélése végett értekezlete; tartsanak. Közös akcióprogramot keil megállapítani és ki kell bővíteni a bácskai szervezetet. A radikal!- ! sok, miután a horvátokkal folytatott ! megegyezési politikájuk meddőnek bizonyult, uj megegyezési politikát íoly-» tatnak és most a horvátok helyett a szlovénekkel szövetkeztek. A szlovének faji alapon állanak, pápisták, sőt pápábbak a pápánál, A Davidovics-párt tárgyalt a megegyezésről a radikálisokkal és a megegyezés csak azért nem jött létre, mert a demokraták Makszimovics Bózsó belügyminiszter fejét követelték. A független demokratáknak köszöneté, hogy Radics államellenes politikája kapitulálni volt kénytelen. Radics 1918-ban még köztársasági volt, mig ma monarchista alapon áll és amíg 1918-ban a liorvát állam függetlenségét követelte, ma ezt az álláspontját teljesen feladta. A független demokraták már * 1918-ban hangoztatták a szerbek, horvátok és szlovének pártjának megalakítását, mig Radics ma már pártja eine- j vezéséből kihagyta a »horvát« jelzőt. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy likvidálni kell az összes

eddigi pártokat, amelyek elavultak és alkalmatlanok modern és korszerű politika inaugurálására, helyettük uj pártot kellene alakítani, amelyben egyesülnének mindazok, akik politikai ideáljukra nézve megegyeznek. Az utóbbi időben nemcsak a Vajdaságban, de az egész országban sokat beszélnek a két demokrata frakció megegyezéséről, csak ml Beogradban nem tudunk erről semmit. Azt látjuk, hogy Davidovicsék tárgyaltak a radikálisokkal. Radjccsal és a földmives- párttal, csak ép a független demokratákkal nem. Sohasem vol-Pozsonyból jelentik: Vasárnap délelőtt tizenegy órakor érkezett meg Párkányra, az első csehszlovák állomásra, a jugoszláv parlamenti delegáció. A csehszlovák parlament képviseletében Blahó Hala és Rralik képviselők, a külügyminisztérium nevében Cerny titkár, továbbá Lazarcvics Brankó prágai jugoszláv követ, a követség személyzetével és a társadalmi egyesületek képviselői fogadták a delegációt g határállomáson. Egy tanítónő virágcsokrot nyújtott át üdvözlő beszéd kíséretében, amelyre Zsebol szlovén néppárti képviselő válaszolt. Érsekújváron a nyitrai zsupán vezetésével nagy tömeg várta a delegációt, itt Rivkó független demokrata képviselő válaszolt az üdvözlő beszédre Itt csatlakoztak a Hlinka-párí szenátorai és képviselői is a delegációhoz. Az állomásról Jankovics Velizár, a küldöttség vezetője, üdvözlő táviratot intézett Massaryk köztársasági elnökhöz. A szlovák sajtó lelkes cikkekben üdvözli a jugoszláv parlament képviselőit. A »Slovenski Dcnnyk« szerbnyelvü vezércikket közöl ezalkalomból.

Pozsonyban szintén ünnepélyesen fogadták a delegációt. A pályaudvar szalonjában Gazik unifikációs miniszter, a Hflnka-párt tagja, Bella főispán és Krauba alpolgármester üdvözlő beszédeikben hangsúlyozták a cseh és szlovák nép egységét. Andrics Vláda radikális képviselő előbb szerb, majd cseh nyelven válaszolt az üdvözlésekre. ' Brünnben Radics Pavle horvátul és csehül

tara elvi ellensége a nagyobb csoportosításoknak, de a kérdés legjobban úgy volna megoldható, ha az eddigi pártok likvidálnának és soraikból uj párt alakulna.

Pribicsevics beszéde után Jevgyevics Dobroszláv a noviszadi, Dobanovacski Pál a szuboticai és dr. Panics Szvetozár a szombori pártszervezetek helyzetéről számoltak be.

Az értekezlet után a »Teve« vendéglőben társasebéd volt, amelyen dr. Krizsman. dr. Mócs Alekszander és másik mondottak beszédeket.

köszönte meg a fogadtatást. A katonazene előbb a jugoszláv, azután a csehszlovák nemzeti himnuszt játszotta. Prágába este kilenc órakor érkezett meg a jugoszláv delegáció, amelyet a kormány, a parlament, a szenátus, az egyetem • és a Szokol-egyesület képviselői fogadtak.

Mint Budapestről jelentik, vasárnap reggel hat órakor Budapestre érkezett a jugoszláv parlament huszonegy tagú delegációja, amely Prágába indult, hogy ott udvariassági látogatást tegyen és az aktuális gazdasági, pénzügyi és kulturális kérdésekben tanácskozást folytasson. A delegáció fogadtatására Tadics Jasa budapesti jugoszláv követ, meghatalmazott miniszter, Kulundzsics követségi sajtófőnök és a követség irodaigazgatója jelentek meg a pályaudvaron, a delegációban helyet foglaló képviselők azonban nem szálltak ki a hálókocsiból és igy a követ és kísérete a vasúti kocsiban látogatta meg a képviselőket.

A delegáció érkezésénél több magyar újságíró is megjelent a pályaudvaron, akik beszélgetési folytattak több képviselővel. A delegáció vezetője, Jankovics Velizár volt ministzer kijelentette, hogy addig egy szóval sem nyilatkozhatik, amíg a küldöttség Prágába nem érkezik.

Bőbeszédűbb volt Behmen Sefkija, a muzulmán-párt egyik vezére, aki magyar szóval köszöntötte az öt megszólító újságírót, majd arra a kérdésre.

hogy beszél-e magyarul, igy válaszolt:

— Valamikor kifogástalanul beszéltem magyarul, hiszen itt Budapesten ,i >gászkodtam. Drága nekem ma is ez a város.

A delegáció utazásának céljáról Böhmen képviselő a következőképpen nyilatkozott:

— A mi utunk célja mindenekelőtt az.

hogy a csehszlovák képviselők .beogradi látogatását viszonozzuk. Még látogatásuk alkalmával megegyeztünk csehszlovák képviselőtársainkkal abban, hogy a jugoszláv-cse'nszlová': jóviszony minél alaposabb kiépítése érdekében, minden lehetőt el 'fogunk követni. Látogatásunk sorú!, tárgya ásra ülünk össze és ezek a megbeszélé s t a program szerint öt napig fognak tartani, de lehet hogy tovább is elhúzódnak. Itt egyelőre még nem a kormányuk közös akciójáról van szó, hanem csak a két parlament közeledéséről, ami azonban véleményem szerint nem m libát el anélkül, hogy a kormányokra párhuzamosan hatást ne gyakorolna. Tíz napig fogunk Prágában tartózkodni. A tárgyalások anyaga két részre osztható és pedig kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi és kulturális részre. Ennek értelmében a delegáció is két részből áll: kulturális és financiális szekcióból. A gazdasági tárgyalások során mindenekelőtt a legfontosabbat tűzzük napirendre: a csehszlovák-jugoláv kereskedelmi szerződés ügyét. Ezzel kapcsolatban megállapodást létesítünk az útlevél, illetve vízumkényszer eltörlésére nézve. A jelek szerint mindenképpen kedvező eredménnyel ' fognak végződni á prágai tárgyalások és meggyőződésem, hogy ezek az eredmények Magyarországra sem lesznek hátrányosak. Megbeszéléseink fejleményeiről részletesen tudósítjuk a kormány illetékes köreit és igy már e hó 20-ikán

megkezdődnek Beogradban az állam

exponenseinek tanácskozásai is, hogy

a két állam parlamenti delegátusai tárgyalásainak eredményét minél előbb

realizálni lehessen.

— Mi a véleménye a Batkán-Lokarnó problémájáról? — kérdezte az újságíró.

— Sajnos — felette Böhmen — a !okurnói mintára kötött megállapodásoknak nem lehet addig kellő súlyúk és felentőségük, mig szükség van reájuk. Az azonban tagadhatatlan, hogy a lokarnói szellemben kötött megállapodásoknak mindig volt erkölcsi hatásuk.

A jugoszláv parlament delegációja megérkezett Prágába

Bthtnen képviselő nyilatkozott a budapesti sajtónak a juoosz’láv-csehszlovák' tárgyalásokról

Szakítás

«

Irta: Villányi Andor

Mire végre odáig jutottunk volna, hogy Péter megmondotta, mivégből rabolt meg enekn a téli éjszakának a nyugalmától, addigra már magam is betege lettem a bornak, szivarnak, korcsmabüznek, amit hajnalig — velem született józanságom ellenére — le kellett nyelnem.

Ötóratájt végre igy szólt:

— Most azonban mindennek vége van, barátom. Rájöttem a nyitjára. Ami most következik, az a szakítás, kérlek. Pont, a mondat után, amikor az ember leereszti a hangsúlyt.

— A lelkikomplikáció — hogy ugyanis egész súlyosságában megértsd az ügyet — az volt, hogy a bestia — mind a mai napig kideríthetetlen módon — a karmában tartott. Hogyan? Mivel? Nem tudtam rájönni. Csak az volt biztos, hogy a majdnem másodnaponként megismétlődő — férfiúi méltóságomon ejtett — leggaládabb jogsérelmek ellenére, megint játékszerévé tett. Olyankor, amikor azzal rohantam föl hozzá, hogy no most vége, most végkép kiszakítom magamat a hatalmából: és kérlek, öt perc múlva már elfulladt a torkomon a szó s dadogni kezdtem a következő pillanatban, amikor hallottam a hangját, amivel megkinoz és megaláz. De hogy mi volt ez a varázs, amivel a hatalmában tartott — mondom — erre, mind a legutóbbi inzultusig, képtelen voltam ráeszmélni.

Ahhoz, hogy a maga gyalázatosságában megértsd az ügyet, képzelj el, kérlek, magadnak egy nőt. Egy nőt kérlek, aki húszéves és sem nem tulszép sem nem tulcsunya. Rendes; húszéves leány, mindama kellékekkel, amik kívánatossá tehetnék őt egy férfi szemében, aminő százezer szaladgál az uccán s amik a legtöbbjét mégsem teszik kívánatossá: ezt magyarázd meg, kérlek: ennek mi az oka? Holott nála, kérlek, a dolog igy van.

— Teszem, föl vagy háborodva valami ostobaságon, vagy arcátlanságon amit rajtad elkövetett. Például: pont négyre randevút adott valahová, de csak háromnegyedötkor jött; akkor is rögtön otthagy, mert állítólag roppant fontos dolga van a kalaposáénál, valami haszontalanság, szóval: elrontotta a délutánodat.

Vagy azt mondja:

— Keddre ne fogadjon el meghívást.

Kedden a vendégem lesz, teára. Együtt leszünk, intimen, csak mi ketten. A mamát is elzavarom komissiózni. Ne felejtse el. Lefoglaltam. Keddre az enyém. «

— Kedden délután, persze miután odáig az egész héten örültél a dolgon és természetesen mindennemű más meghívást lemondtál: szóval kedden, a megbeszélés értelmében fölhívod és bejelented, hogy ötre jössz. Mi történik? Nem is ö jön a telefonhoz, hanem a mama, aki nyámmogva közli, hogy egy nagynénje kificamította a lábát, délután beteglátogatóba kell menniök: ne gyere. Már leteszi a kagylót s te ottmaradsz fogcsikorgatva, rraegalázottán: elrontott délutánoddal. Szinte sárgaságba esve a méregtől, dühföl, fölháborodástól.

— Szóval, teszem, egy efajta arcpiritó inzultus után fölmégy hozzá, hogy no most leszámolsz. Most jól az arcába mondod a véleményedet és aztán vége: ez volt az utolsó purparlé köztetek. Mármost képzeld el, hogy ö erre mit csinál? Hogyan viselkedik? Mivel »szelídít« meg, ahogy mondani szokta?

— Mivel? Semmivel. Mert hiszen a mit» mond, vagy csinál, tényleg nem egyéb, minthogy angyalian ártatlan, szinte naiv pofát vágva, ilyenféléket gagyog:

— Te?... Igazán?... Na ne mondja... — meg: Jaj de vicces! meg más effajta, alapjában véve jelentéktelen indulatszavakat. És amit csinál? Hát én eddig, barátom, őszintén szólva — szégyenszemre — észre sem vettem, hogy voltaképpen »csinák-e valamit? S ha igen. bogy mi az? Hogy miközben ő naiv arckifejezéssel hallgatja, hogy belőlem miképpen árad ki tombolva -a düh, azalatt, barátom, a válláról kezd kicsit lecsúszni a ruha és egyszerre, a kivágás táján — amely eddig, lehet mondani, szűziesen korrekt és tisztességes volt — megjelenik egy szeletke, egy ingerlő félgömbből, majd rövidvártatva, az a bizonyos őrjitő vonal, melyet két gömbszelet érintkezési felülete ad s ami a női dekoltázst kétfelé osztja... Vagy hogy valahogy, egy látszólag önfeledt mozdulattal a hajához nyúl, miközben egészen véletenül viszszahull a karján a bő selyemujj s a leányos kar magához rántja a szentemet, mely lassanként hipnotizáltan tapad oda... S hogy kissé később — látszólag ismét véletlenül — hozzám ér a keze s a lábáról fölcsuszik a korrektül lehúzott szoknya, láttatva a lábszárat, odáig, ahol a harisnya végződésénél, egy ujjnyi spáciumon, a fehér telt, meleg bőr villan ki.

— Mondom, én eddig észre sem vettem, hogy az én lassú megszelidülésemet s átmeneti dadogásomat ez okozza. Mig tegnap, végre, barátom, otthon rájöttem: amikor földulva és ismét megszelídítve, végül kianalizáltam a dolgot. Lelepleztem a bestia machinációit, akin végül átláttam, mint a szitán.

— Nohát. Most szóval érted. Erről van szó. Illetőleg nem is erről. Arról hogy végre rendbejöttem. Ez a fölfedezés végre elvette a varázslat erejét. Fölülkerekedtem rajta és most már csak egy van hátra. Hogy amikor újból el akarja játszani a komédiát, közbeszólták:

— Kérem,- ne fáradjon vele. Hagyja nyugodtan abba. Már nem hat rám. Mi most szakítunk. Azért jöttem föl, hogy ezt a tudomására adjam. Hát ezt akartam veled közölni, hogy a jóváhagyásodat kikérjem. Ez több az én magánügyemnél. Mondhatnám osztályügy. Az egész férfiúéin ugye. Hát mit szólsz hozzá?

igy feleltem:

— Helyesen látod a dolgot. Le kel! leplezni és egyben szakítani kell vele.

— Szóval, mikor találkozunk? — mondta fölragyogó arccal,

— Amikor parancsolod.

— fin ötkor megyek föl.

— Akkor hát hatkor. Hatkor a kávé házban.

— Úgy van. A kávéházban.

Ezzel elváltunk és én lefeküdtem.

Megkésve jött. Lehetett negyedkilenr.

Kissé föl volt dúlva.

•— Nos? — mondtam. — Megtörtént?

Tétován nézett rám. Meg volt rendülve.

— Barátom! Lőj j főbe! — monda végre némi küszködés után. — A\rgkértem feleségül...

iíJÍC/Áli

I*. ífV

♦

9